Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-10-10 / 41. szám

Szatmár, 1899.

SZATMAR-NEMET1.

Október 10.

s annak boldogitásáért élne egyedül, mintha nem épen az uralkodónak lenne legszentebb kötelessége népe jólétéről gondoskodni. E kétoldalú támadás miatt a jelzett eszmék megvalósítása itt is áldozatot, vért kívánt.

És megkezdődik a fenséges küzdelem. A testvéreinek fogadott s arra méltatlanokkal kell először megküzdenie, majd annak fegyvere ellen kell védeni magát, ki arra van hivatva, hogy a nemzetet, mely felett uralkodik, nagygyá és boldoggá tegye. A nemzet, bár óriási akadályokkal kell küzdenie, mert fegyveres ereje uralkodója kezében, idegen harcztéren küzd és pénze sincs, de honvédőket teremt s nagy áldozatok árán bár, de megmutatja, hogy egykönnyen uralkodója sem bánhat el vele. A nagy idők hősöket szülnek s rövid idő alatt nemcsak a fellázadt nemzetiségeket veri le, de az uralkodója által ráküldött zsoldosokat is kiveri honából. De ez nem volt elég. Az, ki igazságtalanul támadott népére, midőn egymaga elbánni vele nem tud, idegen hatalom erejét kéri segítségül, hogy ezzel nyomja el ama szent lelkesedést, mely igaz ügyért küzdött. És sajnos, ép akkor üt be nemzetünk vezetői közé a meghasonlás szelleme. Nincs egységes vezetés, nincs kellő összetartás; az elsietés, kapkodás és majdnem a kétségbeesés jellemzi dicső harczunk legvégső részét. Mintha bizony már nem lelkesítenének azon eszmék, melyek uralkodójával szemben is fegyvert adtak a nemzet kezébe. Pedig épen most volna szükség az egyakaratu lelkesedés szent tüzére, mely elégesse, tönkre tegye ama hármas ellenséget, melyek közül kettőt hiába győzött le. Az olasz harcztérről uj erőt nyer a dinasztia, az orosz segítséget küld s ráadásul a nemzetiségek újból lázonganak. És most, mikor csak a legnagyobb tetterő menthetné meg a nemzetet, az egyenetlenség megbénítja egységes tetterejét. E miatt jött el a szomorú nap, midőn a nemzet hadereje, ha nem is az osztrák fegyverek előtt, de leteszi fegyverét, a dicső harcznak önmegtagadás lett a vége. Önmegadás a nélkül, hogy az eszmék megvalósultak volna. Hódolás egy idegen hatalom előtt a nélkül, hogy bár azok élete biztosítva lett volna, kik a nehéz harczban a legkitűnőbbek voltak. Egyedül a czár és annak kegyelmére volt bízva nemzetünk, kit ez trónjától is megfosztott. Eddig hősi halált nyertek a nemzet fiai, most megbecstelenitő módon kellett a hazáért s az eszmék megvalósításáért meghalni Igen, mert az atyai kegyelem helyett a bosszú munkája vette kezdetét. Nem jóság, nem szeretet, hanem a bosszú és gyűlölet volt az, mely a szent harcz és önmegadás után vértanukat adott a magyarnak. Nem a harcztéren, hanem bitófán vesztek el legjobbjaink. így hát az eszmék megvalósulása nemcsak a csatatéren kiontott vért, de vér- tanuságot is követelt. Hanem igy volt ez már 180 esztendő óta. Mióta Erdély függetlensége megszűnt, Ausztria Magyarországot bitófa, pallos és golyóval békéltette. 1671-ben Zrínyi Péter, Nádasdy és Frangepán lefejeztetése, azután a két pozsonyi vértörvényszék; 1687-ben Caraffa eperjesi inkvizitiója; 1701-ben a II. Rákóczi Ferencz fogsága, 1795-ben Martinovicsék lenyakaz tatása, most pedig még az aradi gyászos nap előtt 102 kazafinak kivégezteíése.

