Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-11-11 / 45. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 9 den kívül álló egyes tényezőinek csatlakozása már aszerint értékelődött, amilyen erőt a társadalmi pozíciója reprezentált. Én nem is tudom,' hogy juthatott, a Szamosnak ilyen körülmények között az az eezÓhe, hogy pl. a Szatmári Újság „újabban* csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz. Hogy lehetett épen ezt a lapot, ilyen rettenetesen megsérteni. Holott az egész lap múltjából tudnia kellene a Szamosnak, hogy ide Magyarországra nem bírtak még olyan demokráciát beszállítani, amihez a Szatmári Újság azonnal ne csatlakozott volna. Esztevházy, A köztársasági mozgalmat Magyar- országon törvények tiltották el. A polgárság, a falusi paraszt nép különösen sohasem hallhatott tárgyilagos ismertetést arról, mi a különbség, ha királyi hatalom alatt él, vagy, ha az alkotmányforma köztársaság. Négy héten belül képviselőket választ az ország és az idő rövidségénél fogva csak kettőt lehet tenni. * Az egyik egy óhajtás, egy felhívás. Az uj rendet, olyan emberek, olyan vezérek csinálták, akik tiszta, ragyogóan nemes jellemiiek, sem hatalomért meg nem vesztegethetek, sem bitóval, hslálos fenyegetésekkel meg nem félem- lithetök. A mai vezérek sok tanulás és tisztán a haza iránti szeretet sugallása után jutottak a nép akaratából a vezető helyekre. Wekerlc, 48-«« alkotmánypárt. Tisza-We- kerle féle zagyvalék a háborús katasztrófával és Apponyi-féle klerikálizmussal folöntvé, de nem feledkezve meg a Károlyi pártnak is tartozandó híbcgrőí : irtíud, mind azonnal a megjelenéskor átvéve lön a fent nevezett demokrata láp áltál. Késedelem kizárva. Látszik, hogy a Szamos mostanáig min- dig egy szint vallott. Most azt képzeli, hogy a más életprogrnmmja is ilyen szegényes. Holott, lám, csak pénzkérdés az egész. Akinek van: az teheti. Akad hozzá 'lelkiisme- ret is. akarattal csapjuk az osztrák kamarilla arcába ma is a nagy Bercsényi ónodi kiálltását: Eb ura fakó! Ezt a királyságot, amely csak gyászt és könnyet hozott az országra, amely idegen hóbortokért, üres, nagyhatalmi frázisokért magyarokat áldozott, amely csehet, horvátot, románt uszította a törvényes jogait követelő nemzetre, amely törökök és oroszok hadait hozta ránk, amelynek véres kezéhez az aradi ártatlan tizenhárom vére tapad, amely Karaffa vértörvériyszéké- vel, Haynauvaí osztatott igazságot, — hiszen nem lehet ennek végére jutni,— ezt a királyságot ide nem szabad többé visszaengedni, amig egy magyar szív dobog. Ám nézzünk magunk körül. A többi monarchiát sem tudták az uralhatalom egy család kezébe van letéve elvonhatatlanul, — állandó jellegénél fogva mindig magában hordja annak ‘a veszedelmét, hogy a királyi család nemzedékről nemzedékre követett családi politikával az ország nemzetiségeit játssza ki egymás ellen és így egjnknek sem adnak semmi jogot. Az állandósággal velejár az állandó hatalombiztositó szervezet létesítése, ezzel a miiitarizmus és a politikai és erkölcsi megromlás. Nemzeti dinasztia alapítása is magában hordja mindezen veszélyeket. A hatalom bitorlása, ha azt elvesztés veszélye nem fenyegeti, — a fejébe száll az embereknek. Azért, mert valaki király, — megmaradt embernek, s ha nem ő, akkor valamelyik utódja már rájöhet és feltétlenül rájön a zsarnokoskodás gondolatára. Ennek a puszta lehetőségnek sem szabad kitennünk az ország jövendőjét; ma, amikor a sors a kezünkbe adta az elhatározás jogát. Ezzel a joggal úgy kell élnünk, hogy minden dolgozó magyar állampolgárnak meg kell adni az állami élet igazgatásába beleszólás jogát, éa magunk fölé ne állítsunk újabb faragott — esetleg faragatlan — bálványokat, ha már egyszer a ránk erőszakokat a sors kegyelméből sikerült ledönteni. Éljen a köztársaság! ■H^HOHmanaHnnH Tovább, — tovább! Köztársaság, vagy királyság? Irta : Dr. Markovits Aladár. Föltétlenül bizonyos* hogy legszentebb