Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-01-31 / 5. szám

Szatmár, 1899. SZ A.TMAR-NEMETI Január 31. emberi-nem számára, hogy: a szenvedés tiszteletet parancsol és a nemes lélek sze­retettel hajlik le ahhoz, a kit a földi lét sanyarusága lesújtott — és sokkal több folyna be a városházakhoz, nyilvántartás mellett,a szegények kasszájába mint a fenn­álló házaló vagy mulatság-rendező rend­szer mellett. A banális érzelgés üres részvétnyilvá- nulásokban tetszeleg önmagának úgy mint a világnak; de a szeretetben, mely embert emberhez köt, mely nem ismor számítást, di­vatot és soknemükomédiát, sem semminemű érdeket, hanem magát egészen az önfelál­dozásig azonosítja a szenvedővel a szere­tetben, — ebben van valami fölemelő, ebben van valami isteni! Végül: mikor a társadalom e nagyon fontos jelenségét segíteni, önzetlenül és mindannyiszor, valahányszor a szegény­népnek erre igazi szüksége van, a hatósá­gok kezébe óhajtjuk letenni, úgy jobb rend­szer mind nagyobb és kitartóbb segedelem nyujthatás szempontjából, a kormányhoz is van nehány szavunk és pedig: ha a sze­génynép termését elveri a jég, elviszi a viz, lesorvasztja a hő, vagy bármiféle csapás kenyerétől fosztja meg a földhöz ragadt szegény embert, a kinek ezenkívül nincsen semmije, ne kölcsönt adjon ilyennek a kor­mány, hanem ő is, mint a népek igazi jó atyja, még önmagától is megtagadva egyet-mást, igaz szeretettel keresse föl otthonában, nyo­morában a szegényt és tőle telhető meleg rokonszenvvel és nem egyes hivatalos dol­gok ideiglenes felfüggesztésével, pl. végre­hajtással, vegyen részt a szegény nép nyo­morában. A szegény nép elvégre is nagy részét képezi az országnak és ha ez esön- des — tudjuk mindnyájan, jobban és bizto­sabban forognak az államháztartás nehéz kerekei is. Színház. Hétfőn, jan 23-án Géczi uj darabja a „Fe­kete rigó“ czimü népszínmű került szinre, nép­előadás képen. Az összevágó, élvezetes előadást kevés közönség nézte. Kedden, jan. 24-én élvezetes este volt. Szinre került Bisson szellemes és minden tekintetben kitűnő vigjátéka „A hálókocsik ellenőre.“ A fel­vonások közeit pedig Békéi Józsa k. a. pompás hegedű-játéka töltötte be. Békéi Józsa a „magyar zöne-iskola“ tanárnője, kitűnő technikai ügyes­ségei rendelkezik s csakis igy volt lehetséges, hogy az olyan, kiváló hegedü-virtuózus tehetségét is próbára tevő klasszikus nagy darabot, mint Mendelson „Hegedű versenye“ oly tisztán, kifo­csettentett nyelvével. A tál hozzánk került és mi tisztességes adagot szedtünk tányérunkba s egy jó adagot nagy kanálunkkal egyszerre tettünk szánkba. De oh ! jaj 1 fogaink vaczogni kezdtek, nyelvünk fagyott és égett egyszerre, torkunk el szűkült s még mielőtt bizonytalan szinti zsebkendő­inket elővehettük volna, olyan vehemens erővel tá­madott meg a prüszkölés, a köhögés, hogy a legna­gyobb megerőltetésiinkdaczára, szánk tartalmával bepermeteztük csaknem az egész társaságot. A la kodalmas nép pillanat alatt felugrált s a nyúlánk magas nő — a ki mint később megtudtuk, az öz­vegy tiszteletes ur pártában marad nénje volt — szemrehányólag tekintett a tiszteletes urra s ki lehetett olvasni szemeiből : »mondtam, ne hozd be őket ide.