Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-05-20 / 20. szám
V SZATMÁK ÉS VIDÉKE. miért nem embeívli meg magát a költészet ? Mert hiszen ezek a harcok talán csak különb harcok, mint ott Trója falai alatt és lesz-e nekünk Iliászunk? Ezek a küzdelmek csak keserűbbek es elkeseredettebbek, mint a kuruc- labauc harcok? a lesz-e csak cgy-tlen elkeseredett, fájdalmas kuruc nótánk ? És az a tűz, amely milliókat lángba borított, c*ak több, mint 1848 és lesz-e egy Koseuthunk, lesz-e egty Petőfink ? Testvérek, nem lesz I Nem lesz! Azért nem lesz, mert sok, túlságos nagy ez a szenvedés, — és, ha abba a villamvezetékbe’ belevezetem a villámot, akkor az a vezeték elé:;, ha az orgonába belevezetept a szélvészt, azok az orgonaeipok megrepednek, s ha egy világ fájdalma vonaglik végig az idegeimen, akkor belőlem sem lesz, nagy költő, hanem egy nagy Jerémiás, egy néma, bánatos lélek. Nem mérkőzik itt kard kard ellen, nem küzd ember ember ellen; itt föld reng, ég szakad, itt a levegő gyilkos gázukkal telik meg és a kigyulladt bányalégben nincsenek hősök, sem a vulkanikus kitörés tűsében, amikor egész szigetek sülyednek a tengerbe. Most segítsen, ami bír ... Kedves testvéreim, ha valamikor, most kell az embernek megemberelnie magát, most kell a szívnek kigyulladnia, most kell azokat a titokzatos erőket önmagából felszítania; most — most segítsen, ami bir, segítsen, ami tud, segítsen humanizmus, segítsen filantrópia, segítsen szociológia, segítsen kultúra ! De főleg — és ezt oly mélységes meggyőződéssel mondom — segítsen — nem a múltnak presztízsével, hanem a jelennek erejével: oz.,a krisztusi mélységes hit, amely mindenkiből mennyországot néz ki, mindenkiben egy végtelen értéket értékel, ... az egész emberiség kezet fog... Mi is'ezért jöttünk össze és ezért fogunk itt kezet és nemcsak itt, hanem az egész országban. És ha az a foria, amely most végig tapos rajtunk és az egész emberiségen, a pokolba száll, meg vagyok győződve arról, hogy az egész emberiség kezet fog, hogy a fogásából megérezzük megint a testvér kezet és a reszketéséből kiérezzük a szeretetek Óriási faladatai vannak az állami szo- ciálizmusnak, óriási feladatai vannak a városi •zociálizmusnak, óriási feladatai vannak a társadalmi kooperátiónak s ilyen társadalmi és egyházi, krisztusi kooperátiónak keretében emelem én .ma fel az én szavamat itt a szatmári Karitásznak ünnepélyén. Ahol Caritas van, ott szeretet van ; ahol caritas van, ott voltakép mindig ünnep van, mert ott mindig pünkösti lelkek szárnyai csattognak, ott mindig pünkösti tüzek lángjai lángolnak, ott az emberek még, ha különben történelmi, társadalmi különbségek el is választják őket, úgy érzik, hogy közel állanak egymáshoz. Az egyik irány. Kedves testvéreim, főleg kát irányban •zeretném megjelölni azt a nagy feladutot, amely reánk vár és felébreszteni' önmagunkban a nagy kötelességtudást és kötelességérzetet, hogy az ember hozzáértéssel, aztán finom lélekkel fogja meg a feladatait és iparkodjék »sokat megoldani. Azt mondom, az ember az emberiségen, a szegénységen, az otthonta- lanságon, az alacsonyságon, letörtsé- gen segítsen először, hogy az embert állítsa lábra. Adjatok kenyeret, főidet... azután hitet. Adjatok kenyeret, adjatok ruhát, adjatok fát, adjatok