Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-05-23 / 21. szám
TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 2 írt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Titkos-rendőri intézmény. Egyik helyi laptársunk foglalkozott a í napokban a titkos rendőri intézmény helyes és czélirányos mivoltával, melyet városunk viszonyaira nézve is igen üdvösnek tart és ajánl. Előre is kijelentjük, hogy mi sem szakegyének nem vagyunk e tekintetben, sem ilyenek véleményét a szóban íorgó ügytől, városunkra nézve nem ismerjük, a mit mi e tekintetben írunk, azt a helyi viszonyok érdemleges figyelembe vétele mellett, a dolgok természetes rendjéből vezetjük le. A titkos-rendőri intézményt, azaz: hogy nálunk rendőr-közeg, vagy közegek polgári ruhában, folytonosan rendőri teendőket végezzenek, helyes intézménynek nem tartjuk. Lehetnek körülmények, mikor egyes rendőri nyomozások azt kívánják, hogy rendőrileg képzett egyén, elhagyva rendes rendőri ruháját, idegen öltözetben jelenjék meg itt, vagy ott, de, hogy állandó szolgálatra létesittessék ilyen intézmény, ennek ellene vagyunk és nemcsak helyesnek és czélrgvezetőnek nem találjuk, de épen ellenkezőleg : czélt tévesztettnek, sőt nevetséges intézménynek, a mi adott viszonyaink közepeit. Lássuk a dolgot világosabban. Rendőreinket, az ő egyforma kiállítású felszerelésükben, gyakori előttünk való szereplésükben olyan megszokott alakoknak tekintjük, hogy épen a megszokottságnál és egyformaságnál fogva, velők nem igen törődvén, szinte ismeretlenek előttünk. Mig ellenben: egy állandóan polgári ruhában járó rendőr magára hívja a közönség figyelmét és mert épen, hogy maga van, vagy MegjelenjJ^C^fhaden kedden, SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. másodmagával szerepel, már csak puszta kíváncsiságból is, a közönség mindig nagyon hajlandó a legkomolyabb dolgokban is a komikust vagy magát a komikumot felfedezni, elkezdi először kísérni, majd gu- nyolni a titkos rendőrt, a kire ekkor majd | ujjal mutat már az utczai gyerek is --és lesz a komoly titkos íendőri intézményből: nevetséges jelenség. Vegyük a dolognak még egy másik oldalát is: valamely nagy esetben fontos bűnügyi nyomozásra indul a város valamely részében a titkos rendőr, az utczai gyerekek már olyan jól ismerik, hogy mennek utána kiabálva, csufolódva, hogy: „ni, itt a titkos rendőr! — Nézzék, ott megy a titkos rendőr! — Ugyan hová megy a a titkos rendőr? — Menjünk utána!“ stb. Már most aztán mondja meg akárki, hogy nem helyesebb-e, a mi adott viszonyaink mellett, ha a mi rendőri viszonyainkat tartjuk főn továbbra s, minden változtatás nélkül, figyelmes szemet vetve arra, hogy azok tapintatosan, ügyesen, becsületesen legyenek vezetve, mint holmi „titkos rendőri“ komédiázásokkgj rontjuk magát a rendőri intézmény konTOT^ ifhTTrkánr hiva'- tottságát ? Bármilyen fontos esetnél is, már maga e szó: „jön a rendőrség“ megteszi a hatást. Tudunk ra sok példát, (bizonyára a főkapitány még többet tud), hogy a rendes rendőrségi közegek közbelépése komoly katonai verekedéseket szétugrasztott. Felborozott, vagy pálinkázott garázda kompániában e pár szó: „jön a rendőrség“ megtette e hatást. Ha most aztán egy ilyen kihágó egyénnel vagy egyénekkel gyűlik meg a baja a titkos rendőrségnek, nagyon könnyen megHIRDETÉSEK: Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. lehet, hogy nem ismerve az illető kihágó egyén vagy egyének azt mondják: »mi köze hozzá?“ „Ki hívta ide?“ Sőt jól el is verhetik, gunykaczajára esetleg az utcza közönségének, és az ilyen nagyon köny- nyen megtörténhető blamázs, épen nem fogja emelni a rendőrség erkölcsi tekintélyét, a melyre pedig, különösen a mi spe- cziális viszonyaink közepeit, a rendőri intézménynek égetően nagy szüksége van. Ennyiben szóltunk ez ügyhöz annál a természetes igazságnál fogva, a mely a mi helyi viszonyainkból önként következik. Meglehet, hogy e nyílt kijelentésünk, a rendőrfőkapitánynak nem lesz ínyére, a kinek, mint a jelek mutatják, a helybeli titkos rendőri intézmény megalkotása, egyik kedvencz eszméjét képezi. Nagyon beleszeretett ez eszmébe s csakis igy történhetett, hogy a nagy szeretettől nem látta a dolog hátrányait. Majd ha lassan-lassan megismeri valójában a helyi viszonyokat, bizonyára neki is más fogalmai lesznek; addig pedig szabadjon ezzel az egyszerű mondás igazságával szolgálnunk : soha sem volt jó valamely dolgot nagyon forszírozni.