« A lelkész ur hozzánk jött s jósá­gosán kérdezte tőlünk, mi a baj fiuk ? Mi megsemmisülve mutattunk tányérünk tartalmára. Fagylalt az, csokoládé fagylalt, igen jól si­kerűit Mi pedig azt hittük, hogy lencse! E szavak hallattára az egész társaság ha­hotára fakadt, sőt még a magas hölgy orra alatt is láttunk egy görbe vonalat, bár boszankodva törölgette a ruháját. A lelkész úrtól nagyon kér­tük a bocsánatot s még mielőtt eltávoztunk volna, azt a tanácsot adta: „legyetek fiaim óva­tosak az olyan tárgygyal szemben, melynek sa­játságát nem ismeritek.“ Haza kerültünk s olyan anyagi eredmény­nyel, hogy pályánkat elvégezhettük. Ma már fa­lusi jegyzők vagyunk, szüléink velünk laknak s büszkélkednek fiukkal, a falu pennás emberével. Palival gyakran összejövünk, de a csokoládé­fagylalt történetét nem tudjuk elfeledni soha. N. E. gástalan praecisitással és vervel játszotta. Nem­különben hatásos volt és nagy tetszést aratott Hubay „Csárda jelenete“ és Huber L. „Harmadik ábrándja.“ A közönség szinte tombolt s számtalan jelét adta az ifjú művésznő iránti elismerésének. Magáról a színdarab előadásáról is kivétel nélkül a legnagyobb elismeréssel kell megemlékeznünk és nem tulzunk, ha azt mondjuk, hogy Bisson : „Hálókocsik ellenőre“ volt az idén a legjobban előadott darab. Főbb szereplők voltak Godefroid György (Rajz) Godefroid Alfréd (Krémer) Monte- pepin (Német) Montepepinné (Szelényi E.) Go­defroid Lucienne (Kende), kik mintha egymást akarták volna tul-liczitálni a szellemességben és ügyességben, oly pompásan játszottakAz est sikeréhez járultak még : Aczél Sz. Charboneaux Rosin, Keresztes A. Charboneaux asszony, Gömöri Labordaue, Somiár Charboneaux és Sáska I Engéle szerepében. Az élvezetes estén zsúfolt ház vett részt és számtalanszor hívta lámpák elé az egyes szereplőket. Szerdán, jan 25-én Millöcker bájos zenéjii kedves operettéje „Szegény Jonathán“ került szinre népelőadás képen. Az úgy ének számaiban, mint általában előadás tekintetében is szépen sikerült darabot kevés közönség nézte végig. Csütörtökön, jan. 26-án Mosenthal „Deborah“ czimü színmüve, került szinre. A czimszerepet Csetényi Juliska, ki jelenleg városunkban időzik, játszotta. Csetényibcn van elég drámai erő, a páthoszból kissé sok is. Szerepét szép si­kerrel játszotta. A leghatásosabb jeleneteket azon­ban elejtette, mivel nagyon kellett a súgóra fi­gyelnie s igy a kellő drámai erőt nem fejthette ki. A hol a szenvedély teljes erejével kitör, ott az előadó művésznek és szónoknak jól kell tud­nia a textust, mert ha azon kell gondolkoznia, hogy mi következik ezután, a hatás oda van. A mi­eink közül jók voltak, csak a főszereplőkről em­lékezve meg, Somiár, Rajz, Kende, Lőwei, Mártha anyót nem láttuk. Pénteken, jan. 27-én zónában szépszámú kö­zönség előtt Rutkay népszínműve „Holtomiglan.“ A darab inkább. életképnek nevezhető, mert nem a nép életből, hanem a főváros világából van tárgya merítve. Egyike az újabb e nemű ter­mékek legjobbjainak. Forrai a postáskisasszony, majdaz odaadó, hűséges feleség szerepét a nála megszokott kedveséggel alakította. Szelényi, Né­meth, Gömöri állandó derültségben tartották mó­káikkal a közönséget Az epizód szerepekben jók voltak Kende, és juhász, az előbbi a kokett me­nyecskét, az utóbbi a költői lelkületű borbély segédet alakították szép sikerei. Szombaton, f. hó 28-án Báró Bollman Juliette moszkvai énekesnő Friedman Samu gor­donka művész, Bierman Miksa helybeli zenetanár s színtársulatunk több első rendű tagjainak fellép­tével egy nagy hangverseny tartatott. A színház zsúfolásig megtelt szép és előkelő közönséggel, a mely zajos tetszés nyilatkozatokkal, élénk tap­sokkal jutalmazta a művészeket egy-egy program szám lejátszása után. Nagyon kedvesek voltak: Kende Paula és- Kunhégyiné magánjelenetei va­lamint a Gömöri vigjelenete, a midőn Arany János »Családi kör«-ének I-ső versszakát adta elő mint zsidó legény, diák, czigány, mester-legény, drámai szinés; stb. HÍREK. — A függetlenségi és 48 as párt népes ér­tekezletet tartott folyó év és hó 29. napján dél­után 3 órakor a gróf Károlyi-féle szálloda ebéd­lőjében, ahol Kovács Leó — kinek felhívására lett az értekezlet megtartva, — szükségesnek tartja a mostani zavaros viszonyok között a füg­getlenségi párt tömörülését szükségesnek tartja továbbá az esetről-esetre felmerülő kiadások fe­dezésére egy párt-kassza létesítését és végül a pártnak szervezését, erősbbitését. Uray Géza szép beszédben előadja a legközelebb történtek s a paperluk ismert fásisait és támogatja Kovács Leó i,nditványát, kiemelvén, hogy a független­ségi és 48-as párt tömörülését, úgy óhajtja, hogy a párt kötelékébe necsak azok vétessenek fel, akik időről-időre a választási névjegyzékbe fel­vétetnek, hanem tekintessenek a pártkötelékbe tartozóknak azok is, akik bármely okból a név­jegyzékből kihagyattak, vagy akik még abba fel­nem vétettek, mert később ezekből is lehetnek választók. Szükségesnek tartja a párt mielőbbi megalakulását, e czélból folyó évi február 19. napjára alakuló közgyűlés összehívását ajánlja. Dr. Törseök Károly szólt ezután, a ki szüksé­gesnek tartja a párt erősbitése, s egységessége czéljából, ha az Ugron-féle párt-árnyalat vezető férfiai is közreműködnek a párt megalakításánál. Uray Géza kijelenti, hogy az Ugron-féle pártár­nyalat vezető férfiai fel fognak kéretni a közre­működésre, de mindenki is 'meg fog hivatni, a kinek függetlenségi érzelmei ismeretesek. Ezután Uray Géza ajánlja egy szervező bizottság meg­választását. Ennek elnökéül: Uray Géza, alelnö- kéül: Kovács Leo, tagjaiul: Litteczky Endre, id. Tankóczy József, Tereh József, Bereczky István, Egressy Lajos, Virág András, Dr. Törseök Ká­roly, Szentiványi Károly, Mátray Lajos, Diószeghy István, Dr. Tanódy Márton. Klein Vilmos, Tei- telbaum Herman, Mikó László, Fehér József vá­lasztattak meg egyhangúlag. Ezután indítvá­nyozta Uray Géza elnök, hogy a szervező bi­zottság folyó évi február 4-én este 5 órakor irodájában tartson ülést, indítvány elfogadása után az értekezlet véget ért. Referens. — Eljegyzés. Madarassy Mariskát, Madarassy Endre császlói birtokos kedves és müveit leá­nyát, febr. 2-án jegyezi el magának Ináncsy László nagy-bányai kir. aljárásbiró. Tartós bol­dogságot a tiszta szeretetből fakadó frigyhez. — Géresi Márton, városunk népoklatásü- gyánek egyik régi és buzgó munkása, a szat­mári ev. ref. el. iskola egyik tanítója, mint rézs- véttel értesültünk, f. h. 27-én este fél 7 órakor hirtelen meghalt. Még az nap is tanított a fá­radhatatlan, jó kedélyű öreg ur, vidáman ment haza övéihez az iskolából, midőn estefele rosz- szullétről kezdett panaszkodni s a mint a diván- ról felkelt,hogy a kályhához menjen, összeesett és kiszenvedett. A megboldogult vármegyénk­ben született Tunyogon 1827, január 23-án. A debreczeni főiskolában végezte theologiai tanul­mányait 1847-ben. Végig küzdötte a Görgei tá­borában, mint honvéd, a szabadság-harszot, an­nak kezdetétől egész Világosig. A fegyverletétel után haza bujdosott. Majd Tisza-Kereszturra ment tanítónak, onnan Tisza-Becsre, pár év múl­tával 1863-ban a szatmári ev.