Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-10-14 / 41. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Az országos hadigondozóhivatal gyűlése Szatmáron. Gróf Teleky Pál ismertető előadást tartott. — Saját tudósításunk. — Gróf Teleky PA!, az országos ha- digondozó hivatal elnöke tegnap két gyűlést is tartott ennek az országos fontosságú célnak érdekében. Az egyi­ken vasárnap délelőtt megbeszélte a hadigondozó hivatalok igazgatóival, a megyék alispánjaival a hadigondozás terén szerzett tapasztalatokat és meg­tárgyalták a követendő eljárást. A nagyközönségnek a délutáni előadás szólott, amelyen az elnöklő gr. Teleky Pál megismertette az egész intézmény célját, szervezetét és azt a viszonyt, amelyben a hadigondozás az államhoz és a társadalomhoz áll. A nagy tudásra, rengeteg lelkiismeretes tanulmányozásra mutató beszédért a | jelen levő előkelő és nagy hallgató­ság lelkesen ünnepelte gr Telekyt. Be­szédének váza a következő : Elfogődással kezdi előadását, mert itthon érzi magát és reméli, hogy épen ezért meleg támogatásban is lesz része. A hadigondozás fejlődésében a társadalom erkölcsi erőit ; az állam segítő erőit próbálták igénybe venni. A hadigondozás elsősorban a rokkan­tak gyógykezelésére irányul. Már 18 ilyen orvosi intézet működik kitűnő 1 sikerrel. Ez alatt szükségessé vált a rokkantak képzése. Rokkant iskolákat állított fel az állam. Itt a pályaválasztás és mun­kaközvetítés feladatai előtt állottak. Ez utóbbi könnyen volt megoldható. Nehéz probléma volt azonban a pályaválasztás kérdése különösen ott, a hol az uj pályára kellett előkészí­teni. Itt a háború kezdetén előre nem j látott számú emberről kellett gondos- j kodni úgy, hogy a hadigondoző ha­táskör alá ma körülbelül egy millió egyén tartozik. Föl kellet tehát az el­vet állítani, hogy lehetőleg korábbi foglalkozásukban kell őket megtartani. Olyan eltolódás állhat be másként a munkaviszonyok terén, amely az or­szág egész termelési rendjét veszélyez­tette volna. A cél az lett, hogy a pillanatnyi segélyek nélkül vezessék vissza a pol­gári életbe, hogy olyan állandó szi­tuációba hozzák a rokkantakat, ahol másokra nincsenek ráutalva. A hadigondozás nemzetgazdasági prob­lémává lett, mert a nemzetre nem lényeg­telen, hogy annyi emberének termelő ener­giáját miképen használják fel s egyáltalán felhasználjáke. Az ilyen talpra állításhoz szük­séges pénzt kombinálják: társadalmi segély, kölcsön és az uj katonai nyug­díjtörvény alapján rendelkezésre állő pénzből. Nem szükséges, sőt nem is szabad tisztán alamizsnaként adni, mert psichologiailag is máshatása van a gondozottra, ha tudja, hogy ő maga állt talpra és ebben segítették. Szat ni ár, október 12. Itt nem lehet bürokratikusán el­járni, hanem individualizálni kell az egyes eseteket, ami olyan óriási mun­kát jelent, hogy decentralizálni kellett és igy a haáigondozó hivatalok mellé egy végrehajtó szervet: a nép irodá­kat kellett szervezni. Ez a szerv nem kizárólag állami, mert a társadalom közreműködését nem lehet mellőzni. Mert az esetek rendkívül sokfélesége különböző szakértelmet, külömbözö helyi ismereteket igényel. Ez a legna­gyobb kívánság amit a társadalom­mal szemben a hadigondozás támaszt. Ez az erkölcsi támogatás, amit fontosabbnak tart az anyaginál. Az anyagi téren is inkább együtt­működésre van szükség Számítása szerint 70—§j) millió korona van gyűjtve, alapokban 25—30 millió áll rendelkezésre, ezenkivül nagy összeg a hadiszállitóktól beszedett összeg. Ezzel a pénzzel sokat meglehet oldani, de csak racionálisan. Ezután üdvözli a szónokot Vajay kir. tan. polgármester. Örömének ad ki­fejezést, hogy ilyen kiváló vezetője van. Ezért a társadalmi támogatás is biz­tosítva van. Gr. Teleky megköszöni a szives szavakat, kéri a város közönségének támogatását. A gyűlés gr. Teleky Pál élteté­sével ért véget. Színház. A múlt héten két operett premiert is láttunk. Az előszezon nevezetes eseményei voltak ezek. Bizonyságot tettak az operett- ezinészek Í9 arról, hogy nehezebb feladatok