Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-08-15 / 33. szám
III. év. Szatmár, 1899. augusztus 15. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjeleni^ minden kedden. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 10 kr. Városi közgyűlés. Szatmár-Németi szab. kir. város történetében a tegnapi nap kiváló helyet fog elfoglalni, nagyon sokszor lesz rá alkalom, hogy az utókor keserűen fogja emliteni 18j)9. aug. 14-ét, mely napon a városi közgyűlés, a terhek alatt különben is már- már roskadozó közönség nyakába egy olyan nyűgöt varrt, melynek terhét keservesen fogja viselni minden időben a város vagy egyáltalában lehet, hogy elviselni sem lesz képes. A közgyűlési terem minden helye, daczára a rendkívül szorgos munkaidőnek, daczára annak, hogy annyi sokan távol nyaralnak, vagy szabadságon vannak, el volt,;rmár foglalva; a karzat is zsúfolva várta a fontos közgyűlés kezdetét, midőn Hugonnai Béla gróf, főispán, mint a közgyűlés elnöke, d. u. 3 órakor megnyitotta az ülést, mely este 8 óráig, szakadatlan egymásutánban folyt. Kirendeltetvén a „hitelesítő bizottság“, Hérmán Mihály polgármester adta elő havi jelentését intézkedéseiről és törvényhatóságunk állapotáról, melynek azon passusa. hogy a csiga-lassúsággal épülő szatmár- hegyi vasút, a kormánynál kieszközölt ideiglenes engedély mellett, immár a befejezéshez közeledik és ezzel kapcsolatosan a tervben levő villamos helyi vasút ügye is kezd kibontakozni, örvendetes tudomásul szolgált. Majd Mátray Lajosnak, lapunk felelős szerkesztőjének interpellátióját olvasta föl a polgármester, mely felvilágosítást kért aziránt, hogy a németi részi István-térnek a szatmár-részi Verbőczy-utczával való összeSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállódával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weirberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. köttctése, melyet már 4 évvel ezelőtt magáévá tett a városi közgyűlés és a mely intézkedés végrehajtása úgy közbiztonságilag, mint közlekedésileg nagyon fontos a városra, miért akadt meg és hogy mikor és mily körülmények között lesz Keresztül vive? Hérmán Mihály polgármester az interpellátióra adott feleletében ismerteti az ügy hivatalos állását, kifejti, hogy e fc ntos intézkedés azért nem volt eddig keresztül vihető, mert a kisajátítandó helyekért í tulajdonosok nagy összegeket kérnek, a város pedig nincs abban a helyzetben, hogy ma ez utcza rendezésre 40 — 50 ezer Irtot költhetne, hanem bevárja azt az időt, hogy az utcza-vonal rendezésbe eső telekrészek elévüljenek és igy kisajátításuk csekély költséget okozzon a városnak. Közgyűlés tudomásul vevén a feleletet, interpelláló kijelenti, hogy ha valamire, ily fontos közügyre, a városnak áldoznia keil és nem szabad az elévülés idejét bevárni, annyival is inkább, mert a Ka- zinczy-utczán legtöbbször tapasztalható köz- ekedési torlódlás miatt, életveszélyes a járás-kelés, már pedig ott vannak összes iskoláink, igen lassú, vagy ‘éppen fenakad a közlekedés, pedig ez , városnak ez idő szerint az egyetlen köz'ekedési fővonala; kijelenti, továbbá az interpelláló, hogy a körülmények kénys~eritő hatása alatt a városnak előbb-utóbb, a törvény adta jogával fog kellene élnie és a kisajátítást keresztül kell vinnie, bármily áldozat árán, mert ha luxus dolgok megteremtésében a váios nem fukar, ezen égetően szükséges ügyet takarékosság czimén halogatni nem szabad. Másik fontos tárgy volt a számvizsgálói állásnak választás utján való