Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-03-14 / 11. szám

Szatmár, 18#9.

SZ A.TMAR-NEMETI

Márczíus 14.

telten színre, népelőadásképen. csak nem üres ház előtt. Vége felé járván a szini idény, ha az igazgató azt kívánja, hogy közönsége legyen, bizony már ebben az időben nagyon meg kell válogatnia, hogy mit hoz színre.

Csütörtökön, márczius 9-én, zónában „Fati- nicza« ez évadban másodszor.

Pénteken, márczius 10-én, Jászai Mari vendégszereplése. Azon óriási, lelkesült ovatiók- ból kifo'yólag — melylyel közönségünk a nagy tragikát múltkori fellépteikor elárasztotta, sikerült a direktornak a páratlan művésznőt ujjabb két előadásra megnyerni.

Jászai Mari ismét itt volt közöttünk — jött

— látott és győzött.

Páratlan volt az a lelkesedés, az a tiszta szivbql jövő őszinte lelkesedés, mely a művésznő mindem megjelenésénél, minden diktiziója után, és minden felvonás végén fenomenális tapsviharban nyilvánult.

És még is azt monják - nincs ideálismus — nincs lelkesedés manapság? Túlhajtott Pessimismus. — A ki szerencsés volt gyönyörködni Európa legnagyobb tragikájának a művészet ze- nithjén álló alakításaiban, a ki hallotta a falrengető tombolást, — elégedetten állíthatja — igenis van mai napság is még lelkesedés, él még az eszmény kultusza á szivekben, él és csak alkalomra vár, hogy elementáris erővel megnyilat- kozhassék.

Első vendégfellépése ez alkalommal S zéc hy Máriában volt, Dóczy e poétikus, de kevés drámai cselekményei darabjában.

Es midnő volt Jászai Mari Széchy Máriája ? Nincsen arra ereje a tolinak, hogy az alakítást kellőképen méltassa. A senki által meg nem értett, mindenki által félreismert férfias külsejű és akaratú de mégis gyönge asszonyt számtalan küzdelmeiben, lélektusájában, büszkeségében, szerelmében ; léikénél minden vibrálatában egy művészi tnnulmány volt.

És a harmadik felvonás nagy jelenete, va'- lomása, miben tisztázta az ő félreismert, bűnösnek hitt életét, hogy szeplőtlenül állhasson meg a férfi előtt, kit szerelemért sovárgó szivének egész lángjával imád. E jelenet koronája volt, egész estén át aratott sikereinek.

E jelenetben mutatkozott be egész valóságában az ő hatalmas drámai ereje.

Nagy igyekezettel játszott mellette Krémer, ki Wesselényit személyesítette, Kende Paula mint Széchy Éva és Gömori, mint Lisztius szintén sikerült alakítást produkáltak.

Szombaton, márczius hó 11-én Jászai Mari második vendégjátékául „Stuart Mária“ Schiller nagy hatású történeti drámája került színre. A közönség, mely úgy az első, mint a másodok estén színükig megtöltötte a színház minden részét, frenetikus tapsokkal adózott ismét a tragika- fenséges művészetben az utolérhetetlen művésznőnek. Stuart Máriáról egész tanulmányt lehetne Írni — e hatalmas darab, mely csupa cselekvény

— csupa drámai mozzanatok egymásuíáni lán- czolata, még jobban megfelelt a kiváló tragika egyéniségének. A néma, szónélküli tépelődés — épen olyan ékesen szóló volt, mint a milyen velőkig hatók voltak erős kitörései. A megalázott

büszkeség, melyet a létfentartás ösztöne erővel némit el pillanatra, hogy az arczába vágott sértő gúnyos szóra százszorosán felébredjen, az igazság jogos védelme — a leálezázott cselszövés, minden egyes mozdulásai remek megjelenése volt az Isteni erőnek. Nagy igyekezettel játszotta Keresztesi Amália (Erzsébet) anglia királynője intrikus nagyravágyó szerepét. Dicséretet érdemel még Krémer, ki Leicester szerepében adott jó alakítást, a többi szereplők gyengék voltak.

Vasárnap, márczius 12-én zónában, ez évadban utolszor, legalább a szinlap ezt ígérte, , ,rGé- sák“ nagyszámú közönség előtt, a mejtf' ez alkalommal is jól mulatott Németh —, Vuncsi — sikerült mókáin. Milliósa és Rolly-Bolly daliain.

HÍREK.

— Városi közgyűlés. Tegnap d u. 3. órakor, a főispán elnöklete alatt népes városi közgyűlés volt, mely a következőkben folyt le. Tudomásul vette a közgyűlés a polgármester febr. havi jelentését intézkedéséről és a törv. hatóság'állapotáról. Nem különben tudomásul szolgált az uj kormány tagjainak hivatalos utón való tudtul- adása. A megüresedett Ili. oszt. számtíszti állásra beadott 60 szavazatból Litteczky István kapott 38, tehát absolut többséget. Török Zoltán 11. Katona Jenő 8, Paczek 3. szavazatatot. A mező- gazdasági bizottság újból való alakítása elfogadtatott. Bereczki Miklós volt erdővédnek a városi tanács elmarasztaló határozata ellen beadott fel- lebezése elutasitattott. Somlyay Kálmán városi erdész számadása 1898. évről tudomásul vétetett. Nemkülönben elfogadtattak : Grünfeld H. és fia kérelme a vágóhídi építkezésnek sürgős átadása iránt ; a zsadányi útvonal mgeállapitása, a Bocs- kay-utcza vonalának megállapítása, a dögtér és gyepmesterségről szóló szabályrendelet, valamint a Szamos folyón a szabad kikötők kijelölése, ezen dijának megállapítása. Pártolólag járult a közgyűlés N.-Küküllő-megye azon átiratához, hogy ha a sertésvész szórványosan fordul elő, ne az egész község zaklattassék, esetleg e miatt a vásárok betiltassanak, hanem egyszerűen csupán a fertőzött terület tétessék zár alá.

Végül: Békési Sándorné bába oklevelének kihirdeiésével a közgyűlés feloszlott.

— Hímen. Unger Ullman Sándor gyógytár tulajdonos, társadalmunk előnyösen ismert tagja, jegyet váltott Vaday Károly birtokos müveit és kedves leányával, Vaday Bellával. Gratulálunk !

— Kitüntetés , O felsége a király Lipthay Béla halmi i kör- és tiszteletbeli járásorvósnak, ezen minőségben szerzett érdemeiért elismerésül az arany érdemkeresztet adományozta.

— Eljegyzés. Rosenbaum Mihály paksi kereskedő eljegyezte Neuschloss Fülöp helybeli szesznagykereskedő kedves és müveit leányát Gizellát.

— Gyászhir. Sftnsa Kornél az ungvári kir. kath. főgymn. tanára, ki a helybeli kir. kath. fő gyinnásiumból helyeztetett át Ungvárra, mint értesülünk, közelebb rövid szenvedés után, elhunyt.

Közegészség. Dr. Jéger Kálmán városi fő orvos közelebb megvizsgálta a helybeli vendéglőket s azt tapasztalta, hogy a vendéglősök, ellenére egy régebbi tanács-határozatnak, piszkos a ragály terjesztését nagyon előmozdító abroszokat és asztalkendőket használnak a vendégek ellátására. A tapasztaltakat bejelentette a tanácsnak s a tanács a főkapitányi hivatalt a legszigorúbb eljárásra utasította.

— A Kossuth-kert rendezése és kiegészítése czéljából szükséges földterületek megvétele tárgyában f. hó 16-án d. u. 3 órakor lesz a városi rendkívül közgyűlés. És mivel ez már a 3-ik terminus, ezen a gyűlésen a megjelenő bizottsági tagok végérvényesen fognak e kérdésben határozni.

— Ferenczy Imre krassói ev. ref. lelkész az iparos ifjúsági kör »Otthon« jára kibocsátott részvényekből 10 darabot jegyzett.

A torna- és vivóegylet f. hó 20 án d. u. ő

órakor, a városház kis tanácstermében tartja rendes közgyűlését, melyen, tekintet nélkül a megjelentek számára, a napirendre tűzött ügyek el fognak intéztetni.

— Sipulusz, családi nevén Rákosi Viktor, az „Arany lakodalom“ társszerzője, a darab előadására városunkba fog jönni,

— Gödé György, városunk egyik közkedvelt orvosa — mint lapunk zártakor részvéttel értesülünk — hosszas szenvedés után e hó 13-án meghalt. Nyugodjék békével.

— A sorozás, mely az ex-lex miatt elhalasz- tatott, május 12. és 13-án fog városunkban megtartatni.

