Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-03 / 1. szám
SMfcnár. 1899. S Z A 1- N E M E T 1. Jannár 3. penyegbe takargassuk is a lólábat csak kilóg az belőle, ha igazság képen tartogatjuk benne és megint csak a közmondás szavait idézzük: „Kiüti a szeg a zsákból a hegyét és megszurja az ember kezét.“ Tartsuk szem előtt az itt felsoroltakat és megfogjuk látni, hogy önboldogságunkat munkáljuk vele, melylyel a haza javát is előmozdítjuk. ^ De — mert az ember a nagy társadalomban él, igyekezzenek azok, kik társadalmi, közügyi életünk sorsában szerepet visznek, a beállott 1899-ik évre mindenben úgy intézni a társadalom ügyesbajos dolgait, hogy az a valódi haladás és az igaz boldogulás képét tárja föl majdan akkor, ha az illető intéző egyének, a- „nagy számadás napján“, mely be fog következni, a *sáfárkodás«-ról meg- kérdeztetnek és ne legyen az a kép, melynek látára öntetszelgésbe merülnek, hamis és csalóka mint a lidércz fény ! Ez is nagyon a közboldoguláshoz tartozik, mert erőszakos jó akarattal sem mondhatjuk jónak, boldognak a nagy közönségre, azt az évet, melyben, a már meglévő régi sok baj közepeit, a kiáltó szegénység kóros elharapódzása mellett, csak újabb, meg újabb közterhekről szól az ének, melyeket legtöbbször még nem is a közszükség teremtett meg, hanem csupán egyes intézők észjárásának utvezetője, vagy szerepelni vágyása. Ha városi közgazdasági ügyekben vissza tekintünk a lefolyt legközelebbi pár esztendőre, sajnosán kel! konstatálnunk, hogy az az úgynevezett »rohamos haladás« egyáltalában nem vált javára a város polgárainak; csak pár szóval: a köz- ségi-pótadónak évenkinti emelkedése, az elszegényedés következtében a szerte hangzó | ' A rw /aj’f I O’Á ere fi í's •-< • t q '■/{'. y ,'wrh, i : V • t r' ki * fiáéin 1 f>Mt np-rp rmulaszthatatlan kozszuKscg ivivm*. Igaz, hogy »minden kornak van Istene«, mely felülemelkedik mindenen és egy tekintetével rombol alkot szellemben, kivitelben, erőben vagy anyagban és egész uj életet teremt; de szokott lenni minden kornak hamis Istene is és ezt: közakarattal, együttes munkálkodással le kell dönteni, mert: az álistenek minden alkotása rombolás ! Kedves barátunk, itt az életban kedvelt szeretett és becsült kartársunk, — a ki az elmúlásban — csak megelőztél bennünket — Isten veled ! Isten veled!! . . . Az uj év. Itt van már az új óv, Itt van a hajnala. De szemünk elől még Sűrű köd takarja. Sűrű köd takarja, Hogy hazánk ez évben Szabad lesz-e vájjon, Vagy elvész egészen ? Nehéz aggodalom Tölti be keblünket, Ha nézzük hazánkban A jelen helyzetet Ha a jelent nézzük S a múltra gondolunk, Elvesztjük jövőbe Vetett bizodalmunk. Oly rossz a jelenünk, Boldogtalan múltúnk, Hogy a jövendőbe Már nem is bizhatunk. Kérjük a jó Istent, Kérjük, hogy hazánkat Szabadítsa meg és Áldja meg honunkat ! Puskás Lajos. táz. Vasárna ’,5. Dankó Pista jeles nevű népdal ke müve, a „Czigány szerelem“ bemutat volt, mely alkalommal a szinház egésze . A darabnak úgy szólván, semmi me laza, czigány-világból merített kezdőd és lehűlő szerelmi motívumok összer a »Czigány szerelem« megspékelve so zigány-jellem vonással. Jellemeket tehál unk e darabban, igy a mü 3—4 nagyc Forrai mint Marosa, Krémer mint C mint czigány prímás (Lajos) és Szás elhagyott asszony (Etel) elmosódott egy )ankó Pista, ki népdalai után méltán let g « dalokkal is nagyon fukarul bánt el n. Az egészben Németh mint paraszt gr 'ai) a leginkább kimagasló és találóa típus, melyet az ábrázoló színész ügyeser ifejezésre. Forrai a fiatal czigány leányt - a népszínművekben is jellemző otthoi alakította, fürge kedves kis csóré leánt Igő szép énekével sok tapsot aratott. illetett, jó mókáju czigány fiú volt, 'an nagyon be vott gombolkózva, Sémi n látszott meg a »czigány«. Szász A r n, Szelényi E. pedig nagyon közönség, í voltak. Hétfőn, 1 Blum és L. Thiboust romantikus éne ve »A fegyencz milliója« került ismételi .n színre ez úttal telt. ház előtt. Fősz úttal is Rajz volt, „Lucián“ szerepék kitüneen produkált, különösen szép 1 : a »láz roham« czimii képben. »Az t . rai« kép szintén sikeres volt, melyben Árus leány (Forrai F. és Kende Paula) ekésén finom játékukért érdemlik meg ’ st. Kedden i én zóna-árakkal „Negyven éves kis 1 hé gyenge vigjátéka került színre ez násodszor, félház előtt. A szereplők j< - nem rajtuk múlt, hogy hatást nem tu A szinlapon egy katona és 2 vendég i: hanem ezek elfeledtek a színpadra k y a rendező czeruzája törölte őket. 'I pasztaltunk ilyen darab rövidítéseket, ; íelytelen dolog. Ajánljuk a szinügyi biz elmébe. Szerdái Echegaray sokat emlegetett uj szí nf e vagy őrült? került í ' - • ' '-'Ől • I1 j k- ív-e : . V «Uauu wZ j.i L»‘ - r vallomást teszi, Imgj - z_/\DÍCz-/L»U ‘-) gyermeke, igy nem ősrégi, gazdag család sarja. Erre Lorenzó ámbár ő ártatlan mindenben, nem tekintve családi boldogságára, nem törődve az emberek megvetésével, nem rettenve vissza a szegénységtől, vagyonáról, nevéről le akar mondani, s csak a születéséről szóló hiteles irat erőszakos megsemmisítése következtében kénytelen túlhajtott elhatározásától elállani. Rajz, Lorenzo tulságba vitt becsületességét úgy szólva ember fölötti gondolkozás módját, föltétien dicséretet érdemlően, oldotta meg, melyért méltán érdemelte meg a közönség tüntető elismerését. Szász a végtelen sokat szenvedő jegyest, Szelényi E. a fájdalmas hitvest, sikerültén juttatták kifejezésre. Keresztes A. a haldokló dajka szerepében a belső mardosás és a külső fájdalom kifejezésében túlzott. Somiár (Don Thomas) Tímár (Bernandez) Pintér (Eduardó) szintén nagyban hozzájárultak az est sikeréhez. Csütörtökön, egy eredeti operát a »Pepitát« adták félig telt ház előtt, igen jó előadásban. A keveset érő liberettőt bőven kárpótolja a kedves fülbemászó zene a mely Hegyi Béla operettéjeinél mindig feltalálható. A szereplők egytől- egyig vervel jó kedélyei játszottak. Különösen kiemelendő Forrai Ferike, a ki a czimszerepet a nála megszokott kedvességgel és pajzán jó kedvvel játszotta, különben is igen jól volt diszponálva s nagyon szépen énekelt, Ragányi Iza a királyné szerepében megvesztegetően bájos jelenség volt, gyönyörű toalett-jei melyek feltűnést keltettek csak fokozták szépségét. San Lucar udvarmesterben Gömöri nyújtott igen jó alakítást, Németh pedig Don Gáspár az elzüllött parthi-vadász lovag szerepében aratott tetszést, amennyiben coup- letját (Arra ugyan várhat, elvárhat) többször meg- kellett ismételnie, Don Fredro Sz. Nagy Imre és Beátrix Zoltán Hona szintén hozzájárultak az előadás sikeréhez. A kar azonban mint nagyon sokszor igen gongé volt. Pénteken decz. 30. Zónában a »Háromláb kapitány« ismételt előadását láttuk. Szombaton decz. 31. délután 4 órakor volt nép- és gyermek-előadás, mely alkalommal, e szezonban utoljára a „Gésák“ került színre. HÍREK. — Városunk főkapitánya szabadságáról vissza érkezett s hivatala vezetését szombaton át vette. — Keresztes Sándor meghalt. Ezaszomoruhir kelt szájról-szájra pénteken az esti órákban városunkban, a legnagyobb megdöbbenést, a legmélyebb részvétet keltve mindenfelé. Még pénteken reggel semmi baja sem volt, 9 órakor elindult vidáman családja köréből ügyvédi kötelességei végzésére. A nagytőzsdében szivart vásárolt, de már ekkorra nagyfokú főfájás vett rajta erőt s visszatért otthonába. Alig hogy haza ért, pár- perez múlva összeesett, agyszélhüdés érte. Eszmélete nem is tért többé vissza. Egész nap tartott agónia után a halál este 6 órakor reáboriüt szemeire s megváltotta szenvedéseitől. De egyszersmind a legmélyebb sebet ütötte szerető családja, nagyszámú barátai és tisztelői szivén. A megboldogult egyike volt városunk legnépszerűbb fér- fiainak. Fényes tehetségei, nagy munkaszeretete a társadalmi tevékenység terén a legszélesebb mezőt nyitották meg számára. Tagja volt a városi törv, hatósági bizottságnak, a szatmári ev. ref. egyház-tanácsiak az ügyvédi kamara és társaskör választmányának, az ev. ref. főgymn igazgató tanácsának s ügyvéde volt a főgimnáziumnak s éveken át a németi ev, ref. egyháznak. És éveken át elnöke a németi gazdasági egyesületnek. A reá bízott tiszteletbeli állások kötelességeit a leglelkiismeretesebb pontossággal s legjobb tehetségeinek latba vetésével töltötte be. Mint férj és édes atya a leggyöngédebb szeretettel a legféltőbb gonddal őrizte és övezte kis családját. Temetése vasárnap d. u. 3 órakor történt óriási részvét mellett. A háznál Tabajdy Lajos, a sírnál Rácz István s az ügyvédi kamara nevében Csomay Imre tartott megindító gyászbeszédet és búcsúztatót, melyet lapunk mai tárczarovatában közlünk. Legyen siri álma csöndes. Mély bánattal sújtott családjának, barátainak adjon a gondviselés megnyugvást és vigasztalást. A család a következő gyászjelentést adta ki: Mély fájdalomtól lesújtva tudatjuk a szeretett férj, a pótolhatatlan családfő s a feledhetetlen vő, sógor és rokonnak, telegdi-baczoni Keresztes Sándor ügyvédnek, s az ügyvédi kamara választmányi- Szatmár város bizottsági tagjának, az ev. ref. egyház tanácsosának, főgimnáziuma ügyvédének, a szatmárnémeti-i gazdasági egylet elnökének, mai napon d. u. 6 órakor, életének 46-ik, boldog házasságának 7-ik évében rövid szenvedés után történt elhunytét. A megboldogultnak földi részei 1899. év első napján d, u. 3 órakor a Petőfi- •r-cra Lő «zámu háztól fognak a szatmári ref. : ra helyeztetni. Szatmár“ ;. *T ’^-m^ztes Ilona és Szöclenyi junanna, s gyi nejével, Losonczy Hern Gizella, Testvérei: Zsuzsánna özv. dhu Eszter, férjével Jeney Györgygyel. nagynénje: Varga Zsuzsánna, Szabó Gusztávné. — Behívás. Némethy Jánost, a ki annyi éven át állott a szatmári kir. folyammérnöki hivatal élén s a kit legutóbb kerületi felügyelőnek neveztek ki, most hehivták szolgálattételre a földinive- lési minisztériumba. Megyeszerte az ő távozását élénken fogják sajnálni, bár mint az V-ik tiszái kerület felügyelője továbbra is érintkezésbe marad vármegyénkkel. A németi ev. ref. lelkésjválasztás ügye gyorsan közeleg a békés megoldás és végbefejeződés felé, a mi tekintettel a kedélyek nagyfokú izgalmára felette kívánatos is. Az egyház-tanács ma egy hete tartott ülésén Joó Ferencz egyh. tanácsos egy 500 névaláírásos kérvényt terjesztett elő az iránt, hogy a gyülekezet többsége Pótor Elemér s. lelkészt óhajtja megválasztani, mivel pedig ő csak f. évi nov. 1-én lesz 1-ső osztályú lelkész állásra minősítve, kérik az esperestől a választásnak ez ideig elhalasztását. Az egyháztanács, bár előre tudható volt, hogy a kérelem, mint a törvényekkel ellenkező, nem teljesíthető, nem ellenezte a kérvénynek az espereshez felterjesztését sőt ez irányban határozott is. A határozatra tegnap jött meg 1898 decz. 3Q-ról keltezve 1730. szám alatt az esperes döntése, melyben értesíti az egyház-községet, illetve, pres- byteriumot, hogy kérése törvényellenes s igy nem teljesíthető. Egyúttal tudatja az esperes, hogy a törvények parancsa szerint a pályázat meghirdetése iráut a püspököt felkérte. Pályázati határidő 1899. január 28. pályázati okmányok átvizsgálásának ideje 1899. január 31. Választás napjául február 26-ik napját tűzte ki. Az esperes értesítette az egyháztanács kéréséről a püspököt, s felkérte hogy pályázati hirdetést a fentiek szerint a törvények alapján az illetékes hírlapokban tegye közzé, a nyilvános pályázatot hirdesse meg. A pályázati kérvények az esperesr hivatalhoz adandók be, azokat az esperes elnöklete alatt egy 6 tagú bizottság vizsgálja át s bírálja el. A kik törvény szerinti minősítéssel bírnak, vagyis úgy képzettségük, mint szolgálati éveik megfelelők, azok mind jelölhetők. Hiszszük, hogy az ev. ref. lelkészi kar legjelesebbjei fognak pályázni az előkelő állásra, s bízunk a választók értelmiségében, hogy félre téve már most a pártoskodást, a legméltóbb pályázó
