Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-04-08 / 14. szám

I nek járó tiszteletdíjat, adjuk az árva­alap javára. Ez a pénz biztos, mig a szoboralapra való nyilvános gyűjtés esetleg nem hozza még a kívánt ered­ményt. A második vélemény még tovább megy s azt mondja: annyival is in­kább el kell fogadnunk az első meg­oldást, mivel arra a szoborra Szat- máron senkinek sincs szüksége, mivel a szatmáriakban nincsenek művészies vágyak, illetve törekvések. Vagy ha vannak is, az ilyen egyéneknek száma olyan csekély, hogy a nagy többség nem óhajt anyagi áldozatokkal hozzá­járulni ilyen törekvések megvalósítá­sához. Hogy ez a két tétel nem helyes, sokan belátják; reánk nézve a baj csak abban rejlik, hogy nehéz ellene reális cáfolatot Írni, annyival is in­kább, mivel humanisztikus jelmezbe öltözve jelennek meg a színen s az ellenük való beszéd könnyen olyan szinben tüntetne fel minket, mintha mi nem akarnánk az özvegy és árva­alap javára dolgozni. Mert hogy önkéntes, adakozásból mennyi fog begyül ni, azt csak gon­dolhatjuk. de reálizálni nem vagyunk képesek. Pedig ebben az esetben épen azokra számíthatnánk, akiket a jó cé­lon kívül saját, emberileg megbocsát­ható és megérthető hiúságuk vezet az adakozásnál. Akik az árva alap javára nem adnának, mert már adtak, adná­nak az áldozatkészség szobor alap­javára. Ismerni kell az emberi lelke­ket, hogy csak címet kell keresnünk mindenre s akkor megy minden. A mi pedig a második tételt il­leti, úgy hisszük, csak úgy vetődhe­tett fel, hogy szellemi szüleik nem gondoltak arra, hogy talán mégsem szabad így gondolkoznunk, amidőn valami nemesebb cél érdekében kell propagandát csinálnunk. Szatmár olyan külső szépségek nélkül lévő város, hogy ebben egész Magyarországon keresnünk kell a má­sát. Akik ismerik hazánk városait, he­lyesnek fogják tartani ezt a tételt s azt is elismerik, hogy nagyobb váro­saink mennyi jóravaló igyekezettel dí- szítgetik városunkat, mint ahogyan ezt bizonyára teszik lakásuk berende­zésénél azok is, akik a második tételt felállították Szatmárra nézve. Nem hi­hetjük el, hogy épen ezek a magukat anyagiasoknak feltüntető egyének lé­nyegileg ne volnának művészetpárto­lók, s a jelen esetben is csak jótékony - kodási hajlamuk győzhette le a művé­sziesen szép iránt érzett vágyukat, el­feledvén, hogy a művész ezt a két célt milyen szép egységbe fűzte. Nem hisszük, hogy valaha akár az ipar, akár a kereskedelem, vagy a művészet és tudomány kérdéseiben nagy eredményeket lehetne elérni ilyen félő kicsinyeskedéssel, amely mentesít ugyan a bukástól, de soha- áem visz magasra, nagy perspektívá­kat sohasem tár föl s annál kevésbé visz győzelemre. SZATMÁR ÉS VIDÉKE.-A. szalsadkeresMelemért. A kereskedők indítványa. Április 7. Előre látható volt, hogy a kereskedő­ink, mihelyest szervezésükkel nagyobb erő­höz jutnak, a kereskedelem «subáddá tétele céljából beléfognak kapcsolódni a^ országos mozgalomba. Az idő most kedvező, mert úgy herceg Windkchgrätz, mint Szterényi a kereskedelem felszabadítását propagálják és f.egitik. Rokonszanvva! kiaérjük a kereskedők mozgalmát, mert a liberális polgári közép- osztálynak a kereskedők mindenkor erőssé­gei voltak és foglalkozási körük visszaszer­zésével a békére való gazdasági átmenet nagy kérdését is megoldva látjuk. A mai közgyűlés elé inditványt ter­jesztenek, amely az,érint a közgyűlés küld­jön ki egy bizottságot, hogy ez a májusi közgyűlésnek konkrét javaslatot tegyen, mily biztosítékok mellett és mely kereskedőket vonják be a közélelmezésbe. Ha a megfelelő formában megnyugtat­ják a város közönségét, amely eddig bizony meglehetős ellenszenvvel kisérte a kereskedő osztály működését, hogy kivételt nem ismerő elbánásban fognak minden vsvőt részesíteni, úgy a közeliátánhoz való bevonásuknak