Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-02-14 / 7. szám

SZATMÁRNÉMETI. Február 14. hatatlan sorsba és mint. az akkori pályázó papok legkiválóbbját, Nt. Tabajdi Lajost választották meg lelkészüknek. Nem gyuladtak tehát haragra, bosszú­ból nem gondoltak arra, hogy a mellőzött ifjú pap édes atyját hozzák be Szatmárra, ki komlód-tótfalusi ev. ref. lelkész volt, —*Jiogy majd ez, ha fiának az ügyei rendben i *l&$znek, az ő javára mondjon le. U,' Hanem igen is: mert bizonytalan min- ^ *dep emberi dolog, az emberek leikébe 'nem lát csak maga a szivet vizsgáló jó isten, de megtudták, hogy itt városunkban, a katholiczizmussal szembe helyezett pro­testantizmusnak élére nem egy öreg ember kell, és így egy erős-lelkű és kezű fiatal lelki-pásztort választottak maguknak, egy olyan papot, ki az akkori pályázók között emberi számitás szerint, legmegfelelőbb volt. És midőn ezt fölemlítem, ki is kell jelen­teni, hogy tisztelettel hajiunk meg az Isten szép adománya, az öreg-kor mellett, mégis már azt küzdelmekre, nehéz fáradtsá­gos szellemi és testi munkára alkalmasnak nem tartjuk és nem is tarthatjuk. Ebből azt hiszem, levonhatja magának a tanúságot Németi épen most, hogy forrong, a papválasztás fontos kérdései között. Ott vannak előtte a pályázók; a z egyház-tanácsnak tartozó köte­lessége a pályázók m i nőségét meg­ismertetni a néppel, lásson tisztán a hívők gyülekezete, és gondoljon buzgó apáinak rendíthetetlen igaz-ügybuzgóságára s tekintsen a jelen nehéz vallási körrül- ményei mellett arra is, hogy a most vá­lasztó közönség felelős Isten és ember előtt azért, a mit cselek­szik és szivére tevén kezét mondja, hogy „te látod uram, hogy jobban nem csele- kedhetem“ és igy adja szavazatát, be­csületes meggyőződése szerint a pályázók közi! 1 arra, a ki t a legarra- va lób bnak tart. Sajátságos véletlen az, hogy az az ember, ki mint ifjú, kezdő káplán abban az időben Szatmárra, otthonába kívánko­zott, most megferfiasodva, az élet által megedzve, kipróbálva, egy tekintélyes al­földi eklézsiából, most már gyermekeinek neveltetése czéljából is ösztönözve a hon­vágy mellett, megint itt van a pályázók között. Nem a sors sajátságos rendeltetése e Mindig jóllátott, csak most nem; pedig ha visszagondolt volna saját leánykorára eszébe jut­hatott volna, hogy milyen is a leány boldog ko­rában? s hogy a sápadt arcz, a busongó szemek s az ajkak némasága beteg léleknek lehetnek csak simbolumai. Nemsokára ahhoz, hogy Elzától azt a meg­nyugtató, boldogságos vigaszt kapta, egy hűvös novemberi estén azzal a meglepő hírrel tért vissza az Ákost kiszolgáló lovász a toronylakásból, hogy az urfit hiába költi, nem bírja felébreszteni, ott fekszik felöltözötten az ósdi pamlagon. Éppen vacsorához készült a család s a hogy Kabolyainé a hirt meghallotta, valami balsejte­lemtől elragadtatva, egyenesen Elza szobájába rohant és •— ott látta leányát felöltözötten fe­küdni a hanyagul felbontott ágyon, sápadtan, mint máskor mosolyogva mint a hogy akkor látta a mikor neki boldogságát emlegette. Idegesen kapott leánya alácsüngő fehér keze után s rázta-rázta az alvó szép leányt, eleinte némán, szótlanul, azután felkapta fejét, az merev volt s fagyos az a mosolygó piczi-piczi száj. Felsikoltott.-—• Meghalt'az Írnok, — e szavakkal lépett be Kabolyai nejéhez, — kezében egy kékes szinü kicsinyke üveget mutatva, megmérgezte magát. — Jaj ha tudtuk volna, kiálltotta kétségbe- eseten Kabolyainé s zokogva borult leánya kihűlt tetemére. Két napra rá kettes koporsót emeltek, ki a szómra kastélyból s vitték ünneplőbe öltözött cselédek a lombtalan akáczczal köritett csendes pusztai temetőbe Elzát és Ákost. * Tanulság : Ne állítsátok meg útjában a fa­kadó rügyeket, mert elpusztul a fa, melyet vi­rágzásában külerő megakadályoz. az, hogy a ki mellett kezdő pap korában a szatmári ev ref. gyülekezet megnyilat­kozott s a ki mellett ma, a pályázatához csatolt irataiból annyi sok dicsérő, szép dolog szól, a Gondviselés által is mintegy ide szemeltetett ki? Távol van tőlem, hogy személy mel­lett foglaljak állást. Minden személyi kér­déstől távol, lelkem előtt ott lebeg ez: a németi pap híveinek a vezére, a németi pap emeli vagy sülyeszti a németi város­rész tekintélyét, előttem van, hogy ma még élesebb harczoknak a nagyobb megpró­báltatásoknak van kitéve evangélium sze­rinti egyházunk mint valaha, ezek sze­meim előtt lebegvén, távol van tőlem még árnyalatő is bármilyen személyi kérdésnek, de aziránt azonban melegen nyilatkozik meg lelkem, s azt hiszem, mindnyájukkal egyetemben mondhatom, hogy az legyen a németi nagy, dicső múltú eklézsiánk lelké­sze, kiben a nép bizalma, mint a pályázók legkiválóbbjában egyesül, a ki Isten dicső­ségére, a nép vallásos épületére és a haza javára tekintélyére, büszkesége lesz Néme­tinek. Úgy legyen! Egy öreg egyháztag. Városi közgyűlés Szatmár, 1899. február 13. Elnöklő főispán üdvözölvén a szép számban megjelent bizottsági tagokat, e gyűlést a hitelesítő küldöttség kirendelésével megnyitja. Tárgysoro­zati rendben következnek: a polgármester havi jelentése, belügyminiszteri leirat az 1899-ki költ­ségelőirányzatról, nem különben Oravecz János nyugdíj illetékére vonatkozólag, melyek tudomásul vétettek. A szatinárhegyi gör. kath. egyház se­gélyezésének kérdésében, közgyűlés, részben a vá­ros jelen nehéz anyagi helyzete, de még inkább a n.-váradi gör. püspökség ez ügybeni állásfog­lalása következtében a kérelemnek helyt nem ad­hatott. Hasonlóképen elutasította közgyűlés Léde- rer Mihályné szatmár-németi lakos kártalanítási kérelmét is. Ezután következett az árvaszéki ül­nökök megválasztása, mely minőségben: Papp Lajos, Liteczki Endre és Bossin József bizottsági tagokat választotta meg a közgyűlés. Az igazoló választmány tagjai lettek : Jákó Sándor, Tabajdi Lajos, Dr. Lehoczky János, elnöke pedig Korányi János bizottsági tagok. Nagy Ákos III. oszt. szám- ttsztnek állásáról való lemondását közgyűlés tu­domásul vette, az állás betöltésére pályázatot hir­det s a megüresedett hely betöltését, választás utján, a f. évi márcz. havi rendes közgyűlés tárgy- sorozatába rendeli fölvétetni. Az adófelszólamló bizottságba a közgyűlés beválasztotta Makay An­tal és Wallon Ede b. tagokat. Előterjesztetvén a múlt 1898. évi november és deczember havi adó elő- és leírása, közgyű­lés által tudomásul vétettek. A rendezés alatt levő »népkert«-be beszögellő 4204 Q ölnyi ma­gán tulajdont képező hely kisajátítása ügyében, bizottsági közgyűlés, a szabályok értelmében, külön rendkívüli közgyűlésben, f. é. febr. 27-én. d. u. 3 órakor fog határozni. Melles Emil gör. kath. lelkésznek, az 1899. januártól számítandó 600 frtnyi személy-pótlékára vonatkozó kérelmé­nek, a közgyűlés, teljesen a kérelmező személyére vonatkozólag, helyt adott es elrendelte, — hogy az a kért időtől, a városi pénztárból kiutalványoztassék. Elfogadtatott a közvágóhid- nál tervbe vett hűtő és bőrszáritó helyiségek fel­állítása és egy 11-od állatorvosi állás szervezése, a kinek fizetése, a marha szemléből befolyó pénz összeg terhére van tervbe véve. Megllapi- totta továbbá a közgyűlés, hogy a vágatási díj­tételek 80 százalékkal felemeltessenek. Városi főszámvevő abbeli kérelmét, az összegnek év végéig 4 es fél százalékban való visszafizetés mellett az erdőalapból 20.000 korona kölcsön adassék, közgyűlés elfogadja és rendeli, hogy a fenti összeg, a nevezett alapból, a kikötött föl­tételek, mellett kiutalványoztassék. Keresztes András és fiának abbeli kérelme, hogy a körté- lyesi földek bérlésének további kötelezettsége alól mintegy 100 holdnyi őszi vetés és az öszses épületi beruházások hátrahagyása mellett, — melyekért a város ellen soíia semmi köve­telései fellépni nem fognak, kibocsájtassanak, közgyűlés a megokolt visszonyok között ello- gadja és elrencli hogy a birtok uj bérlet-hirdetés utján töltessék be. 1899-re a belkövezett tovább vitelére, vagy kijavíttatására előirányoztatik : 19650 kor. s ugyancsak megállapittattak - a legeltetési és a’tüzfa árak is. Hirsch-Hartman Sz. és Győri Julia bába-oklevele kihirdettetett és tudomásul vé­tetett. Az itt felsorolt hivatalos ügyek minden zök­kenés nélkül folytak le, csak a vasúti bizottság azon előterjesztése, hogy lépjen be a város is a matészalka—fehérgyarmat—beregszászi h. é. vasút előmunkálatainak engedményesei közé, okozott egy kis vélemény eltérést, a mennyiben nem lát­tak a szóban forgó vasúti összeköttetés létesíté­sében városunkra nézve semmi hasznot, mások pedig az előadó Pap Géza főjegyző véleménye mellett foglaltak állást, melyszerint: nevezett vas­úti összeköttetésből ránk határozott előnyös hely­zet háramlik, nekünk pedig meg kell ragadnunk minden alkalmat, mely közéletünk jótékony tova- fejlesztését van hivatva előmazditani. A tárgy fö­lött megeredt beható vitát szavazás döntötte el, mely szerint: a javaslat mellett szavazott 23, el­lene sznvazott 24 bizottsági tag. E szerint a já- vaslat nem fogadtatott el. Referens. Színház. Hétfőn, febr. 6-án népelőadás képen Paulton bohózatában „Niobé“-ben láttuk Csetényi Juliskát, mint vendéget, ki a czimszerepben kitűnő ala­kítást mutatott be. Ném ;t Dunn Péter biztositó szerepében igen jól játszott. Az est sikeréhez járultak Kende (Beatrice), Gömöri (Silox), Szelényi E. (Griffin H.) A nagyszámú közönség gyakori tapsokkal jutalmazta a szereplőket. Kedden, febr. 7-én szintén népelőadás képen a kedves zenéjü „Gésák“ került színre telt ház előtt, Szerdán, megint népelőadás volt: Tóth Edé­nek a népszínművek virága, „A falu rossza“ ke­rült színre telt ház előtt. Ferenczi igen jó Göndör Sándor, Ragányi nagyon csinos, kedves de hang­talan Finum Rózsi volt. Német (Gonosz P.) sze­repében nagyon jó alakítást mutatott be és sok tapsot kapott. Németné, Zoltán I. Boriska sze­repét helyesen fogta fel és rokonszenvesen ját­szotta. Kende P. mint (Bátki Tercsi) úgy meg­jelenésével, mint jó temparentumával és ügyes játékával, gyakorta ragadta tapsra a közönséget, melyet méltán meg is érdemelt. Leővvey mint Feledi G. Pintér mint Feledi S. szolgáltak rá az elismerésre. Csütörtökön, febr. 9-én Forrai Ferikének, a társulat kedves és ügyes szubrettjének volt ju­talomjátéka Offenbach „Orpheus a pokolban“ czimii vig operettében. A nézőtér mint a karzat zsúfolásig telt meg s mindenki érdeklődéssel várta a függöny fellebbenését. Forrait (Eüridike) szerepében igen rokonszenvesen fogadta a kö­zönség, több virág és babérkoszorút és számos ajándéktárgyat kapott, s mellette zajosan tün­tettek, noha Forrai bármely egyéb, e színi sze­zonban előadott darbban jobb volt, mint a fentebb jelzettben, melyet különben, az egy Gömörit (Stix Jankó) kivéve mindannyian hibásan fogtak föl. Különösen visszatetsző volt Német (Jupiter) alakítása, ki a görögök fő istenéből komikus tul- zattal tót legényt csinált. Az istenek úgy mint az istennők bizony nagyon nem illettek be „Olimpus isteni berkeibe“ s külső megjelenésükre egy kicsit többet kellett volna adniok ! Nagyon csodálkozunk a rendező felfogásán és érzékén, hogy a „Comi- kum“ meg a „slampetizmus“ között nem vonja és vonatja meg a határt. Forma dat esse rei. Pénteken, február 10-én Forrai Ferike foly­tatólagos jutalomjátékául másodszor, „Orpfeus a pokolban“ Offenbach kedves zenéjü operettje. Az anyagi jutalmak és járulékok elmaradtak, de a hálás közönség tapsokkal ez este is bőven jutal­mazta a kedves primadonnát. Szombaton, f. hó 11-én zónában szépszámú közönség előtt Gaál József általánosan kedvelt bohózata adatott „A peleskei nótárius“ erősen megnyirbálva. Német elemében vólt, a karzatot és a diákságot zajos tüntetésekre lelkesítette. Fe- renczi minden verv nélkül adta Baczur Gazsi szerepét. Vasárnap, f. hó 12-én zónában zsúfolt ház. előtt Szigethy József régi jó népszínműve »Viola, az alföldi haramia« Rajz érzelmes játékát, Ferenczy szépen előadott dalait, Németh sikerült alakítá­sát (Nyúzó szolgabiró) a közönség nyílt szinen szűnni nem akaró tapsviharral jutalmazta. Az epizód szerepekben is jók voltak (Leőwey, Kende P. Szász Annál Tímár. Gömöri. HÍREK. — A Széchényi társulat igazgató választ­mánya f. hó 8 án tartotta rendes havi gyűlését Szuhányi Ödön igazgató elnöklete alatt. A szám- vizsgáló bizottság jelentése alapján a pénztárnok múlt évi számadása 8271 fit 95 kr. bevétel 7565 frt IOV2 kr. kiadás és 706 frt 847.2 kr. pénztár-

Next

/
Thumbnails
Contents