-ref egyház hívta meg tanítónak. Azóta városunkban szolgált ál­landóan. A mai generáczió legnagyobb részt már az ő tanítványa. Kifogyhatatlan jókedélyü ember volt a megboldogult. Jó kedélyét élete végéig megtartotta. Magával vitte azt az isko­lába is, hol játszva tanultak tőle a gyerekek. Ezrekre megy tanítványainak száma s mindnyá­jának hálája és részvéte kisérte sírjába. Teme­tése vasárnap d. u. történt a közönség tömeges részvéte mellett. A háznál Tabajdi Lajos tar­tott megható gyászbeszédet, a sírnál pedig Rácz István megindító búcsúztatót. Nyugodjék békével. — Iskolai felülvizsgálat. Dóczy Imre ev. ref egyházkerületi felügyelő a helybeli ev. ref. fő- gymnáziumnak úgy az összes tanügyi mint anyagi ügyét rendben találván, ezek fölötti örö­mének és megelégedésének adott kifejezést s hi­vatalos látogatásait f. hó 2-án befejezte. Az ev. ref. főgymn. tanárkara pedig ugyancsak ez este, sörcsarnok külön termében, a felügyelő tiszte- eletére tisztán tanári körben, társas vacsorát adott, mely a legjobb hangulatban, az érzelmek­nek toasztokba szűrődő megnyilatkozásai kö­zepeit éjfélig tartotta együtt a vidám tanári társaságot. — A tímár ipartársulat batyubálja szombaton este tartatott a »Vigadó« összes termeiben. A bál, ez évben is igen is jól sikerült. A közönség zsú­folásig megtöltötte a termeket úgy, hogy négyest tánczolni nem is lehetett. A bál kivilágos-kivir- radtig tartott. A tiszta jövedelem, mint értesü­lünk, megüti, sőt meg is haladja a 250 frtot. — A Széchényi társulat február havi rendes választmányi ülését febr. 2-ik hetének szerdáján az az 8-án d. u. 4 órakor tartja a városház kis tanácstermében. Tárgy : a megyei közig, bizottság határozata a 89L évi számadás jóváhagyása tár­gyában. 98. évi számadás megvizsgálása, 99. évi költségvetés indokolása ; a márcz. 1-én tartandó közgyűlés előkészítése ; folyó ügyek. (Kéri a tár­sulat igazgatósága a helybeli és megyei lapok teli. szerkesztőségeit, e közlemény átvételére.) — A kir. adóhivatal marad ott, a hol jelen­leg is elhelyezve van. Erről értesíti a nagy-ká­rolyi kir. pénzügyigazgatóság a pénzügyinininisz- ter leirata alapján a várost. Az áthelyezést pénz­ügyi okok akadályozzák. Mig ugyanis a jelen­legi helyiség bérbeadás esetén, fekvése miatt, csak 300 frtot jövedelmezne, remélhetőleg, éven- kint; addig a város belterületére helyezés leg­alábbis évi 600 frtba fog kerülni. Furcsa indok az is, hogy N.-Károlyban még messzebb van az adóhivatal a központtól s ott járdák sincsenek. A vége a dolognak az, hogy a közönség érdeke semmi. Czipelhüi az a nélkül is a súlyos adót, mely Wekerle-koronákban még súlyosabb, to­vább is a félreeső hivatalba. Mint halljuk, a tisz­tikar megunva a helyzetet, folyamodni fognak úti- és czipő-általányért. — Az ecsediláp lecsapoló társ. ideiglenes ki­vetését a város megfelebbezte, a minek az az érde­kes következménye lett, hogy a földművelésügyi miniszter a város és Zsadány község határától ke­letre eső 8168 holdnyi területet az ártéri osztálynak 3-ikából a 2-ikba sorozta, a mi azt jelenti, hogy 40n/o-kal kisebb lesz a kivethető ártéri költség. — Bodnár György kir. tanfelügyelőségi toll- nokot a vallás- és közokt. miniszter szolgálati évei alapján a Xl-ik fizetési osztály I.-ső fokoza­tába léptette elő. Gratulálunk a megérdemelt elő­léptetéshez. — Jótékonyság. A tűzoltó egylet czéljaira az Első magyar általános bi/.tositó társaság helybeli főügynöksége 25 frtot, a Foncziére főügynöksége 10 frtot adományozott.

Next

/
Thumbnails
Contents