Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-10 / 2. szám
Szatmár, 1898. január 10. 2. tzím. SÍM TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjeleni^ minden kedden, ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nem adatnak vissza. Városi óvodánk ügyében. Többször volt már az úgynevezett »városi óvodánk« — mert tulajdonképen óvodánk nem városi, — a helyi sajtóban beszéd tárgya. Sok panasz hangzott már el felőle, eredménytelenül; rendetlensége és czélszerütjensége mellett többször élesen megtölt róva, hogy „egészségtelen“ — és mégsem-..történt vagy talán nem történhetett rajta semmi változás. Mi ufánn'á .néztünk a dolognak és meg kellett arról győződnünk, hogy ez az u. n. városi ovo da, (mert ez van kiírva ódon, elült külsejére) az adott viszonyok között nem is fejlődhetik azzá, a mivé fejlődnie, különösen közegészségi szempontból, égetőn szükségessé vált. Ez az ovodajelenleg egy ovoda egyesület tulajdona, melynek élén van hagyományosan, egy róm. kath. kanonok és egy ref. lelkész, az ovoda kap a várostól fűtést, ellátási illetményt (600—700 írt) segélyezi az állam évi 200 frttal, van magának az egyesületnek is úgy 6000—7000 frtnvi vagyona, ehez járul maga az értékes telek, a jelenlegi ovoda berendezés, és az ócska, rozzant, ovoda-épület anyaga. Ez a jelenlenlegi ovoda-épület nem csak egészségtelen, de egy dűlő félben levő rozoga alkotmány, mely hogy egyrészt a városi tiszti orvos utján „egészs é g- telenség“ czimen vagy a rendőrség által „közveszélyes“ czimen hivatalosan be nem tiltatott, szinte megfoghatatlan. mindennek eljön a maga ideje. Óvodára a városban igen nagy a szükség, a római kath. apácza-zárda tiszta és jól felszerelt óvodája tultömött. A jelenlegi ovoda már nem arra való, hogy azzal továbbra is szere ncsétlenkedjék az ovoda- egyesülct. Óvodának pedig lenni kell. A várostól, mely mostanság épen az elemi iskolák államosításában mozog, melyeknek czélszerü és megfelelő fentartását, anyagi áldozatok miatt, nem bírja meg, érdemleges,, a kivánalmaknak megfelelő in- tézkedézkedést nem várhatunk. Az ovoda- egyesületnef^ nincs pénze, a melyből czélszerü és megfelelő berendezésű ovodát létesítsen. A kormány sem megyen bele abba, hogy a város közönségének egy uj ovodát építtessen és azt fentartsa. Mit tegyünk tehát? A jelenlegi ovoda- telekre, az ovoda egyesület készpénzbeli vagyonának befektetése mellett, törlesz- téses kölcsönből építtessen a város egy mindenben alkalmas ovoda-helyiséget, az évi törlesztés visszafizetésére kötelezze magát a város, a kormány pedig kerestessék meg, hogy az igy elkészített ovodát vegye gondjaiba, szerelje fel, lássa el megfelelő személyzettel és ennek évi fizetéséről gondoskodjék. Ezen utón : lesz egészséges, tisztességes óvodánk, mely nemcsak az ovoda szép környékének, de az egész városnak díszére leend, nem fog a városnak sem többe kerülni, mint a jelenlegi, CzLÍszerütlen, közbiztonság és közegészség-ellenes intézmény, sőt czélszerü körükekintéssel vezetett építkezés mellett nem fog a városnak az ovoda még annyi kiadásába sem kerülni, mint a jelenben. Végül: az a kérdés marad még fenn, hogy az állam ilyetén képen, t. i. ha megfelelő telken, czélszerü épülelet kap, bele- megyen-e abba, hogy átvegye az ovodát ? Erre teljes jóhiszeműséggel mondhatjuk, hivatkozva számos hasonló esetre, hogy a közoktatási kormány ez áldozatot, ha látja annak föltétien szükséges mivoltát, a mi pedig ez esetben nagyon is fenforog, bizonyára meg fogja hozni. Ezzel azután vége szakadna ovodaügyünk szégyenletes hercze-hurczolásának és az építkezés terén folyton emelkedő városunk gazdagodnék egy szép épülettel, a közönség pedig nyerne egy tiszta, egészséges, czélsze- rüen berendezett korszerű ovodát, hová örömmel vinnék a szülők gyermekeiket. E megpendített eszme igen-igen fontos, kivitele még fontosabb, sürgetőbb, a kiket a kezdeményezés