Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-06-03 / 22. szám
5ZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 ban véres veszteségekkel megvertük az ellenséget. Raimstől keletre helyi előretörésben behatoltunk St. Leonard mellett a francia árkokba és foglyul ejtettük az általunk ideiglenesen megszállott Pompel erőd legénységét. Freon Tardonois mellett hatalmas kiterjedésű francia, amerikai táborok jutottak kezünkre Egy milliónál több lövésre elegendő tüzérségi lőszert, valamint megmérhetetlen meny- nyiségü utász és távbeszélő felszerelést és ezernél több jármüvet zsákmányoltunk itt. Ludendorff. Gyermeknevelés a püspöki konviktusban Hozzá vagyunk szokva, hogy a Heti- Szemle szándékos ferdítésekkel dolgozik, de rekordot jelent ezen a téren is az a cikke, amelyikben a konviktus felügyelő pataijának kegyetlen botozásáról irt tudósításunkat állítja olvasói elé. Az a közönség, amely többször olvasta lapokban a felelős szerkesztőről, hogy „hazudik“ és ugyan ezt olvasta a lapról általánosságban is anélkül, hogy ezért objektív fórum előtt elégtételt vett volna magának, — tisztában lehet és van is bizonyára azzal, hogy egy speciális cél szolgálatában ezek az urak csak a nem gondolkozó tömeg könnyű hevületére utaznak és bz ujságirói becsületnek egy egészen különös szektáját alkotják. * Múlt cikkünket egyenesen azzul kezdtük, hogy a jezsuiták nevelési módszerükhöz „ezt a botrányos testi fenyítést nem tartják hozzátartozón a k. “ Rosszhiszemű manőver tehát az, hogy egyetlen jezsuita páter megtévedése ée u rend szokásától eltérő nevelési eljárását ezóvátevő Írásunkat úgy állítja he, mintha mi a jezsuita rendet támadtuk volna. Ez a beállítás hazug, ez ellen a legerélyesebben tiltakozunk. Úgy látszik, a Heti Szemlének mindegy : épen úgy általánosít, amikor egy zsidóért az egész fajtát üti, mint átviszi egy papnak az ügyét az egész rendre. * Meg kell állapitanunk, hogy elismeri a papi újság, hogy cikkünkben foglaltak megfelelnek a valóságnak, mert miután idézi lapunkból a tényállást szószerint, utána teszi: „így folyt le a jezsuita „páter“ borzasztó bűne,“ * Velünk szemben nem kell a jezsuiták nevelési munkáját védelmezni. Meg van felőle a magunk véleménye. Elismerjük a fáradhatatlan munkájuk érdemeit. Ezt nem a Heti Szemlétől fogjuk tanulni. De azt talán ez a lap sem fogja tagadni, hogy századokon és nemzeteken keresztül ez a nevelés az uralkodó osztályok érdekei irányában haladó nevelés volt. A nevelés állami eszközei hiányozván, a tisztán tudománnyal foglalkozó rendnek jutott az a feladat, hogy az országok határain belül az egyházi hatalom részére szívós és képzett harcosokat teremtsen. Erről és arról is, hogy ez a nevelési principim a szabad gondolatnak a népek tiszta látásánuk és a gazdasági elnyomatásból való felszabadulásuknak bekövetkezésére milyen hatással volt, sokat lehetne elmondani. Ez a kérdés azonban nem aktuális. * Most még csuk arra volnánk kiváncsi, hogy vájjon a megbotozott gyerekek hazudESHK-'BaHESÍ tak-e, amikor azt panaszolták, hogy ezt porcíós nevelést máskor is igy kapják meg es hogy a megbotozott gyerekek szintén azon „előkelő neveket viselő családok“ gyermekeiből valók voltak-e, akikről a Heti Szemle olyan büszkén mondja, hogy „az egész országból versengve hozták“ ide gyermekeiket. Nem hinnők. Az egyszerű embereket pedig kötelesség felvilágosítani, ha ezt kétségbe vonnák, amit szintén nem hiszünk, hogy a bot nem erkölcs és önérzet nevelő taneszköz. A Lónyay hercegi pár Szatmáron. Junius 3. Ma reggel 7 órakor városunkba érkezett Lónyay herceg és felesége Stefánia kir. hercegnő Azon az okon, hogy az uranyos- megyesi vár megvásárlásával a vármegyei birtokosok sorúba léptek, dr. Jékey Sándor főispán ünnepien fogadtatást rendezett részükre, a polgármester felkérésére pedig a város egyes uccáit, fellobogózták. Reggel 8 órakor az állomásépület elé állott a szalonkocsi. A hivatalos fogadtatás előtt a herceg Dénes Sándor szerkesztőt fogadta, akinek arról nyilatkozott, mik a céljai a várral. Privát célokra fogják átalakítani. Más tervekről nem nyilatkozott. Az állomásnál megjelentek dr. Jékey Sándor főispán, Ilosvuy Aladár alispán, dr. Vujay Károly polgármester. Kulcsár Lajos máv. főnök, Ozory István főkapitány aki a rendet diszruhás rendőrökkel ée csendőrökkel tartotta fenn, továbbá a tanács tagjai. A szalonkocsiból kilépő herceget megéljenezték ; a főispán a megye és a város nevében mondott üdvözlésére a herceg egy papírlapról olvasott köszönő szavakat. A herceg fess ember, elegáns ember, a hercegnő is elegáns, sugár asszony, természetesen vörös keresztes ápolónői ruha rajta, összes kitüntetéseinek szalagjaival. Majd Jékey Sandorné, főispánná nyújtott át egy hatalmas virágcsokrot a hercegnőnek, aki meg