földet, adjatok életet, azután, — azután adjatok hitet, adjatok reményt, adjatok bizalmat, adjatok megnyugvást; adjatok először hazát, otthont, aztán adjatok mennyországot! Ne kezdjétek a mennyországon, kezdjétek a földi országon. A világnak óriási konvulziói onnan vannak, hogyha a mennyország felséges 2 boltivével is ivelődik feleltünk, de a föld elcsúszik alattunk. Az egész szociálizmus- nak szenvedései, küzdelmei, brutalitásai, erőszaka, meg nem értése és másrészt lángolása, lievülése, áldozatkészsége ezen az ellentéten múlik, fordul, hogy „beszéltek nekünk Krisztusról és mennyországról, lélekről és örök értékről, de szegények vagyunk, ütöttek — kopottak vagyunk, nincstelenek vagyunk, hazátlanok vagyunk Testvérek, fordítsátok meg a szekér rudját: adjatok kenyeret, adjatok otthont, adjatok lelki megnyugvást és akkor adjatok vele egy mennyországot, bizalmat és reményt és az Örök élet megváltását. Nézzétek, az irgalmas szamaritán, mikor ott az ütsz,élen találta félig agyonverve az embert, nem tartott neki prejekcióbat Plátóból, sem a bibliából, és.uern mondta: „Ember, benned örök érték van. embereid meg magúd“, nem mondta, hogy: „ember, a szenvedés korall, drágagyöngy és örök érték“, hanem kimosta borral a sebeit, olajat öntött beléjük, azután bekötözte szokat és az embert öszvérére tette, a szállóra vitte, és ott azt mondta: „gondozd, majd. ha visszajövök és tulkiudásod lesz, én megadom neked“. Én azt mondom nektek, hogyha ez a szamaritáu később találkozott azzal a meggyógyult emberrel, beszélhetett neki mennyországról, kegyelemről, végtelen perspektívákról, reményekről; de először olajat, először gyógyulást, először kenyeret, először életet, először pih'egést — és azután, azután megnyitjuk u registereket az örök életnek ! „Mert nine» mit enniök, szánom a sereget! Kedves testvéreim! És az az evangélium mit mond? Kiisztus Jézus midőn látja a pusztában az embereket, azt mondja : „Szánom a sereget.* Miért? »mert nincs mit enniök, szánom a sereget.« Nekünk következőleg a mi Kamaszunkban, a mi törekvéseinkben folyton ezt az irányelvet kell szemünk előtt tartanunk : szeressük az embereket, de szeressük gyakorlatilag! A bűnök okai. Látjátok, az emberek azért rosz- szak, mert nincs otthonuk, azért zavargók, mert nincs igazi szülejük; az emberek azért hitetlenek, mert fellázad bennük az emberi érzés a világ kegyetlensége ellen. Nézzétek: adjatok nekik földet, adjatok nekik otthont, adjatok nekik házat, adjatok nekik ruhát, adjatok nekik megnyugvást! JEzen aztán lehet építeni a kegyelmet. Kultúra: kötelesség. Nézzétek kedves testvéreim, én a kultúrát, mint egy nagy kötelességet fogom fel és lefoglalom a magam számára; én a kultúrát, mint az isten tiz parancsolatában lüktető irondolatot fogom fel és azt mondom: Ezt tedd és el ne hanyagold a földet és el ne hanyagold a való életet, akkor megnyered az ember lelkét és megnyitod számára a mennyországot. A másik irányzat Azonban ez csak az egyik irányzat. A másik irányzat, hogy nem elég az embernek az otthon, sem a haza, nem elég az embernek humanizmus és filantrópia, nem elég az embernek kultúra és valamiféle vagyoni biztonság, kedves testvéreim, — lélek kell az embernek, nagy hit, remény, bizalom, megnyugvás, szeretet, valamiféle benső harmónia, ez kell az embernek és ezt a benső harmóniát nekem nyújtanom kell és pedig azt magamból kell adnom. Kedves testvéreim, hogy az ember hogyan nézi a világot, hogy becsüli a világot, azt az ő lelkének nemessége, fajsulya határozza meg; hogy én egy emberben mit látok meg, hogy belőle mit nézek ki, azt az én lelkem finomsága súgja meg nekem; hogy én egy koldusban mit látok, azt a Krisztus szeretete súgja meg nekton; hogy én a szegenv szenvedéseiben mit értékelek, azt nekem egy fulmináns hit adja meg. »Legyen bennetek magas gondolat, felülről jövő gondolat«, e felülről jövő gondolattal fejetekben és szivetekben ereszkedjetek le az emberek közé, meglátjátok, megváltozik az egész világ, másképen látjátok az egész világot; mert az ilyen embereknek, akik így éreznek, így értékelnek, így látnak, finom tapintatuk, finom érzékük van, ezeknek hivatásuk van az emberiség segítésére. Az én hitemből hitet akarok adni. De én nem csak azt akarom, hogy bennem ilyen szellem legyen, kedves testvéreim, hsnern én ebből a szellemből adni akarok, én uz én hitemből hitet akarok adni, az én reményemből reményt, az éti könyö- rü!etemből könyörületet árasztani, sugározni, hogy az én lelkem egy szökőkút legyen, amelyből a lelkiség felszökik és kiárad az én környezetemre. A jövő. . .. Hát kedves testvéreim, jóllehet azt mondom, nincs sok kö/üuk ahhoz, hogy most mi van; de ahhoz van közünk, hogy egy jobb világot teremteni, alkotni akarjunk és hogy arra hivatást ér<-zzünk és hogy ahhoz, hogy azt bírhassuk, közreműködjünk. Működjön tehát közre mindenki, ahogy tőle telik. Nem fogják kivágni a szeretetef, mert az meg nem szűnik, a szeretet tovább él, örökké él! Ennek a szeretetnek a csemetéjét, a fáját ültette el a szatmári Kuritász itt ebben a talajban. Dolgozzatok ennek a fának,, ennek a műnek a felvirágoztatásán, dolgozzatok megértéssel és a természetes ember megbecsülésével, dolgozzatok lélekkel, kegyelemmel, a krisztusi kegyelmek kíárasztá- sával és higyjétek el, hogy ez a fa majd fejlődik, ez a fa majd virágzik, áldást hozó gyümölcstermő fává lesz: A gyümölcs a ti öntudatotok és számtalun szegénynek, üldözöttnek, nyomorultnak a boldogftása. Ez legyen ! * Ez a beszéd a legmodernebb szociálpolitika alapelveit tartalmazza. Szilárd bázis minden reálpolitika számára. A földi élet boldogságához való jognak, a munka uralmán felépülő társadalom eljövetelére való közreműködésnek felhívása ez, amelyből az emberiség szeretete, a világ újjászületésének gondolata sugárzik. A pünkösti tavaszi hangulatban hajlik az ember az optimizmusra. A vérző és szenvedő emberek bizalommal várják, hogy a nagy püspöki szózat a reális társadalmi munkát hátáig inas lendülettel indítsa meg. Belső politika. Tisza a magyarok választójoga ellen. — Május 18. Még ma is visszhangzik az ország Tisza beszédjének borzasztó hatásától. Egy nagy kiábrándulás katzenjammer- jében szenvednek azok a szerencsétlenek, akik a nagyvezérnek hangulatkeltésre szánt fajmagyar vádbeszédeit a választójog ellen komolyan vették. Ma már láthatják, hogy Tiszának nem a magyar paraszt, a kis polgár magyarsága fájt, hanem az a veszély, hogy a gentri uralomnak vége szakad és rosszul talál kisülni a számadás, ha a nép nagy tömege tartja a szárnon- kérőszéket.
