Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-10 / 2. szám

SZATMÁR-NÉMET).

Január 10.

Szatmár> 1899.

ismerését fejezi ki a város közönségének azon szives és jóakarattá figyelméért, melyet a városunkban állomásozó m. kir. honvédség irányában mindenkor tanusit. Köszönő leirat tudomásul vétetett.

Nem különben tudomásul szolgált a városi épületeknél a mult 1898-ban teljesített munkálatok.

A Peronospora (szőlő-penész vagy szőlő-ragya) elleni kötelező védekezés, mely a szőlő-gazdákra különben is igen fontos, tudomásul vétet- y n, egyes hozzászólások után még azzal toldatott meg, hogy a földmivelésügyi miniszternek a permetezés idejére vonatkozó rendeletével kapcsolatosan foglaltassák egybe a kötelező védekezés.

Közgyűlés a szinügyi bizottság abbeli jelentését, hogy a jövő szini évadra a színházat Ra- kodczai Pál színigazgatónak adta ki,|illetöleg vele a szerződést megkötötte, jóvá hagyja.

A vármegyei gazdasági egyesület lóversenyeinek se gélyezése tárgyában beadott kérelem a gazdasági szakbizottság előadása alapján, nem volt teljesíthető.

A vadásztársaság abbeli kérelmére, hogy a vadász terület bérösszegéből, a mocsár erdő letárolása miatt 150 frt elengedtessék, közgyűlés akként határozott, hogy tekintettel az erdő letárolásával beállott vadász-terület változásra, 100 frt- nyi összeget a bérösszegből elenged.

Gerszter Béla abbeli kérelme, hogy a városunk utczáin tervezett közúti vasút hajtó erejére, a város viliam-telepéről villam-áramot nyerjen, ez ügynek már előző stádiumaira vonatkozólag is fontos vita tárgyát képezte és úgy szak mint privát részről többek hozzá szólása után abban történt megállapodás, hogy a közgyűlés a kérdéses helyi vasútnak villamos hajtó erőre való berendezésére vonatkozó, felolvasott szerződést a város és Gerszter B. vállalkozó között elfogadja és jóváhagyás végeit a kormányhoz felterjeszti.

Pártolólag fogadta a közgyűlés Pozsony város átiratát is, melyben a városok és községek fogyasztási adó természetű jövedelmeinek ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat ellen az országgyűléshez felir.

Végül: Kőrösmei Lajos városi iktatónak, ki még folyton betegeskedik, a szabályok értelmében, közgyűlés megadhatónak találta azon újabb kérelmet, hogy a nevezett iktató egészsége helyreállítására, három havi szabadság idő meghosszabbítást kér. Ezen magán kérvény elintézésével főispán * közgyűlést bezárta.

Referens.

°T;inház.

Hétfőn, jan. 2. Thury Z. életből merített hatásos színmüve a »Katonák« került színre ismételt, élvezetes előadásban.

Kedden, jan. 3. Végh J. Az »Ember tragédiája« után szellemesen parodizált »Ember komédiája« került bemutató előadásra, Németh János jutalomjátékául. Eddig ez volt az első jutalomjaték, mely anyagilag jól sikerült. 12 képben keresztül vonuló tréfás jelenetek közül különösen sikerültek: „Az ingyenélők“ „a czi- gány primadonna“ Németh (Ádám mint tőkepénzes) Ragányi (Éva felesége) és Forrai (énekesnő) kimagaslóbb szereplése mellett. Továbbá: „A szabó legény tragédiája“ és »A kis bakfis«. É darab előadásában különben mozgósítva volt az egész társulat. A rendezési ügyességére vall a csinos

festői csoportozatok felállítása. Kiváltképen nagy | hatású volt Kende P. és Zoltán I. kecses zsoké- | táncza, és a csinos magyar táncz, melyet Sze- lényi és Sáska lejtettek.

