Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-05-27 / 21. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. # S rán a városra kb. 80 drb jószág be­szolgáltatása esik. A gazdák intéző szerve: a mezőgazdasági intéző bizott- säg értekezletet tartott, amelyen azt határozták el, hogy a 80 drb marhát maguk összevásárolják, nehogy azokat attól vegyék el, akinek nincs fölös­lege és mivel a rekvirálási ár kisebb a szabad forgalom árainál, hogy az igy támadt hiányt fedezzék, elhatároz­ták azt is, hogy a megkiinélt gazdák a különbözetet egymás között kivetik. Erre a célra a várostól 250 ezer korona kölcsönt kérnek, amit a lebo­nyolítás után azonnal vissza fognak fizetni. A tanács a kérelmet pártoló ja­vaslattal viszi a közgyűlés elé. Séta, az ötösök fényképkiáiiitásán. — Saját tudósításunk. — Szfitmár, 1918. május 25. ...Sok fényképet egyszerre végignézni »okkal fárasztóbb, mint bármi más gyűjte­ményes kiállítást. A fénykép mind egy alap­színű. sötéttől) vagy világosabb barna, nincs egy színes folt, vagy egy élénkebb tugár, ami egyszerre megkapná a lelket. A fénykép élvezéséhez a tárgyhoz mérten különös figye­lem és elmélyedésre való készség kell... Ilyen gondolatok között kezdi meg az ember az ötösök fényképeinek kiállításán kör­útját,, amikor apróbb, nagyobb barna folto­kat lát a falon sorakozni. Mikor azonban tényleg belé is nézünk a barna színekbe, — egyezerre eleven élet lüktetésének melegét érezzük, egy különös világ mozdul meg sze­münk láttára, amelyből legdrágább hozzá­tartozóink merész lendületű győzelmes har­cai, ezeknek helyszíne, eszközei, majd az el­töltött kedves, vidám percek hangulata bon­takozik ki. A kiállítás két termo egyaránt gazdag az értékes felvételekben. Mindjárt az ajtó mellett megragadja a figyelmet két kép : az oroszok által felrobbantott vasúti hid, amely­ből bámulatosan csak a sinek és a rajta függő talpfák maradtak meg. A Dnyeszter parti állások ezredünk frontépitő munkájának tökéletességét mutat­ják be. Különösen érdekes Fekete ezredesnek egy 1916 os fedezéke, kockaköves és beton védőműveivel valósáiííra! monumentális »1 oo kötés. A másik falon Frimm főhadnagynak egy „harctéri firkája“ kacag reánk. Legény­ségi beszállásolás a cime. Széles priccsen vagy tizen feküsznek hanyatt a bakák egy takaró alatt, nem látszván ki más, csak a kerek fejek teteje és a felénk meredő kidiszi- tett bakancs talpak. Gyönyörűek a repülő felvételek az el­lenséges állásokról, hidrobbantásokról, ellen­ség meneteléséről. Ebben a helyiségben vun néhány hősi halott fényképe, köztük a Földényi kapitányé. A kiállítás második terme azokkal a a felvételekkel kezdődik, amelyek királyunk­ról készültek, amikor az ötösöknél látogatást tett. Ezek a képek talán a legmelegebbek. A fiatal király látható örömmel ás büszke­séggel szemléli hős bakáinkat, tisztjeinkkel szívesen beszélget, majd kitüntetéseket osz­togat. Odább román fronti vadregényes rész­letek között a Monte Budacu félelmes kül­sejű képe látszik, amit az ötösök foglaltak el Martiny ezredes parancsnoksága alatt. Bensőséges hangulat árad az „5-ös őr­szem a román határon“ c. képről, majd egy­más után tűnik elénk a Gázvészjelző, a Bajo­nett gyakorlat, a Bélbor hegyi menetelés képj, a 2-ik század, amely a Gárda nevet vívta ki magának. Látni, látni kel! mindezt, és a többi sok, sok szép képet mindenkinek. Minden képen ott áll valaki, ember a mieink­ből, mind-mind valamelyik családnak féltett kincse, talán elsiratott hőó halottja. Menjen mindenki el, kijére ismer a sok között és minden can Iád szerezzen az őt érdeklő képek­ből, a város pedig csináltasson a maga dicsőségére amiók albumot. Valamennyien gyarapitsuk pedig az ötösök özvegy és árva alapját. dr. Markovits Aladár. Apróságok. Miről is beszélnének most egyébről az emberek, mint a nagy drágaságról. A cipő, a ruha, ez viszi a főszerepet. — Mikor a cipőt lehúzom, — meséli valaki — aggódva nézek a talpára, s reggel amint felkeltem, első dolgom a nadrágom az ablak felé tartva meggyőződni, nem jslent- kezik-e inég a rettegett folytonossági hiány, ügy vagyok, mint u párisink a mssszehordó ágyúval, mindén percben rémülve gondolok a bekövetkezhető katasztrófára. « Eddig a kereskedők állottak előtérben, de ma már a cipészek és szabók vannak a lisztán, ő ellenük van elkeseredve mindenki, umióta kisült, hogy amiként a szenteknek, nekik is maguk felé hajlik u kezük. Sőt a kereskedők szinte rehabilitálva lettek, amióta Fischer Józsi úgy S'.