Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-09-16 / 37. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Az osztrák alkotmányreform. Irta: Jászi Oszkár. Suttogják, beszélik és kiabálják: az uj miniszterelnök uj alkotmányt, akar adni Ausztria népének. Itt a fe- deralizmus. A csehkérdés, a lengyelkérdés, a ruthénkérdés, a délszlávkér- dós gyökeres megoldást követel. E nélkül nincs kibontakozás, nincs tovább se a bel-, se a külpolitikában... Közben pedig a honi sajtó, különösen pedig a reakciós, félreveri a harangokat. Oh borzalom! Ausztria uj alkotmányt kap. A szlávok egyenjo- guakká lésznek a németekkel. S mi lesz akkor? Yége a dualizmusnak. És ez óriási szerencsétlenség a magyarságra! Tartsunk össze és a rettenetes veszedelem küszöbén kövessük öt, a nagy, a providenciális államférfiut, a mi egyetlen Tisza Istvánunkat, aki egyedül képes a dualizmust fenyegető rettenetes veszélyt feltartóztatni. És a legtöbb ember tényleg elveszti a fejét ez érvelés hallattára. Pedig voltakép mit is jelent Ausztria népeinek federativ alkotmánya? Jelenti az egyoldalú német uralom bukását, jelenti csakugyan a dualizmus végét. És mit jelent ez a mi szempontunkból? Jelenti a független Magyarországot. Mert nyilvánvaló, hogy abban a pillanatban, amikor egy cseh, egy lengyel, egy délszláv állam kialakul, Magyarország sem érheti be kevesebbel, mint önálló állami léte biztosításával. Vagyis feléled — nem részleteiben, de lényegében — a Kossuth Lajos zseniális terve, mely az által akarta biztosítani Magyarország függetlenségét, hogy az önálló Magyarország a vele szom%áédos kisebb államokkal katonai és gazdasági szövetséget köt, mely elegendően erős volna úgy a pánszláv, mint a pángermán nyomással szemben egy erős és szabad középeurópai államszövetség létesitésére. Ezt a szövetséget a közös dinasztia nagyban erösitené. ■*> A dualizmus belső lényegében egy abszolusisztikus alkotmányt jelentett: a német bürokrácia és a magyar feu- dálizmus javára. Ez az elkotmány csak úgy volt fentartható, hogy Ausztriában a 14 §-sal kormányoztak, Magyarországon pedig egy elavult és korrupt választójogi rendszerrel lehetetlenné tették egy igazán demokratikus közvélemény érvényesülését. Az úgynevezett német-magyar uralmat mi ugyancak drágán fizettük meg: minden igazi demokráciával, minden igazi honi ál politikával való lemondással. Tehát minket nem lehet federá- lista mumussal rémitgetni kifelé, épp oly kevéssé, mint befelé a nemzetiségi mumussal. A magyar nép nem akar elnyomni senkit. A .magyar nép csak örülni fog, ha Ausztria minden nemzete kivívja az öt megillető jogokat. A magyar nép csak arra fog vigyázni, hogy a federalizmus ne az ő kárára és ellene alakuljon ki, hanem az ő beleegyezésével és az ő javára: területi integritása megóvásával, gazdasági és kurturális erői minél teljesebb kifejlesztésére. Mi annál szilárdabban, erőteljesebben és reményteljesebben szállhatunk síkra .a cseh és a délszláv jogtalan tulkövetelésekkel szemben: minél méltányosabban elismerjük mindazt, ami ezekben a nemzeti törekvésekben ésszerű és jogosult. S mikor ezt tesszük nem is lépünk valami utópisztikus talajra, hanem egyszerűen visszatérünk a Tisza István junker politikájáról a Kossuth Lajos demokratikus és liberális politikájához, melynek kettős alapelve van: jó barátság a szomszédállamokkal és kibékülés nemzetiségeinkkel! Színház. 1918. szept. 