Batthyány hiába téteti le kétszer is a fegyvert azokkal, kik megakarják menteni s hiába hivatkozik V. Ferdinándra, Istvánra s több más főherczegre — mint tanukra •—- az ellene emelt vádak ellenében; börtön, majd halálra ítélik, s hogy a császár meg se kegyelmezhessen neki, Budapestre, Haynau teljes hatalmának területére küldik, hol a haditörvényszék kötél által való halálra Ítéli. E meggyalázó halált kikerülendő, hiában ejt egy titokban szerzett tőrrel nyakán, karján és szive táján 3 irtózatos sebet a nélkül, hogy a spártai lelkűnek ágya közelében álló őrök egy szisszenését is hallhatták volna, azért izgató szerekkel mégis képessé tették arra, hogy október 6-án saját lábán állhasson bakói elé »Éljen a haza! Allez Jäger!« volt utolsó szava. S a 'vadászok főbe és szivén lőtték Magyarország legnagyobb royalistáját. Szobra nincs, méltó életrajza sincs, de a nemzet díszes mauzóleumot emelt dicső vértanújának, a hűnek és nagynak, a hajolni nem tudó, eszes és lovagias, igazi demokrata főurnak.

Ugyanaznap Aradon egyszerre 13 vértanúja lett a magyar szabadság ügyének. Október 6-án mind a 13 an végrehajtották a halálos ítéletet. Kisst, Schweidelt, Lázárt és Dessewffyt a vár mikalakai kapujától jobbra a sánczokban lőtték agyon s estig úgy hagyták őket, temetetlen. Azután a sánczokban ásták el holttesteiket. A többit az uj-aradi ut második hidjától balra eső térségen várta a bitó: egysorjában 9-et. Pöltenberg nyitotta meg a sort; Török, Lahner, Knezics, Nagy, Leiningen, Aulich, Damjanich folytatták s Vécsei rekesztette be. »Azt hittem, — vágott oda Damjanich — utolsó leszek, ki mindig első voltam a csatában!« — »Odafönn igazságosabban ítélnek fölöttünk« — volt Leiningen búcsúszava. »Hode mihi, eras tibi!« kiáltá bakóinak fülébe Nagy Sándor. »Éljen a haza!« dörgé Damjanich a bitón. »És lehajtván fejét, kiadá lelkét.« Két óra alatt |

a szörnyű Ítélet végre volt hajtva. S a fellegek közül előtörő napsugár négy porbasujtott s 9 csúfosan kivégzett hős feje fölé fonta a szentek dicskoronáját. Tichy őrnagy 'a kirendelt katonaság parancsnoka, felszólította a 4 kirendelt minoritát, hogy valamelyik intő beszédet tartson a katonasághoz. S a szerzetesek, kiknek homlokán ott égett a vezérek csókja, zokogva fogytak térdre s magukban végezték imájukat. Szebb intelmet nem adhattak.

íme a hősök, kik nemcsak küzdöttek, de vértanú halált is szenvedtek az eszméért, kiknek emlékéhez a nemzet nem maradt hűtelen. Az elnyomás éveiben titkon siratta, 1867. óta nyíltan és méltó kegyelettel az ország minden részében megüli a gyászos nap évfordulóját. Mi is ünnepeljük ma. Ünnepeljük a gyászos naphez méltó kegyelettel és hazafiui lelkesedéssel. Ők a mieink, emlékeiket az idő nem törli ki szivünkből. Épen ötven éve már annak, hogy a dicsők vértanusá- got szenvedtek, de minél inkább távozik tőlük az idő, annál magasztosabban állanak előttünk azon eszmék, melyekért ők meghaltak; s azok látköré- ben ama 13 alakot fölmagasztosulva, példánykép gyanánt tiszteljük. Igen, mert a mikért meghaltak, nem maradtak csak eszmék s azok feltámadása hősies küzdelmük és szomorú haláluk eredménye. Ok nem csak példát adtak a nemzetnek, hanem erőt, bátorságot, hogy az elnyomatás sötét napjaiban is bízzék és készen legyen azok megvalósítására. Nagy és dicső a tett, mit végrehajtottak, mert ha el is buktak czéljuk megvalósítása előtt, megtették és odaadták érette, a mit csak tehettek és adhattak.