i megoldásához is alkalmasak. Ezek az uj ope- i rettek a vidéken nehéz kötelességeket rónak I a művészekre.. Amit a fővárosban külsősé- ! gekkel pótolnak a darabok hiányain, itt ma­guknak a színészeknek kell játékkal megol­dani. A Favorit elég kellemes zenéjii darab, peme tartalom nélkül. Különösen kiemelke­dett az enseinbléből Mészáros Aranka pajzán, de stílusos táncaival, amiket sokszor megismételtetett a közönség. Halmos Mici szépen énekelt. Rákosi Ferenc kifogyha­tatlan volt az ötletességben. A többiek meg­felelően igyekeztek. „Túl a nagy Kriváuon“, Farkas Imré­nek vérszegény operettjében K e r é u y i Irén és Székely Gyula vendégszerepeltek. He­rényi Irént szerződtetés céljából léptette fel a direktor. Nyilván ő az a „szép primadonna“, akit a szinügyi bizottság kivan. Már rég ismerjük a művésznőt, kellemes játéka felől régi véleményünk nem változott. Székely Gyulát nagyon reklámozták. Énekében és előadásában rengeteg a túlzás. Vagyis nem természetes. Az nem magyar paraszt, akit ő játszik. A mieink között Pogány Sylviá- nuk volt szép sikere. Kellemes énekét, szolid táncait nagyon élvezte a közönség. Szántó Manci igyekezetét méltányoljuk. Még nagyon műkedvelős. Jakabffy Dezső, mint mindig, elegáns játékban és fellépésben egyaránt. Holnap este Drégely G. »Egy férj, aki ■ mindent tudw című vígjátékét mutatják be. A ki színházba nem jár, az csak u la­pokból értesül a színházi eseményekről. Most a helyárak felemelése van napirenden. Az igazgató 100 percentes emelést kér, ami elég szerény, e a szinügyi bizottság által kiküldött albizottság most próbálja a kér­dést nyélbe ütni. A 100-at én is soknak ta­lálom, sőt még az 50-et. sem ajánlanám, ha­nem a 25-öt megérdemli, ebbe a bizottság is belemehet és ebben a közönség is tnegnyu- godhatik. * Hala a földművelési nainisterium talá­lékonyságának, a zsirkérdés 13 szerencsés megoldást nyert. Az idén ugyanis bő bükk- makkterraés volt, elrendelte tehát, hogy azt ossza kell szedni és abbói kell olajat készí­teni, mert az a disznózsírt teljesen pótolja. Az okoskodás egészen helyes; a makkot meg- esszi a disznó és attól meghízik, vagyis a makkból szalonna lesz. Mennyivel egysze­rűbb mindjárt u makkon kezdeni, nem kell' hozzá disznó sem, ami pedig sokat jelent. * Pista fiam az olasz frontról pár napi- szabadságra haza jött és hozott prezentbe 100 drb. virzsiniát. Hogy rendkívül szivesen volt látva, könnyen el lehet képzelni. — Bizony pedig nehezen sikerült el­jönnöm, — magyarázta hazajövetelét — egé­szen a hadosztályparancsnokig kellett men­nem miatta. Es az is csak akkor lett enge­dékenyebb, mikor mondtam, hogy teljesen elfogyott a virzsiniád és hogy másra nem merem bizoi. # Bizony, bizony, indolsus a mi közönsé­günk, nem érdeklődik az semmi szép iránt. Itt volt pl. a Hatvani Béla képkiállitása, s bár a bevétel a katonaság javára ment volna, oly rideg közönnyel találkozott, ami igazán megbotránkoztató. Sajnálni való, hogy igy történt, de vigasztalja magát a tnai idő rend­kívüli sajátságával, mikor az emberiség any- nyira ki van forditva a maga mivoltából,, hogy egyáltalán nem lehet bsszámithatónak mondani. Lesz még ez máskép is, amikor ő is meg fogja kapni az elégtételt. * Van a pincémben néhány üres hordó,, aminek az eladását addig halasztgattam, spe­kulálva az áremelkedésre, raig végre meg­jelent a-rekvirálási rendelet. Mint törvény- -tieztelő polgár azonnal elindultam egy hordó­bejelentőlapot szerezni, hogy a rendeletnek eleget teendő a bejelentést megtegyem. Egy hete járom már a különböző hivatalokat, de még nem akadtam olyan emberre, aki útba­igazítást tudott volna adni, hogy hol adják a hordó-bejolentőlapokat, miért is ez utón fordulok a főkapitány úrhoz, akinek felgyó­gyulásához szivemből gratulálok, hogy segít­sen rajtam és valami módon juttasson hoz­zám egy hordó-bejelentőlapot, nehogy a kilá­tásba helyezett 6 hónapi elzárás és 2000 K pénzbüntetés a nyakamba szakadjon.*) Demeter. *) Nem kell már, végre rátaláltam !

Next

/
Thumbnails
Contents