Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-14 / 2. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. i 3 \ vettem ás több cikket ekkor nem vásároltam. Mert, ha meg is történt máskor, hogy egyes cikkek iránt érdeklődtem a r. t. nál, de, ha késztígyletet nem kötöttem, sohasem hagytam arra pénzt. A körtem és Fekete igazgató közti párbeszédet a tegnapi jegyzőkönyv híven fünteti fel. Novák megesketését a’ főkapitány a vallomásában foglalt elsentmondásokra ás a terhelttel szemben megnyilatkozó elfogult- lágra tekintettel, mellőzte. A tárgyalást kedden reggel folytatják. Szemlélődés. Nehezen születik, de el fog jönni a béke il, amelyet ezásmillók szomjazó lelke vár s amelynek hirnökeit az öröm tündöklő fényessége fogja elárasztani. Aztán a költők lantja megrendül a hősök hűségéről, vitás- ségéről és halhatatlanságáról. A történetiró örök tanúságot kószit e borzalmas idők felől. A véső művésze pedig szobrot farag a harcosok dicsőségéről; az önfeláldozók szenvedéséről és tűréséről. Egy ilyen emlékmű fogja díszíteni a mi városunk főterét is. Hivatott művész ihletett kezének alkotása. A képzőművészet vésővel irt fennszárnyaló hősköltemánye. Ez emlékmű talapzatán fog állani fegyverére támaszkodva a Magyar Katona. Aki nem akart soha Oroszország hómezőiből semmit lekanyarítani, elég hideg van idehaza is; aki nem akarta a feslett román bizantinizmust megzavarni; aki mindig jóindulatú mo8o!ylya) dobta a majomtáncoltató talián kalapjába filléreit, mert nem feledte el, hogy Kossúth-apánk Olaszország olajfái tövében és kék ege alatt élte le utolsó napjait; aki nem óhitosott a szerb Zsivánoviosok birtokára; aki nem akarta elhajtani Nikita kőszáli kecskéjét. Azok kívánták meg a magyar Alföld acélos búzáját, Magyarország hegykoszorúinak érceit, déli és dunántúli vidékeinek dús legelőit! Ő csak saját évezredes hazája földjét, vizét, népét — egyetlen otthonát, egyetlen kincsét — féltette. És amikor a felbérelt szerb, handzsárát villogtatva, átköpdöiött a Dunán és háta mögött megvillant a többiek feltűzött szuronya, — 6 is fegyvert fogott. .... Fegyvert fogott. Dalolva ment, virágdísszel a süvegén, a kebelén, a százka- •záju Halál elé. Egyik napról a másikra itt hagyott otthont, szülét, hitvest, gyermeket és testvért. Panasz nélkül vitte el a válástól ösizeszorult szírében élete minden édes emlékét. Aztán szétmorzsolta szemecsücské- ben ai igazgyöngyöt és Katona volt és Magyar mindanütt és mindenkor. Csatakiáltásától zengtek idegen országok erdői-mezői, a távoli karsztok sziklás hegyláncai, a megtámadott Kárpát „vadregényes tája*, az erdélyi havasok mohos rengetegei. Ahol ő küzdött, ott nem törökül, .nem bolgárul, nem németül, hanem magyarul hangzott at — előre, rajta. Átragadt az egész vonalra a magyar szellem és magyar vitézség. És hát hiába volt a magyar : honvéd is meg közös is — egyformán magyar vezényszót kiáltott: gyertek fiuk I Odakünn már régen megszületett az önálló magyar hadsereg. Mig itthon a hálái Ausztria mocskos tintába, mérges szó- áradatba akarja fullasztani a formális becikkelyezését. Ott fog állani a mi emlékművünk talapzatán a magyar katona, a világháború mártírja, ő csak saját évezredes hazája földje vizét, népét — egyetlen otthonát, egyetlen kinoiét. — féltette és védelmezte. Feje fölött as engesztelés, a dicsőség és béke napja szórja eúgárkévójét és szétterülnek a hervadhatatlan babér levelek. És elbírta az óriás Keresztet, amely ártatlan vállára nehezült. Körülötte a szenvedésekben társa, u jó és hűséges állat szimbóluma. Ott ragyog Szent István épségben maradt ezeréves koronája is, Magyarország jövő nagyságának zálogául és biztosítékául. Ha majd megáll ez emlékmű előtt a jövő nemzedék, a kegyelet és emlékezés érzése feispadhatatlanul fog buzogni a szívéből. Mert tudnia kell. miért volt a nagy áldozat, milyen kötelességeket ró az reá