Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-21 / 8. szám

Szatmár, 1899. SZ 4TMAR-NÉMET1 Február 21. növényünk termett, trágyázzuk be jó félérett trágyával egyenletesen és ekkor más évbe az ugar helyett bevethetjük takarmány-nö- vénynyel, pl. zabos bükkönynyel anélkül, hogy az utána legalább jó két szántásba ve­tett őszi kalászos növény termésére hátrányos lenne. Ily módon munkálva s változtatva a termelt növényeket és minden 6-ik évben, a kapás-növény vagy utána jövő ugarhelyet­tes takarmány-növény elé jól megtrágyázva földünket, talajunk kimerülni nem fog és folyton megelégedésre méltó terméssel jutal- mazandja a szorgalmas és gondos gazdát. Megszoktuk hallgatni a jó tanácsot, de csak ideig-meddig szokás követni, mert hát kapzsi az ember és elbizakodva a jó terméseken, nem néz szabályt, hanem csak hasznot s nem tudván felfogni, hogy az általa hasznosnak látott dolog csak látszólag hasz­nos és végeredményében káros leend, meg­kaszálja a takarmány-növényt egy helyett kétszer, sőt magnak is meghagyja, miáltal egyfelől nemcsak a talaj legbecsesebb táp­szerében, a foszforsavas sókban szegényittetik a következő kalászos növény kárára, hanem másfelől még idő engedtetik a káros gyo­mok felmagzására és" gyakran kizárta is té­tetik a talajnak többszöri és okszerű meg­munkálása, melyeknek aztán természetes kö­vetkezménye, gyomoktól bántott és meg­bokrosodni nem tudó vetés, silány szem ter­méssel ! Az ugar tartásnak nincsen számottevő haszna a modern gazda előtt, mert silány legelő értéke szót sem érdemel ott, a hol más legelő is van, vagy a hol a legelőt nél­külözni vagyunk képesek; azon czélból pedig, hogy a talajt többszöri szántás által felap­rózzuk s a levegő, fény, meleg és nedvesség szükséges behatásainak huzamosabb időn át kitegyük, nem szükséges egy évig hevertetni a földet, mert helyes taiajmiveléssel rövid hetek alatt elérhetjük azt, a mit régi rend­szerű ugarral hónapokon át sem értünk el kellően. Panaszkodunk, hogy kevés földünk és még is birtokunk egyharmadát jövedelmezet- lenül hevertetjük ugar-hagyással, nyomásos gazdálkodási reedszerünk mellett, de ne te­gyük a jövőben ezt, ha speciális viszonyaink nem kívánják, hanem mindenütt, a hol a körülmények ésgazdai műveltség megengedik, termeljünk az ugar parlagon hevertetése helyett, földünket nem zsaroló takarmányt, mert takarmányunk szaporításával több ál­latot tarthatunk, a több állat pedig több trágya, jobb talajművelés és bő termés-ered­ményekkel jár karöltve. Ellenkezőleg, a hol viszonyaink nem indokolják és az okszerű talajmivelés és helyes növénytermelési rend­szer megállapítására még nem érett meg a birtokos osztály, ott maradjunk a nyomásos gazdasági rendszernél, mert ily viszonyok között többet ártanánk, mint használnánk a modern szabad gazdálkodással. Egyesekből áll a nemzet s az egyesek jó­léte és felvirágzása teheti boldoggá a nemzetet, — munkálkodjunk tehát egyen-egyen és mindannyian, elavult szokások és előítéletek­től ment ügybuzgalom és szorgalommal, me­zőgazdálkodásunk ok- és korszerű haladása érdekében, és akkor fény fog derülni a haza egére s boldoggá lehet a mezőgazda ! Színház. Hétfőn, febr. hó 13-án zónában Csetényi Ju­liska búcsú felléptével „Folt a mely