—- Színtársulatunk közkedvelt karmestere. Delin Henrik ma este veszi jutalomjátékát a »Fausz- tocska czimü opera-paródiában. Ezt megelőzi a szerzőnek »Satanellő czimü nyitánya. Ajánljuk a derék karmestert a közönség szives pártfogásába.

— Népszámlálás lesz ismét 1900. év végén. Az 1900. év decz. 31-én levő állapot szerint 1901. január havában az ország lakosága a törvény értelmében össze fog íratni. E nagyszabású munkálat előintézkedései már kezdetöket vették. Az orsz. statisztikai hivatal a napokban küldi szét a községeknek az e czélra szükséges nyomtatványokat.

— Friedman Sándor hegedűtanár f. hó 5-én részt vett Debreczenben az ottani zenekedvelők hangversenyen. Játékáról, melylyel a közönséget égés; en elragadta, a debreczeni lapok a legel- ismerőbben nyilatkoznak.

— A borellenörzö bizottság megkezdte működését. A bizottság és az orvos rendőri negyedévi borvizsgálat 19 fehér- és vörösbor mintát küldött fel illetékes helyre megvizsgálás végett.

— Jótékonyság. A szatmári takarékpénztár egyesület vasárnap tartott közgyűlésén, az igazgatóság javaslata szerint, az egyesület múlt évi nyereségéből a következő adományokat osztotta ki: a-z óvoda, prot. fdsőbb leányiskola, irgalmas barátok kórháza, kér. ifjak kórháza, kér. tanoncz iskola, Széchenyi-Társulat, Ézredévi asztaltársaság részére 20—20 frt. Az ev. ref. és kir. kath. fő- gymnázium tápintézete részére 30—;30 fri. Az izr. filllér-egyesületi árvaház, az iparos tanoncz iskola részére 15—15 frt, a Mária Dorothea egylet, Magyarországi tanítók árvaházi egylete, gyógyult elmebetegek segélyező egylete részére 5—5 frt, az iparos ifjak köre házépítésre 50 frtot.

Rózsás arczának színe olyan volt, mint a tejbe hullt narancsczitrom ; ragyogó fekete szeme, mint az éjféli sötétség, vérpiros ajaka, mint a csattanó eper. A nap csak csókolgatta leánya csillogó homlokát, végig simította puha, selymes haját, átölelte karcsú derekát, a föld pedig csendesen, | boldogan mosolygott fel hozzájuk, reájuk, együtt örvendett a fénylő, tündöklő, csillogó nappal.

Ott nőtt fel a tündér anyja lágy ölében s ifjúsága csupa fény, öröm, vidámság, boldogság volt. Versenyre kelt a tarka pillével, elbújt a liliom 'kelyhébe, megfürdött a csillogó harmatban, j megleste a rózsabimbó pattanását s ha kifáradva leült az erdő puha pázsitjára, elnézte a zümmögő bogárkákat s halgatta a csalogány édes-bus énekét.

így teltek a napok egymásután, vidáman, boldogan, de a hogy szépült, úgy nőt kis szivé ben is valami édes, kimondhatatlan érzés, mely elzsibbasztotta, mámorossá, ábrándozóvá tette. Eltitkolta szülei elől ezt az érzést, de ha a föld | lenyugodott, a nap is elhaladt végezni működését és leszállt az est, kiment oda a nagy tölgyfák közé, leült a csobogó patak, vagy kristálytó partjára s elfogta, rabbá ejtette szivecskéjét a szerelem bűbájos varázs érzete. És ez igy ment. minden nap; ott ült estenként az árnyas liget közepette a tó partján, elnézte annak sima tükrét, a benne ringó csillagok milliárdjaival, majd dalra nyílt ajka s dalolt, dalolt szüntelen, édesen, észbontóan.

Egy este megzavarta valaki őt. Egy szép pásztorfiu volt, ki arra legeltette nyáját a hegy- j oldalon s a gyönyörűséges szép dal vonzotta oda a tó partjához. A tündér ijedten ugrott fel s tova akart lebenni, de a pásztorfiu oly szépen kérte őt.

— Szépsége; tündér 1 Ne menj el, ne félj í tőlem, ne hagyj magamra, hisz senkim sincs, kihez szólhatnék, senki, ki jó arczczal tekintene felém.