a jövőért és milyen kötelességeket támaszt az árván és özvegyen maradtak gyámolítésáért. Be kell boritani túlontúl az emlékművön azokat a nyílt mezőket, a jótékonyság'és gondoskodás érclemezeivel, mert hálás nemzet lehet csuk boldog, a megfeledkezőnek .lelkét az önvád mardosná ! • Sxatmár-Németi, 1918. január hó 11. Csomay Győző. Színházi hírek. A heti műsort Toronyi Gyula teno- ristának és Andorffy Ida drámai művésznőnek föllépései .tették változatossá. Végre hozzájutottunk nehány jó estéhez. Toronyi Gyula, aki jó nevű színész odahaza is, külsejében és előadásában rokonszenves és kellemes, hanganyaga tiszta és minden régióban hajlékony. Különösen Cigánybáróban aratott nagy sikert, amiben osztozott B r ó d i Irén, akit ilyen kitűnő diszpozícióban, eny- nyire lelkesen játszónak még nem is hallottunk. Andorffy Ida bemutatkozása kiváló hatást keltett. A legerősebb drámai kitörésben is mértéket tartó, szines és élettel teljes a játéka a legkisebb részletnél is. A Tanítónő előadásában Kiss Ferencet emeljük még ki, a kántorkisusszony szerepében szívesebben láttuk volna Lányi Jucit. * Lányi Juci esete a direktorral és színházi törvényszékkel a következő: (Sajnos, helyszűke miatt jövő számra maradt. Ha még aktuális lesz, okvetlen hozzuk.) Apróságok. Keménykedünk a békében, de hogy mikor lesz vége a háborúnak, ki tudná azt megmondani. Az antant úgy van a központiakkal, mint az egysseri török volt a szalonnát evő magyar emberrel, aki az egyes falatokat a késsel együtt vitte a szájához, minden pillanatban biztosra vette, bogy no most fogja a szemét kiszúrni. Lloyd George és társai is ebben bizakodnak, mig végre ők is rá fognak jönni, mint a bogy a török is rájött, hogy hiába reménykednek. Panaszkodik valaki egyik helybeli hadimilliomosra, hogy az illető nagyon büszke lett. Arról, hogy köszönjön, szó sincsen, sőt ha neki köszönnek, azt is csak olyan immel- ámmal fogadja. — Hát ha nem is büszkeségből teszi ? — szól rá a társa — Megeshetik az is, hogy szégyelli magát. — No hallod, akkor te a hadimilliomosokat nem ismered. A helybeli napilapok mozgalmat indítottak egy melegedő szoba létesítése tárgyában. Az. eszme nagyon dicsérendő és méltó a pártolásra, csak jó lesz sietni vele, hogy minél hamarább meglegyen, mert. minden nappal megyünk kifele a télből, s ha nem sietnek, hamarosan ránk taiái tavassodni. . Mindenesetre zokon vészük, hogy a hetilapo- 1 kát kihagyták a társaságból, de úgy látszik, I a két napilap annyira benne van mostanáI ban az egyetértésben, hogy mi reánk nem is gondolnak. | - * Cukorbetegséget konstatált a doktor és | ehhezképest megállapította az étrendet. Sem- j miféle tésztanemü, hús és zsíros dolog ellenI bon a mennyi jól esik. No persze, bort is lehet inni, hogy a sok zsíros meg ne ártson, A paciens tudomásul veszi a rendelkezéie- | két és egyábalán nem látszik rajta semmi- ! féle megütődés. Sőt a mikor elmegy a dok- ? tor, mosolyogva szól oda a feleségének : — Mindjárt meg is kezdhetjük a ku- < rát, vedtŐ a kis kancaót fiam és eredj le a j pincébe ! * Mostanában jó dolguk van a gyilko- | soknak és hazaáruló cseheknek. A kegyelem ; ezekre árad, a hála aztán abban nyilvánul, hogy Búzás megkegyelmezése után mindjárt két rablógyilkosaiig történik, a csehek pedig külön hadsereget szerveznek és ellenünk har- ] colnak. Bízunk azonban benne, hogy mire sor kerül rá, Vitárius Imre és a másik gyilkos, valamint a csehek is csalódni fognak és nem fogják elkerülni az akasztófát, amit többszörösen is megérdemelnek. 1Jemeter. 1918 január 14,15,16. hétfő, kedd, szerdán az URÁNIA mozgóban mindennap este 6 órától folytatólag Amerikai sláger műsor, k A fővárosi Omnia slágerei. Az Élet hajótöröttéi. Dráma 3 felvonásban és Szomszéd kisasszony. Bohózat 4 felvonásban. Rendes helyár. A valódi vitai Elan duality cipői fcárólaps rabára. Talpba vésett szabott ár!!!
