Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-25 / 8. szám
4 SZATMAR ÉS VIDÉKE. — A Magyar Amatőrök Országos Egyesülete megalakította a szatmári körzetet. A kitűzött célok érdekében kívánatos lenne, hu Szatmármegye bélyeg-, régi- pénz- és műgyűjtői saját érdekükben is csatlakoznának az Egy esületbez. Eíperantis- j ták részére külön szakosztály alakult. A belépés módozatairól levélben vagy személyesen mindennap d. u. 1/22—Ví^-ig Markovié» Elek, Arpád-u 8 nyújt mindennemű felvilágosítást. — Harminca mázsa túró a pincében. A marosvásárhelyi rendőrség névtelen feljelentés lolvtán házkutatást tartott Bolyum Zélig borszéki kereskedő pincéjében, ahol harminc mázsa túrót talált, amelyet lefoglalt és elkobozott. A rnarosvásárholyi törvényszék szombaton vonta felelősségre a kereskedőt, a kit áruhalmozás miatt hathónapi fogházra és 1000 korona pénzbüntetésre Ítélt. — Régi írás, de — aktuális. 1650ben Nürnbergben február 14-én a következő parancsot hirdették ki: „A hosszú háború alatt (a harminc éves háborúról van szó Szerk.) sok ember halt meg kard, betegség és éheég következtében, amiálfal a népesség a szent romai birodalomban lényegesen megcsappant. Hogy ezt a visszás állapotot megszüntethessük és abból a gondosságból, hogy a hadseregnek jövőjét is szem előtt tarthassuk s hogy mindig szembeállíthassunk bizonyos számú katonát az ellenséggel, azt találtuk, hogy az alábbi rendszabályokat, parancsokat és rendelkezéseket kell foganatosítanunk : 1. A legközelebbi tiz esztendő leforgása alatt nincs megengedve, hogy gyermekeket és férfiakat hatvan éven alul a kolostorok magukba fogadjanak. 2. Azok a papok, akik nem tartoznak rendhez, vagy még nincs meg a kanonikus tisztük, kötelesek megházasodni. 3. Minden férfiúnak meg van engedve, hogy két feleséget tartson. 4. A férfiakat figyelmeztetjük, hogy ne csak az legyen a gondjuk, hogy a feleségeiket eltartsák, hanem anyákká is tegyék őket.“ Középeurópa és a mag’ánbiztositásilg'y Magyarországon. Irta: Poór Jakab udv. tan., a Generali biztosító intézet igazgatója. — Folytatás. — A biztosítási üzlet nemzeti irányú fejlesztését és újabb áilami bevételek előteremtését célzó törekvésekkel karöltve megerősö- dötten merült fel a biztosításügy államosításának kívánsága. Kormányunk ebben a kérdésben ugyan még nem foglalt állást, de az egyes minisztériumok osztályaiban a legkülönbözőbb tervekkel és szándékokkal foglalkoznak. Az egyik oldalon csak a tűzbiztosítást kívánják államosítani, a másik oldalon nz élet, — sőt a baleset, — jég — és kivált az állatbiztosítási üzletet is. Egy harmadik oldalról azt az eszmét vetik fel, hogy a magánbiztosító társaságok tevékenységét érintetlenül kell hagyni, ellenben köteleztes- senek a társaságok kizárólag az államnál viszontbiztosítani, hogy a viszontbiztosításból „minden haszon,“ mint uj bevételi forrás, az államnak jusson. E* a viszontbiztosításnál tartván, egy negyedik terv megfordítja az egészet és azt ajánlja: legyen az állam a direkt biztositó és vegyen a nagyobb magánbiztosító intézeteknél viszontbiztosítóét. Végül van még egy ötödik terv is, melyet fő- leg egyik hazai magán-biztositó vállalatunk támogat igen erősen és ez abban áll, hogy a Magyarországon működő biztositó intézetek egész üzlete egy szervezetbe tömöritessék j és akként kontingentáltassék, hogy az összü- let nyereségében az állam is részesüljön. Ez _ a terv azonban, noha nálunk meglehetős számban vannak hívei, két kérdésre nem ad kielégítő választ. Nevezetesen: részesüljön-e az állam a társaságok által kezelt vagyon hozadékában is? Ez bizonnyal hallatlan igazságtalanság volna, mert a már megadóztatott bevételek mégegysseri megadóítatását jelentené. A másik kérdés megint a következő: mi történik, ha az üzleti év egyes osztályokban (pl. a jégbiztositási ágazatban) vagy valamennyi ágazatban veszteséggel zárul? Részesedik az állaim kvótája arányában a veszteségben is? Es uzuíán: a veszteség uj számlára elővezettessék-e ? Minden bizonnyal, mert különben ez szintén egy mivel sem indokolható igazságtalanság volna. Ezek a kérdések