Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-08-08 / 32. szám

Szatmár, 1809.

Augusztus 8.

több ideig sem fogy el, igy a város pénze teljesen kamat nélkül hever 4—5 esztendeig, de azok az anyagok abban az időben félannyit sem érnek, mert rozsdásodás, hányás-vetés folytán teljesen elócskulnak, hasznavehetetlenekké lesznek, az olaj párolgás, száradás folytán kevesebb és rosz- szabb minőségű lesz, mint a frissen szállított.

Azt vethetné ellen valaki, hogy nagyobb mennyiségben bármi megrendelve, jutányo- sabban szállítható, igy, a mit a város vészit a réven, megnyeri a vámon. Ez az elv áltáljában áll, de nem a város specziá- lis esetében, mert a város nemcsak, hogy jutányosabban nem jutott ezen anyagokhoz, de sőt sokkal drágábba került a városnak, mint annak a privát embernek, a ki hitelbe veszi azokat az árukat.

Erre mindenki azt mondja, hogy az lehetetlen. Hát kérem, szakértőknek kell azokról az árukról kiállított számlákat megmutatni s majd megmondják azok, hogy igazat mondok-e vagy nem?

Az egyes czegeknél feltalálható árjegyzék sem lehet irányadó az ár tekintetében, mert az ott kitüntetett árból, ha hitelbe adják is a ezégek az árukat, 20—30 °/0-ot engednek. Mennyivel olcsóbban adhatják hitelbe egy törvényhatósági joggal felruházott városnak az ilyen árukat, a melynek fizetési képessége ez idő szerint legalább kérdés tárgyát sem képezheti, de ennél mennyivel olcsóbban lehet azokat az árukat készpénzben beszerezni, a hogy azt a város teszi? Azonban hacsak 20—30°/0-ot veszünk is engedménynek, óriási a város megrövidítése, ugyanis ha évenkint csak 10000 frt értékű megrendelést veszünk is, a város károsodása 2000—3000 frtig terjed.

Kérdezheti valaki, hogy ugyan ki károsítja a várost ezeknél a manipulátióknál! Mondhatnám azt, hogy Farkas Béla any- nyira szakavatatlan, miként a ezégek becsapják őt, s igy szenvedi a kárt a város, de nem mondom azt, mert akkor a valósággal homlokegyenest ellenkezőt mondanék, hanem az említett ur azt a kis — legalább is 2000—3000 frt különbözeiét megtartja magának — provízió képen és ezt az urat, midőn állásának betöltésére teljesen képtelennek találtatott — 3 évi fizetést kitevő végkielégítésben kívánják részesíteni! Azonban nem firtatok tovább az ilyen dolgok után, de kutatnom kell azt, hogy hogyan válhatott a város, a közönség vagyona ■ ennyire Csáky szalmájává ! ?

Fentebb említettem, hogy a felügyelet,

De meglátta ezt a büszke, gőgös tündér is hatalmas sziklavára ormáról s átkos gondolat czikázott át agyán. Felöltötte magára legezifrább ruháját, lábára puha, sarkantyus csizmát húzott fel, vállára könnyű, faragott puskát vetett s elindult a sürü erdő, a vadász társaság felé. Senki sem ismerte fel, úgy eltudta magát változtatni titkos varázsával, csak a szivükön, lelkükönjvett erőt valami bájos, bűvös, kéjes érzés, mikor hozzájuk érkezett.

Kiszemelt magának egy heves, tüzes vérü ifjút s azt csábította el. Az ifjú a mámortól meg- részegülve hullott ölébe. Megtompitotta az eszét, elbűvölte a lelkét, gépies, tehetetlen bábjává tette őt a tündér S mikor hatalmába ejtette, mikor a buja szerelem rózsás lánczaival magához bilincsekbe az ifjút, maroknyi port adott át neki, súgott valamit fülébe s aztán eltűnt. Titkos, kárörvendő mosolylyal tért vissza nyugodni sziklavárába.

Az ifjú sokáig aludt ott öntudatlan, önfeledten egyedül, magában, mert társai még napnyugta előtt hazatértek. Mikor pedig felébredt, úgy tűnt fel neki, mintha álmodott volna szépet, gyönyörűét. De a kezében levő por, a bűvös varázspor, eszébe jutatta tegnapi történetét, gyorsan szökkent fel helyéről s elindult keresni a picziny tündért, az ártatlanság tündérét.

Ott találta meg a patakpartján, csillogó aranyhalakkal játszadozva. Éjfekete haja kibontva omlott alá hófehér vállaira, szétbontotta az illatos szellő, levegő ruháját a íutóhab elkapdosta. Szólni sem tudott az ifjú, annyira meglepte őt e szépséaz ellenőrzés, teljes hiánya folytán történhetnek meg ilyes dolgok.

