Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-21 / 8. szám

III. év.

Szatmár, 1899. február 21

8. szám.

TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP.

Megjeleni^ minden kedden, .

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr.

Egyes szám ára 5 kr.

Az ugar-kényszer megszűnte^ tése és az ezt követő szabad gazdálkodásról.

Irta és a gazdasági egyesület által rendezett gazdasági előadásokon felolvasta : Pethö György városi gazd. tanácsos.

A mezőgazdálkodással foglalkozó és ennek jövedelmére utalt birtokos-osztály boldogulása, illetőleg megélhetése, a mint sajnos köztudomású tény, napról napra nehezebbé vált, mert a megváltozott igények és életszükségleteket s az ezerféle közterheket, nem képes immár fedezni földje jövedelméből a mezőgazda s főleg a kisbirtokos osztály. Ezen szomorú dolognak oka pedig azt hiszem nem más, minthogy haladtunk óriási léptekben a korral, életmódunk s háztartásunk minden részében, és csupán a földmi- velés és állattenyésztés terén elégedtünk meg az ősök egyszerű módszereivel, úgy gondolkozván, hogy apáink se tanulták a gazdálkodás és baromnevelést, mégis megéltek tisz- teségesen — miért próbálnánk hát másként vesződni a gazdálkodással? Hát kérem akkor, a midőn a birtok háziasszonya meg- fonta-szőtte a család ruházatát és meg is varta s a midőn megelégedtünk a háztól tellő egyszerű eledelekkel, s nem kívántunk százféle boltiszert, és a midőn a sok drága szivar, czi- garetta-félékről nem is álmodtunk, hanem jó volt füstölni ünnepnapon is az olcsó pipa, akkor — hogy mást ne emlitsek — a termő erejében megtartott háládatos föld megteremte a mindennapi kenyeret biztositó gabonát, sőt ezen felül egy kis felesleget is és felnevelte azon cgy-két számfeletti állatot, a melyeknek pénzzé tétele könnyen fedezhette a csekély kiadással járó életigények és közszükségleteket. Ma azonban megváltozott minden, s talán egyedül az ős anyaföld maradt a régi és hozzá a mezőgazda azon várakozása, hogy megteremje növényekben és felnevelje állatokban mindazt, a mit a véle mostohán bánó gazda ezerféle igénye és kényelme biztositására az újabb időben megkíván.

Az ősrégi és ’ényegében alig változott anyatöld nemcsak a birtokos mezőgazdának, de az emberiség létének is alapja, mert ő szolgáltatja azon forrásokat, a melyek megélhetésünket és boldogságunkat lehetővé teszik. A mindenjóknak kutforrásául szolgáló anyaíöldnek pedig legfontosabb részét, azon terület képezi, a mely mint termő talaj a mezőgazdaságnak két legjelentékenyebb ágát, a növénytermelést és állattenyésztést táplálja. Növénytermelés és állattenyésztés, e kettő annnyira egymásra van utalva, hogy el sem képzelhető egyiknek boldogulása a másiknak elhanyagolása, avagy pláne mellőzésével. Hiszen a termelés biztositására jól megmunkálni a talajt, állati erő és trágya igénybe vétele nélkül nem vagyunk képesek még ma se, habár a gőz és villanyerők fénykorát éljük, s habár a műtrágya-félék sem ismeretlenek előttünk, — már pedig csak a jól megmunkált föld terem sok szemet, szalmát és takarmányt, és ezek engednek aztán virágzó állattenyésztést és bő trágya-termelést : viszont bő trágya és megfelelő állati erő, okszerű földmunka végzést és jövedetmező termelést biztosítanak a gazdának, s a növénySZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű d jak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek.

bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr.

Kéziratok nem adatnak vissza.

termelés és állattenyésztés ezen körforgásszerü helyes egymásra utalása eredményezheti a gazda boldogulását. Tehát növénytermelés és állattenyésztésnek egymássali hármonikus összhangba hozatala képezi a gazda azon feladatát, a melynek helyes megoldása biztosíthatja a mai nehéz viszonyok mellett is a gazda léteiét.

A növénytermelés és állattenyésztés végtelen fontosságának tudata és okszerű haladásának közóhaja, erdményezték az 1894. évi XII-ik törvényczikket, mely a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szólva, egy régen és mélyen érzett közszükséget van hivatva betölteni, s a gazdákért a gazdáknak hozatva, méltán nevezhető a gazdák törvényének. Ezen törvénynek első részét képezi a földbirtok használatának szabályozása és ezután 12 fejezetben tárgyalja a legeltetés, állattenyésztés, birtokhatar és dülőutak megjelölését, a kártékony állatok és növények irtását, a hasznos állatok oltalmazását, hegyközségek alakítását, s a mezőrendőrségi kihágások és büntetésekre vonatkozó közhasznú intézkedéseket.

