Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-18 / 46. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Apróságfok. Nem találkoztam még S. János barátommal, amióta az a megtiszteltetés érte, hogy a szatmármegyei román nemzeti tanácsnak ő lett az elnöke. Képzelem, milyen kényelmetlenül érezhette magát, mikór közölték vele, 8 mennyi mindenféle kifogása lehetett, hogy ő arra az állásra nem alkalmas, válasszanak helyette mást, aki fiatalabb és agilisabb és hagyjanak neki békét, s hányszor mondhatta magában: — Az ördög vigye el azt a Barbult, egészen bizonyos, hogy ez az ő eszméje volt! * Román testvéreink ugyancsak neki buz- dultuk; most már nem elég n románoklukta terület, de Szatmármegyét is egészben maguknak követelik. Eszembe jut erről az egyszeri Diana-beli cigány asszony esete, aki a kis lutri idejében egy ambót csinált, amiért 4 frt 95 kr volt a nyeremény, s aki felhe- vülve rohant a nagy trafikba, umelynek abban az időben néhai Weisz Gáspár volt a kezelője, s kivágván a reskontót a pudlira, harsány hangon fordult az illetőhöz: — Ki, ki, ki innen Weisz, itt minden az enyém !! * A Stamos kedden megkezdi a vagyonos polgárok névsorának közlését, amiből végre megfogjuk tudni, kik hát azok a nevezetes egyének, akik a háború alatt alaposan megszedték magukat, akiknek tehát van mit félteniük és még sem akarnak a nemzetőrség részére adakozni. — Az volna az ecetágy, — mondja Pumpfí ur — ha véletlenül az én nevem is belekerülne. Micsoda rohamot intéznének ellenem a hitelezőim, mikor elolvasnák ! * A polgármester beadta a nyugdíjazás iránti kérelmét. Addig mondogatták neki, hogy mondjon le, míg végre csakugyan szót fogadott. — Meg fogják még emlegetni azt a napot, — mondja egy lelkes hive — amikor ő eltávozott. — Persze, hogy meg, — szól rá egy ellenzéki — sőt még a kalendáriumban is piros betűvel lesz megjelölve, miután ez a nevezetes esemény is november 16-án történt. Találkozom a napokban az Avas egyik nagy fiával és kérdem tőle, hogy milyenek az ottani állapotok? — Barátom! nálunk mindenütt rend van! Megalakítottuk minden községben a nemzeti tanácsot, kikiáltottuk a köztársaságot és elejtettük Károlyt minden nagyobb szívfájdalom nélkül. Egyszóval, mintha háború nem is lett volna! — Igen ám, — mondom én erre — de nekem azt Írják, hogy a hajdudorogi püspök nyájából, amely a bércen makkol, minden éjjel elemeinek 4—5 darabot. — Barátom! — szól rá lekicsinylő mosolylyal— az nem bizonyít semmit, miután az Avasban eddig is loptak! Demeter. 11 jin*. — Az Országos Polgári Radikális Párt talán az egyetlen párt, amelyet a forradalom kitörése a legóriásibb munka elé állított. A kis intellektuel csoportból álló párt egyik napról a másikra az ország leghatalmasabb pártja és egyúttal guvernáli- sabb pártja lett. A pártnak eddig 52 alapszabályszerűen megalakított vidéki szervezete van és napról-napra újabb csatlakozások történnek az ország minden részéről. A fővárosban a kerületi szervezkedés nagy erővel folyik úgy, hogy a pártnak hivatalosan belajstromozott taglistáját körülbelül 250.000 főre lehet tenni. Mig ezzel szemben augusztus S]-iki taglista 4252 belaj- strornozott tagot tünteti fel. Természetesen a párt eddigi kereteinek megfelelő helyiségei is szükeknek bizonyultak és a forró napokban a párt gyűléseit az Oktogon téren tartotta. — A köz- éo magántisztviselők szervezkedése. Úgy u fővárosban, mint a vidéken a köz- és magántisztviselők szervezkedése köríti bizonyos konfúziót tapasztalunk, melynek az az oka, hogy az alkalmazottak gazdasági és politikai szervezkedését nem határolták el eléggé élesen egymástól. A gazdasági szervezkedés