betöltése. A szavazat a város két régibb pénzügyi HIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos ál ban közöltéinek. BÉLYEGDÍJ MINDEN HIRDETÉS UTÁN 30 KR. Kéziratok iibm ad itnak v ssza. hivatalnoka Bugyi Gyula és Nagy János számtisztek között oszlott meg és pedig: Bugyi Gyula kapott 26, Nagy János pedig 43 szavazatot, igy a város uj számvizsgáló hivatalnoka Nagy János lett. Elfogadta a közgyűlés a következő jelentéseket: az 1898. évi városi vagyon leltározását és az 1898. évi villamvilágitási zárszámadást. E pontozatnál hosszas vitát keltett a vele kapcsolatos villamügyi mérnök lemondása és végkielégítési kérelme. Tudvalevő dolog és elég sajnos, hogy a villám-ügyre varosunk folyton-folyvást csak ráfizet és epen ezért, az a szabálytalan kezelés, melyet a közgyűlés elé tárt maga a villamügyi bizottság, keserűséggel töltötte el a kedélyeket s Farkas Béla villamos mérnök lemondását közgyűlés elfogadta és utasította a tar ácsot, hogy ez állásra minél előbb nyisson pályázatot, addig pedig a teendőket, miután e nagy vállalat vezető nélkül nem lehet, nevezett v. mérnök végezze, (erre vor atkoi ólag voltak sokan, kik azonnali távoz.ízát Kívánták) s a városi nyugdij-alapba befizetett nyugdíj- részleteit pedig 4 százalék mellett, adja vissza. Elfogadta a közgyűlés Valkovits Sámuel szerződését a Kossuth-kerti kioszkra nézve, melynek építési ügye, a már előző közgyűlési határozatok alapján, Hérmán Mihály polgármesterre bízatott. A Kossuth- kert csinos körülkeritese és díszes fő bejáró kapujának elkészítése a kert kiadásaira megszavazott összegből fog fedeztetni. Szívesen vette tudomásul a közgyűlés, hogy újonnan épült díszes vasúti állomásunk, a melléképületekkel együtt, villam- világitással lesz berendezve Az ipartanács T Á R C Z A. Nyári éjszakák. A felhőtlen csillagos égen magasra szállt már a fogyó hold. Most is olyan csendesen szendergő nyugalom száll az egész vidékre, mint mikor együtt ültünk ott a kis ház előtti tornáczon. A szomszéd házak ablakai lassanként elsötétülnek, elhallgatnak a messziről hangzó nóták, a toronyóra lassú kongása késő időt hirdet .... Nézem a magasban ragyogó csillagokat . . . eszembe jut mit beszéltünk egyik este azokról a csillagokról, melyekre innen is, onnan is egyszerre esik a tekintet . . . Figyelem, mint szenderül el a suttogó lomb, hajlanak csukóra a virágszirmok, halk csicsergéssel búvik el a kis madár. Tévelygek köztük, kutatva egy helyet, hol pihenést lelnék zaklatott szívemnek ... A csendes estnek ezt a nagy, szétömlő nyugalmát úgy szeretném beleol- tani háborgó lelkembe . . . Végig gondolom ennek a napnak folyását ... a te emlékeddel telt el egészen minden órája. Nincs körültem egyetlen tárgy, mely rád ne emlékeztetne 1 Ezek a ragyogó csillagok úgy biztatnak, vágyó keblemből hév sóhaj száll, ajkam a te nevedet suttogja ... az éjszaka néma . . . hivásomra nem jő felelő hang . . . Szeretnék menni arra a sima gyepes puha rétre, hol oly zölden fakad a fü . . . . Most, hogy ide ültem megírni e sorokat, annyi mondani való, panasz, gondolat tolul egyszerre erőtlen toliam alá, hogy zsibongó áradásuk közt én csak megindulással nézek e fehér papir-lapra, de egyre tétovázva szorítom kezembe a tollat, mit írjak hát? . . . mit írjak le? . . . mikor oly rettentő sok az, mi szivemből felhangozva kifejezést kér .... Ez a merengő, méla hangulat fogott el akkor is, mikor űzött a vágy felkeresni azt a helyet, azt a jól ismert kedves helyet, hol miden fűszál téged kérdez