Es a tündér megsajnálta az esedező pásztorfiut s ott maradt. Ott maradtak egész reggelig, mig a rózsaszínű hajnal meg nem jelent a fák ágai közt, a tó tükörsima vizén, elbeszélték egymásnak egész életüket, történetüket. Aztán el- I búcsúztak egymástól, de megígérte a pásztorfiu- nak, hogy este újból eljön s meg is látogatta j azóta minden nap. Ahogy beesteledett, elindult a tündér a tó partja felé, a pásztorfiu mar ott várta s m séltek, játszadoztak, énekeltek együtt, j mig egyszer azon vette észre magát a szépséges I tündér, hogy szerelmes lett a pásztorfiuba.

A mámornak, a titkos szerelemnek hosszú édes perczei következtek most s a tündér boldog volt, bo'dog kimondhatlanul. Édes dalától hangosabb lett az erdő, amint megnyílt eper ajaka, csillogóbbnak találta a frissen hűlt harmatot, mosolygóbbnak az azúrkék eget, kedvesebbnek, atyja szelíd nézését, anyja ringatását, a liliom kelyhét, a pattanó bimbót.

De a szegény pásztorfiu lassanként sorvadni kezdett, felperzselte, hamuvá égette szivet az a gyújtó, lángoló érzés, melynek neve: tündérszerelem. Igen, mert a szépséges tündérleánynak tűz volt a szive, láng a lelke, forró a leheletc, mint apjáé, a ragyogó, tündöklő napé.

Ott kapta egy reggel halva a tópartján a tündér a szép pásztorfiut, az ő szerelmét, boldogságát. Lehajlott hozzá, csókolgató, ébresztgeté szép kedvesét, hiába 1 Sirt, rimánkodotl, könyör- gött, hiába 1 Nem nyitotta ki szemeit, nem ölelte karcsú derekát többé soha, kiszállt belőle a lélek, kihalt az élet örökre.

A tündér pedig leborult a tó partjára, szemeiből megeredtek a könyek, összevegyültek annak kristály tiszta vizével s csillogó igaz gyöngyökké változtak át. Úgy hanyatlott napról-napra ; ragyogó szemének megtört a sugara, halvány ajkai csak a pásztorfiu nevét emlegette, mig egy estve különös édes bágyadtság vett erőt rajta, lefeküdt a tó partjára, oda hova annyi édes emlék fűzte, hol oly sok kellemes órákat töltöt, megjelent előtte a pásztorfiu, hívta őt (magához s a tündér lecsukta szemeit s elaludt . . . örökre.

Nagy volt a föld bánata, osztozkodott benne a nap is, együtt siratták, együtt gyászolták kedves egyetlen leányukat. A föld összetépte drága öltözékét, ledobta magáról díszeit: a fáknak lehulltak levelei, gyászos fehér lepellel burkolta be magát s úgy vonaglott, úgy zokogott fájdalmában. A napnak könnyek gyűltek szemébe, sugara megtört a könnyeken, nem volt képes vigasztalni a földet.

Végre a nap felszántotta könnyeit, forró sugarával átölelte, vigasztalni kezdte a bánkódó földet, ajkaival lecsókolgatta a gyászos fehér leplet s a mint levált a lepel, a kis siron, leánykájuk, a szépséges tündérleány sírján, gyönyörű rózsaszínbe játszó kék virágocska nőtt, mely olyan szép, olyan kedves, olyan egyszerű, ártatlan volt, mint szeretett, egyetlen leánykájuk.

Ez a tavaszi kökörcsin.

A magas hegyek ormain még ott csillog a fehér hólepel, a zord északi szél még búgva süvít keresztül a csupasz fákon, megrázva azoknak fekete ágait, a sürü tölgyesekben még ott zörög az ősszel lehullott száraz falevél, de alant a völgyben már kidugja kicsiny fejét a kökörcsin, hirdetve a tavaszt, az aranyos, a felséges természet ébredését. Ott, hol eddig csak a varjak kóvályogtak a hideg légben s a vadak nyomai mutatták az életet, most kis gyerekek hemzsegnek a kopasz réteken, hegyoldalakon, serényen szedik picziuy kosárkájukba a tavasz legelső virágát s ha kigyul a vakító villany és megtelnek az esti| korzók mosolygó arczu párfiimös asszonykákkal s fényes, czilinderes urakkal, hallatszik vékony hangjuk ; Kökörcsint vegyenek, kökörcsint 1...