15. Majdnem teljesen idegen arcok játszanak a színpadon és ez az, ami nekünk megnyugtató, amiben az egész reménységünk van. A múlt rezsim annyi kellemetlen emléket. hagyott maga után, hogy ha uj sziné- ezeink csak annyit fognak tenni, hogy a múlt bűneit kerüljék: szimpátiánkra számit- hatnak. Az ismerkedés első napjaiban in- káb visszafelé tekintünk. Előre bocsátva azt, hogy tisztában vagyunk vidéki színház voltunkkal. Tudjuk, hogy abszolút tehetségek szerződtetését, teljesen tökéletes művészetet nem kívánhatunk. A színházat siirün járó közönségünk azonban joggal igényelheti, hogy vidéki színpadokhoz képest elsőrendű társulat elsőrendűen játsszék neki. A múltban nem láttunk sem teljes társulatot, sem szervező tudást, még erre való akaratot sem. De láttunk a színház falai közt meg- hasonlást, intrikát, pontatlanságot és nem törődést, hanyagságot. Az egyetértés, a másik színész tehetségének társától megbecsülése éltető levegője a tagok közti jókedvnek, a művészi ambícióknak. Mindenkitől azt várjuk, hogy saját tehetségének legjavát adja minden föllépéskor. Saját művészi erejével segítse, ösztökélje a másikat. A direktor pedig erős kézzel fogja a gyeplőt, mert ha csak egyszer lesz gyönge, — az összhangnak vége szakad. És szereptudás, mindig és minden körülmények között. Tavaly sokat hurcoltunk a tagok rendes fizetéséért. Örömmel állapítjuk meg, hogy ebben a tekintetben Kovács igazgató megtette a kötelességét. A megélhetés, lehetőség« nélkül el sem képzelhető semmilyen munka, hát még művészi. Az operett személyzetet láttuk, — nem mondunk rosszat róluk. Föltétlenül méltányoljuk látható igyekezetüket, — az első előadások bizony nagy össze visszaságban mentek. Ezt azonban tisztára a megszokat- lanság számlájára Írjuk. Biztosítjuk úgy az igazgatót, mint a színészeket: kötekedni netn fogunk, de azt is jelezhetjük, hogy tudásunk és játékuk alapján jóhiszeműen megalkotott véleményünket nem fogjuk véka alá rejteni. Az első estéken a késői kezdés nyújtotta el a darabokat. Óva intjük a direkciót, ne szoktassa későn-járáshoz a közönséget. Az előadásokat pontosan a kitett időben kell megkezdeni, akár van ott valaki,, akár sem. A korai záróra is erre sürget. * A közönségről is van már is mondani“- valónk és különösen az ifjúságról. Az ok nélküli tapsolás, amelyet tulságba is visznek, azt teszi nevetségessé, aki ezzel visszaél. Szép az elismerés, de csak akkor, ha megérdemelt játékot jutalmaz. Másként nincsen értelme, sem értéke. (ma.) Apróságok. A hosszú napról és az óraváltozásról esvén szó, valaki egy társaságban tréfásan jegyezte meg, hogy ebből megint csuk a zsidóságnak lesz igazi haszna, mert 24 óra helyett 25 óráig ünnepelhetnek. — Nem kívánom, — szólt rá egy másik — hogy sok olyan öröm érjen, mint a milyen ölömet ez az egy órai hosszabbítás a zsidóknak fog szerezni. « Megint megdőlt egy régi igazság. A nóta szerint ugyanis a dió, mogyoró törve jó, az asszony, a leány verve jó, s igy tartotta ezt emberemlékezet óta a világ, ámde most egy válóperben a bíróság kimondotta, hogy a férjnek nincs joga a feleségét tettleg bántalmazni és elutasította a férjet keresetével, miután az asszony azzal védekezett, hogy többször megverte. — No hiszen, — szólalt meg a férj nagy elkeseredéssel, mikor az ügyvédje az eredményt közölte — látszik, hogy a bíróság nem ismerte a feleségemet, mert ilyet aligha mondott volna ! * Öreg paraszt megy be az orvoshoz, s mikor kérdi tőle, hogy mi baja van, az öreg kezével a torkára mutat és alig hallhatólag suttogja: Méhbajom van. — Hogy értsem ezt? — kérdi az orvos nagy csodálkozással. — Hát instálom, — suttogja a paciens — egy méh berepült a számba és megcsípte a torkomat. * * Pecsenye Jóska kedden nem ment az iskolába. Másnap a tanító szigorúan kérdőre vonta, hogy hol maradt. — Nem eresztett az idesapám, — hangzik az igazolás — mert azt mondta, hogy kedden ás pénteken hústalan nap lévén, nekem ilyenkor nincs semmi keresni valóm az iskolában. *