tőlem! . . Végig mentem az ismert utakon, mely ezelőtt mindig hozzád vezetett . . . megfordultam azokon a helyeken, mikről soha sem lehet elhinni, hogy te nem vársz reám már ott. Azoknak a napoknak drága emléke foglalta el lelkemet, mikor veled együtt jártuk ezeket a virágos utakat, mikor olyan fényes volt minden, a merre a te oldaladon jártam, hol most egyedül bolyongok. Láttam az egész pompázó természetet, a mosolygó kékszemü nefe- lejtseket, a tezgő levelű nyárfákat, a szomorú tüzeket lehajló ágaikkal ott a kanyargó. Duna mentán. A körülvevő emlékek oly szomorúan beszélnek hogy minduntalan könyet vegyítenek merengő ábrándjaim közé ... és én úgy szeretem ezeket az édesen fájó emlékeket, mik itt körülvesznek. Meg nem vigasztalnak, de nem is hagynak egye- Gül bánatommal, velük beszélgetek ... Az utak fövényén lábad nyomát kutatom, a néma csendben a te nyájasan szólitó hangod után hallgatózom 1 . . . Várlak, egyre várlak, nem tudom elhinni, hogy végkáp elhagytál . . . Azt képzelem megmegjösz egyszer csa t, egy olyan csendesen megszálló alkonyaidat feltűnsz előttem azon az úton, melyen utoljára távoztál. jAztán oda ülünk megint a kis ház előtti tornáczra, s megpróbáljuk elmondani egymásnak azt a so’- szenvedést, melyet kiállott szivünk azt elválás napja alatt . . . Óh! hiába minden 1 hiába várlak, te nem jössz vissza többé 1 Hogy hitessem el szegény árva szivemmel ezt a valóságot, hogy beszéljem rá a lelkemet, hogy ezt a sorsot elviselni iparkodjék? Nem jobb lett volna-e azon a bús őszi estén, mikor boldogságunk fenyegetve, közelgő jövendőjén reményt nem lelve töprengtünk, nem jobb lett volna-e akkor, ha egymáshoz szorítva forró sziveinket, a reánk boruló éjszakával bele merültünk volna abba a mélységes pihenésbe, melyből nincs ébredés többé, melynek álma örök ? . . . „Oda lent majd nem fáj semmi.“ Feljött a hold . . .az égről ezer meg ezer csillag bámul le reám, valami kósza szellő álmot lop szemeimre .... elszenderülök . . . álmom fogytatása rólad szőtt ábrándjaimnak . . . ismert helyeken járok . . . előttem mind-mind szükebbre zárul a láthatár, áz est homálya ráborul a mezőre, rétre, a köztük kanyargó útra. Aztán elbnvik az ut az erdő sűrűjében. Nesztelen mélységes csend fogad titkos sötétség lapul a szövevényes bokrok között. A némaságot nem zavarja egy hang sem, nem rebben fel egy madárka sem, nem susog a a lomb, szinte megijedek, ha magam egy-egy recscsenő galyra lépek .... »Minden csendes, csak a szivem nyugtalan egyedül.« ........... Leülök arra a zöld pázsitos jól ismert helyre . . egyfelől a rezgő nyárfák, másfelől a földi eper bokrok ... te már ott vársz reám . . . itt vagy hát mégis ! eljöttél. Szép lelkes szemeiddel úgy nézel rám, mintha szivembe akarnál belátni ! benézhetsz 1 a te képed van ott egyedül. Azt kérdezed tőlem, foglak-e szeretni hűségesen egy hosszú éven át, fogok-e addig várni reád ? — édes érzés fut rajtam végig. . szemeimet lesütöm ... te gyengéd erőszakkal kényszeritesz szemeidbe nézni, igy kívánod hallani válaszomat. „Igen, fogok várni egy évig, ha kell egy életen át.“ Leszakítasz néhány szál nefelejtset, oda nyújtod, a keblemre tűzött rózsák közül egyet cserébe adok ... Az égről milliárd csillag szórja reánk fényét . . . elfelejtünk mindent, azt is, hogy élünk 1 A toronyóra kongása felébreszt .... semmi sem igaz, nem is volt igaz soha 1 csak álom volt minden, egy rövidke édes álom . . . álom a boldogság, melyből előbb-utóbb fel kell ébredni .... Tóth Gizella. tu