Ezt a hiányt én a főtisztviselők hanyagságában, fölsetn vevésében keresem és abban, hogy a munka-megosztás elve nincs czélszerüen keresztül vive és hogy a főbb tisztviselők igyekeznek mentül több tiszteletbeli és fizetéses állásokat elnyerni és megtartani, igy aztán a város ügyeit nem láthatják el rendesen már csak azért sem, mert a város ügyei tűrik az elhanyagolást, de semmiképen nem a többiek ; ha ugyanis ezeknél fordulnak elő mulasztások és többször, a tiszteletbeli vagy fizetéses állásnak vége!

Nehány példát hozok fel. A főgondnoki állás igen nyugalmas, kevés időt absorbeáló, rendes körülmények között, de építkezés idején egy lelkiismeretes ember egyháza iránt való kötelességét nem hanyagolhatja el, meg kell neki tehál a téglát, fát, deszkát, meszet, homokot stbbit stbbit szerezni, ha pedig egy vállalkozónak adatik ki az építkezés, többek közt fel kell ügyelnie arra, hogy a tégla, fa, deszka, mész, homok, ajtó, ablak, festés, üvegezés, ajtó-ablak vasalás, pádimento- mozás, a vállalati szerződés feltételeinek megfelelő-e? nem rosszabb-e az anyag, a munka stb. stb.? Ezek pedig és a mesteremberekkel való vesződés sok időt igénybe vesz, sok bosszúságot okoz! Azt pedig mindenki tudja, hogy a ki kizökken a rendes kerékvágásból, nem végezi, nem végezheti az úgy a saját dolgát, mint rendes hangulatban ?

Úgy tudom a tiszti ügyész elődei még magánpraxist sem folytattak, a jelenlegi pedig terjedt magángyakorlattal bir, az egyházmegyének ügyvéde, egy nagy- forgalmu pénzintézetnek jogitanacsosa és rendes ügyvéde. Hát én azt hiszem, hogy a tiszti-ügyész ur “ezen és ezen kívül sok más kötelezettségének megfeszített szorgalma, tehetsége daczára sem tehet eleget és azért csodálatos, a városnál nem tartják ezt a sok mindenféle állást a tiszti ügyészséggel összeférhetetlennek, holott sokkal kevesebb tevékenységet igénylő állások is összeférhetetlenek, hogy mást ne mondjak, a hetenkint mintegy 20 órát igénylő jogtanári hivatallal összeférhetetlen minden más nagyobb tevékenységet igénylő és időhöz kötött állás, igy az ügyvédkedés is.

Azt fel lehet hozni, hogy mindezek az állások egy ember által viselhetők, mert törvény nem tiltja azt. Az igaz, hogy nem tiltja, nem pedig azért, mert a törvény meghozása idejében a törvényhozás

SZATM Ár - németi

ges látvány. A kis tündér meg bátran függesztette reá nagy, ártatlan, kék szemeit, nem félt tőle, mert tudta, hogy aki közelébe jön, megváltozik annak a szive, meg a lelke. Pedig csalódott, mert haragossá, a büsz' e, gőgös tündér, a sziklavár ura, épen olyan port adott át az ifjúnak, mely megtörte azt, megvédte őt az ártatlanság varázsától. Fejébe szökkent forró piros vérének minden cseppje s kábultan, bódultán súgta a kis tündérnek : Szép leánykám 1 engedj csókot lopni csattanó ajkidról.

A kis tündér elcsudálkozott az ifjú szavain s tagadólag rázta fejét : Nem tudod, hogy én az ártatlanság tündére vagyok ? De az ifjú nem hallgatott reá, átölelte karcsú derekáti magához szorította a kétségbeesett tündért s forró csókot nyomott piros ajakára. És amint elcsattant a csók, amint megizlelte az ártatlanság tündérének eperajakát, hatalmas hullám csapott ki irtózatos robajjal a folyóból, magával ragadta a szépséges tündérleányt be a habok közé, hiába kapott utána az ifjú, eltűnt az a tajtékzó hullámokban.

Keservesen bánta tettét az ifjú, fájó szívvel kereste a szépséges tündért, de nem találta meg, hanem ott, hol a hullám magával sodorta őt, kék levelű, fehér szirmú picziny virágcsokrot talált a patak partján, mely olyan kék volt, mint az azuros ég, mint a csillogó, szikrázó türkisz.

Mondjam-é hogy az ártatlanság virága ez a neíelejts 1 De a gonosz, gőgös tündér is elvette megérdemelt jutalmát, az ifjú kezétől hunyt el, ki markolatig döfte szivébe tőrét.

figyelmét az teljesen kikerülte; de ha a törvényhozás nem intézkedett, intézkedhetik a törvényhatósági bizottság, a melynek meg van az a joga, hogy törvénybe nem ütköző, a törvény pótlására, kiegészítésére szolgáló statqtu :.ot hozzon.

