Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-03-25 / 12. szám
SZATMÁ& ÉS VIDÉKE. S Szemlélődés. Városunk törvén}’hatósági bizottsági közgyűlése felírt a kormányhoz, hogy a pár- hajózás megszűntetése végett szigorú és ■,áthatás törvényjavaslatot nyújtson be az ország- gyűléshez. Okos és megértő becsületbirósági eljárás lépjen a párbaj helyébe. A király hadlparuncscsal m-ir eltiltotta a hadsereg kötelékében a kstonák párbajo- zását. Egyetlen királyi parancs elszegte ott a párbaj útját. Helyette a komoly és lelkiismeretes bvceüiei bírósági döntés lépett. Es megy minden rendbun és jól, a nélkül, hogy a vívótermekben vagy erdőszé'en kelljen egymást az ellenfeleknek felspékelni vagy golyóval átlyukasztani. Még a polgári társadalom van hátra, f Pedig ez mindig panaszkodott u katonai el- 5 fogulUágokrw, és íme, épen a polgári társa- daloo! maradt meg egyedül olyan területnek, ahonnan a középkori szokás istenítélete még mindig nincs kiirtva. Kötetekre mrnőleg lehetne Írni, és Írtak is már, e fsrdeségekrö! és igazságtalanságokról, amelyek egészen megéríelték a kér- j dest, hogy a spadnsszinok, nyeglék és pulyka- jj kakaskodó hidalgók e sokszor existénciájukat | jelentő foglal koráéi ágától a kuliura, hatna- ; nizmus és munka jegyében teljesen átalakulni | akaró társadalom m^gszabadittassók és csak j egy párbaj muradh-isson meg : a szellemi és J erkölcsi erők párbaja az alantas képességű j protezsáltak és az osztályúra lom élősködőinek politikai és társadalmi érvényesülése ellen. Az a felirat, amelyet városunk törvényhatósága küldött, dr. Pirkler Ernő városi tanácsnok tollát dicséri. « Szörnyűség! Égszakadás, földindulás! Ledőlnek a tornyok, töveitől szakadnak ki * a fák, kiöntenek a folyók, megnyílik tátongva ] a föld! Reszkess Szatmári Ti született szer- 1 viiizrnusbau szenvedő szatmáriak, tépjétek j meg ruháitokat, ropogjon tördelt kezetek éa i jajveszékeljetek ! Jesszuaom, mi történik?! Megunta az j ég Ura a város egyes köreinek hajnalig tartó ? dinomdánomjait, mig u szegények nélkülöz- j nek; megundorodott szolgalelküségén és kis- f korú osztelenségsiu ?! Most aztán úgy akar j vele elbánni, mint Sodomával és Gomorha- jj val ? 1 Ob, nem. Nem az Istm haragja zug. | Csak közönséges vaklárma ez. Mesterségesen ? keltett pánik. De milyen célból?! Megtöltötték a várost azok a riasz ó jj hirek, hogy nagy baj éri Szatmári, mert az | uj szinigazgató jelölt nem kapta meg a Szi- I nészegyesíllettől a koncessziót! Milyen csu- j pás éri a város érdekeit, hu a minisztérium > meg nem adja! Ez a fenyegető borzalmas ( veszed- Iliim ! Azzal nem éri érzékeny csapás a vá- ! rost, hogy 50 ezer korona bértől és 50 ezer 1 korona művészeti biztosítéktól elütötték, amikor a színház súlyos százezrekbe kerül u városnak és amikor az 50 ezer koronás biz- téfeból nagyszerű személyzetet, lehetett volna beállítani? — Ki viseli ezért a felelősséget? * Szatinár-Németi, 1918. márc. 22. Csomay Győző. — Szíjgyártó tanuló felvétetik teljes ellátással Kerekes István szíjgyártó mesternél Majláth-u. 18. Apróságok. Azt. a lugosi teológiai tanárt, aki a milliós főnyereményre pályázott, átadták az ügyészségnek, miután kisült róla, hogy meghamisította » sorsjegyet és ily módon akart a millióhoz jutni. A napokban egész komoly képpel beállít hozzám egy vidéki ismerősöm ős újságolja nagy örömmel, hogy főnyereményt csinált és e végből az esteli vonattal utazik Budapestre. — Csak aztán ügyelj, — mondom neki tréfásan — úgy no járj, mint a lugosi professor, el ne lopják a sorsjegyedet. A „Szatmári Hirlap“ egyik kíváncsiskodó olvasójának a következő szerkesztői üzenetben válaszolt: „K. K. M. Miért nem válaszoltunk a „Szntmár és Vidékéinek? Az „Apróságokéra már feleltünk. A pór- ságokra leguribb válasz a hallgutás.“ — Eszembe jut, erről a kálmándi sváb, a kit a korcsmában egy geuesi magyar pofon vert, mert, folyton kötekedett vele, s aki haza szaladt és elhozta a fiát magával, s mikor a fiú oda állott elébe és nagy hangon oda szólt a gén esi embernek : „Hallja maga, miért ütötte meg az apámat, engem üssön pofon, ha van kurázsija !* — hát a fiút is pofon verte, mire aztán a fiú megfogta az apja közét és így szólott: „Menjünk innen apám, hiszen ez egy goromba fráter.