tisztit“ Echa- garay hatásos színmüve ez idényben másodszor. A darabot első előadása alkalmával méltattuk. Most Matilde szerepét Csetényi Juliska játszotta. Játékáról, mely a legapróbb részletekben is a leg­gondosabb tanulmányról tanúskodott a legna­gyobb elismeréssel szólhatunk. Nagy drámai erő­vel, és most minden álpáthosz nélkül, természe­tességgel alakította a rendkivűli akaraterejü, sze­relme tárgyáért m'ndenre kész, átokat szenvedő leány jelemét. Kár, hogy nem számolt a színház akusztikájával, szerepét a szenvedély viharos ki­töréseiben elsiette. Tímár nem játszott oly higadt nyugodtsággal, mint az első előadás alkalmával. Kedden, febr. 11. Planquette szép, romanti­kus, komoly operettéje »Rip-Rip« került színre, mint Ferenczy József jutalomjátéka. Ferenczy a czimszerepben férfias szép énekével és ügyes já­tékával ezúttal is hü maradt önmagához s a szép számú közönség pedig sokszor élénken tapsolt a szép hangú baritonistának, melyre különben Ferenczy rá is szolgált. Lisbeth nagy és nehéz szerepe Forrai F. kezében volt. Forrai k. a. szé­pen énekelt, temperamentuma azonban messze van még ahhoz, hogy az ilyes nagy coloratur szerepekben sikert arasson. Német mint Darriek, Gömöri mint Nick, Zoltán I. mint Casrina járul­tak az est sikeréhez. Szerdán, f. hó 15 én Bisson elmés vigjátéka „A hálókocsik ellenőre“ zónában másodszor telt­ház előtt. Pénteken, f. hó 17-én R. Maróthy Margit, a Nemzeti színház művésznője felléptével „Clemen- ceau“ Dumas nagyhatású gyönyörű tragédiája adatott. A színházat a nagy és intelligens közön­ség zsúfolásig megtöltötte, daczára a felemelt helyáraknak, a főszerepet Clemenceauné Iza sze­repét Maróthy Margit játszotta. Az alapjában jó- érzelmü és becsületes, de később a hiúság és fényüzési hajlam által rosszutra ragadott nö alak­ját, a ki egyik perczben angyal, másik perczben ördög s nem is földi nő, hanem egy bűbájos syrén, a művésznő oly sok hévvel, oly természe­tes hüsséggel, hatásos részeiben oly drámai erő­vel jelenítette, a mely minden várakozást felül múlt. A disztingvált közönség, mely igényeit a korábbi sikereiből is legelőnyösebben ismert mű­vésznővel szemben méltán a legmagasabbra fo­kozta, szűnni nem akaró tapsviharral és kihívá­sokkal jutalmazta. Különösen elragadó volt a 2-ik felvonásban a szerelmes feleség alakjában, majd midőn bűnét igyekezett leplezni férjének barátja és anyja előtt és az utolsó felvonásban, midőn arra vállalkozott, hogy felveszi a küzdelmet a szenvedélyektől az őrületig hajszolt férjével s azt bűvös bájos hízelgésével ismét rabszolgájává teszi. Hatásos a darab befejezése is a syrén bűvköréből magát kiszabadított férj eme szavaival: „megöltem ezt a szörnyeteget“ ! Méltó partnere volt a mű­vésznőnek Krémer Sándor, társulatunk e tehet­séges tagja a férj Clemenceau szerepében. Szombaton, febr. 18-án Ráthonyiné Maróthy Margit úrnő második vendégjátékául Dumas szel­lemes vigjátéka a „Nők barátja“ került színre. A vendég művésznő, ki e darabban Sean de Sim- rose szerepét játszotta, úgy egyes jelenetekben, mint általában a szerep minden egyes modulá- cziojának művészi kidolgozásában excellált. Kel­lemes orgánuma behízelgő édes hangja, finom átgondolt jétéka mindvégig lebilincselve tartották a néző közönséget, mely feszült figyelemmel várta ajkairól a szavakat, s minden jeleneténél zajos tetszés nyilvánításával hálálta meg a ritka műél­vezetet. Mimikája tökéletes. Szép arcza, mely egyik pillanatban fehér, hideg és közönyös — másik pillanaton már szerelemben ég, vagy harag és megvetés tükröződik vissza rajta. Pillanat alatt alakul át a nagyvilági hölgy remegő, siró leány- nyá, a hideg, büszke nő, szerelmes hitvessé. Mes­teri játékável Dumas minden egyes gondolatát úgy érvényre juttatta, mint az a költő lelkében megszületett. Minden felvonás után többször kihívták és zajosan megtapsolták a kitűnő mű­vésznőt. Dicséretre méltó mellette Rajz és Kende Paula. A közönség egészen megtöltötte a nézőteret. Vasárnapéi, hó 19-én R. Maróthy Margit búcsú felléptével Herczeg Ferencz, közönségünk előtt ismert színmüve a „Dolovai nábob leánya“ adatott, A színházat az este is zsúfolásig váro­sunk és a vidék inteligens közönsége. A művésznő az este is elragadó művészettel játszott. Jób Vilma a dolovai nábob leányának szerepét ala­kította' oly művészi bravourral, hogy nyílt színen többször szűnni nem akaró tapsra ragadta a kö­zönséget. Az egyes felvonások végén pedig 3-szor négyszer hívták lámpák elé. Művészete az utolsó felvonásban érte el tetőpontját, midőn magán többé uralkodni nem bírva, bevalja Tarján fő­hadnagynak, hogy kimondhatatlanul szereti. A főhadnagy nehéz szerepében Rajz a művésznő méltó partnerének bizonyult. Jók voltak: Krémer (Szentimrei), Aczél Szidi (Janka) a kit 3-ik fel­vonásbeli hatásos jelenetének kifogástalan leját­szásáért nyiltszinen megtapsolt a közönség. To­vábbá az epizód szerepekben Német, Keresztesi A. Somiár, Gömöri, és pintér, kik összevágó já­tékukkal igyekeztek a Maróthy Margit művészi alakítását érvényre emelni. És most, midőn el­búcsúzunk a művésznőtől, a, viszontlátás rémé­_ T Á R C Z A. A Báthory-család és Báthory Erzsébet. Felvasta a kereskedő ifjak körében, 1890. január 29-én: Dr. Fechtel János. Az ország egyik leghíresebb, legelőkelőbb, leggazdagabb családja volt a Báthory-család Nincs a magyar történelemnek olyan lapja, fon­tosabb eseménye, melyen kiváló szerepet játszó Báthoryval, vagy e nemzetségből való leánynyal. ne találkoznék a figyelmes olvasó. Hírük, tetteik betöltik koruk történelmi életének pezsgőbb moz­zanatait, az érdemes epizódok mesés elbeszélé­sek költői zománczu kedves világát s az elsuhanó gyors szárnyú századok szelleme szorgos gond­dal jegyezgeti a pergő évek krónikájába országra, nagyidőkre szóló viselt dolgaikat, király büszke fejedelmek, vajdák, hatalmas daczóló országna- gyok, nádorok, országbírók, hadvezérek, püspö­kök, főispánok, koronaőrök sarjadzattak a dicső család hires törzséből, — s inig elfoglalt hivatali állásukban az ország hajóját kormángozzák. sor­sát elhatározzák, — óriási vagyonukkal, személyi erejükkel és erkölcsi sulyokkal a külföldnek s egy nemzet közvéleményénél-' impo iáinak. A Báthory család (nyir-bátori, ecsedi, Som­lyói, és szaniszlóffy gróf és oppelni herczeg) a sváb származású Gutkeled nemzetségből ered. Első ismert törzsatyja a családnak a hires bátor Opos, Salamon király kedvelt híve, ki a mogyo­ródi vesztett csatából kiragadta a bukó tejedel- met, mellével