- "Az"idő kifőz- műit mondani szokás,' mindent. Mi ugyan meg vagyunk róla győződve, hogy nekünk „titkos-rendőri intézményünk“ soha sem lesz, de ha mégis épenséggel lennie kellene, egy ilyen fontos intézmény létkérdése fölölt ötletszerűen intézkedni sem nem lehet, sem nem szabad. Van a városnak a kormány által megerősített „rendőri űgyszervezete“, ha ebben bármely változtatás czéloztatnék is, a városi közgyűlés jóváhagyása s a kormány megerősítése nélkül, a változtatást keresztül vinni nem lehet. Mivel pedig a „titkos rendőri intéz* TÁRCZA. Egy kis vörös czipő. Irta : Kende Paula. A déli órákban ideges csengetés riasztotta föl munkájából Rajdai Géza ügyvédet, s rögtön reá, mint a forgószél, nyitott be Endrédi Laczi az elegáns dolgozószobába. Dúlt arczczal vetette magát a balzaczra és a kétségbeesés hangján mordult Gézára. —- Válunk ! Megbolondultál ? nevetett Géza, féléves házasok vagytok, múlt héten tértetek vissza egy félévi nászutról, s már is válni akartok ? Eredj a pokolba, ezért ugyan nem volt érdemes elrontani a villanyos csengőmet. — Hiába tréfálsz kedves barátom, a dolog komoly s azért jöttem hozzád, hogy vállalnád el az ügyemet. Csak röviden végezd, nem akarok semmit sem tudni arról az asszonyról, a ki ilyen semmiség miatt kész válni, hát csak váljon, én nem fogom tartóztatni. —• Pedig rosszul teszed. Én azt mondom, eredj szépen haza, vigyél magaddal egy csokor kaméliát vagy rózsát, és beszélj okosan, nyugodtan az asszonykáddal, meglásd megérti. Végre is, a férfi a higgadtabb, megfontoltabb és ő viseli a felelősséget is egy meggondolatlan lépésért. Gondold el, hogy ti most haragból, daczból széjjelmentek, később ő is, te is belátjátok a tévedést, megkoinolyodva beismeritek, hogy kár volt akkor elválni, és mindegyik sir a maga boldogtalansága fölött, de az Ítélet ki van mondva és ti, bár szeretitek egymást, szivetekben még most is ég a láng, kénytelenek vagytok idegenül elhaladni egymás mellett. Hjah kis ok, néha nagy baj okozója. Azért eredj haza kedves barátom, vegyél egy uj tányért az eltörött helyett, légy meggondolt, elnéző, türelmes és gyöngéd ; s igy idővel tragikum nélkül is egy okos, szelíd asszonykát nevelhetsz magadnak, addigra a gyerekes regényeskedés is kipárolgott a fejéből. Legtöbbször az a baj, hogy a lányok nem tudják minő kötelességeket ró rájuk a házasság. Ok csak megköny- nyebülten sóhajtanak fel, hogy végre egyedül mehetnek az utczán, ők parancsolhatnak a szobalánynak és hogy most már szabad otthon pongyolában járni és áll alatt kötős kalapot viselni. Végre is szeretted a feleségedet mikor elvetted, szeretitek egymást most i.s, s remélem nem azért akartok elválni, hogy két-három év múlva eszetekbe jusson, hogy mégis csak nem tudtok egymás nélkül élni, s hogy ismét széjjel röpítsétek a szélrózsa minden irányában az apró aranyszegélyü lapocskákat eme fölirattal : Endrédi László Endrédi Lászlóné jegyesek. — S ugyan, kinek jutna ilyesmi eszébe, nevetett László. — No hiszen akkor ez még mindig okosabb, mintha a komenczió terhe alatt boldogtalanná lesztek vagy tiltott viszonyt folytattok. —- Tiltott ? — hisz a feleségem ? — — Volt ! — Őrültség morfondérozott Endrédi, képtelen dolog. Egy asszony sokkal ingatagabb, semhogy még gondolna is csak a volt férjére, ha már évekig nem látta. Lehetetlen is, mert ha szereti, nem engedi kenyértörésre kerülni a dolgot. De miért olyasmivel vádolni a gyöngébb nemet, amit önmagad is készülsz elkövetni ? Vagy nem létezhetik oly eset, hogy gyerekes dacz, sértett büszkeség, tudatlanság, megingatott hit a férfi szerelmében a vezérlő ok ; és megokosodva, tapasztalatokban gazdagodva, arra a tudatra ébred, hogy ő szeret, még mindig szeret, most szeret csak igazán, mert most már érti is a szerelmet. • —■ Ugyan hol van egy olyan asszony, a ki oly soká hü marad egy emberhez, s olyan földöntúli lény, ki megbocsát annak, ki okozója boldogtalanságának. — Nos hát én ismerek egy ilyen nőt, a ki egyáltalán|nincs zephirből és rózsaillatból teremtve, hanem asszony, a ki szeret — és megbocsát, — mert szeret ! — Mese-mese. — Valóban a^z, mert jól végződik. Manap pedig csak a mesékben léteznek olyan tündérek, a kik jó véget adnak a mesének. — Ugyan kérlek regéld el, még van egy órám — hogy—-hogy egy uj tányért vegyek. — Örömmel. * Szürke ködös reggelre ébredtem. Ködös, elmosódott és egyhangú volt minden, akár egy hollandi tájkép, kelletlen unottsággal hallgattam, amint az eső-cseppek egyhangú [roppanással verődtek az ablaktáblákhoz. A csónak-parthi tehát megint a vizbe pottyant pedig a kis T ellei Tildi már nagyon örült neki,