Szerdán, jan. 4 Kövessi A. jóizüen tréfás »A vigéczek« czimü darabja gyönyörködtette a közönséget, mely ez alkalommal szinte tüntető sokaságban jelent meg a színházban, miután a „Kunhegyi pár“ fellépte volt jelezve a szinlapon : Tímár (Berzsenyi) Pintér (Czakó) Kunhegyi (Ábe- lesz) és Rajz (Kónyái) kifogástalan tetszésben, részesültek csak azt tették rosszul, hogy énekeltek ; máskor ne kövessenek el ilyen merényletet! Kunhegyiné »Müller Gizi« szerepében igazi kedves és feltűnően szép kis naiva volt. Nem csodálkozunk azon a tüntetőén rokonszenves fogadtatáson, melylyel úgy szólva minden jelenetben részesült. Szolgáljon buzdításul a sok taps mellett az a szép virágcsokor is, melyet kapott, hogy közönségünket máskor is gyönyörködtesse, de ne vállalkozzék énekszámokra.

Csütörtökön, jan. 5. Halderburg életképe, „Száraz kenyér“ jó félház előtt. A darab alapeszméje az, hogy könnyű szocziálistának lenni elvben, de nehéz valóságban. Bodnár (Krémer) tőkepénzes fia Mihály (Rajz) a külföldön magába szívta a szoczialista elveket s haza jön és undorral fordul el apja vagyonától s neki fog, hogy két keze munkájával keresi meg kenyerét. Az apa, hogy fiát kigyógyitsa, azt a mesét találja ki, hogy minden vagyonát elvesztette a börzén. Szegényesen élnek tehát egy kis egyszerű lakásban. Az elkényezteti urfinak azonban nem tetszik a szegényes élet, a munka s ezért sajnálja a vagyon elvesztét s nagy örömre kél, midőn megtudja, hogy minden csak az apa csele. Boldog házasságai végződik a darab. Mihály is, megkapja párját, Foltos építési tanácsos (Somiár) leányát Krisztinát, (Szász) testvére Terka (Kende) is Foltos fiát Rudolfot (Pintér). A Mihály jelleme nincs kellő lélektani alapon felépítve. Rajz tulkomoly- nak alakította az ingatak ifjút, olyannak, a kitől következetességet vár az ember, nem elvei hirtelen megváltoztatását s kicsinyes elcsüggedést. Krémer a jó kedélyű tőkepénzes szerepét jó izü humorral csak kissé tulságba menő arcz-játékkal alakította s a közönséget állandó derültségbe tartotta. Jó volt Németh is az elszegényedett Herkó szerepében. Különösen a maszkja nagyon találó volt. Elismeréssel emlékezhetünk Kende Pauláról is, valamint Somiár és Szelényiről. Az előbbi a papucs hőst, az utóbbi a hárpia jeleséget alakította találóan, Pintérnél constatáljuk a haladást. Szászról pedig, hogy szerepébe nem tud belemelegedni, lelkesedni s nem pótolja Lányi Irmát.

Pénteken, jan. 6. Rátkai hires népszínművét a „Felhő Klárit“ elevenítette föl a társulat, népelőadás képen. Hogy mily tapintatos volt a választás, mutatta az, hogy a színház zsúfolva megtelt. Élvezet volt nézni, mily taps és „éljen“ hangzott föl, midőn Ragányi, Rajz, Ferenczi, Németh, Gömöri és Krémer egy-egy hatásos jelenetben szerepeltek ! Ajánljuk az igazgatónak, saját érdekében is, ilyen jó, népies darabok felelevenítését.

Szombaton, jan. 7. „Az Ember komédiája“ czimü kaczagtató bohóság zónában, másodszor, telt ház előtt.

Vasárnap, jan. 8. Lukácsi Sándornak az ismert nevű népszínmű Írónak, a népszínháznál

A mely a férfi lét feladata.

E szent tudattal csókolám Isten! Kegyetlen, kinzó-sulyos ostorát.

És uj czélomért küzdve haladék Az élet utján tovább és tovább.

S letarolt éltem fáján jövének Természet rendén újabb virágok,

Serkedő bajusz, ifjúság zománcza Bájt kölcsönöztek a bus arczának.

Nem tudék róla, nem gondolák rá Hogy rajta még szemsugár fennakad, Nem álmodám, hogy e kiszenvedt szív Még egyszer oly szent érzéstől dagad, Hogy női szívben még lángra kelhet Irántad a szent égi érzelem,

S hogy feledtetni tudja, még velem A szerelmet az újabb szerelem És ime ott állt némán előttem Egy grófi ház kedves, szép leánya, Reszketve mint a sugár lomb között. Nem szólt minek is, hisz az nem szerelem. Mit annyi szennyes ajak hangra tesz.