Az 1894. évi X!' jörvfonyczikk f-ső tejezetének 1-ső §-a kimondja, hogy mezei földbirtokát, a törvény korlátái között, gazdaságilag mindenki szabadon használhatja. A 2-ik §. pedig a nyomásos gazdálkodást veszi oltalmába és kimondja, hogy a hol ezen törvény életbe léptekor a nyomásos gazdálkodás volt gyakorlatban, ott az érdekelt birtokosságnak birtokarány szerinti kétharmad többsége, a nyomásos gazdálkodás fentartását kívánhatja. — a tagosi- tatlan vagy több dűlőben kiosztva tagosi- sitott határokban. Ezen nyomásos gazdálkodás fentartása, más szavakkal kifejezve ugarkényszer, bármennyire elavult és kor- szerültlennek látszik is sokak előtt, tagadhatatlanul birlétjogosultsággal némely körülmények mellett, mint például a közlegelőnek vagy más ilyen legeltetési czélra fordítható területnek teljes hiányában. Mert az állat- tenyésztés nehezen hozható hármonikus összhangba a növénytermeléssel, ott a hol mint nálunk, a gazdasági műveltség bölcsőkorát éli és a legtöbb ember elképzelni sem képes állatot haszonnal tartani legeltetés nélkül. Legeltetéssel kapcsolatosan űzni állattenyésztést, közlegelők vagy ilyenek pótolhatásának hiányában, pedig csak ott lehet, a hol az ugarkényszer fentartatott és fentartatik a viszonyok változásáig.

Bizonyára a viszonyok változásának be- következhetése lebegett a mezőgazdaságról szóló törvény bölcs megalkotói előtt, midőn a 4 §. alatt a nyomásos rendszernek 6 éves eltelte után, módot nyújtottak az érdekelt birtokosok egytized része által az ugarkényszer megszüntetését kérhetni. Az ilyen kérelem aztán, a hatóságilag összehívott birtokossági közgyűlésen, ha az érdekeltek birtokarány szerinti kétharmada újólag a nyomásos gazdálkodás megtartása mellett szavaz, akkor ujabbi 6 évre megmarad a nyomásos rendszer, ellenkezőleg az ugar-kényszer megszüntettetik és a szabad gazdálkodás mondatik ki, időhöz nem kötötten.

Sok helyen meg lett szüntetve már a szóban levő törvény életbe léptekor a nyomásos gazdálkodás, de bizonyára még sokkal jelentékenyebb számú helyen fog meg- szüntettetni az ugar-kényszer, a nemsokára elközelgő 1901-ik évben, midőn lejár a léteiét biztosító első 6 év, azért időszerűnek vélem az ugar-kényszer megszüntetését követő szabad gazdálkodásról, már most ef- mondani a gyakorlati életbe vágó némely dolgokat.

Szabad gazdálkodás! mily szép és magasztos már magában az elnevezés is — nosza tehát rajta, igy gondolkozik a legtöbb ember és szánt-vet borura-derüre, szabadon szipolyozva az édes anyaföldet. És a jó anya, a vele mostohán bánó gyermekét is megjutalmazza, addig, a mig erői engedik; de sajnos nemsokára be szokott következni a kimerülés és akkor a háládatlan gyermek keservesen lakói, mert a termő-erőket visz- szapótlás nélkül elvett anyaföld talaja, hovatovább több gazt és kevesebb hasznos növényt terem! No és a milyen kétségbevonhatatlan igaz és hű a gyakorlati életmezőjéről készült ezen vázlat, ép oly tagadhatatlan az, hogy az ilyen szomorú valóra ébredt gazda, mindenben keresi a rosszabbodó tér- més okát, csak éppen önmagában nem ; — már pedig ő az oka az ilyennek, mert az ugar-kényszer nyűge alól szabadulván, nemcsak az ugart vetette be talajt zsaroló növénynyel, hanem sebtében-loptában végzett szántás mellf.tt, kalászos növény után kalászost termelt többsz őr, s okszerű szántás, trágyázás és a helyes váltakozó növénytermelésről hallani sem kívánt!

Hogy az ugar kényszer megszűntét követő szabadgazdálkodás miként lesz hasznot hajtó és okszerű elmondom röviden : Az ugar csak olyan takarmány növénytermelésre használtassák, a mely a talajt nem zsarolja és beárnyékolván, ez által a gyomokat irtja; a terme-1 takarmány-növéuy akár zölden akár szénának szárittatik, vágassék le már az első virágok jelentkezésekor, mert igy nyerjük, a legértékesebb takarmányt és csak igy nem zsaroljuk talajunkat egyfelül, másfélül pedig korán felszabadítván ugarunkat, megadhatjuk még neki azon két-három szántási munkát és esetleg nyári trágyázást is, a mely az őszi termény jól sikerülhetéséhez kívánatos, más évbe az őszi kalászos levétele után, mentői előbb buktassuk le a tarlót, hogy az elkorhadjon, s állati álezák és gyommagvak megsemmisittessenek, azután késő ősszel midőn ráérünk, szántsuk jó mélyen és mentői gorombábban talajunkat, hogy a téli fagy ömlesztő és oldó hatásának jobban kitétessék, s az igy elkészített talajba vessük aztán bele a tavaszi növényeket, és pedig egyrészben kalászost (tavaszi búza, árpa és zab-féléket) másrészben pedig kapást (tengeri répa és burgonya-féléket); a kalászossal bevetett földekre vessünk reá lóherét, mely növény nálunk mindenütt jól diszlik és a mely esetleg még azon évben ad egy féltermés takarmányt, s más évben az ugar helyén fizeti vissza a vetőmag és fáradságot, sok és igen értékes takarmánnyal, s mindezeken felül a talajt nem zsarolja és már junius elején (az első kaszálás után) szabaddá teszi, az ugarszerü szántások megtételére ; — azon tavaszföldeket pedig, a melyekben kapás