Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-02-25 / 8. szám
I 2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. ez bizonyos költséget, jelenten? a vasútnak, de ez nem u közönség dolga. ' Még sem történik semmi. Vájjon mi lehet ennek uz oka? Kinek köszönhető, hogy a panaszok megfelelően nem orvosoltatnak ? Kinek van itt akkora befolyása, hogy a közönséget a serpenyőn lebillenti? #- Valamit egy kis személyes természetű dologról, itt az ón rovatomban. A helyi lapok megirták híreik közt, hogy a Hám János-utcai házunk önkéntes árverésen való eladága a kir. közjegyző hivatalában nem sikerült, mert az árverésen csak két fél jelent, meg s ezek egyike sem Ígérte meg a kikiáltási árat. Csodálatosnak minősítette a „Szamos“ ezt az esetet, ma, amikor pénzbőség van e nagy a vételi kedv az ilyen akceptábilis ingatlanok iránt. Miután a lapok a nyilvánosságra vitték ezt az eladási eljárást, tehát én is a nyilvánosság előtt mondom el, hogyan történt tulajdonképen ez a dolog. Az egyik fél a város képviseletében jelent meg, a másik egy magánember volt. Utóbbi azonnal kijelentette,' hogy olvasta a közjegyzői árverési hirdetményt, árverezni hajlandó, kész Istenni a 36 ezer korona bánatpénzt. Mielőtt a pénzt a közjegyző ur átvette volna, előbb formaszerüen felolvasta az árverési feltételeket. Ennek megtörténtével elsőnek a város képviseletében megjelenő tanácsnok ur szólalt meg s kijelentette, hogy ő nem árverez, mert tulmagasnak tartja a kikiáltási árat. (Azt nem indokolta, — bár a hirdetményből előzetesen olvashatta, hogy a ház a kikiáltási áron alul eladatni neqi fog, — hogy hát akkor miért is tartotta szükségesnek ezt a nyilatkozatot a közjegyzői hivatalban épen az árverésen megtenni.) Erre u másik fél is kijelentette, hogy ő sem árverez, illetve az ingatlanra nem reflektál. Különösen üzleti érzékű embereknek felesleges ehhez kommentár. Megjegyzem, hogy csupán az előcsen szőlő iránt még két más egyén érdeklődött ugyanakkor; de mert a ház eladásától függött a szőlő eladása, az árverésnek ez a része is magától tárgytalanná lett. Ha ez az ügy netalán még bővebben érdekelné az illető lapokat, szívesen adok nekik személyesen további felvilágosításokat. Habár, úgy hiszem, dr. Vajay Károly polgármester ur és dr. Keresztszeghy Lajos ügyvéd ur is kegyesek lennének egyes részletekben b. véleményüknek kifejezést adni, miután ezt az ügyet — tudomásom szerint — ők is ismerik. * Peetmegye törvényhatósága határozatot hozott, hogy felír az országgyűléshez, iktassa törvénybe 1848 március 15-ikét mint nemzeti ünnepnapot. E határosatot megküldik támogatás végett az összes törvényhatóságokhoz. Bánffy Dezső ministerslnöksége idején 1848 március 15. helyett 1848 áprilig 11-ikét iktatták törvénybe nemzeti ünnepként, mint a 48-iki törvények szentesítésének 'napját. Azt hitték, hogy így „a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad." Pedig 1848 március 15 a nagy történelmi nap, amelyen újjászületett a magyar nemzet. Mint ahogy o főnix-madár tündöklő ifjúságban emelkedik ki vónhedt hamvaiból. 1848 márc. 15-én a magyar nemzet százados bilinoseket szakított ssét a szabadságért rajongó lélekkel. E napon egyenlő lett úr és paraszt, gazdag és szegény és a testvéri szeretet magasztos érzelmeivel ölelkeztek a haza szabad polgárai. Ez a nap örök dicsőséget jelent történelmünkben és következett utána bármi és legyen ma is a helyzet bármilyen, a lelkesedés és az igazság forrása e nap mindenkor reánk nézve, amelyből merítünk s remény élteti fájó szíveinket, új erő száll fáradt tagjainkba. Törvénybe iktatott nemzeti ünnep legyen tehát 1848 március 15-ike I Szatmár-Németi, 1918. febr. 22. Ciomay Győző. A Jótékony Nőegylel tea estélyt rendez. — A Szatmár és Vidéke eredeti tudósítása. — Szatmár, február 24. » A Szatmári Jótékony nőegylet Szlávy Dezsőné elnökléséve), f. hó 22-én tartott rendkívüli választmányi ülésén, az 1917. évi zárószámadás, az 1918. évi költségvetés le- tárgyalása és a legközelebbi közgyűlésen előterjesztendő rendes és választmányi tagok névsorának elfogadása után az elnök előterjesztésére elhatározta, hogy március hó 10-én a CB. és kir. 5. gyalogezred özvegy és árva alapja javára és saját bevételeinek gyarapítására, a Pannónia éttermében, cigányzene mellett tréfás élei miszer tombolával egybekötött tea estélyt rendez. A nagyszabású estély rendezését az elnökség és a Nőegylet tagjaiból felkérendő hölgyek fogják ellátni. A hölgyek neveit következő számunkban fogjuk közölni. Az estély előkészületeiből annyit már most is közölhetünk, hogy annak az élelmiszer-tombola lesz a kiemelkedő pontja. A tombola-játék során meglepő tréfás változatokban vonulnak fel a háborús előkelő élelmi szerek, de lesz egyéb is, mindenféle jó, például paprikás szalonna, sonka is,, valamennyi Ízlésesen elkészített kis csomagokban. A tombola-jegyeket bájos, jókedvű leánysereg fogja árusitani és a teát velük együtt Szatmár szép asszonyai fogják felszolgálni, A Nőegylet ezzel az újabb háborús estélyével nem akar mást, mint hogy a közelmúltban hazatért egyik háziezredünk özvegyei és árvái és a maga szegényei segítése érdekében, jószivü, hűséges közönségét mindenféle ártatlan, ügyes praktikával egy kis adakozásra bírja. Tudjuk, hogy a Nőegylet mulatságai városunk életének mindenkor kiemelkedő társadalmi eseményei voltak. A Nőegylet a háborús viszonyok miatt ugyan szerényebb keretekben kénytelen a március 10 - i k i estélyét rendezni, azonban Szlávy Dezsőné és Dr. Schönpflug Jenőné vezetésével fáradtságot nemismerve mindent megtesz, hogy Szatmárváros jótékonyságáról országszerte előnyösen ismert közönségével, a háborús gondokat, egy kellemes estén át elfeledtesse. Reméljük, hogy városunk megértő, áldozatkész társadalma szivesen fogja támogatni a nőegyletet abban a nemes törekvés ben, hogy jótékony estélye minél fényesebben sikerüljön. , Apróság-ok. Nagyra veszem, hogy a „Szatmári Hírlap* két czikkeoskében is foglalkozik Demeterrel, mert ez azt mutatja, hogy habár ki- esinylő hangon szól is az ének, amit Demeter mondott, alaposan megértették. Sőt, ami a szerelmet illeti, abban tökéletesen egyetértünk, amin ismét nem csodálkozom, miután a mostani szerkesztőség csupa fiatal erőkből áll és igy csak természetes, ha a papinőtlenség mellett nem kardoskodik. * Ami a szeretstre vonatkozik, abban már, úgy látszik, nsm vagyunk egy nézeten. Én azonban továbbra is amellett vagyok, hogy az igazi szeretettől soha sem lehet annak helyee fogalma, aki elől a szeretet ősforrása, a családi élet el van zárva. Lehet szeretni a jót, lehet szeretni a tudományt, zenét stb., mint K. tisztelendő ur mondja, de gyűlölni neu lehet semmit, mert a szeretet a gyűlöletet kizárja, már pedig a hol állandóan a gyűlölet harsonája szól, ott a szeretetről esak elméletileg beszélhetnek. * Jól mondja Demeter: „Nem szerethet az igazán senkit, csak magamagát és azt a testületet, amelynek kebelébe tartozik. Es nem ismerhet más feladatot, mint uzt a testületet minél hatalmasabbá tenni.“ — Az összes r. kath. mozgalomnak ez a kiindulási alapja. Akárminő czimat adnak is neki, az egyedüli czél: a kath. papságot minél hatalmasabbá tenni. Vagy mint Bóta páter mondta, mikor egy kath. értekezleten arról volt szó, hogy a katholikusok rendezzenek hanversenyeket a hadiárvák javára és a befolyó jövedelmet adják át a városnak kezelés véget: „De hát akkor a mi befolyásunk hol lesz?“ — Mert szerintük a hatalom, vagyis a befolyás a fő, minden egyéb csak mellékes. e Kérem szeretettel, milyen más világ volna egyszerre, ha a papok is nősülhetnének. A szeretet ősforrása a család, de a családi boldogság alapja a szerelem, ezt pedig a papok szivéből sem lehet kiirtani. És milyen szükség is volna arra, hogy az a testileg és szellemileg egyaránt, ép és egészséges hatalmas anyag felszabadulna az alól a természetellenes lekötöttség alól. S ha még az apwgyilkosnak is meg kell kegyelmezni, mert mi magyarok oly kevesen vagyunk, mennyivel inkább szükség volna arra most, amikor a világháború százezreket pusztjtott öl közülünk. a Ezért már érdemes volna egy kath. mozgulmat indítani. Ez messze kiható hazafias cselekedet volna, amiheá az u. n. katho- likus intelligencia is csatlakoznék. Mert van nagyon sok kath. mozgalom, de azokban a kath. intelligenczia nem vesz részt, ami érthető is. A kath. intelligenczia a papságért nem rajong, de ha a papi nőtlenség eltörlése lesz a jelszó, lelkesedéssel megy a küzdelembe, mert az » kilátás, hogy a papok is beléphetnek a becsületes emberek sorába mindenkinek örömére volna. Demeter. Kik hisznek a Darwin teóriában? Scheffler tisztelendő urnák ajánlja ismeretlenül: GUTMANN LAJOS dr. (Eredeti angolból fordítva.) A Chicagóban megjelenő „Daily Tribune* 1913. március 19-iki számában Shailer Mathews, a chicagói agyetem dékánja, egy gyűjteményt ad közre az exakt tudományok amerikai legkiválóbb képviselőinek véleményéről : A darwini teóriáról. A chicagói egyetem dékánját az vitte egy ilyen körkérdés felvetésére, hogy különösen egyházi körökben elterjedt as a vélemény, és a papság részéről minden módon terjesztetett és megerősitte- tett, hogy a darwini teória régen megtalálta a maga sirját és a tudomány nagy emberei csak szánalmasan mosolyognak fölötte. A chicagói egyetem dékánja, miután, mint alább látni fogjuk, hogy a tudomány valamennyi kiváló embere, akikhez csak fordult, egységesen, a darwini tan mellett nyilatkozott, — bár ő maga vallásos katholi- kus, sőt a „The Biblioál Worbd“ szerkesztője, oda konkludál, hogy okosabban teszi a kereszténység, ha a biblia tanítását a Darwin tanával összhangba hozni igyekszik, mintha az utóbbit discreditálni akarja. Szó szerint idézzük a nyilatkozó tudósok véleményét. A nagyhírű biológus: Jacques Loeb,aki a Rockefeller-Institute for medioál research, Newyork Citiben munkálkodik, akinek véleménye bennünket, mint volt honfitársait annyival jobban érdekelhet, mert egyike a világ Nobel díjjal kitüntetett tudósainak, a következőkben adja véleményét:
