Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-04-25 / 17. szám
III. év. Szatmár, 1899. április 25. 17. szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Me^jelenil^ minden kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Országos nemzeti szövetség. Egy fontos társadalmi intézményről van szó, melynek czélja emberséges és hazafias gondolkozást és érzést terjesztő, napi és párt-politikától, vallás, nemzetiségi és osztály kiílömbségtől független szervezet utján közreműködni, a társadalmi egységet és rendet zavaró okoknak és ezek hatásainak megszüntetéséb en. Oly társadalmi intézmény tehát a „Országos nemzeti szövetség,“ melynek székhelye Budapest s a mely városunkban is, egy pár nap múlva, vidéki fiók-egyesületet fog szervezni, mely egy együtt érző, gondolkodású egyesületbe akarja fölkarolni Magyarország Összes lakóit, tekintet nélkül arra, hogy ki gazdag vagy szegény, tekintet nélkül arra, ki milyen vallásu, társadalmi állású, vagy milyen pölitikai pártfelekezetü ember ! Budapest központból május 7-én több országos nevű ember fogja fölkeresni városunkat, hogy személyesen is meggyőződjenek arról, hogy Szatmár-Németi szab. kir. város lakossága lelkesedéssel karolja föl azt az eszmét, mely a magyar fajnak úgy anyagi, mint szellemiségét emelni, gazdagítani van hivatva ! És mi őszinte lelkesedéssel fogjuk közöttünk üdvözölni a kiváló férfiakat, kik odahagyva kényelmes otthonukat, azt az ide-oda utazás törődésével, fáradalmaival cserélik föl, hogy lehetővé tegyék, miszerint minden polgára e hazának hozzon évente egy pár krajczárnyi áldozatot, a haza javáért, a nép fölsegélyezéseért! Csak egy pár krajczárt is 1 Igen csak egy pár krajczárt, e csekélyke kis pénzt, de a mely hatalmas összeggé leszen, ha mindenki megfogja cselekedni és becsesebb' összeg, mint a nagy vagyonokból szértehulló százasok, ezresek. És ezen egyesület tagjainak a sorába SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. való belépésre annyival is inkább szívesen verbuválunk, mert ezen „Országos nemzeti szövetség“ czimü egyesületnek, melynek nem sokára „Szatmár-Németi fiók-egyesülete“ is leszen, további czélja: a közióiét előmozdítása, enyhítése a szegény népnél gyakorta mutatkozó nyomornak, nem különben czélja, hogy rólunk magyarokról és hazánkról czélzatosan hamis közlemények ne jelenhessenek meg a külföldi sajtóban, ismerje meg a magyart a külföld olyannak, a milyenek valójában vagyunk, mert sajnos, külföldön néha tudatlanságból, máskor pedig szándékos rosszakaratbói, oly sértő, hazug közlemények jelennek meg rólunk, mintha Magyarország s ennek lakossága, Aírika sivatagjain volna ! Czélja továbbá az „Országos nemzeti szövetségnek, hogy nemzeti vagy történelmi ünnepségeket tartson, a honpolgári együvé- tartást és hazaszeretet mindnyájunk szivében ápolja és erősítse. Ézen egyesületnek, dletőleg az ezen egyesület által városunkban felállítandó fiókegyletnek tagja lehet, minden becsületes magyar honpolgár, nemi külömbség nélkül. Külföldi illetőségű egyén,"ezen egyesületnek csak belügyminiszteri engedélylyel lehet tagja. Az egyesület tagjai többfélék : 1. Tiszteletbeli tag. E tagság tiszteletbeli, melyet a közgyűlés, mint elismerést, azoknak tart fon, kik az egyesület fenállása körül kiváló érdemeket szereztek. 2. urökös tag. E tagságot megszerezheti magának az, a ki legalább három részletben, 500 koronát, az egyesület czéljaira befizet. Ezen tagság a családban továbbra is fenmarad. 3. Alapító tag. A ki legalább két részletben az egyesület czéljaira 100 koronát fizet, ala- pitótag-képen szerepel. 4. Működő tag az, a ki három éven át, évi 8 korona fizetésre kötelezi magát, vagy egyszerre 20 koronát HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban kózöjtetnek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nem adatnak vissz-a. fizet. 5. Rendes tag, a ki három éven át, évi egy korona fizetésre kötelezi magát. 6. Pártoló tag lehet az, a ki az egyesület czéljaira bármely kis összeget, pl. 10—20 fillért stb. ad. A tagságok milyenségein áttekintve, látjuk, hogy mi az „Országos nemzeti szövetség“ fontos czéljait legmegfelelőbbe l úgy segítjük elő, ha az egyesületbe mint vnides tagok iratkozunk be. A magasabb c: írnek és a velők járó magasabb fizetségek úgy is csak elvétve fognak előfordulni, de a rendes tagságnak, mely elvégre is évente 1 — 1 koronába kerül, kell hogy részese legyen minden magyar honpolgár, a ki e csekély pénzt csak be tudja fizetni. Elvégre is egy koronát sokszor kidob az ember haszontalanságra, itt fenséges eszmék, becsületes hazafias ténykedések megtestesülésének lehetségét fogja szolgálni ez az egy korona, mely — ha tiszta hazafias lelkesedéssel fogjuk föl az eszmét — mint a hogyan kell is, a szegény nép nyomorán sokszor nagy és jó segítség lehet! Midőn az elmondottakban felhívjuk a t. olvasó közönség figyelmét az „Országos nemzeti szövetség“ ■ „Szatmár-Németi fiókjáénak minél lelkesültebb és szélesebb körű megalapítására, sajnálattal kell kijelentenünk, hogy a megalakulást rendező bizottság programjába egy olyan pontozatot vett b.„ f. évi május 7-re, mint az ünnepies megalakulás idejére, mely határozottan az egyesület népszerűsége ellen és nem mellette van Ugyanis május 7-én délben egy személyenként 2 frt 50 kros társas-ebéd tartása czéloztatik, melyet m: nemcsak nem helyeslünk, hanem határozottan ellene vagyunk, a következő o;ok miatt : Ha az czéloztatik, hogy az egyesületnek városunkban felállítandó fiókjába belemenjünk, úgyszólván mindnyájan, akkor nem azon kell elkezdeni, hogy 2 frt 50 kr. TÁRCZA, A kertre nézek . . , A kertre nézek ablakomból Hol minden ágnak dísze kél, Behallik hozzám pajkos ének, Az alvó ágra visszatérnek Mosolygó élet, lomb, levél. Nézem, nézem a puszta fákat, Mint tapaszt rája uj rügyet Mint tiszta fényes tündér-álom, Terül a siró puszta tájon, Virágos dalos kikelet. Benépesül a néma erdő, Minden kis ága, rejteke. Felveri csöndjét visszaszálló, Az ágon újra vígan játszó Szárnyas vándorok éneke. Oh ha lelkemre visszatérne Oly reménynyel a kikelet! Szelíd 1 ehével hogy ha eljő Levélfakasztó enyhe szellő Lefújná róla a telet. S mig lelkem újra dalra dalt hoz Megtelik könynyel a szemem, Neki is eljő hervadása Nem lesz majd többé könnyű szárnya És rajta több dal nem terem. A kertre nézek ablakomból, Hol mindenütt már uj haraszt .. . Beha'lik hozzám pajkos ének, . . . Hallgatom! bár minek reméljek? Dalos virágos uj tavaszt. Vértessy Ida. Anyóka. — Irta: Mátrayné Márk Aranka. — Valahol a nagy Duna mellékén picziny, sáros faluban, szalmás födél alatt élt a kék kartonszoknyás, bőkötős, nagyon öreg, nagyon jó anyóka. Éldegélt, éldegélt, bajjal küzdve, dologtól fáradva, napestig járva-kelve Ha napi t endőjét elvégezte az ő szerényke háztartása körül, segített apókának a mesterségbe : fonalat fehérített és czifra csikókat sző’t az eladásra szánt abroszok, törlők és szakasztóruhák szélébe. így szokták meg ezt fiatal korukban, igy folytatták vénségükben is, a mikor apókának már gyenge lett a szeme ahhoz, hogy a színes fonallal elbánjon, s fájós lábai gyakran nyugodtak tétlenül a szövőszéken. Mikor pedig estvénkint szünetelt minden munka, mialatt apóka a biblia nagy betűit böngészte, anyóka neki látott a tollfosztásnak, hogy minél derekabb, tömöttebb vánkosai legyenek a „kedves fiamnak“, ki igen nagy ur, valahol mesz- sze-messze, ismeretlen tájon, ismeretlen városban. És amaz ismeretlen táj felé számtalan áldó szót és vágyó sóhajtás repült a Duna vadvirágos partjai mellől, a hol selymes zöld füvön hófehér vásznat locsolgat egy nagyon öreg ember — és egy nagyon öreg asszony. S mialatt pihenőt tartanak munkájukban, csontos sovány ujjaival levelet szed elő a vén ember. Talán ma kapta, talán napok óta magánál őrizgette és olvasta, lassan betüzgette a drága Írást, a melyben a „kedves fiam“ ir nagy szeretettel, nagy tisztelettel az ő jó szülőihez, kik im hófehér vásznat locsolgatnak, hogy gyűljenek a csengő tallérok a tulipántos ládában a „kedves fiam“ számára, ki nagyon nagy ur, messze idegenben. A csengő tallérok már szép számmal nyu- gosznak a ládafiában, a takarék-könyvecske pedig az anyóka ünneplőjének bélésébe bölcsen bevarrva szintén szép összegről tanúskodik. Hát a földek, ott a Duna mentén, a hol számtalan vég vásznat lebegtet a folyó vizéről jövő meleg déli szél I . . . Takarékossággal, nehéz verejtékkel szerzett vagyonka, a mit még növelne a nagy munkához szokott, barna kéz. És a „kedves fiam1’ mégis azt Írja levelébe : el kell adni a házat, el a földeket és elmenni abba az ismeretlen nagy városba — itt hagyni a szép szülőföldet, a kicsi falut, a ringó folyót, mindent, mindent. De ha ő úgy akarja. És úgy lett. Anyóka apókával útra kelt, ru-