som- mi akadálya nem lehet, sőt az ácsorgás egyedül ezen a módon szűnhet meg. Hiiataloyeleités. Budapest, április 2. Az olasz arcvoualon nincs különösebb esemény- Vezérkar főnöke. NYUGATI HARCTÉR. A csatatéren a délután folyamán heves tűzharcok fejlődtek ki, amelyeket az Ancre és Avre között erős angol és francia táma­dások követtek. Sűrű tömegben támadó ez- rsdek omlottak össze Beaumont Hameltől északra és az Albert ut mindkét o'dalán levő hídfő állásunk előtt. Villersbreton Euxtól délre az ellenségnek harckész rohamcsapatai tüzűnkben nem fejlődhettek fel. Más arcvo­nalakról újólag harcbavetett francia hadosz­tályok hasztalan támadtak, az Avre nyugati partján Castel és Mailly között Thorytól keletre Cantignynál és öt ízben Mesnilnél támadásaik legsúlyosabb veszteségeik mellett több helyütt a legelkeseredtebb kézitusa után meghiúsultak. Boehm tábornok hadseregének csapatai tegnap reggel megtámadták az ellenséges állásokat az Oise déli párján Avignynél, mi­alatt egyes részek maguknak a széles s na­gyon mocsaras Oise szakaszon való átható^ lást kierőszakolták. Más csapatok keletről támadva elfoglalták az erős ellenséges ál­lásokat Arnignynél ás Coucy északkeleti ré­szén elértük a Bichancourt Hutraville és a Barisis északi széle közötti vonalat. Tüzér­ségünk és aknavetőink lenyűgöző tüze a franciáknak nagy véres veszteségeket okoztak. Ezideig egyezer négyszáz foglyot ejtettünk. Laori szálásaink tartós lövetésének megtor­lásául: Reims lövetósét folytattuk. A Maas keleti partján egy felderítő előretörésünk Beaumontnál hetven foglyot és tiz géppus­kát eredményezett. Légi harcban tizennyolc ellenséges re­pülőgépet lőttünk le. Richthofen báró kapi­tány hetvenhatodik, Udet hadnagy a hu­szonnegyedik légi győzelmét arratta. MACEDÓN ARCVONAL: Előtéri csatákban a Vandar és a Doiran tó mentén egynéhány görögöt, fran­ciát és angolt elfogtunk. A többi harctérről nincs újság. Ludendorff. Hit és üzlet. A papi újság arra hivja fel Morvái Jánost, lapunk kiadóját, aki hivő kathollkus ember, hogy válasszon a baldachin vagy fele­lős szerkesztőnk között. Felhívása fenyege­tés, hogy ha továbbra is kiadja a lapot, egy­házi átok alá kerül s elveszik tőle a bal­dachin hordozás jogát. Eltekintve attól a nsiv követeléstől, hogy Morvái szerződéses kötelességét szegje meg, — végtelen szomorú a harcos kleriká- lizmusnak ez az indokolatlan bátorsága, hogy már nemcsak maszlugolással, de lelki fenye- tésekkel is terrorizálni akarja hitbelije üz­leti elhatározását. Vissont örömmel kell megállapítanunk, hogy nem nagyon dőlnek be oda az emberek, ahol ilyen óriási represszáliával kell dolgozni. Hogy jön a hit, » vallási szertartás gyakorlása a hétköznapi üzlethez, mit vál­toztat, a lélek bensősógteljes hitén az, hogy valaki gépiesen más és más tartalmú és ten­denciája nyomtatványokat állít elő? Mintha azt állítanék mi, hogy a Heti Szemle nem lehet igaz meggyőződésű klerikális újság, mert nemzetközi alapon szervezett szociálista (sőt nem egyszer zsidó!) munkások szedik és nyomják, hasonló szellemű technikai veze­tés alatt. Tudjuk, hogy ez ellen sem tehetnek semmit, mit akarnak akkor lapunk kiadójától, aki teljesen független tőlük ? És azt kellene mondanunk, hogy, ha olyan nagyon szivén viseli a papi rend, hogy kiitbolikuaok ne legyenek ráutalva más val­lásunk munkájára, hanem egymást mindenben támogatniok kel), akkor elsősorban miért hoztak konkurenciát á papi nyomda felállí­tásával annak a hithű Morvainak; minek csináltak konkurenciát a Szatmár és Vidé­“ J®28, = ' csütörtök - péntek - szombatra a Phönix filmgyár diadal­filmje — Csortos Gyula és Lenkeffy Ida főszereplésével a Szerelmi játék 4 felvonásban. !!! Számozott helyek !!! Jegy elővétel naponként délután 4 órától.

Next

/
Thumbnails
Contents