Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-24 / 4. szám
III. év. Szatmár, 1899. január 24 4. szám A "/társadalmi és szépirodalmi hetilap. f i ■- ^ 2 Megjelenik, minden kedden, Széchenyi-társulat. Mult számunkban közöltük a Széchenyi- társulat, megyénk ezen országhirü közművelődési intézményének, 1898. évi működéséről az igazgatóság jelentését. Most a társulat múltjáról, eddigi tevékenységéről és czéljairól akármik megemlékezni, támogatni 0hajtWi3i^ij|3UJ| is az igazgatóság azon dicséreNk^Vr^tJvfi' rekvését, hogy a társulat a közSt^á^ jéíf>tt minél ismertebbé, népszerűbbé váljék s mivel a társulat rendelkezésére az anyagi eszközt, a megye segélyén kívül, a nagy közönség és erkö esi testületek anyagi támogatása, áldozatkészsége adja, kell, hogy a nagy közönség a társulat érdekkörébe minél szélesebb rétegben bevonassák. A Széchenyi-társulatot, vármegyénk országhirü fia, gróf Széchenyi István országosan ismert bizalmasa és munkatársa, b. e. Ková’.s Lajos alapította az 1882-ik évben. »Legyen a magyar hazának minden lakosa a magyar államiságnak hive s tudjon magyarul!« Ezt tette jelmondatává a társulatnak, a mely, mint iránytű, jelzi a czélt, mely felé a társulatnak törekedni s melyet erejéhez képest szolgálni, megvalósítania kell. A közös h.’za szeretete, a magyar nyelv terjesztése: ez a kettős czél lebeg a társulat előtt. A társulat rendelkezésére, ezen kettős czél szolgálatára az első években csak a tagsági dijak szolgáltak. Az igy befolyt jövedelmekből a társulat tanítókat jutalmazott, nemzetiségi vidékeken a felnőttek részére a magyar nyelv, irás, olvasás, számolás elsajátithatása czéljából esti tanfolyamokat szervezett, szegény iskolákat tanszerekkel, szegény tanulókat könyvekkel, ruhával segélyezett. Csakhamar belátta a társulat, hogyha a magyar beszédet sikerrel akarja terjeszteni, azt a zsenge gyermeki korban kell megkezdenie, a mikor a gyermek játszva sajátítja el az idegen nyelvet. 1886-ban kezdte szervezni a társulat a ma már országszerte nagy népszerűségnek ördendő gyermekmenhelyeket, azaz kisebb méretű óvodákat, s mig ez évben csak 2 menhelyet tudott szervezni, Szaniszlón és Krassón, ma már 100-nál többre megy megyénkben az ilynemű intézetek száma, melyek nagyrészt a társulat által tartatnak fent, vagy ha önállóvá lettek is, bölcsőjöket a társulat anyai keze ringatta. S e téreni szereplése művelődéstörténeti fontossággal bir. Befolyására az országban Szatmármegye mondotta ki legelőször az 1888-ik évben a gyermek-óvasnak a megye területére kötelezővé tételét, még mielőtt az idevonatkozó országos törvény 1891-bén meghozatott volna. Törekvése az országos kormány figyelmét is magára vonta úgy, hogy midőn a minisztérium tervbe vette a gyermek-óvásnak törvénynyel szabályozását s az’egész országra kiterjesztését, P. Szatmári Károlyt leküldte, hogy a helyszínén tanulmányozza a társulat j menhelyeit, a minek aura nagy kitüntetés ! lett az eredménye, hogy a minisztérium ki- I jelentette, hogy a törvény megalkotásánál a j szatmármegyei óvó-intézetek és gyermek- menhelyek zsinórmértékül lógnak felvétetni s a törvény azok szerint fog készíttetni. Nagyobb lendületet vett a társulat működése az 1889. évtől, a mikor a vármegye az lu/0 közművelődési pótadót megszavazta s azt a társulat rendelkezésére bocsátotta. Ettől kezdve évről-évre emelkedik a társulat által szervezett, fentartott menhelyek száma. Ma már oly nagy a működési kör, hogy azt a társulat, csak a megyei segélyre támaszkodva, nem ölelheti fel. Jelen évi költségvetése már a 10,000 frtot meghaladja, de fedezet a kiadásokra csak úgy lesz, ha egytelől az állam, másfelől az egyletek, társulatok s a magánosok is meghozzák a magok áldozatát. A társulat folyamodott 1000 Irt államsegélyért. Megkereste és felkérte a megyei pénzintézeteket, hogy évi nyereményeikből a társulat részére bizonyos állandó segélyt felvenni szíveskedjenek. Es meg fogja keresni, fel fogja kérni az egyeseket, hogy lépjenek a társulat tagjai közé s csekély