Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-11-18 / 46. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Apróságfok. Nem találkoztam még S. János ba­rátommal, amióta az a megtiszteltetés érte, hogy a szatmármegyei román nemzeti tanács­nak ő lett az elnöke. Képzelem, milyen ké­nyelmetlenül érezhette magát, mikór közöl­ték vele, 8 mennyi mindenféle kifogása lehe­tett, hogy ő arra az állásra nem alkalmas, válasszanak helyette mást, aki fiatalabb és agilisabb és hagyjanak neki békét, s hány­szor mondhatta magában: — Az ördög vigye el azt a Barbult, egészen bizonyos, hogy ez az ő eszméje volt! * Román testvéreink ugyancsak neki buz- dultuk; most már nem elég n románoklukta terület, de Szatmármegyét is egészben ma­guknak követelik. Eszembe jut erről az egy­szeri Diana-beli cigány asszony esete, aki a kis lutri idejében egy ambót csinált, amiért 4 frt 95 kr volt a nyeremény, s aki felhe- vülve rohant a nagy trafikba, umelynek ab­ban az időben néhai Weisz Gáspár volt a kezelője, s kivágván a reskontót a pudlira, harsány hangon fordult az illetőhöz: — Ki, ki, ki innen Weisz, itt minden az enyém !! * A Stamos kedden megkezdi a vagyonos polgárok névsorának közlését, amiből végre megfogjuk tudni, kik hát azok a nevezetes egyének, akik a háború alatt alaposan meg­szedték magukat, akiknek tehát van mit fél­teniük és még sem akarnak a nemzetőrség részére adakozni. — Az volna az ecetágy, — mondja Pumpfí ur — ha véletlenül az én nevem is belekerülne. Micsoda rohamot intéznének el­lenem a hitelezőim, mikor elolvasnák ! * A polgármester beadta a nyugdíjazás iránti kérelmét. Addig mondogatták neki, hogy mondjon le, míg végre csakugyan szót fogadott. — Meg fogják még emlegetni azt a napot, — mondja egy lelkes hive — ami­kor ő eltávozott. — Persze, hogy meg, — szól rá egy ellenzéki — sőt még a kalendáriumban is piros betűvel lesz megjelölve, miután ez a nevezetes esemény is november 16-án történt. Találkozom a napokban az Avas egyik nagy fiával és kérdem tőle, hogy milyenek az ottani állapotok? — Barátom! nálunk mindenütt rend van! Megalakítottuk minden községben a nemzeti tanácsot, kikiáltottuk a köztársasá­got és elejtettük Károlyt minden nagyobb szívfájdalom nélkül. Egyszóval, mintha há­ború nem is lett volna! — Igen ám, — mondom én erre — de nekem azt Írják, hogy a hajdudorogi püs­pök nyájából, amely a bércen makkol, min­den éjjel elemeinek 4—5 darabot. — Barátom! — szól rá lekicsinylő mosolylyal— az nem bizonyít semmit, miután az Avasban eddig is loptak! Demeter. 11 jin*. — Az Országos Polgári Ra­dikális Párt talán az egyetlen párt, amelyet a forradalom kitörése a leg­óriásibb munka elé állított. A kis intellektuel csoportból álló párt egyik napról a másikra az ország leghatal­masabb pártja és egyúttal guvernáli- sabb pártja lett. A pártnak eddig 52 alapszabályszerűen megalakított vidéki szervezete van és napról-napra újabb csatlakozások történnek az ország min­den részéről. A fővárosban a kerületi szervezkedés nagy erővel folyik úgy, hogy a pártnak hivatalosan belajstro­mozott taglistáját körülbelül 250.000 főre lehet tenni. Mig ezzel szemben augusztus S]-iki taglista 4252 belaj- strornozott tagot tünteti fel. Termé­szetesen a párt eddigi kereteinek meg­felelő helyiségei is szükeknek bizonyul­tak és a forró napokban a párt gyűlé­seit az Oktogon téren tartotta. — A köz- éo magántisztviselők szervezkedése. Úgy u fővárosban, mint a vidéken a köz- és magántisztviselők szer­vezkedése köríti bizonyos konfúziót tapasz­talunk, melynek az az oka, hogy az alkal­mazottak gazdasági és politikai szervezke­dését nem határolták el eléggé élesen egy­mástól. A gazdasági szervezkedés a tisztvi­selő kategóriáknál