Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-10-28 / 43. szám
2 SZATMÁR és VIDÉKE. szerbeket, a tótokat és románokat, — a kik lojálisán a Magyar Koronához akartak csatlakozni, de ezzel a most, letűnt uralkodó kormányhatalommal és önnek háta mögött álló többséggel, amelyeket a szabadságok elszánt ellenségeinek tartanak, szóba nem állanak, — inkább tárgyalnak az ellert- séggel, atnely minden jogot beigér nekik és meg is fog adni. Utolsó perceit éljük a mentés lehetőségeinek. Az Országos Polgári Radikális Párt az idők nagy követeléseihez képest felismeri nemzetmentő kö- j teleségeit, mint a mely párthoz a nem zetiségek is bizalommal vannak és az értelmes polgárságot az egész országban zászlói alá sorakoztatja. Szattná- ron is most van megalakulóban. Egységesen kell fellépnünk az uj nemzetközi érvényesülésünk és cson- kitatlan megmaradásunk céljáért dolgozó párt keretében, hogy a reánk támaszkodó kormány büszkén hivatkozhasson a háta mögé sorakozó polgárság — a nőket is beleértve, — millióira, hogy ö igazán a jogokban és kötelességekben egyesült egész államot, a népet képviseli. Csak ez az egy útja maradt meg számunkra a békének, — és talán még nem veszett el ezen az utón a reményünk a csonkitatlan megmaradásra. A letűnő hatalom követőihez is van szavunk. Világtöriénelmi bukásuk végzetes következményeit legalább azzal igyekezzenek expiálni, hogy nem akadályozzák a nemzetmentés jóhiszemű munkásait. Álljanak félre, de mielőbb és minél láthatatlanabbá tegyék magukat. A vaduló bika elöl jól el kell dugni a vörös posztót ... JJr. Markovit8 Aladár. Károlyit ünnepli a főváros polgársága. Budapest, október 27. Ma este Károlyi Mihály ide érkezett. Több mint 20 ezer főnyi tömeg várta a déli vasútnál. Lovászy^ Márton üdvözölte az érkezőt, mire Károlyi válaszában kijelentette, hogy tovább halad azon az utón, amelyen eddig jutott, mert a demokrácia és a béke kérdését nem lehet alku tárgyává tenni. A néptömeg kifogta kocsija elöl a lovakat és a pártvezért a pártkör elé kisérték. A német válaszjegyzék elment. Berlin, október' 27. A német válaszjegyzéket tegnap elküldték Svájcba. A budapesti nagy népgyűlés teljesen rendben folyt le. Budapest, október 27. Ma délután 35—40 ezer főnyi tömeg jelenlétében megtartották a nagy népgyülést, amelyen a főváros demokrata, radikális és szociálista polgársága és munkássága vett részt. Farkas István szociáldemokrata nyitotta meg a nép- gyűlést. Felszólaltak gr. Battyányi Tivadar, Lovászy Márton, Garbai Sándor, Jászi Oszkár, Szende Pál. A gyűlés teljesen rendben folyt le, mindössze Jászi beszéde alatt támadt némi nyugtalanság, mert a katonai rendőrség a tömeg szélén álló katonákat igazoltatta. A német s&jtóhadiszállás feloszlik. Berlin, október 27. A sajtóhadiszállást. rövidesen feloszlatják. Fártgryttlósek. Szatmár, október 27. Mozgalmas vasárnapja volt a helyi politikai életnek. A radikális párt alakulása. A háború ideje alatt a véleménynyilvánítás nem ment olyan szabadon, hogy a pártélet kifejlődhetett volna. Különösen a radikális pártot tartotta a kormányhatalom és a katonai hatalom is szemmel és minden megnyilatkozása elé gáncsot vetettek. Ma, amikor a radikális polgári párt egész hitvallását annyira igazolta a háború és a kibontakozás egyedüli Htjául maga Károlyi Mihály is elfogadta s az ország területi épségének