tagsági dijak megajánlásával járuljanak hozzá és segítsék a társulatot hazafias és culturalis czéljai megvalósításában. Hiszszük, hogy a felkérésnek meglesz a kívánt sikere. Városunk és megyénk intel- ligencziája sohasem volt szűkkeblű a köz- czélokkal szemben. A Széchenyi-társulat pedig megérdemli a támogatást. Jelmondata úgy reá illik megyénkre is s e térén oly sok még a tenni váló, hogy e czélra az áldozatok meghozatalától nem szabad vonakodnunk. Nyújtsunk hát segédkezet a társulatnak s áldozzunk azon az oltáron, melyen a hazafiság lángja ég s oldalán e jelige ragyog: „Legyen e hazának, e megyének minden lakosa a magyar államiságnak hive és tu jón magyarul ! “ A városi sorompók rendezése. — Levél a szerkesztőhöz. — Jelen soraimmal bátorkodom a t. szerkesztőség becses figyelmét tisztelettel felhivni, a helyi hidvám és sorompóra nézve, mely a jelenlegi állapotban már túlélte magát, tehát átalakításra, újjászervezésre, illetőleg a városból kihelyezésére van szükség. Erre vonatkozólag óhajtanék becses lapjában egy kis eszmecserét megindítani, annál is inkább, mert a századok óta fennálló hidvám és sorompók, melyek a régi időkben, az akkori viszonyokhoz képest megfelelők voltak, a mostani viszonyok szerint, úgy a városi, mint .a vidéki közforgalom érdekében többé nem felelnek meg a nagyot változott viszonyok közepeit rendeltetési czéljuknak. Első sorban is szükségesnek tartom, hogy a hid-vám és sorompó a jelenlegi helyéről ott T Á R C Z A. Óhajtás. Miről gyakorta álmodám Csillagsugáros éjeken, Élőmbe hogy jő egykoron Szép szőke leányka s — szerelem: Az álom im valóra vált . . . . . . Szeretni oh le tanitál ! Megáldjon lányka Istenem! Szivemnek minden kis zuga Nagy boldogsággal volt tele A bú, a gond, a szenvedés, Sivár való, az mind — mese. Világom csak: az ideál. . . . Belém erős hitet adál. Megáldjon leányka Istenem ! Ha néha-néha fellegek Boriták bé az én egem, Szemednek egy tekintése — S im fény tör át a fellegen . . . A kétkedés, a bű elszáll . . . Remélni, óh Te tanitál! Megáldjon leányka Istenem . . . Szerelmed már nem boldogít, Hitem, reményem mind oda! Szivem kínozza szenvedés. A sorsom hej de mostoha! Hitet belém a ki adál, Feledni ha tanítanál: Ezerszer áldana Istenem I D. Nagy Sándor. Tükör-darabok. i. A mulatság vége. A boldog házasélet gyönyöreit nem igen élvezte Satra Gergely, a ki csak a keserűségeit osztotta meg a feleségével, az örömét, boldogságát pedig a barátaival. Nem is kereste az alkalmat hozzá, hogy mikor szabadulhat a barátai közé, mert hiszen ur volt azért a házban, ő parancsolt, úgy volt ott minden, a hogy ő akarta. Szegény aszzony türelmes megadással tűrte a sorsát, mert hiszen nagyon szerette az urát. Tegnap délután a hogy végezte Satra Gergely a munkáját, oda állott a felesége elé. — Anyjuk, tudod-e, mi van ma ? — Vasárnap. —; Azt is tudod, hogy én ilyenkor a pajtásaimmal szoktam tölteni az időt, velük köszöntőm a virradatot. — Tudom. — No, hát akkor anyjuk csókot ide. így ni ! Most pedig Isten áldjon. Csinálok magamnak ma éjszaka egy jó napot Úgy hajnal felé visszajövök. A jó asszony beletörődött az ura akararába. Minek hajtsa tovább a szót, csak perpatvar lenne belőle. Engedelmeskedett. Oda vette maga mellé kis gyermekeit s kedves boldogsággal töltötte el velük az időt. Satra Gergely pedig ment az ő útjára, vidám poharazásra a barátaival. Mikor már jól felöntöttek a garadra, nyakukba vették a várost s ahol egy-egy zenekar éjjeli zenét adott, potya zeneestélyt rendeztek maguknak. Ott hallgatták mindenütt, ahol csak zene játszott. Virradat felé alaposan bekaparászva kullog haza. A nagy ház előtt, a hol lakott egy szivattyús kút állott. Ráül a cső alatti kőre, hirtelen kapaszkodik a kút húzójába s elkezdi azt ránczigálni. A viz persze elkezd előbb csendesen s aztán mindjobban szakadni a nyakába. Egyszerre türelmét veszti Satra Gergely s igy monologizál: —- Mégis csak szemtelenség ettől a házmestertől. Már egy félórája rángatom a csengőt — ebben a szakadó esőben.