meggyőződéssel egyedül azt az utat választják, ami az országnak életérdeke. Ezek pedig a köztársasági államformát ajánlják. El kell fogadnunk a tanácsukat az erkölcsi alapon, hogy ők csak jót akarnak és tudják mit tesznek. El kell fogadnunk a jó tanácsot úgy, mint ahogy a képzett háziorvosét, vagy a megbízható ügyvédét, vagy a jóbarátét el szokás fogadni. De a tapasztalás és az életismeret és a józan ész is megadják a kellő útmutatást, mit kell tennünk. Nézzünk egy kissé hátra a magyarság történetére. Amig az Árpádház királyai a maguk nemzet szeretetével kormányoztak, •— az ország szabad, független, dolgos magyarokat látott határai között. Az idegen családok és különösen a Habsburgok uralma alatt a nemzet története szakadatlan belpolitikai küzdelem az osztrákoktól való függetlenségért. Hát nem csodálatos az, hogy ezt az országot soha le nem igázta más, csak a saját uralkodó családja által ide hozott idegen hadseregek ? Hát nem végzefszerü az, hogy itt nem ellenségek ellen kellett harcot vívni, hanem a saját királyaink ellen ? Ónod és Debrecen a Habsburgok két szégyenbélyege. Rákóczi és Kossuth a magyarság két látnoki lélekkel megáldott vezére. Bercsényit ma ezerszeresen nagynak látjuk és konok és dacos kodók felvirágoztatni. Egymásután alakulnak a köztársaságok. Már csak az olasz és az angol királyság maradt a régi formában, de Olaszország királyának napjai meg vannak számolva, az angol király jogai kisebbek a köztár- társasági elnökénél. A királyság intézményének legnagyobb hibája, hogy egy családhoz fűzi az uralkodás jogát, arra való tekintet nélkül, hogy van e tehetsége a trónörökösnek. Az alkotmányt úgy tartja meg, ahogy akarja, mert gerinctelen, hatalomra éhes embereket mindig tog kapni, akik bármely feltételek mellett vállalják a kormányzást. Épen ezért az ellenzék és a sajtó elnyomására állandó szervezeteket alakítanak, csendőr, rendőr, állandó hadsereg szuronyán és kardján keresztül, továbbá cenzúrával és szándékosan elferdített sajtóközleményekkel megfélemlítik és megtévesztik a polgárságot. A királyi hatalomnak tehát a folytonos fegyverkezés velejárója és egy könnyen befolyásolható királyban a környezete a nagyhatalmi hóbort mérgező gondolatát hamarosan felébresztheti. A népnek semmi beleszólása nincs a legalkotmányosabb király alatt sem az ország ügyeibe, a háború iizenés és békekötés joga felségjog, — láttuk a legalkotmányosabb jelzőjü I. Ferenc József uralma idején még a magyar vezényszóig, a magyar zászlóig sem lehetett eljutni. A királyság intézménye, mert a A kisgazdák szervezése. — Sajtó- propaganda. nov. 10. Egyre-máéra alakulnak meg a szervezetek, amelyekbe foglalkozások ezerint tömörülnek a polgárok, — de a szervezkedés alakiságain még egy sem jutott túl. Az idő pedig épen nem alkalmas az alvásra és ter- vezgetésre. Minden egyesületnek kötelesség» azonnal a gyakorlati munkát megkezdeni. Ezt a munkát ott kel! bevezetni, hogy minden egyes ember a maga összeköttetéseivel a vidéket igyekezzék a párt érdekkörébe bevonni. Ebből a célból — és a vidék nyugalmának visszaállítása szempontjából is életkérdés a szatmári kisgazdáknak a politikai .agitációba való bevonása. Nem tudom elhinni, hogy kellő felvi- lágositás után a szatmári kisgazdák be ne látnák, hogy saját jövőjük is kockán forog, nekik sem mindegy, hogy zsarnoki uralom alatt, vagy szabadságban élnek-é, — hogy békésen űzhetik e foglalkozásukat, vagy polgárháború zavarja-e az ország és ezzel együtt az ő nyugalmukat is. • Á kisgazdáknak sem mindegy az, milyen adót fizetnek, őket is érinti az, hogy a nagy birtok milyen gazdasági politikát folytat, hogy vájjon termésüket potom pénzért kell-e tovább is Ausztria molochjának odadobni, s ezzel szemben gyilkos árakat fizetni az ipari cikkekért. A kisgazda bőréről is szó van, amikor a nagy urak titkos diplomáciával háború vérpadjára viszik őket, gyermekeiket, a kisgazdák is megsinyiik, ha egy