tisztán a tisztviselők gaz­dasági érdekeivel foglalkozik, tehát azokkal a kérdésekkel, amelyek a tisztviselőt mint ilyet érdeklik. Ebbe a csoportba tartozik a tisztviselők illetményeinek, ellátásának stb. ügyei. A tisztviselők politikai szervezkedése ettől teljesen elütő és azonos szempontok alá nem foglalható ügy. Hogy a tisztviselők anyagi és szociális tisztviselői etikai érde­keiket kellő súllyal és eréllyel képviselhes­sék, szükséges, hogy valamennyien egy tá­borba tömörüljenek, hogy így munkaadójuk­kal, illetve az állammal szemben kellő suly- lyal és befolyással érvényesülhessenek. A dolog természetéből következik, hogy a tisz­tán gazdasági szervezkedés politikailag szín­telen egyesülésben jöhet csak létre. A tiszt­viselők politikai szervezkedése, amely tisztán tán az illetők lelkiismeretére és meggyőző­désére van bízva, semmiféle korlátozást Dem tűr és igy nem lobet senkit sem kényszerí­teni arra, hogy ehhez vagy ahhoz a párthoz csatlakozzék s hogy a jövő boldogulását pol­gári vagy kommunisztikua társadalmi beren­dezkedésben keresse. Ez teljesen az illetők egyént véleményére és meggyőződésére vau bizva és hogy ebben az irányban a meggyőzés és az agitációnak a Genfi konvencióban le­fektetett elvek szerint kell történnie. Az első hó megborzongatta testünket, lelkünket. Valamikor bizonyos derűvel és ujjongással fogadtuk a lágy, fehér hó- pihéket, melyek a tél hírnökeiként jelentkeztek. A zordon tél beköszöntéséről ad­tak ugyan hirt az első hópihék, de régente a tél zordonságábtm is volt va­lami enyhülés, poézis és lélekpiheutö. A vakító fehér hómező, az élet nagy takarója, a barátságos meleg otthon és továbbá a téli szórakozások adtak szint, pompát az enyészet fakó szürkeségének. Gondokat hoztak a hópihék ré­gebben is a milliók tömegének, de ezek­kel a gondokkal akkor megbirkózott. De ma . .. Hej, ma csak testet, lelket rázó borzongást érzünk az első hópelynek láttára. És még csak nem is úgy köszön­töttek be mint máskor, lágyan, simo­gatva, könyü andalgó táncot lejtve. Most élesen, keményen, viharos haraggal csaptak ránk s úgy csiptek, martak és téptek bennünket, mint a rettentő vérzivatar, amely esztendők óta dúl szerte a világon s a még ma, az ötödik tél küszöbén is vadul csap­kodva tépi a népeket, az emberiséget. Öt esztendő óta a télnek nincs poézisa ezen a világon. A tél mosta­nában csak a rettenet, a földi nyomor és kínszenvedés fokozása, a mely egé­szen a pusztulás sarába sújtja a mil­liókat. A borzalom fagyos hasogatása fut át rajtunk az első hópelyhek le- hulltával, mert megjelenik előttünk eljövendő tél szörnyű nyomorúsága, a rongyokba burkolt emberek vacogó tömege, a nincstelenség, éhség ször­nyei. És ebben a szörnyű jelenésben, a mely az idén ránehezedik az emberi­ségre, csak a jövendő biboros hajnal­hasadása tartja a lelket, az életet min­denkiben. A hópihék ma még véresen, os­toros csapással hullanak ránk, de ta­lán bizton hihetjük, hogy mire szem­fedőként elterülnek a földön, alóla a békességes és boldogságos tavasz, az uj szebb jövendő fog kiviritani. — Magyarország köztársa­ság. F. hó 16-án Magyarország tör­vényhozó testületéi és a Nemzeti Ta­nács kikiálltották Magyarország köz- társasági államformáját. — A polgármester lemondott. Dr. Vaj ay Károly Szatrnárváros pol­gármestere benyújtotta lemondását és nyugdíjaztatását kéri. — A főispán lemondása. Jé­| key Sándor főispán még a Hadik kor- j mány kinevezése alkalmával beadta | lemondását, a Károlyi kormány pedig \ a lemondási kérvény elintézéséig meg- . bízta az ügyek ideiglenes vitelével. : Most a főispán táviratilag megsürgette : lemondási kérvényének elintézését. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents