Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-02-07 / 6. szám
111. év. Szatmár, 1899. február 7. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. f i’> u J “ 6; szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Kossuíh-kert. A vasút mellett elterülő, úgynevezett „népkert“ a város által megvett s közvetlen szomszédságú Pap János-téle telek hozzá-csa- tolása következtében rendezés, jobban mondva teljesen ujjá-alakitás alá kerülvén, régi nevét (népkert) is megcserélte és hazánknak elévülhetetlen nagyérdemű dicső fiának nevével, a ,,Kosuth“-névvel ruháztatott fel. A régi népkert átalakítása, illetőleg uj beosztása, az uj puszta-telek feltöltése és berendesése, a törvényhatóság által már régebben elfogadott és felülről is megerősített terv szerint most foganatosittatik. Ma már túlhaladott álláspont az, hogy a város közönségének volt-e az adott viszonyok között föltétlenül szüksége a népkert rendezésére, illetőleg a Kossuth-kert megteremtésére. Föltétlenül tény az, hogy a be- fásitott kerthelyiségek, terek és utczák, köz- egészségi szempontból fontos szerepet játszanak. Ámde az elfogadott terv szerint való keresztülvitellel, a régi népkert növényzete rop- nant változtatást szenved, temérdek szép, egészséges és nagy fa esik a rendező műkertész irtó fejszéjének áldozatául, a szomszédos teleken pedig mikor fognak az ültetvények csak annyira is megnőni, hogy az csak némi-nemüképen is kertnek nézzen ki? Utólag ugyan, mintegy veszett fejszének a nyeléül, annyit mégis meg kell jegyeznünk, hogy : a ,,Papp János“-féle telket kellett volna csupán, modern terv szerinti beosztással, először elkészíteni, berendezni és mikor már láttunk volna belőle valamit, az első egy pár évi ültetvények föltétlenül mutatkozó hiányai is pótoltattak volna, szóval láttuk volna már, hogy itt kert van, a mely egy jó hosszú idő múlva ki is fog azzá domborodni, a‘ mivé lennie hivatása, akkor kellett volna ez uj, már megvalósított Fakadó rügyek. Irta: Zombory Gyula. Ne bántsuk mi a fenséges természetet, a I mely megszokott forgásában sorra mutogatja panorámája ismeretes képeit; füvek serkenését, j lombok, rügyek fakadását, csermely ébredést, j dalló madársereget, a nyár virágrengetegét, az éjszakákat szendeképü holdjával, derűjével, ború- : jával az eget, . . . őszi búsongást, a tél viharát, zuzmóját . . . sorba mindent, hogy csak bámulni, csodálni kell a remek consequentiával váltakozó képeket, ezerféle árnyalatával, átmenetében, miknek rugóját titkos kéz intézi ott valahol a felhők mögött, a csillagok sorában, a hova nem hatolhat szem, emberi tekintet, csak tiszta átszűrt gondolat s lelkűnknek sejtése férkőzhetik oda, lopva, titkon s láthatja remek munkálkodásában az Istent, a nagyot, a hatalmast az utolérhetetlent. De ám — mondja valaki — kívül a természet jelenségein, hol találkozunk még rügyta- kadássalr .. hol?... az emberi szív életében, j az ér: elmek világában, a hol színién vannak nap- j sugaros hajnalok, viharos sötét éjszakák, lágysze- lid fuvalmak s villámot szóró háborgása a fel- ! zaklatot szív mélységes mélyének, ennek a feneketlen öivénynek, a hova még nem szállt le j búvár ; de minek is szállna, hisz az abban termő I Megjelenik, minden kedden, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. terv szerint, a régi „népkertet“ hozzá idő- > mitani. Mert igy oda jutottunk, hogy se régi se uj kert! Van ugyan egy nagyon csinos tervpapiroson, de abból, hogy mikor lesz árnyat adó, üditö, ,,Kossuth“-kert, bizony az hosszú idő kérdése. E rendezési tervnek, t. i. hogy először legyen készen, legyen berendezve az üres telek és csak azután legyen hozzá idomítva a jelenlegi „nép-kert“ a fentebbi használ- hatási ezélszerüség mellett az a haszna is lett volna, hogy nem kellett volna az összes berendezési költséget egyszerre kiadni. Igaz, hogy a Kossuth-kert szervezésével együtt járó és szükséges építkezések, terv szerüleg, ilyetén formán nem lettek volna keresztülvihetők, de hát vájjon azokkal az épületekkel nem lehetett volna várni? nem lehetett volna helyeiket szabadon hagyni s kivitelüket egy jobb, egy anyagilag is alkalmasabb időre bízni? mi abban a ráczió, hogy mindent egyszerre ? Hogy haladjunk ? no igen, szép, nagyon szép a haladás, tiszta szívből örülünk mi is a város fejlődésének, elismeréssel adózunk a vezetőség munkás fáradozása iránt, ismerjük a kor intő szózatát : a ki nem halad, az elmarad, de a haladás legyen mindig, minden körülménynyel számot vetett és minden elenvető körülmény közül győzedelmesen kimagasló, a törvényhatóság, valamint a nagy közönség pénzügyi viszonyaira zavarólag, nyomasztólag nem hatók. A „Kossuth-kert“ jelen tervszerű meg- csinálása nem egész munka. A Lövelde helyiség, valamint a hozzá vásárolt Papp János-féle telek a régi népkerthez hozzá illesztve, vagy megfordítva a régi népkert az uj területekhez hozzá véve egy idom- talan csonka