egyraagukban is elégségesek a tervet felborítani. Minthogy azonban az állam szempontjából ma elsősorban a dolog pénzügyi oldala a legfontosabb, mert bevételeit feltétlenül szaporítania kell, volt alkalmam megfelelő helyen kifejteni, bogy nagy érdekkel bírna, ha mindenekelőtt hivatalból számításokat végeztetnének oly irányban, hogy az állami biztosítás valamely formájának bevezetése esetén tényleg és feltétlenül nagyobb bevételére számithat-e az állam, mint amennyit a magánbiztosító társaságok utján és által máris élvez. A magam részéről ugyanis ez államnak á biztosítási üzletből folvó évi bevételeit adók, illetékek, bélyegek, pósta-, távirda- és telefon-dijuk címén kb. 15 millió koronára becsülöm. Ez az összeg ma minden biztosítási kockázat nélkül jut az államnak, de természetesen elveszne számára a biztosításügy államosítása esetén. Kérdés már most, hogy az állam, mint biztositó, keresni fog-e csak ennyit is, tekintettel arra, hogy a biztosítási üzlet jelentékeny veszteségeket is eredményezhet. Ezek a szemléletek azt u meggyőződést érlelték meg bennem, hogy az állam nem fogja magát egykönnyen a magánbiztosítás államosítására elhatározni, hacsak valami meglepetés nem fog minden jobb belátást halomra dönteni. De tekintet nélkül arra, hogy magánbiztosításunk részesévé lesz-e „ Középeurópa“ üzemének vagy az általam jelzett értelemben egy „Egész Európa“ fog-e kialakulni, az állam legsujátabb érdekében mindenképen szükséges, hogy a magánbiztositásügy először is idehaza egy és más tekintetben meg javíttassák, illetve helyesebben mondva, aurópai színvonalra emeltessék. A javításra irányuló törekvések élére a magánbiztosító vállalatok állami felügyeletének kérdését kall állítani. Bármily hihetetlenül hangzik is, nálunk Magyarországon a magánbiztosítás még mindig nincsen állami felügyelet alá helyezve. Nem is található sehol — az azelőtti Belgiumot kivéve — oly vásárja a leglehetetlenebb biztosítási alakulatoknak, mint nálunk. Ezek a viszonyok nálunk a leghihetetlenebb eredményekre is vezettek. Mert tekintettel araa. hegy a szomszédos Ausztriában a magánbiztosítás állami felügyelet alatt áll és az errh vonatkozó szabályokat szigorúan kezelik, ismételten előfordult, hogy egy biztosítási vállalat, amelyről köztudomású volt, hogy Ausztriában nem nyerhetné el a működési engedélyt, vagy amelynek koncesszió iránti kérvénye ott már el is utasittatott, Magyarországon telepedett meg és innen csinálta üzleteit. Hogy állami felügyelet hiánya dacára Magyarországon az utolsó év1 tizedekben biztositási téren nem történt nagyobb szerencsétlenség, az egyesegyedül néhány nagyobb magyar és itt dolgozó osztrák intézet áldozatkészségének köszönhető, amelyek fenyegető baj esetén mindig beugrottak és a megszorult intézeteknek . segélyt nyújtottak. Ilyen önkéntes segítségnyújtásra azonban nem lehet egy egész rendszert fel- « épiteni; itt alapos orvoslásra van szükség. | Az első békemunka tehát az állami biztosítás-felügyeleti hivatal felállítására vonatkozó törvény tető alá hozása kell, hogy legyen. (Folyt, köv.) Szerkesztői üzenet. Szatmári Hírlap: Megfagyott gyermek című közleményüket, a benne jelentkező aggasztó tünetek elmekórtani megfigyelése céljából illetékes helyre juttattuk. ÍOO darab d.a-ra'bon.lsén.t is eladó BÁNYAY-UTCZA 24-ik szám alatt. e 2 drb teljesen egyenlő méretű modernül épített egy egy mótoros vízvezetékkel, földszintes üzlet- helyiségekkel, száraz és betonos pincékkel Széchenyi-utca 17-ik szám alatt együtt vagy külön külön szabad kézből eladó. Értelsezaai ■a.g,3ra,n.ott. 1-2 ' Viszketegség, söntör, rüh, leggyorsabban elmulasztja a dr. Flesch-féle eredeti Barna zsír. Nincs szaga. — Nem piszkit. Mindig eredeti pecsétes dr. Flesch-félét kérjünk. — Próbatégely 2.30, nagy tégely 4.—K, családi adag II.— K Főraktár: Miklós Pál „Megváltó“ gyógyszertárában Szat- máron 17— * A világítási rendelet hatái^zatait a fényhatás csökkenése nélkül csakis félwattos lámpákkal lehet betartani. 12-26 Hamálon 25, 40, 60 falt foipttn Tungsramlánipákat. MORVA! JÁNOS könyvnyomdája, szatmáron.