köszönte. A főispán bemutatta a polgármestert, alispánt, Kulcsár állomási főnököt, mire a menet megindult a városba. Az első kocsin Ozory főkápitány ült, a második fedett püspöki négyesfogaton a hercegnő ment a főispannéval, utánuk Ló- nyai herceg a főispánnal és a többi kocsik. Délelőtt 11 órakor a polgármester vezetése alatt a jótékony egyesületek elnökei tisztelegtek a hercegi párnál. Apróságok. A napokban egy szatmári ember a miniszterelnöknél járván, beszédközben olyasmit talált mondani, hogy sok bajjal járhat egy országnak az ügyeit inté.zni. — De mennyivel?! — szólt rá We- kerle — Minden napnak megvan a maga kellemetlensége. Mennyi bajom volt mostanában is pl. ezekkel a főispánokkal, mig végre sikerült hosszas kapaciíálással rábírni őket, hogy megmar a dja nak ! a Az osztrák-magyar bank főnöke a 7 milliós kölcsöniigyben a közgyűlésen felszólalván, először szemrehányást tett a Szamosnak, araiért őt és a kölcsön mellett kardoskodó társait megcsipkedte, azután pedig kérte jegyzőkönyvbe foglalni, hogy ő és társai a kölcsön felvétele mellett foglaltak állást és elhárítanak maguktól minden felelősséget. — No hallod, — súgta egy bizottsági tag a szomszédjának — erre is el lehet mondani: Záli, te nem panaszkodol, te dicsekszel! * „Sajnos igen nagy divattá vált városunkban az utóbbi időben, hogy a közélet munkásait, legyen az bár püspök, polgármester, rendőrfőkapitány avagy bankfőnök, egyenesen a személy ében támadják meg. stb. stb.“ — írja a bankfőnök ur. — Hát a főispán hol maradt? — kérdi egy olvusó — Úgy tudom, hogy ő is a város legelső személyiségei közé tartozik. * Prohászka püspök cikket irt az Alkotmányba, amelynek veleje: „Minél közelebb jutunk a tűzhöz, annál több ott, a keresztény nép, s minél hátrább kerülünk, annál több ott a zsidó.“ — Igaza van a kegyelmes urnák, a zsidó nem szívesen megyen a hősi halálba, s hacsak lehet, igyekszik elkerülni. De nem megy oda rajongással a keresztény sóm. Azonban kettőn áll a vásár : az egyik, aki szabadulni akar, a másik pedig: aki ezt a szabadulást előmozdítja'. Miért van az, bogy mindig csak az egyiket szidják, holott a másik szerintem sokkal bünösebb, mert itt is úgy van, hogy minél közelebb megyünk a tűzhöz — ahol t. i. a felmentések adódnak — annál több a keresztény nép. Ide tessék azzal a hatalmas ököllel le-ujtani I Sokan megütődtek különben ezen a cikken, akik itteni beszédeit hallották, pedig hát aki ismeri a körülményeket, nem talál rajta semmi csodálkozni valót. Az ő szereplése és tanításai már eddig is sok kellemetlenséget okoztak neki, a besugások ellene napirenden vannak és egészen bizonyos, hogy a szatmári beszédjei miatt is nagy az elkeseredés a másik táborban, ahol a bottal való nevelés még üdvös módszernek van elismerve és a pog- rom helyeslésre talál. Egészen érthető tehát, ha egyszer egyszer úgy gondolkozik: „Nem árt néha az ördögnek is gyertyát gyújtani I“ Demeter. — A jótékony nőegyesűlet által junius 15-én a városi színházban rendezendő műkedvelőelőadáson „Szabin nők elrablása* cimtt pompás vígjáték kerül színre, amelyben közreműködnek : Runyay Mariska, Markos Médi, Nagy Ady, Borsos Lenke; Cso- may Győző, Yojnár István, Runyay Sándor, Mezey Ferenc, dr. Rezutsek Lajos, Tereh Sándor. — Herman Ella és Mili hangversenye Szatmáron. Városunk két immár az ország határain kívül is ismert nevű művésze, mielőtt idei külföldi kőrútjukat megkezdenék, itthon hangversenyt adnak — junius 10 — 15-ike között. Várakozással nézünk a művészi esemény elé, mert a két leány haladásáról nagyszerű kritikákat olvastunk. — Megfelebbezett határozat. Szatmár-Németi sz. kir. város törvényhatósági bizottsági közgyűlésének a rendőrség újjászervezése tárgyában hozott 186—1918. sz. határozatát Cső may Győző a belügyminiszterhez megfelebbezte, miként a múltkori határozatot is. Kérte felebbező ez újabb határozat megsemmisítését szintén, miután a tervezett újjászervezés súlyos megterhelését jelenti a városnak; különben is a rendőrség államosítása küszöbön van; továbbá, a háború alatt nem szabad ilyen intézményes átalakításokat létesíteni a távollevő ezer meg ezer városi polgár beleszólása és meghallgatása, sok távollevő érdekelt fél, régi tisztviselő vagy jogosan pályázó egyén figyelembe vétele nélkül. — A bők® és a háború eseményei, a mai mozgalmas idők szenzációi és mindaz, ami ellenségeink táborából bennünket érdekel, mind pompás mélynyomásu fényképekben vonulnak fel Az Érdekes Ujság-ban. Ez a képes lap ma versenyen kívül áll a magyar illusztrált lapok sorában. Szépirodalmi rovatában a legjobb magyar irodalmat hozza, kedvezményei és ünnepi számai páratlanok. A mo*t belépő előfizetők teljesen ingyen megkapják a szenzációs pünkösdi számot mellékleteivel együtt. Előfizetési ár egynegyed évre 10 kor.