terület együttvéve. Ha már alkotunk, sokat költünk, alkossunk olyat, hogy méltó legyen a nagy HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok nem adatnak vissza. kiadásra meg a „Kossuth“ nevet viselő nagy névre. A részletek szerinti kiépítés bizonyára lehetővé tette volna azt is, a minek különben előbb-utóbb be kell következni, hogy a Papp János-féle telek aljában levő egv pár darab föld, a régi népkerttel párhuzamosan, egygyé csatoltassék. Csak is ezzel a szerzeménynyel lehetett volna szó valójában egy igazi értékes, alakilag' is kimagasló és rendszeres parkhelyiség beépítéséről ! Ezek felemlitésével és különösen hangsúlyozásával annak, hogy a régi népkertben történő rombolást nem helyeseljük, még egy nagyon fontos dologról kell megemlékezr ünk és erre a törvényhatóság becses figyelmét is felhívjuk. Ez a dolog pedig ebben áll: a kerthez csatolt „Pap János “-féle mély telek feltöltését mi elégségesnek nem találjuk. Bejártuk a rendezés alatt levő területet, és azt tapasztaljuk, hogy azt még a mélyedés! ar,.ny szerint 30—30 cm.-rel kellene magas- bitani, hogy az egész terület a talaj viz elöntés ellen föltétlenül biztosítva legyen. Nevezett telek jelenlegi feltöltése még a Lövelde helyiség fekvési magasságát sem éri el, pedig tudjuk azt, és tapasztaltuk, hogy bizony volt idő, hogy a’ Lövölde helyiség alacsonyabb pontjai is viz alá kerültek ta- vaszszal vagy ősszel. Szerintünk nem csak a Pap János-féle telek magasabbra töltendő, hanem a Lövelde egyes pontjait is emelni kell. Ezt pedig most, az alapvető munkánál kell alaposan megcsinálni, rendben hagyni, nem pedig a beültetések után tapasztalandó bajok után, majd az uj pótló töltéssel a növényzetet is befu- lasztani, eltemetni. Tudja e sorok írója, hogy a talaj-viz levezetéséről miképen van gondoskodva a jelen viszonyok között is, de oly mélyek ma még a feltöltött terület egyes részei, hogy ott a talajvíz meg fog állani, esése igaz gyöngyöket ál-kincseivel együtt felszínre hozza az érzelmek dagálya, hullámzása. * Elza 16 éves volt. Csak pár hónappal előbb jött meg a nevelő-intézetből, a hol a magas bás- tyáju udvar és kert volt az egyedüli hely, mely a szigorú épületen kívül a szabad mozgásnak némi korlátolt tért nyitott. Komoly, gondolkozó leányt neveltek belőle, ha ugyan az a lelki vonás örökségként át nem szállt reá anyjáról, a még most is-szépség-számba menő Kabolyai Tekla bárónőről. Mikor Elzát a fehér arczu apáczák köréből haza hozták, sok újság tűnt szemébe a négy évig egyfolytában távol volt fiatal leánynak, a megnagyobbított kastély, karcsú tornyaival, kiszögellő sarok erkélyeivel, melyekről atyja szép gazdaságát, a síkon túli pusztát egészben belehetett látni. Újság volt neki az angol ízlésre beosztott park különféle facsoportjával ; a platánok, fehérhaju nyír, a vessző-levelű nyárfa, szomorufüz, csipkés levelű tölgyek s a sötét- lombu fenyők váltakozva gyönyörködtették szemeit, mind meg annyi hangulatra keltve ártatlan s.dvét, a melyről mind össze csak annyi tudomása volt'Elzának, hogy ott van elrejtve a mellkasban, valahol baloldalon s egész hivatása abból ÁH, (igy tanulta) — hogy a vért, azt a lüktető piros vért edényeibe felszívja s megint kilövelje. Nem tudott egy betűvel sem többet, semmit; nem tudta, hogy életünkben, sorsunkban örömeinkben bánatunkban mekkorra szerepet játszik az a kis szív-darab; nem tudta, — ilyenre nem tanítanak a fehér-arczu nénikék, nem azért, mintha maguk sem tudnák, de mert igy van az megírva abban a nagy könyvben, a melyet uevelési szabályoknak neveznek. Talán jól is van ez igy, talán nem ? . . . nem tudhatni hiszen száz példa szól- mindenik eset mellett; egyik például azt mondja : ha azt a szivet korábban megaczélozták volna külső benyomások, különféle érzelmek, nem érte volna olyan váratlan, készületlen,, le- sujtólag egy bekövetkezett katasztrófa, vagy: ha megmaradt volna érintetlenül, ártatlannak, tisztának, gyanútlannak az a szív, kevésbbé hajlott volna el tilalmas dolgokra, nem férkőzhetett vclna hozzá olyan könnyen csélcsap érzelem s rém okozott volna önmagának is, másnak is, bút, bajt szomorúságot. Elza szive érintetlen volt, gyanútlan. Annyira tiszta és ártatlan, hogy mikor a sok újság között a miket házuknál az első napokban észlelt — édes atyja csinos fiatal íródeákja, jobban mondva gazdasági gyakornoka az első Ízben, étkezés alatt mellé ült, nem tudott volna számot adni arról, hogy mi is az a mi neki olyan furcsa, olyan szokatlan érzelmet okoz ? Azt tudta csak, hogy a mellében történt valami változás, balról, egész ott, a hol a szivet magyarázták neki, hogy fekszik. Ákos, az ifjú gyakornok 20—22 éves ifjú volt, a ki a keszthelyi gazdasági tanintézetből egy csomó theoriát, karcsú nyúlánk termetet és csinosan induló fekete bajuszt hozott magával. No meg néhány korai kalandnak édes emlékét, a miknek ringató szárnyán olyan jól esett neki 1 T Á R C Z A.