“ — Mikor az ember megkapja, amire rászolgált, minden esetre a legpraktikusabb válasz a hallgatás, de sernmiképen sem megfelelő szerep az előkelőt akarni játszani. * Szenzáczió számba megy a Regéczy Sándor arcképe, amelyet Boromisza Tibor festett meg és most a képkiállitáson látható. Elragadtatással beszél mindenki a kép sikerült voltáról cs dicséri a művészi munkát, s a közönség, ba más tekintetben megoszolnak is a nézetek, ennél a képnél teljesen egyetért. A megszólalásig hűen van eltalálva, mikor megláttam önkénytelenül nyúltam a szivartárcám után, hogy egy virzsiniával megkínáljam, miután annak ő is nagybarátja, de fájdalom, közben jutott eszembe, hogy nekem sincs. * Aminl jöttem le a lépcsőn a kiállításról, két diák huncurozott a lépcsőalján meglehetős lármával. Egy harmadik odaszól rájuk : — Csendben legyetek, mert odafent van Regéczy tanár ur a kiállításon. — Dehogy van, — felelik a fiuk — épen az előbb láttuk menni a kaszinóba. — Bizony Isten fent van ! Épen most voltam fent, de a mint megpillantottam, rögtön kijöttem, nehogy megkérdezze tőlem, hol maradtam tegnap az előadásról. « A 15 milliós kölcsön ügye nagy mozgalmat idézett elő a közvéleményben. Egyik pénzügyi kapacitásunk a másik után veszi kezébe a tollat, hogy a nagy kérdésben a szakértői véleményét leadja. Pumpfi ur kezében tartva a lupot, következőleg monolo- gizál : — Teljesen igaza van a főszámvevőnek, csakhogy az eszme tőlem származik. Mindig az volt az elvem, adósságcsinálás- sal jutni tőkéhez. A magam részéről én is a felvételt pártolom, mert nagyban fogja emelni a városunk tekintélyét, ha az egész világ tudni fogja, hogy 15 millió van a kasszánkban. Ttemeter. Hazafiságtól buzgó lélekkel hallottuk követelni, hogy a hadikölcsönök kamatát szállítsák le. Az ötlet tetszetős, és ha általánosságban keresztülvive nem vezetne méltánytalanságra, — szivesen tapsolnánk az ötlethez. Mily gyönyörűen hangzanók: az állampolgárok ajándéka a hazának. Tudunk mi azonban egy szebb megoldásról, ami nem érinti sem a kis emberek áldozattal átadott, sok esetben összes vagyonkájának kamatát és egyúttal ezeknek a megélhetését, sem a jövendő hadikölcsönök biztonságába vetett hitet, sőt erősíteni fogja. Ha vannak, — amint kell, h‘>gy legyenek, — mélyen érző, igazán hazafiasán tenni és nem csak beszélni tudó nagy vagyonú és hadi jövedelmű polgárok, akik az áldozatok ée nemzetnek szóló ajándékok szükségét hirdetik, úgy ne a kis emberek, nagyréezben özvegyek, árvák és elaggottak kamat jövedelem differenciáit állítsák oda a nemzet aján- dókaképen, mert akinek semmije sincs, az nem is ajándékozhat, hanem a nagy vagyonú ée a hadi milliomos urak adják oda, nem a kamatkülönbözetet, hanem az egész jegyzett hadikölcsönüket ajándékul a boldogítani óhajtott hazának. Ét a haza hálás lesz nekik és a hála nagyságát csak az fogja csökkonthetni, ha ez az ajándékjuk ueru fog arányban álloni még megmaradó vagyonukkal, amit a haza veszélyben forgása ideje alatt hős katonáink védelme alatt szereztek : ha kisebb mértékben vettek volna részt a hadikölcsöuből, mint ahogy erejükhöz és a kispolgárság részesedéséhez képest a haza elvárhatta volna tőlük. Ez lesz az igazi s amellett bőven kiadós ajándék a hazának. — Dicséret a sikeres rekvirálá- sért. A közélelmezési m. kir. miniszter a vármegyénkben foganatosított rekvirálás eredményével meg lévén elégedve, leiratában az eredményes eljárásért Iioävay Aladár alispánnak elismerését fejezte ki. — Kinevezés. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király Dr. Blum Ödön tözegészségügyi felügyelőt, — aki vármegyénk szülötte — közegészségügyi főfelügyelővé nevezte ki. — Nagybánya uj főjegyzője. Az elhunyt Égly Mihály hülyét pönteken töltötte be Nagybánya város képviselőtestülete. Megválasztották Ajtui Nagy Gábor dr. t, aki egyelőre katonai szolgálatot teljesít. — Nincs bérkocsi a vonatoknál. A közönség körében nagy az elkeseredés amiatt, hogy különösen az esti vonatokhoz a bérkocsik nem járnak ki. Úgy tudjuk, hogy az állomáson a legnagyobb készséggel adják tudtul, menynyit késnek a vonatok, sőt, az utóbbi időkben a késések valósággal jelentéktelenek. Ennek dacára egyetlen bérkocsi sem áll az állomásnál, holott annak idején a főkapitány az inspekció rendszerét ott is kötelezővé tette. Ha a fuvardíj nem elég, a bérkocsisoknak