a tisztviselő kategóriáknál tisztán a tisztviselők gazdasági érdekeivel foglalkozik, tehát azokkal a kérdésekkel, amelyek a tisztviselőt mint ilyet érdeklik. Ebbe a csoportba tartozik a tisztviselők illetményeinek, ellátásának stb. ügyei. A tisztviselők politikai szervezkedése ettől teljesen elütő és azonos szempontok alá nem foglalható ügy. Hogy a tisztviselők anyagi és szociális tisztviselői etikai érdekeiket kellő súllyal és eréllyel képviselhessék, szükséges, hogy valamennyien egy táborba tömörüljenek, hogy így munkaadójukkal, illetve az állammal szemben kellő suly- lyal és befolyással érvényesülhessenek. A dolog természetéből következik, hogy a tisztán gazdasági szervezkedés politikailag színtelen egyesülésben jöhet csak létre. A tisztviselők politikai szervezkedése, amely tisztán tán az illetők lelkiismeretére és meggyőződésére van bízva, semmiféle korlátozást Dem tűr és igy nem lobet senkit sem kényszeríteni arra, hogy ehhez vagy ahhoz a párthoz csatlakozzék s hogy a jövő boldogulását polgári vagy kommunisztikua társadalmi berendezkedésben keresse. Ez teljesen az illetők egyént véleményére és meggyőződésére vau bizva és hogy ebben az irányban a meggyőzés és az agitációnak a Genfi konvencióban lefektetett elvek szerint kell történnie. Az első hó megborzongatta testünket, lelkünket. Valamikor bizonyos derűvel és ujjongással fogadtuk a lágy, fehér hó- pihéket, melyek a tél hírnökeiként jelentkeztek. A zordon tél beköszöntéséről adtak ugyan hirt az első hópihék, de régente a tél zordonságábtm is volt valami enyhülés, poézis és lélekpiheutö. A vakító fehér hómező, az élet nagy takarója, a barátságos meleg otthon és továbbá a téli szórakozások adtak szint, pompát az enyészet fakó szürkeségének. Gondokat hoztak a hópihék régebben is a milliók tömegének, de ezekkel a gondokkal akkor megbirkózott. De ma . .. Hej, ma csak testet, lelket rázó borzongást érzünk az első hópelynek láttára. És még csak nem is úgy köszöntöttek be mint máskor, lágyan, simogatva, könyü andalgó táncot lejtve. Most élesen, keményen, viharos haraggal csaptak ránk s úgy csiptek, martak és téptek bennünket, mint a rettentő vérzivatar, amely esztendők óta dúl szerte a világon s a még ma, az ötödik tél küszöbén is vadul csapkodva tépi a népeket, az emberiséget. Öt esztendő óta a télnek nincs poézisa ezen a világon. A tél mostanában csak a rettenet, a földi nyomor és kínszenvedés fokozása, a mely egészen a pusztulás sarába sújtja a milliókat. A borzalom fagyos hasogatása fut át rajtunk az első hópelyhek le- hulltával, mert megjelenik előttünk eljövendő tél szörnyű nyomorúsága, a rongyokba burkolt emberek vacogó tömege, a nincstelenség, éhség szörnyei. És ebben a szörnyű jelenésben, a mely az idén ránehezedik az emberiségre, csak a jövendő biboros hajnalhasadása tartja a lelket, az életet mindenkiben. A hópihék ma még véresen, ostoros csapással hullanak ránk, de talán bizton hihetjük, hogy mire szemfedőként elterülnek a földön, alóla a békességes és boldogságos tavasz, az uj szebb jövendő fog kiviritani. — Magyarország köztársaság. F. hó 16-án Magyarország törvényhozó testületéi és a Nemzeti Tanács kikiálltották Magyarország köz- társasági államformáját. — A polgármester lemondott. Dr. Vaj ay Károly Szatrnárváros polgármestere benyújtotta lemondását és nyugdíjaztatását kéri. — A főispán lemondása. Jé| key Sándor főispán még a Hadik kor- j mány kinevezése alkalmával beadta | lemondását, a Károlyi kormány pedig \ a lemondási kérvény elintézéséig meg- . bízta az ügyek ideiglenes vitelével. : Most a főispán táviratilag megsürgette : lemondási kérvényének elintézését. Ez