átmérőn, mint Nagy­bányán oly sötét színekkel festette le a hely­zetüket, hogy a közrészvét egyszerre feléjük fordult. Most már én is azt mondom, tenni kell valamit az érdekükben, hogy a közön­ség javára intenzivebb működéit fejthesse­nek ki ás megmutathassák, hogy mennyire félre vannak ismerve. * Az utolsó mohikánok kezdenek felszínre kerülni. Napról napra szaporodik azoknak a száma, akik szalonruhában járnak hétköznap is. A múltkor egy ilyen alaktól kérdi valaki: — Talán bizony vizitbe megyünk? — Szó sincs róla! Nem vizit ez, de az utolsó tartalék, s ha ennek is vége lesz, mei hetünk Kukutyinba zabot hegyezni. * Érdeklődtem a polgármesternél, hogy van-e sok jelentkező az OFztrák gyermekekre. — Hogy van-é? — mondta ő — Reg­geltől estig csapatostól jönnek az emberek és annyi már az előjegyzés, hogy ha min­denkinek eleget akarnánk tenni, még egy másik ezeret, kellene hozatni, sőt talán még az sem volna elegendő. Ennek a Marczinak tv czikke a Szamosban úgy falzavarta a köz­véleményt, hogy most már neru akar senki sem gyerek nélkül maradni. A három fagyos szent után Orbán is megbecsülte magát és igy mo t már a szől­ősgazdák is nyugodtan aibatnok, lesz mit szüretijei az idén is, és ha a bor ára a mos­tani tempóban fog tovább is emelkedni, milliomos lesz mindenki, akinek a Szatmár- hegyen szőlője van. Ez az egy módja lett volna, hogy gazdag ember lehetett volna belőlem, de sohasem volt ámbiczióm, hogy szőlősgazda legyek, a szüreti vendég szerepe kielégítette minden vágyamat, most aztán ott vagyok, hogy se pénz, se posztó, mióta kiment a szüret is a divatból. Ennek is éz az átkozott háború az okozója. Demeter. Eladó József kir. herceg-utca 29. sz. alatt egy boltberendezés, két drb. órás ki­rakat, egy asztal és egy jégszekrény. l— , BBE9 Pünkösdi — tüzes nyelvbéli — szózat. Mi-Atyánk, aki vagy a mennyekben, — Te kiengesztelendő haragodnak nagy voltá­ban földünkre bocsátád e háborús embervér- özönt: még sem elégelted-e meg a vezeklő szenvedéseket, amelyek által nyilván meg kell immár váltatnunk a mi bűneink soka­ságától !? / Avagy hogy a prófétáid intelmével igértetett időknek teljessségeiglen akarsz talán még továbbat is mérlegelő próbára tenni bánunkét? — Hogy hadd lakoljon ki belőlünk, hami netán jó a testünknek: az élet tobzódó öröme; s ami holott rossz a lelkűnknek: az eredendő bűn!? Az a büu, amelyet bizony-bizony a földi életnek élveteg örömeiben tobzódva követnek el — oh, Uram! — még mostan­ság is a mindnyájunknak adatott igaz taní­tásod körül, a Te szemetedben hazugúl hit­valló papok is Akik tudni illik kárhozatos gyűlöletté hamisítják az eme szent tanításban kinyilat­koztatott üdvözítő szeretetet. És akik kiváltképpen a szószék szent­ségének az 6 szavukra csempészett leple alatt prédikálni, papi talárjukba bújtatva hirdetni nem átalják : nehogy a Terád valló örök-egy szeretetheti egyesüljenek testvérek­ként, hanem hogy az ő általuk vallott örö­kös gyűlöletben különüljenek ellenségekként a Te szenvedő embert teremtményeid, — Atyánk, aki a mennyekben vagyl! Dr. HERMAN LIPÓT. — A Hadialbum fényképki- állításának idejét 10 nappal meg­hosszabbították. — Regéczi emlékünnepély. — A szatmárnémeti református főgimnázium tanári kara a volt tanítványok és tanulók jelenlé­tében leplezte le vasárnap délután Regéczi Sándor arcképét, ami Boromizza Tibor egyik legsikerültebb alkotása. Dr. Szűcs Sándor a volt tanítványok nevében szép emléfebeszéd- ben méltatta Regéczi érdemeit, majd Bélteky Lajos beszámolt a gyűjtés eredményéről ás a fentmaradó összeg hováforditásárói. A kö­zönség lelkesen éltette a népszerű tanárt. Este bankett volt, amelyen számos pohárkö- ezöntőt mondottak az ünnepeltre. — A Szatmári Jótékony Nőegye­sület junius 15-iki műkedvelői előadására az előkészületek már folynak. Egy kiváló iró szellemes vígjátékéi kerül szinre. A műked­velői gárda legjelesebbjei fognak szerepelni. Az előadás iránt nagy az érdeklődés. — Halálozás. Király Géza 12-es önkéntes őrvezető, aki 8 hónapig teljesített az olasz harctéren katonai szolgálatot, u múlt héten csütörtökön 19 éves korában meghalt. A megboldogultat folyó hó 25-én helyezték örök nyugalomra a Maklári-uti temetőbe. — Százezer korona évi bér egy mozijogért. A Városok Lapja Írja: Arad városa tudvalevőleg házi kezelésbe vette a moziipart. Eddig két városi mozi működik, amelyhez most egy harmadik fog csatlakozni. Az uj moziért nagy versengés indult meg és többen tettek a városnak ajánlatot. A tanács foglalkozott az ajánlatokkal és úgy döntött, hogy a mozikonzorciumuak adja bérbe. A konzorcium, melynek élén Bohus Lajos báró áll, tizennyolc évre kéri a bérletet és magáért a jogért évi 60.000 korona bért ajánlott fel, amely a moziadóval együtt kerek száz­ezer korona jövedelmet jelent a városnak.

Next

/
Thumbnails
Contents