fedezte- futásában. Opos 3-ad uno­kája Bereck IV. Lászlótól Arám, Kis-Báka és Bátor helységeket nyerte hűsége jutalmául s elő­ször vette fel a Báthory nevet. Unokái János és Lőkős, Róbert Károlytól kapták az ecsedi uradalmat. János utódai László és II. Lőkős, kü­lön törzsek ősei lettek. László, nejével Medgyes- allyai Annával, a Somlyói birtokot kapta s alapí­tója a Somlyói fejedelmi háznak, melyből Báthory István király, Kristóf, Zsigmond, András bíboros is származott. A család két fő ágra oszlott, a Somlyói és ecsedi ágra. A somlyóiág Báthory Zsófiában II. Rákóczy György nejében, I. Rákó- czy Ferencz anyjában és II. Rákóczy Ferencz nagyanyjában (f 1680. jun. 14.) és nővérében Hedvigben (f 1686.) . halt ki. A Báthory-család nagyobb történelmi szere­pet játszó tagjaiul a következőket emeljük ki : Báthory András R. Károly hive vele Nápolyban jár, mint váradi püspök hal meg. Vá­rad első székesegyházát ő bővitete ki. f 1345. Báthory András bíboros, Zsigmond le mondása után ő lett Erdély fejedelme, de Mi­hály vajdával a csik-sz.-domokosi határban vívott ütközetet elvesztette, őt magát székely Ördög Balázs ölte meg 1599.-ben. Báthory István (ecsedi) erdélyi vajda, a kenyérmezei ütközetben 1479. okt. 13-án Kinizsyvel legyőzte a törököt a zsákmányból a nyir-báthori zárdát és templomot építtette. Mátyás király ha­lála után esküjét megszegve Corvin János herczeg bukásának II. Ulászlóval szemben főoka volt, pe­dig Mátyásnak köszönhette fényes pályafutását. A neinezis utolérte, mert Bakóez Tamás csellel kibuktatta az erdélyi vajdaságból, az után többé nem szer. pel. (f 1493) Báthory István az alsó országrészek fő­kapitánya 1514-ben a paraszt lázadásban tevékeny szerepet játszott. 1819. nádor lett. Úgy hívták, hogy a sánta Báthory a szeszes italokat nagyon kedvelte s oly szorgalmasan hajtogatta a kupákat, hogy józan csak a reggeli órákban volt, máskor okosan nem is lehetett vele beszélni. A mohácsi csatából megmenekült s Ferdinánd-párti volt. f 1535. Báthory János. A Báthoryak nagyságá­nak megalapítója volt a gilvácsi várnak a kapi­tánya, ő szerezte meg Ecsedet 1334-ben, a várat felépittette és Hűségnek nevezte. Báthory István (somlyói) a nagy lengyel király (1576—1586) a lengyelek élén hősiesen harczolt az oroszok ellen s uj hazája egyik leg­nagyobb fejedelme lett. A lengyelek keserven megsiraták, Krakóban temették el s igy kiáltoztak fel: Vagy soha ne született volna, vagy ha szü­létek örökké élt volna ! B. Kristóf István testvére s utána Erdély fejedelme. Alatta Erdély a legboldogabb s leg- megelégedettebb volt. f 1581. B. Zsigmond Kristóf fia és utóda. Moldvát és Öláhországot meghódította, a szultán ellen a királyhoz pártolt s egy herczegtiőt kapott nőül, kivel azonban nem élt. Ha oldala mellett volt utálta, ha távol volt vágyódott utánna. 3-szor mondott le trónjáról s 3-szor tért vissza hazá­jába. Ingatagsága Erdélyt szerencsétlenségbe dön­tötte. Ő Csehországban halt meg, mint magánzó. Báthory Zsófia a somlyai nemzetiség utolsó tagja. Jámbor és bátor lelkű asszony volt. Pógy imakönyvet irt, a jezsuitákat szerette, szá­mukra Kassán templomot építtetett. Munkács vá­rában halt meg 1680. Báthory Gábor Rákóczy Zzigmond után

Next

/
Thumbnails
Contents