Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1899-07-25 / 30. szám

III. év.

Szatmár, I89S. julius 25.

30. szám.

HETI

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Megjeleni^ minden kedden,

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egész évre 2 frt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr.

SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:

Eötvös-utcza, a „Korona“-szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyomda). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

HIRDETÉSEK:

Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltéinek.

bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr.

Kéziratok nem adatnak vissz«.

— búzát, árpát, kendert, rozsot, kukori- czát, répát — földolgozza. Egyebeknek piaczot keres. A központban nagyméretű marha- és sertéshizlalás van, melynek trágyáját vasúton szállítja a tanyás a maga gazdaságába.

Szakemberek járnak tanyaról-tanyára: tanácsokkal, útmutatásokkal szolgálni. A melléktermények nem feleztetnek. Tehát a tojás, baromfi, toll, tej, borjú, malacz, csikó, zöldség, gyömölcs — kizárólag a tanyás bevételét képezi. De mindezt budapesti árviszonyokhoz képest, köteles a központ naponta átvenni.

A tanyásnak tehát nemcsak biztos, de közelben fekvő piacza van. Jövedelmét az ingyentrágya segélyével hihetetlen mértékben fokozhatja. Ügy gazdálkodhatik, mintha egy nagy város fogyasztási körében volna a birtok. Értékesítheti az utolsó hagy.naszárat is és minden csöpp tejet.

Csáky gróf már bérleti ajánlatot is tett egy alapítványi birtokra. A terület 35.000 hold. Itt tehát ezen rendszer mellett 700 tanya keletkeznék. Hétsxáz vagyontalan család egyszerre belép a jólétnek megnyugvásnak, fúggentlenségnek soha nem álmodott boldog állapotába.

Ezen terv nemcsak egy birtoktestre van alapítva. Egy egész birtokhálózatot akar ilyen rendszer mellett alapítani. Mit jelent ez?

Ez azt jelenti, hogy a nagy hitbizo- mányok a tulajdonjog sérelme nélkül, a jövedelmek fokozásával, megszűnnek. Jelenti a szocziális viszonyok békés és jótékony átalakulását; egy uj polgári osztály keletkezését, melynek sorsa méltán kelthet irigységet. Független eró'teljes, jólétnek örvendő organizmusokká alakulnak át olyan

A szegény nép öröme.

Rövid ismertetése Gróf Csáky Sándor nagyfű>itosságu mezőgazdasági újításának, melyet röviden tanyarendszernek nevezhetünk.

Gróf Csáky Sándor, az ismertnevü gazdász, a napokban egy fontos, nagy horderejű eszmét adott a gondolkozó világnak, mely eszme hivatva van a mező- gazdaság terhes viszonyait egyszerre megváltoztatni, a szegény, de szorgalmas gazdaközönség elégületlenségét eloszlatni, a törvényes állapotokat felbomlással fenyegető szoczializmust megszüntetni.

Egyszóval: oly fontos, oly messze kiható és egyszersmint annyira kivihető a gróf Csáky Sándor gazdálkodási reformeszméje, hogy sietünk megismertetni olvasó közönségünkkel, egész terjedelmében, úgy a mint ezt megalkotója kifejezésre juttatta.

A Gróf Csáky Sándor „tanyarendszeres“ gazdálkodása a következőkön alapszik: Egy nagy gazdasági részvény- társaság alakítandó, mely egyes nagy birtokokat fog bérbe venni az Alföldön.

A tulajdonos (bérbeadó) oly árt kap, mint holdankénti haszonbért, a minőt egy bérlő sem képes fizetni: 10—12 frtot.

A birtok ötven holdas gazdaságokra osztalik. Minden gazdaság fölszereltetik gazdagon élő és holt leltárral. A ki odaköltözik, készen kap lakóházat, pajtát, szint, sertésólt, górét, baromfi-ólt. Száz darab gyümölcsfát, villamos vasutat a napi f’iig.lo.n lebonyolítására; mezei vasutat a teherszállításra. Két kanczát, két ökröt, három tehenet, hat koczát és száz darab baromfit. Szükség esetén egy pár száz forint forgó tőkét.

Az ötvenholdas tanyákat keresztül- kasul húsz méter széles begyepesitett utak kötik össze. Ha 22,000 hold birtokterületet veszünk alapul, akkor az utak 2000 holdat foglalnak el; a fönmaradó területen 400 tanya keletkezik — s igy az utakon minden tanyásra 5 hold közlegelő jut.

A tanyás kvalifikácziója a józan ész, a jó erkölcs és a szegénység. Vagyonos ember nem kap tanyát* íme a terv szo- czialiszlikus eleme. A tanyás terhe : húsz éven át 285 frt törlesztési összeg. Szembeötlő csekélység, mert kikaphatja a csikóból, a : orjuból, a malaczból, a baromfiból, a tejből, a tojásból, a gyümölcsből, a zöldségből — szóval gazdaságának mellékterményeiből.