megmentését, épen abból a programúiból a nemzetiségekre vonatkozó résznek végrehajtása alapján kíséreli meg, — felszabadult a párt a politikai nyomás alól és fölöttébb aktuálissá vált a pártnak Szatmáron megalakítása is. Azok, akik évek óta úgyis e párthoz tartozóknak vallották magukat, igazán és szívvel, lélekkel, vasárnap délután nagy számban jöttek össze dr. Tanód}7 Endre ügyvéd lakásán és- miután megállapították, hogy a párt alakítása időszerű, megfelelő intéző bizottságot választottak, hogy . ez az alakuló nagygyűlést előkészítse. Ezen a nagygyűlésen Jászi Oszkár és Szende Pái fogják az Országos polgári radikális pártot képviselni és céljait kifejteni. Az Országos polgári radikális párt a mai alakulást távirattal köszöntette. * A szatmári függetlenségi és 48 as párt a politikai viszonyok gyors alakulásának alkalmából választmányi gyűlést tartott, amelyen egyhangúlag a következő határozatokat hozták. 1. A nagyválasztmány kimondja,., hogy a szatmári függ. és 48-as párt a gróf Károlyi Mihály vezetése alatt kiizdőfüggetlenségi párt álláspontjához ragaszkodik és a nemzeti tanács 12 pontjában foglalt legsürgősebb feladatokat magáévá teszi. Erről gr. Károlyit távirattal értesíti. 2 Csatlakozásra szól i tja fel a helyi radikális polgári és a szocial demokrata pártokat. 3. Szerdán este 8 órakor a párt a radikálisokkal és sociáldemokraták- kal együttes értekezletet tart egy nagy népgyiilés előkészítése iránt. 4. Kívánják, hogy a város rend- kivüli közgyűlésben tegye magáévá a Károlyi 12 pontját. * Szerdán este 8 órakor a függetlenségi párt meghívására a radikálisok és sociáldernokraták megjelennek az Iparos Olvasókörben a függetlenségi párt értekezletén. Feltámadás. Irta: dr. Gutman Lajos. Ady: Mi szétáradtunk győzhetetlenül És hol élet zeng, ott vívódva mi élünk, Kis rongyos ország vén kadaverét Füti élettel a vér, a mi vérünk. „Eltaposom“ mondotta csak pár hónappal ezelőtt a magyar oszfályuralotn demokrata bőrbe bujtatott pribékje és azt. hitte és vele együtt hitték mindazok, akiknek a hatalom n kezébe volt, hogy tényleg el lehat taposni, meg lehet semmisíteni, bele lehet fojtani az eleven élelet a magyar intellektuel ifjúság kiválasztott gárdájába — puszta hatalmi tényekkel, katonai börtönökkel és feloszlatással. A hatalomtól megrészegedett volt népvezór, aki kimerte mondani, amit a feudális és konservativ magyar urak parlamentjében sem mertek eddig ilyen leplezetlenül világgá kiabálni, bár titokban mindnyájuk leikéből beszélt, egy szóval, egy tollvonással akarta megölni a magyar ifjúságot, azt az ifjúságot, «mely a mai korhadt ország helyén hivatva van egy uj Magyarországot felépíteni. És az állig fölfegyverezett, detektivek- kel és rendőrökkel megtöltött ország nem mert mozdulni. Csend volt, nem látszott kifelé semmi nyoma a mozgalomnak, mintha tényleg meghaltak volna és a magyar junkerek még csak pár héttel ezelőtt is szilárdan hitték, hogy uralmuk megdönthetetlen és sikerült eloszlatni azokat a „köd-rongy fantomokat*, amelyek néha megjelentek és borússá tették az eget. Csend volt, de irtózatos csend, csak mi a* eltaposottak éreztük, tudtuk, hogy mit takar ez a csend. Kifelé nem élhettünk, mert kezünkön bilincsek, szánkon lakat voh, szemünk elé falat húztak, hogy ne lássunk, — falat, győzelmet ujjongó, hódítást és elnyomást lihegő színes rdakátok-