Az az ("íven év, mely az idő által tőlük elválaszt, nem válaszfal, mert a nemzet, hol titkon, hol nyíltan adva kifejezést szive érzelmének, ma ötvenedikszer öleli őket kebelére. Hogyan lennének hát azok elválasztva tőlünk, kiket szivünk legszentebb szeretetével véve körül, őszinte lelkesedéssel ünnepelünk? 1 Itt vannak, mint a hazafiui erény mintaképei, ma is, miközöttünk, is itt lesznek mindig, mig a magyar dicső eszmékért lelkesülni tud s nagy fiait, kik azok szolgálatában meghaltak, becsülni tudja. — És hogyne becstilnők mi, kik haláluk gyümölcsét már 32 év óta élvezzük, hiszen az eszmék, mikért ők vért és halált adtak, nagy részben való megvalósulásuk által nekünk uj életet adva, szebb jövő- reményével kecsegtetnek. Igen, mert az, ki 1849. évben nem akart szive sugallatára hallgatni, s a többi népe iránt való szent kötelessége hangsúlyozása mellett a kir-ec.delt katonai rémuralomnak oly tág tért engedett a fékevesztett dühöngésre, hogy az a magyar nemzetben, a rémület mellett is, megvetést és undort keltett, mondom, az 1867-ben szive sugallatát is követve, kibékült azzal a nemzettel, mely az azóta atyailag gondos uralkodójához, a megérdemlett gyermeki hálával ragaszkodik. így diadalmaskodtak azon eszmék, melyeknek az 1848—4-9-iki hősök és vértanuk haláluk által megadták az életet. Legyen örökre szivünkbe zárva, legyen áldva szent nevük!

Ti pedig kedves tanítványaim, kik nagy tettük jutalmát teljes mértékben élvezitek, kik nekik köszönhetitek, hogy szabad hazában, oly szellemben nőhettek fel, mely megvalósulásában az állam minden polgárát egyenlővé teszi, ti az irántuk való tisztelet és lángoló szeretet tüzét fej - leszszétek szivetekben. Legyenek ők a hazafiui szeretet örök példányképei előttetek! S ha jönni fog idő ismét, midőn:

»Sokra sir, sokra vak börtön borul,

Kik élünk, járunk busán, szótlanul;

. Van a ki főikéi és sírván, megyen Új hont keresni, túl a tengeren« ;

akkor ti ne keressetek uj hont, hanem tanuljátok meg tőlük a honért küzdeni s ha kell, érette vértanuságot szenvedni. Tanuljátok meg és a nagy tettre legyetek készen mindig, mert azon eszmék, melyek meg-megujulva, újra-, meg újra bejárták és be fogják járni ismét a világot, megvalósulva még teljesen nincsenek. S ki tudja, vájjon nem épen rátok vár-e a nagy munka, hogy a megvalósuláshoz sokkal közelebb vigyétek. Föl tehát és most önmagatok művelésére, majd nemes lelkesedóstök szent tüze által igyekezzetek teljesen megvalósítani azokat, melyekért oly sok dicső életét áldozá.

Színészet.

Kedden, folyó hó 3-án »A Madarász« ismert operette adatott üres ház előtt. n,rczkövi adta a czimszerepet. Szép bariton hangja van és jól énekel. Megemlítjük még Rambovszki Mariskát (Postás Milka), Lstabárnét (Adelaide), Sajót és Gulyást a két professzor szerepében.

Szerdán, folyó hó 4-én »A vasgyáros« Ohnet ismert nagyhatású színműve adatott jó félház előtt. Az előadásról elismeréssel emlékezhetünk meg. Arday Ida (Claire), Morvay (Filippe) igen jó drámai erők. Meleg érzéssel, természetességgel alakították nehéz szerepüket. Jó komikai erő Tábori is, ki Moulinel kis szerepében is tapsokat tudott aratni. Arday és Morvay nyílt színen is többször tapsra ragadták a közönséget, felvonások végén pedig alig győztek a lámpák előjönni. Arday különösen szépen alakította és játszotta meg azt a jelenetet, midőn a nász-estéjén hozzá közeledő férjét eltaszitja magától és azt, midőn megvallja férjének, hogy szereti. Morvay is e jelenetekben remekelt. E bemutató után előre is örömmel nézünk a drámai esték nyújtandó műélvezete elé.

Csütörtökön, e hó 5-én Konti közkedveltségü »Suhancza« került zzinre. Ugylátszik, a közönség as újdonságok előadását várja a társulattól, ezért volt oly csekély módon látogatott ez esti cpe- rette is. A kis számú publikum különben jól mulatott és Feledi Boriskát kedves énekéért »Józsi« szerepében, Sajót, mint Duránt, Táborit Bizot szerepében sokszor megtapsolta.

Pénteken, e hó 6-án ünnepi előadás számban „Kossuth és Batthyány“ czimen nagyon fogyatékos egy történelmi színművet láttunk. Nagy hiba, hogy iyen kimagasló alkalmakra nem gondoskodnak a színigazgatók olyan darabról, mely a színházat méltatni tudó közönséget is érdekű. A fenti czirnü darab, sokhelyen, még a történelmi valószínűséggel sem számolt el, egyes komoly drámai alakjai pedig komikussá váltak.