További terhe a tanyásnak: a mező- gazdasági termés felerészének beszolgáltatása. A tanyás tehát nem tulajdonos, hanem feles. Azonban állandó, mert a szerződés 40 évre köttetik. A fiú folytathatja az apa munkáját s annak jogaiba lép. A feles rendszer — hitem szerint — egyik sarkpontja a tervnek. A bérlő károsodhat : érdeke nem pgészen azonos a tulajdonos, vagy főbérlő érdekével. De a feles rendszer összekapcsolja a munkást a munkaadóval. A jó munka, a gazdag hozam egyformán érdeke mindkettőnek.

Az egész birtoktestnek egy ipari és kereskedelmi központja van, honnan vasúthálózat vezet a tanyákhoz. Ebben a központban szeszgyár, kenderáztató és hámozó, vajgyár, malom, esetleg ezukor- gyár van működésben. Ez a központ egyszersmind egy hatalmas kereskedelmi telep. Minden terményt átvesz a tanyásoktól s azt vagy feldolgozza, vagy elárusítja a világpiaczon. A mezőgazdasági czikkeket

T Á R C Z A.

A rom.

Büszke vár volt az én szivem,

Daczolt sorssal, emberekkel S telistele volt szinültig Verőfényes szeretettel.

De egyszer csak reá támadt Vad serge a szenvedélynek,

S büszke szivem erős várát Romba dőnté az enyészet.

Halotti csend vesztegel rajt’,

Nincs napja, csak éjszakája,

Kisértetek rémes népe Szünetlenül, egyre járja.

Romjai közt nincsen élet,

Minden puszta és kopár ott,

Csak nagy ritkán támadnak fel A megújult régi álmok.

De im’ romok közepette,

Hol napsugár sem derengett,

Kifakadt egy kicsiny virág:

A te megváltó szerelmed !

Szabados Ede.

Verőfény.

— Irta M. Márk Aranka —

(Folyt, és vége.)

A csöndes kúria, melyben egykor, régen- régen Sárréty Péter ur életéoen, ki megyeszerte hires volt vendegszeretetéről, Szabolcsmegye összes gentryjei adtak egymásnak találkozót, most ismét zajos lett a vendégek seregétől, kiket Sárrétyné, szeretett Istvánja kedvéért gyűjtött egybe.

Radnay István egyáltalán nem volt szép fiú, de jó szívvel és végtelen kedves modorával annyira megnyert mindenkit, hogy egy hét múlva nagynénje kereken kijelentette: ne is álmodozzon róla, hogy pár hónapnál kevesebb időt töltsön szerető körükben.

Mindenki kedvét kereste, marasztotta, dédelgette, egyedül Ágnest nem látszott érdekelni: megy, vagy marad.

Sőt észrevette István, hogy midőn sok kérésnek engedve, ott maradt még pár hétre, Ágnes alig-alig ment át a zöld zsalus kúriába, akkor is olyan komor, szótalan volt, hogy a fiú váltig töprengett magában, nem bántotta-e meg valamivel.

Az ő barátsággal közeledő szivének nagyon rosszul esett a gyermek asszony fölsemvevő közönye mondhatni ellenszenve.

Pedig mikor megérkezett szives barátsággal fogadta Ágnes, miből azonban nap-nap után kevesebb maradt.

Ö nagysága egyszer érkező vendégei foga- . dására sietett, Ágnes és István egyedül voltak — először egyesegyedül :

A fiú halkan beszélte:

— Ágnes! Gyűlöl engem, de miért? nem akartam bántani, nem akartam sérteni, s ha mégis-mégis akaratom ellenére . . . bocsáson meg I

Az asszony álmodozva nézett maga elé, miközben arczát erős küzdelem uralta, már-már elfogadja a feléje nyújtott kezet, mig egy gondolatra félre fordította formás gyermek-fejét, mit erős láng borított s hirtelen felelt:

— Nem haragszom István; de miért is haragudnék, csak kérem menjen, menjen!

Bot Ferencz pár nap múlva azzal a hírrel lepte meg az ő kis babáját, hogy Radnay István veszélyesen beteg, s nem hogy tervezett menetele elmarad, de életéhez sem sok a reménység.

Vadászaton voltak; fölhevülve derékig gázolt a vízbe s tífuszt kapott.

Ha Bot Ferencz nem lett volna az a végtelen együgyii ember, a ki volt, bizonyára meglátta volna, mint változik át felesége arcza erre a beszédre, hogy lesz halotthalvány, szemei szinte meredtek a kétségbeeséstől. így azonban nem látott semmit.

De csak pillanat müve volt ez. Sőt Sárrétyné megdöbbenve tapasztalta, hogy mig ő ezer aggodalmak közt ápolja a beteg Istvánt, Ágnes kinek jó szive minden szenvedő felé részvéttel, hajolt, most nemcsak nem segédkezik neki, de képes az ott maradt vendégekkel igen kedélyesen elmulatni, ő, a ki mindig visszavonult nagy társaságoktól, ő keresi a zajt, a lármát. Szemei lázas fényben égnek, hangos kaczaja messze hallatszik, ő a legdévajabb, leglármásabb az egész társaságban.

A vendégek megütközve suttognak egymás