Kérdem, miért nem él ezzel a jogával a törvényhatósági bizottság, a mi által a törvényhatóságnak jelentékeny hasznot szerezne, mert a törvényhatóság által fizetett tisztviselő teljes tevékenységét a törvényhatóság érdekében volna köteles érvényesíteni.

Ezek voltak azok, melyeket időszerűknek tartottam felhozni, s ezek a tények azok, a melyek Szatmár-Németi sz. kir. város majdani történet-írójának némileg megvilágítják azon tért, a melyen keres - nie kell a város eladósodásának, tönkre- jutásának okait.

Dr. Törseök Károly.

HÍREK.

— Előléptetések. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Augusztiny János postafelügyelőt 1600 frt rendes fizetéssel a VIII. fizetési oszt. 2 ik fokozatába, Patócs Ádám segéd-ellenőrt 1000 frt rendes fizetéssel a X-ik fizetési oszt. fokozatába, Fekete Róza távirda kezelőnőt az 500 frtos fizetési fokozatba léptette elő.

— Személyi hir. Dr. Góth Ferencz, kir. ügyész Temesváron, családjával együtt szabadságidejének eltöltésére városunkba érkezett.

— Személyi hir. Habrovszki József ezredes a helyben állomásozó honvéd dandár parancsnoka a Huszton tartott s szerdán befejezett gyakorlatokról visszaérkezett s a parancsnokságot átvette.

— Eljegyzés. Steier Sándor gazdálkodó, tart. m. kir. honvédhadnagy, nagy-létai lakos, eljegyezte Schwarz Albert helybeli nagykereskedő és törvényhatósági bizottsági tag kedves leányát, Rizát.

— Esküvő. Spiegel Ferencz birtokos és megyebizottsági tag ma tartja esküvőjét Fisch Berta kisasszonynyal, Fisch Jakab nagybirtokos leányával, Nyírbátorban.

— Személyi hir. Kofranek Antal, nyug. kataszteri felmé'és központi felügyelő, ki régebben városunkban, utóbb a pénzügyminisztériumban a központban szolgált s most évi 2000 írttal nyug- dijaztatott, városunkban telepedett meg.

— Az iparos ifjak köre nyári mulatsága az idén egy lélekemelő hazafias ünneppel kapcsolatosan rendezve, a nyárnak legsikerültebb vigalma volt. A késő délután kezdődő eső igen sokakat visszatartott a részvételtől s csak 9 óra tájban gyűlt össze az a kedélyes, vig és igen szép közönség, melynek zöme csak kivilágos viradatkor hagyta el — igen kedves emlékek között — a Kossuth-kertet. A tánczmulatságot megelőzte a julius 30-áról elmaradt Petőfi-ünnep műsora. Szabó Ilonka sikerült szavalata után Dr. Fechtel János mondott egy magas szárnyalásu, hazafias buzdító beszédet az ifjúsághoz, Petőfit állitván követendő példaként, ki nemcsak élni, de halni is tudott hazájáért. A tapsok és éljenek lecsillapulta után Thurner Albert titkár szavalta el Petőfi „A hazáról“ ez. költeményét, nagy hatást keltve előadásával. Deák Kálmán Petőfi Szatmá- ron időzését ismertette meg a közönséggel s azon megszívlelendő eszmét vetette fel, hogy a régi Papp Endre-féle ház, mint a melyben Petőfi ideális szerelmének boldog napjait élte s átutaztában mindannyiszor ott volt megszállva — emléktáblával jelöltessék meg. A zajos tapsokban részesült felolvasás után Dobray Jenő e. tag adta elő Tompa „Előre“ czimü hazafias költeményét kellemes, érczes hangján, helyes felfogással és hangsúlyozással A műsort táncz követte az első négyest 120 pár tánczolta Oláh Feri kitűnő muzsikája mellett. Éjfel után a fehér asztaloknál fellelkesülve a Valkovics Samu kitűnő boraitól egy pár hazafias tószt hangzott el. Papp Lajos gör. kath. lelkész éltette Tankóczi Gyula elnököt, Kerekes D. alelnököt és Thurner Albert titkárt, a kik' buzgóságának tudható be az est fényes sikere. Thurner Albert a vendégeket Tankóczi Gyula Papp Lajost és Pethő György városi tanácsos a hölgyeket részesité pohárkö- szőntőben. E helyen külön is meg kell emlékeznünk a vendéglősről, ki páratlan utánjárásával költséget és fáradságot nem kiméivé úgy a kifogástalan ennivalók, valamint az eddig kocsmában nem igen árusított jó minőségű italaival pontos és szolid kiszolgálásával mindenki elismerését kiérdemelte. Az iparos ifjak köre még egyfelől több mint 100 írttal gyarapitotta ezen mulatság által „Otthon“ alapját, egy újabb babért fűzött a régi koszorúba s mostani mulatságát bátran állíthatja eddigi sikerei mellé I