Szombaton, e hó 7-én »Lili«, Flennequin és Millaud ismert szépzenéjü kedves operettje félház előtt. A czimszerepet, Amelie, Feledi Boriska pajzán jókedvüséggel alakította. Énekeivel kiváló hatást ért el. Hangja, mely a felső skálákon feltűnően szép és erőteljesen csengő, betölti a színházat. Minden énekszámát megujrázta a lelkes közönség. Partnere, a trombitás, szerepét Erczkövi alakította, kifogástalan természetességgel adván a bamba trombitást, a kin az ügyetlenség tiszt korában is meglátszik. Szép érczes baritonja van, de kissé kellemetlenül ható nagy erővel kezdi az egyes éneksorokat. Jók voltak a többi szereplők is. Különösen Gulyás Sain Hypothes szerepében sok derültséget aratott sikerült maszkjával és mókáival.

Vasárnap, folyó hó 8-án Bokor uj népszínművét, az „Édest“ mutatta be a társulat sikerült és jő előadásban. Feledi B. a fiatal özvegy asz- szonyt (Pörgéné) igen jól felfogott előadásban mutatta be, kedves játékáért és csinos dalaiért méltán szolgált rá a tapsokra. Novák I. Sárika kedves, gyermeteg szerepében vonzóan csinos jelenség volt. Gulyás, az öreg gazdát kitünően alakította. Érczkövi, Galamb F. szerepében szép dalaival, átérzett, öntudatos játékával kötötte le a közfigyelmet. Sajó, Mándrucz szerepében sok kedves perczet szerzett a közönségnek. Tábori (jegyző) és Simon (Huszti BJ szintén osztoztak az est sikerében. Vasárnap és uj darab lévén, nagyobb közönség is lehetett volna.

Városi közgyűlés.

1899. okt. 9.

Tegnap délután 3 órától két rendkívüli és egy rendes közgyűlési tárgysorozatot tárgyalt le a városi képviselőtestület a főispán elnöklete alatt és pedig! a Bocskai-utcza rendezését, valamint a városi körtöltések alkalmával özv. Böszörményi Elekn^től a város által megvett lankaterületnek, a jelenben Szabó Norbert kanonok által való megvételét illett leg. Mindkét tárgyban úgyszólván egyhangú elfogadó határozatot terjesztett a közgyűlés a belügyi kormányhoz.

A rendes közgyűlés tudomásul vette a polgármester havi jelentését, melyből sajnálattal értesülünk, hogy a luezaszék módon készülő hegyi vasút megnyitásához ebben az évben kevés reményünk van. Majd a jövő év tél folyamán fog megnyílni, mikor senki sem fogja "használni.

Igen fontos tárgya volt a közgyűlésnek a jövő 1900. évi költségelőirányzat. Mély csend követte a főszámvevő jelentését, melyből megértette a közgyűlés, hogy a jövő évre a pótadó 98% és ezen változtatni nem lehet. .

Olyan »nesze semmi«-féle számba megy ezzel a polgármesternek azon felszólalása, hogy e megdöbbentő pótadó emelkedéssel szemben, a tanácsnak s a közgyűlésnek utat, módot kellene találni, hogy e perczent legalább megálljon és nagyobb a jövőben ne legyen, mert eddig nőttön- nőtt.

Dr. Farkas Antal egy bizottság kiküldését javasolja, mely módozatokat találni lesz hivatva, a közterhek csökkentését illetőleg. E bizottság nyomban ki is küldetett, de mi ettől semmi jót nem várunk. .Nem bizottság kell itt, hanem az intéző körök szűnjenek meg, mint ezt mát' több szőr megírtuk, »hübele Balázs« módon gazdálkodni és intézkedni.

A b. e. Boross Bálint indítványa jut eszünkbe ez alkalommal, a ki épen a közterheken köny- nyitendő, hozta javaslatba az erdő eladását és mi történt azóta? a közterhek nőttön-nőttek.

De ezekből nem következik, hogy ez az újabb bizottság, ha akar, majd nem tudhat is valami üdvösét ajánlani, mely a közterhek elviselését meg- könnyitik.

Tudomásul vette a közgyűlés : az ipariskola 1898,9 évi számadását és jövő 1899/'900-ik elő-