illet, tegyék meg minél hamarább az első lépést benne, munkálkodjanak lelkes kitartással az ügy keresztülvitelén, melyért az általános elismerés mellett: társadalmunk meleg hálája s az ártatlan kisdedek édes öröme lesz a legőszintébb köszönet, mindazok nevéhez fűződve, kik e rég vajúdó, komoly szükségü ügy elintézésében bármi csekélyt is munkálkodtak. Circumspector. Városi közgyűlés Szatmár, 1899. január 9. Szép, ugyszólva teljes számban voltak együtt tegnap az ezen évi első rendes városi közgyűlésen a bizottsági tagok, meiyen a higgadt mederben folyó zavartalan tanácskozás terméL~"v jövőt jóslón nyitotta meg az 18°° ' munkálkodásokat. Gróf Hugonnai Béla főispán, - közgyűlés elnöke megnyitván a gyűlést, kinevezi a hitelesítő bizottságot. Ezután meleg szavakban emlékezik meg Keresztes Sándor ügyvéd, bizottsági tag hirtelen elhunytéról, annál is inkább, mert nevezettben mint a közügyek terén önzetlenül működő egyénben a városi bizottsági közgyűlés egy nagyon lelkes és kiváló képzettségű munkás-embert veszített el. Főispán-elnök szavait a közgyűlés minden tagja részvéttel hallgatta és az elhunytnak érdemeit elismerve, egyhangúlag helyeselte a kiváló helyről jövő és méltán kiérdemelt őszinte rokon- szenv nyilvánulását. Ezután rendre következtek a közgyűlés tárgysorozatából : A honvédelmi miniszter leirata, melyben elT Á R C Z A. Temetés. Szerelmünket midőn temettük, Nem kongott busán a harang, Szilaj, észbontó nóta járta, Benn’ bánat, szenvedés, harag. Arczod kezedbe volt temetve, Nem látta senki szenvedésed, Csak az, kiért titkon zokogtál, Csak az, ki majd meghalt teérted S e hús, sejtelmes pillanatban Ájultunk újólag létre kelt S át kellett vélem újra élned Egy elhibázott életet. Egy életet, melynek jövője Nem itt, e földön int felénk, Melynek reményteljes virága Bimbó korában véget ért. Viharzó szárnyán a nótának Illant el röpke, lázas álmunk S mindketten éreztük’: menekvést A nyomorból hiába várunk. Csak egy vigasz maradt számunkra Melyben lemondó békét leltünk ; Hogy e dalban, bár kárhozottan, Örökre összeforrt a lelkünk. Francziából: Szabados Ede. Az én szerelmeim.* Én is voltam szerelmes ember, De még minő, óh istenem! Hogy hű legyek történetemhez, A bölcsőnél kell kezdenem. Alig tötyögtem, uramfia! Már szerettem a kis Julit, Egész nap együtt játszadoztunk, Mi boldog voltam óh nagy ég! De emberi végzetünk átka, Hogy a mink van, sohse elég, Szivemet is a kaján álmok, Fel-fel magasra emelék. A jobbágyság terhes igáját Atyám nyakában hordozá, De szivem a szolgaiságnak Tudatát is megátkozá. Kiküzdöm e helyzetből magam S magasra tör élet-utam, Nagy, tisztelt és független leszek, Olyan mint a rektor uram! A tudomány vezérvilágom Lesz, dicső élet-utamon, S összetörök minden rablánczot Szenvedő ember-társimon. Gyermek-szivem első tudata Az iskolába vezetett. Mint a kis méh a virág mézét, A tudományokat szivám. S alig pár év, a szomszéd helység Már tanítójának kíván! Ki volt boldogabb halandó, czélra Ilyen hamar nem érkezett, Enyém az élet! enyém Juliska, Ki már szépen fejledezett, A régen élő titkos érzelmet Fűiébe súgni keresém És játszó-társam karjaiban Véletlenül fel is leléml Minő vilám ez, hatalmas isten! Nem szánod az ilju ágat? Azért teremtéd, hogy bimbójában Zúzzad a sárba legszebb virágod!? Az elkábulás sötét éjében Beláttam éltem mezejét Nincs többé üdv az életre nekem. Titok maradt a bánat szivemben, A mint titok, az első szerelem. Ma se tudnák meg, e pletyka muhna Ki nem fecsegtettetné velem. Hiába kérdé búmat jó anyám, Nem volt a földnek árvább gyermeke, Nem volt a létben több boldogtalan. Szellem, ábránd, életkedv, ég, hit Minden, de minden oda 1 oda van! Sokat késett a vigasz, a tudat, Hogy még marad fen egy szent, a haza! Melyért élni kell az árva szívnek, * Előleges figyelembe ajánlja szerző nyomda alatt levő „Hogy teremnek a mi népdalaink“ czimíí színmüvét.