A lélek tükre, a szem-sugárnak Hangzat nélküli édes szava ez.

Nem kérdénk egymást, ki vagy és mi vagy . Ember, az Isten elosztott részi,

Kik egy voltak ott, — különválva itt, Egy lenni ismét, gyönyörrel nézi Mit olvasott ő, —• én igy olvasók :

Ne szenvedj tovább bánatos lélek Eljöttem napot hozni az egedre,

Téged éltetve, én is úgy élek . . . Azután kéz kézbe, — ajak ajakon Reszketve, mint a harmat a virágon.

S édes lehétől eltűnt a szivemről A bu, s felderült egy, szebb világom . . . Nem sejtém, hogy a végzett átka az, Hogy egy pillanat csupán csak az üdv. Aztán jön a lét miijárd alakja,

Mely kegyetlen s a boldog ellen küzd. Mig igy gyönyörrel egymást karolánk Hideg közönynyel anyja megjelent És elválasztá közöttünk a tért,

Külön siratni, múltat és jelent.

Őrült futkosás között jártam be Az üres — néma, puszta termeket S kérdéseimre kicsinylő mosoly S lenézően szólt a nagy szolga-sereg.

Az évek múlnak, munkál az idő,

A halálra szánt seb is beheged.

Tompul az érzés — zsibbad a lélek A szív naponkint sajog és feled Majd újra hév majd újra hőn szeret:.. Ezerzser hittem, hogy szerettem.

Ezerszer ajkim elhiteték De minden percznyi felhevülésen.

Át is sajgott a szent ifjú fájdalom,

S az angyal emlék uralkodott a Teremteni vágyó indulatokon.

Most már köd dereng a v.rány felett, Borongó színben öltözik a táj,

Sárgulnak a fák zöld levelei S némán költözik a dalos madár.

’S mégis im újra megrezdiil a húr,

Benyit a szívbe a szent érzelem :

Isten küldött! kisérj is síromig,

Szivem élete, édes szerelem!

Józsa János.

ezelőtt 16 évvel megbukott, teljességgel haszontalan sőt bosszantó darabját »Az Isten-ujját« halászta ki az igazgató, hogy »vasárnapi darab« czimen is elszoktassa a közönséget a színházból, a mely különben is gyéren látogatja a mostani szezonban a színházat. A darab előadásáról nem szólunk, nem érdemes ezen rossz ócskaság szóra sem, de any- nyit szives figyelmébe ajánlunk az igazgatónak, hogy mikor szebbnél-szebb népszínműben válogathat, miért kedvetleniti a közönséget holmi »Is- ten-ujja« féle haszontalanságokkal.

HÍREK.

— Lapunk mai számához mellékelve veszik t. olvasóink az »Általános Gyermek- és Népbiz- tositó Intézet« (Budapest, VI., Nagymező-utcza 19.) prospektusát, mely intézet Szatmár és szatmár- megyei főügynöksége Kaufman Dávid helybeli füszer-nagykereskedőnél (Eötvös-utcza, a »Ko- rona«-szállodával szemben) van, ki a biztosítani kívánó feleknek készséggel szolgál bővebb felvilágosítással. Pelhivjuk ezen mellékletünkre t. olvasóink szíves figyelmét.

— A nöegyesiilet Dominó-estélye. Szombat este folyt le a nőegyesületnek idei tánczmulatsága a Vigadó termeiben. Szép elegáns közönség gyűlt össze, mely a hajnali órákig maradt együtt. Fesztelen, bohókás, jókedvű estély volt a melynél fölszolgált ételek sava, a pattogó élez és borsa a tréfásnál tréfásabb ötletek voltak. Az estely rendezői a nőegyesület választmányi tagjai, karöltve a kék-dominók egész koszorújával, a szívesség netovábbjával kötelezték le a jelenlévő közönséget, a kiknek bizonyára nem perczekig fognak emlékeikben megmaradni a jókedvű est vidámságai. A rendező urhölgyek a kritika teljes mérvű elismerését vívták ki, akik éjeket nappallá téve, igyekeztek az gstélyt minél sikerültebbé tenni, Már nyolez óra előtt szorongásig megtellett a Vigadó kisterme az álarezos hölgyekkel, a kik izgatottan várták a szabadulás haronáját. Végre Oláh Feri bandája indulót húzott és bevonult a 38 álarezos leány és az emelvény előtt elvonulva a közönség közé vegyült. Igen ízlésesek és csinosak voltak. A kék dominó á la kék asszony, földig érő ampire ruha puffos ujjakkal, a fejre hegyes kucsma jött széles fodorral és fekete bársony álarcz takarta el a dominó arczát. Együtt és külön-külön igen tetszetősnek és ügyes dolognak bizonyult. Pontban 8 órakor kezdődött a a hangverseny, a mely 2 számból állott. Vaday Bella urhölgy énekelte Orosz Alajos tanárral Raff „Nef e 1 e j t s-é t“ és Rubinstein A madár dalol czimü müdalát műkedvelőktől nem remélt szép sikerrel. Méder Mihály ur kisérte mindkét dalt a nála megszokott ügyességgel. Nagy Ella urhölgy igazi otthonossággal és kellő rutinnal játszotta Dr. Gőbl Alajossal Muray Károly: Váratlan fordulatát. Mindkét számot zajos taps követte. És aztán elkezdődött a terített asztalok mellett az élénk vacsorázás, hol a felszolgáló szerepét a dominó testvérek játszották. Semmi zsarolás nem volt, és mégis a jótékonyság oltárára hozott fillérnyi áldozatokból reggelre 700 frt jutott. Vacsora alatt érkezett meg Mesz- lényi Gyula püspök ur Öméltósága, a ki teljes 2 óra hosszáig gyönyörködött a bohókás-bohém- estélyben. Vacsora után táncz következett, mikor is a tánezra kérő szerepét a dominó-hölgyek játszották. Az első szuper csárdás után volt a sikerült férfi-heeze, t. i. a terem közepére vonultak fel a férfiak, nagyibb része frakkjaikból kicsüngő rémsé es rikító baka-zsebkendőkel, a melyeket adott jelre egyszerre lobogtattak általános prü- szentés közepette. Az estélyen jelen volt urhölgyek névsora. Asszonyok: Augusztini Jánosné, Bakó Ignáczné, Boszin Józsefné. Csepey Miklósné, Domokos Bertalanná, Erdey Józsefné, Dr. Fejes Istvánná, Fogarassy Sándorné, Gödény Tamásné, Grünfeld Lipótné, Hármán Mihályné, Hérmán Istvánné, Hronyecz Antalné. id. Jákó Sándorné, Junk Károlyné, Dr. Korbay Károlyné, Kertészffy Gáborné, Özv. Kolonnay Sománé, Klein Vilmosné, Kozma Zsigmondné, Kerekes Danielné, Kótai Lajosné, Kádas Józsefné, Lükő Sándorné, Lányi Bertalanná, Madarassy Lászlóné, Méder Mihályné, Mondik Endréné, Özv. Nagy Lajosné, Nagy Józsefné, Opholcz Gyuláné, Papp Gyuláné, Pap Lajosné, Papp Jenőné, Papp Jánosné, Özv. Reizer Jánosné, Reiter Béláné, Szentiványi Sándorné, Szentiványi Gáspárné, Szentiványi Károlyné, Stul Ödönné, Szirnonisz Albertné, Szmetány Katinka Szentpétery Gézáné, Tankóczy Gyuláné, Dr. Ta- nódy Mártonná, Tombory Virgilné, Tabajdy Lajosné, Tóth Móriczné, Toperczer Kálmánná, Unger Istvánné, Vaday Károlyné, Vodiáner Sománéj Dr. Vajay Károlyné, Dr. Wallon Gyuláné, Wallon Lajosné. Leányok: Antal Ilonka, Altman Eteka, Ádám Gizella, Augusztini Kornél, Bossin nővérek Borús Jolán, Böleskövy Etelka, Csepey Etelka, Domokos Mariska, Erdélyi Mariska, Fényes Erzsiké, Gödény Matild, Hankisz Jolán, Horváth Erzsiké, Hármán Margit, Ináncsy Margit, Kovács Melánia, Kozma Ilona, Kolozsvári Mariska, Korom Mariska, Kenyeres nővérek, Kótai Mariska, Li-