Szatmár-Németi, 1899 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-03 / 1. szám
III. év. Szatmár, 1898. január 3. fi*, Qs[ i TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETIL/ P. Mc^jelenil^ minden ikedden, SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Egész évre 2 írt. Félévre I frt. Negyedévre 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Eötvös-utcza, a ,,Korona‘--szállodával szemben, Antal Kristóf úr házában (Weinberger-nyorada). Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Készpénz-fizetés mellett jutányos árban közöltetnek. bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Múlt és jelen. „Éltünk rögös határán Két Géniusz vezet: . . . Remény, Emlékezet.« Az örök idő végtelenségéből megint egy év foszlott szét a nagy mindenségben. A Gondviselés kegyelméből újra idősebbek lettünk egy esztendővel, gazdagabbak ennek tapasztalataival, szomorú vagy kedves emlékeivel.- És az örök nagy Isten, a ki intézi az idők járását, midőn eltemette az 1898-at, meghagyta érnünk az 1899-et; a múltra ráborúl a kegyelet ... az emlékezet ... a jövőé a remény .. . Innen van, hogy az ó év utolsó óráiban, nincs ember, a ki magába zárkózva, legalább egy-egy benső, igaz hangban ne törjön ki, Istenéhez emelkedve, kitől, habár az esztendő egész folyásában el volt fordulva, most, hogy leperegni látja a végórákat, megfélemedve támad föl a lélekben a mindennapi élet egyhangú zűrzavarában eltemetkezett jobb érzelem és mig öntudatában át-átczikázik az elmúlt esztendő egy-egy fontosabb mozzanata, megdöbbenve tapad szeme oda a fellépni szándékozó uj esztendő titkos fátyolára, melytől jót és csak jói. meg boldogságot várunk, de a mely titkos mélyében mindnyájunkra ismeretlen jövőt rejt. Innen van: hogy az ujesztendő első óráiban, sietünk közvetlen jó ismerőseinknek, a hozzánk tartozó szeretteinknek »Boldog új évet« kívánni. Es vajha boldog is lenne ez! . . . Vajha: majd ha az lu99-ik évnek is elhozza az idők megmérhetetlen folyása végső óráit, fájón vennénk tőle búcsút, mint olyan évtől, mely a bennünket közelebbről érdeklő eseményekben azon esztendők közé tartozik, melyekre tiszta öntudattal és kedves érzelmek közepett gondolunk vissza. Az annyit emlegetett »boldogság« nem azt teszi, hogy az embernek mindig és mindenből csak a »je« jusson; ha nem volnának bajaink, ha riem tudnánk, hogy mi a balsors, mi a csapás, mi a nélkülözés: bizony-bizony azt sem tudnánk; mi az öröm, mi a jólét, mert úgy ezeknek nem volna semmi ize, semmi vonzó ereje! Jól mondja a költő: „Kél és száll a j szív viharja, mint a tenger vésze, Fájdalom '% boldogságnak egyik alkat-része“. Adjon tehát a mindenek hatalmas nagy Istene, az 1899-ik évben mindnyájunkra olyan esztendőt, melyben legyen erőnk és képességünk a sors csapásait, megpróbáltatásait, elviselni és tudjuk adományait élvezni, tudjunk nemes eszmékért tisztán hevülni, lelkesedni, hazánk boldo- gulhatásán érezzünk őszinte örömet, lássuk szorgos munkánk és nehéz fáradtságunk eredményeit, tapasztaljuk úgy magunk, mint a hozzánk" tartozóinak mind erkölcsi, mind anyagi emelkedését, és az ezekből származó vegyes érzület eredményezze szárrmnj s' a. 'ml do óságot“ Becsüljük meg az minden napján egymást; úgy éljünk, úgy a magán, mint a közügyek intézése közben, mintha minden alkonyat berekesztené éltünk határát, mintha számot kellene adni naponkint „sáfárkodásunkról“ . . Úgy éljünk, hogy naponta nyugodt lelkiismerettel tudjunk gondolni a megsemmisülésre, az elköltözésre, hogy igy elmondhassuk mi is a költővel: „Légyen álom, légyen biró Bátran megyek elébe, Mint egy elfáradt utazó A vadon enyhelyébe. Mert ha álom: nyugalmat ád, Mert ha biró: nem furdal vád“ Ez a sokszor olyan büszke, hatalmas emberi élet, bizony-bizony csak olyan, mint a hamv a gyümölcs, vagy mint a gyönge virág: alig érinti az elmúlás fagyos szele: volt — nincs. Ne akarjunk tehát erőnek-erejével ember-társaink lelkében magunk iránt kellemetlen érzelmet kelteni, becsüljük meg ebben a rövid életben egymást, mely alig- alig elég arra, hogy az ember, az ő hivatásához mérten a fenséges haza, a vallás, a társadalom javára csak valamicskét is munkálkodhassék! Emelkedjünk felül a kishitűségen, vétkezzük le az emberi sziveket sokszor olyannyira fogva tartó irigységet, mely annyi baj szülő-anyja, legyünk jó akaratú, munkás előmozdítói embertársaink ügyének, ne hallgassunk az ámitók behízelgő, csalóka szavára, vessük ki sziveinkből a bosszút, mert: tévedni, véteni, emberi dolog; csak úgy számíthatunk mi is bocsánatra, ha mi is megbocsájtunkésnem ültetünk kérlelhetetlen vad haragot a szivünkbe a honnan pedig a szeretet, közmegbecsülés édes, szelíd érzelmeinek kell fakadnia! Ne erőszakoljuk a saját véleményünket, mint csalhatatlan igazságokat embertársainkra, hagyjuk, hogy mindenki a maga hite, meggyőződése szerint tegyen, hiszen nagyon igaz a közmondás: „ki-ki a hogy veti nveg az ágyát, úgy fog benne pihenni“. Az igazság, melynek nevében annyi hamis próféta szólott már, akár hogyan veszszük is a dolgot, csak egy és oszthatatlan, ne álszenteskedjünk, ne áligazságos- kodjunk tehát, mert: akármilyen szép köTÁRCZA. Gyász-beszéd. Keresztes Sándor sírjánál tartotta : Ctomay Imre. ... Itt állunk egy nyitott sír mellett, a túlvilág kapujának küszöbe előtt, fájó szívvel, megdöbbenve, lesujtottan s igaz könyekkel szemeinkben, hogy végső búcsút vegyünk attól, kinek leLke már száll az ég felé, kinek romlandó ré szeit átadjuk a sírnak, az örök nyugodalomnak !.. Test és lélek, mig el nem váltak, — együtt alkoták az élő embert, — azt a férfit, a kitől, mi, most búcsút veszünk. Ez az ember, ez a férfi kiváló és derék volt. Férfias szépség erővel egyesülten — erélylyel zománczol v a tüntette föl, tette kedveidé azt az alakot, mely most összeomlott, hogy porrá legyen ... Az enyészet angyala összetörte, villám gyanánt sújtott le reá... Leikével útra keltek nemes tulajdonai — a halhatatlan részek! E porlandő testben nemesen érző szív dobogott telve bátorsággal, erélylyel, önérzettel. Keblében ott lakott az élénk igazságérzet, mely gyakran kitört ajakán s a mely mellett férfiasán meg- és helyt állott a meggyőződés bátorságával. A most már összeroncsolt agyában ott székelt a kiművelt, szakszerűen kiképzett ész, a jeles elmetehetség, telve törvény- és élet-ismerettel. Ő, a jól képzett, magas műveltségű ügyvéd föl volt szerelve kellően, a keresett igazság felkutatására, a megtámadott igazság védelmére szükséges fegyverzettel. — — — A szép külsejű, mondhatni százados éltet ígérő férfi, a nemesen érző szív, a becsülettel, j önérzettel, igazságszeretettel gazdagon eltöltött kebel, a szép tehetséget, nagy műveltséget, szak- képzettséget tartalmazó agy nincs többé — már nem él, nem működik;------az enyészet angyalán ak keze összerombolá ... Leszállóit mellé váratlanul s átadta őt hirtelen a halálnak — örök nyugalomra Ítélve — a nélkül, hogy a betegségnek kórágyára idézte s az elmúlás idejének óráját vele sejtetni is engedte volna . . . . . . xts megnémult az aj ak — örökre, mely az igazságot hirdette, védte, tolmácsolta s mely a nemes törekvéseknek, a szabad véleménynek olyan bátor szókimondója volt. . . Ezen városnak minden lakosát lesujtá, meg- döbbenté a váratlanul történt halálhír. De mi, az ügyvédi kar tagjai, vagyunk — a család után — a legnagyobb mértékben vesztesek; mert mi az elhunyt Keresztes Sándorban karunk egyik díszét, ékességét, igen tevékeny és ügybuzgó tagját vesztettük el. — Mindnyájan úgy ismertük őt, mint kifogástalan ügyvédet, a ki mindig az igazságot kereste, ki undorral fordult el az igazságtalanságtól, a ki illetéktelen haszon után soha sem törekedett, senkit meg nem károsított, ki nem volt szédelgő, — ki lelkiismeretes pontossággal teljesité hivatása kötelességeit, Ki nagy szeretettel, szorgalommal búvárkodott törvénykönyveinkben s úgy a bírósági, mint a közgyűlési teremben- számtalanszor adta bizonyságát szakképzettségének, törvényismereiének s jogi tanulságának.----------Intő példaadó volt k öztünk a correct köz- és magán-életbeli viselkedés tekintetében . . . Bizalmunk, rokon- szenvünk, elismerésünk ezért fordult feléje mig élt — s mert szei ettük, becsültük és méltányoltuk őt, — ezért most olyan fájó, olyan érzékeny a mi veszteségűnk ő utána. Nem csak megdöbbentő halálesete folytán, de mert mig élt, nemes tulajdonai s valódi érdemei miatt becsültük, szerettük őt s baráti érzelmeinket bírta — s mert most a mi szeretetünk s rokonszenvünk nemes és kedves alakját veszítjük el benne, ezért kesereg utána a mi szivünk s könyeznek ami szemeink. Ne csodálkozzatok, ne Ítéljetek el, ha minket itt, a sírja szélén, sirni, — könyeket hullatni láttok ! . . . Kedves barátunk, szeretett kartársunk, itt a túlvilág ajtajánál, sírod szélén búcsút veszünk tőled . . . Földi részed mindjárt az anyaföldé leszen; lelked s nemes tulajdonaid a mennyországé. De hitünk szerint az elvált lélek és test egyesülnek. Te nem lehetsz s nem is leszesz az enyészet angyala sújtó Ítéletének — az örök halálnak martaléka; mert hited, igazságszereteted, lelked és kebled nemes tulajdonai, hitvesi hűséged, családod, fajod, nemzeted, hazád iránti szereteted, jó telteid, szeretteid imája, a mi kérésünk, a mi tanúbizonyságunk melletted — a mindentudó Isten előtt, mindnyájunk s a te legfőbb birád előtt javadra — megváltoztatják az enyészet angyalának sújtó ítéletet s téged az a legfőbb biró az igazak sorába, az ő jobb keze felől állít s meg adja neked az- örök idvességet, az örök életet ott fent az egekben........ Ez a hitünk enyhíti az utánad érzett veszteségünket s ezért nyugszunk meg az Isten rendelésében .... Halálod átmenet] az örök életre !.. Ez a hitünk nyugtat meg minket! ... Elszálló lélek! Isten veled, — a túlvilágon is — Isten veled ! . . Pótlandó test, mely a sírba helyeztetik, nyugodjál békességben, . . . mig eljő az, ki uj életre kelt.
