Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-26 / 34. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. muzás és ,a vagyon képviselőinek. Most azonban, amikor szemünk előtt megy végbe a háborús megvagyonosodás, amikor a hihetetlen háborús konjunktúrák alatt milliók születnek ineg egy- egy ügyes üzlettel egyebek kezében, amikor a nagy vagyonok keletkezésénél nem tudjuk még azt az erkölcsi tisztességet sein ellenőrizni, ami nor- mális időkben, legalább a vagyonke- letkezés szükséges külső kelléke volt, most kétségtelenül sokkal szembetü- nőbb, az a visszás állapot, hogy a városi és a megyei közgyűlési termekben a vagyon jogán helyet foglaljanak a virilisták. A virilizmus lényege soha ilyen visszautasitó és igazságtalan nem volt, mint a mai viszonyok között. Ha tisztességes munkás vagy és eltöltőd becsülettel életedet, ha mint katona és munkás a háború alatt szolgáltad a hazát, ebből még nem következik, hogy jogod lesz. községi vagy megyei képviselőt választanod, vagy pedig hogy egyenesen te magad legyél képviselőtestületi, vagy törvényhatósági bizottsági tag, minden választás nélkül csak azáltal, hogy vagy és fedhetetlen életű munkása, kispolgárja, földművese, parasztja vagy ennek az országnak. De ha tiltott utakon, a háborús rendeletek paragrafusainak megkerülésével százezreket vagy milliókat kerestél, ha árdrágitottál, Ausztriába csempésztél, ha a lánckereskedöi üzérkedéssel lettél egyszerre hadimilliomos, ha ügyesen sefteltél a szóló termésével, a szarvasmarháiddal, szénáddal, ha jól megdolgoztattad méheidet és maximális áron f^lül adtad el a kis állatok munkájának gyümölcsét, ha házakat vettél és házakat cseréltél, börzén ügyesen spekuláltál, ha nem rettentél vissza attól, hogy az emberiség legszörnyübb drámáját a magad üzleti céljaira használjad fel, akkor valószínű, hogy ma virilista vagy és te intézed a városok és vármegyék közügyéit.. Nem kell hozzá sok tfiizás, csak a tényeket kell szembeállítani egymással, hogy meglássuk a virilizmus rendszerének rettentő igazságtalanságait. Ez ma már a múltnak olyan csökevénye, amelynek feníartása nem lehet célja nemcsak a radikáliztnusnak, hanem annak a józan konzervativizmusnak is, amely régi osztályok ja- | vára akarja megőrizni a régen szerzett jogokat és lassan akarja tengelye körül forgatni a földet. A háborús vagyonok születése még jobban felfedte a virilizmus bűneit és mindjobban sürgeti a változást, a törvényhatósági és a községi választói jog reformját. Ha a képviselőválasztásoknál javulást érünk el és haladást a demokrácia irányában, akkor lehetetlen, hogy a vármegyék és a városok továbbra is egy elavult választói törvény alapján megmaradjanak a származás és a vagyon képviselőinek hatalmi béklyóiban. Szemlélődés. A szatmárvármegyei székhely dolga megint, felszinre került, hogy a közigazgatás reformját, illetőleg a megyék rendezését tervbe vették. A választói jog ügyének meghamisítása után nagyon gyökeres változásokat a köz- igazgatás területén sem várhatunk. Avagy hibetjük-e, hogy a családi politikát ki tudja vagy ép-n ki akarja egy ilyen gyönge és megalkuvó kormányzati rendszer szorítani a magyar közigazgatásból? Egy komoly másodfokú állami közigazgatási szervre volna szüksége a közigazgatásnak elsősorban, hogy a felelőség elve jobban érvényesüljön. Épen úgy, mint ahogy az állami hivataloknál látjuk a másodfokú szervek kitűnő hatását. Kiegészítené ezt a rendőrség államosítása, amely túlontúl meg érett, és szintén égető szükség. Mi után még biztosan nem tudjuk, miként valósul meg a közigazgatás tervbe vett reformja és a megyék rendezése, nekünk szatmárnémeti városi polgároknak mindent el ke.llene követnünk, hogy törvényhatósági joggal felruházott városunkban másodfokú közigazgatási kerületi központ állíttassák föl. Ha ilyenről nem lesz szó és továbbra is az ósdi sine curát, a főispánság intézményét tartják fönn, akkor külön főispánja legyen Szatmár-Németinek, úgy, hogy az i11 lakjék, a miénk legyen érzésben, gondolkozásban és tettekben. A ini érdekeink speciálisan városi érdekek. Itt városi polgárság ói és dolgozik e nem megyei közönség. Azt hiszem, felesleges fejtegetnem a két fogalom közti óriás különbséget. Tisztelem a megyei gondolkozásban azt, ami jó. tío egy ilyen önálló társadalmi Cs politikai életei élő, virágzásra és kultúrára képes városban a városi polgárság teljes függetlensége minden megyei befolyástól és politikai szokástól joggal megkívánható. Ez tehát a kiinduló pont. Azután jön a megyei székhely kérdés. Igazságtalan, hogy amikor minden természetes érv, minden jog és józan logika Szatmár-Németit jelöli ki Szatmárvármegye központjául és tehát székhelyéül, akkor egy lényegesen kisebb és a periférián fekvő városban van a székhely. Bizonyos érdekeknek és befolyásnak ilyen képtelen, hogy ne mondjam: brutális érvényesülése csak egy ilyen szánalmas politikai ée társadalmi berendezkedésű országban lehetséges, mint Magyarország. Jól van, Nagykároly is éljen, fejlődjék, virágozzék. Mint kedves, törekvő magyar városnak szívből óhajtom. Hát kerekítsenek ki számára külön megyét. De Szatmár-Németit évtizedeken át megfosztani jogaitól: egyenesen égbekiáltó. Második pont volna tehát, hogy Szat- már-Nétneti megyeszékhelyet kapjon, illetve azt visszakapja. Ezzel egyidejűleg természetesen pénzütryigazgatóságot is kapjon, illetve azt is visszakapja, mert azt is elvették tőle. Harmadik pont volna, hogy államrendőrségi kerületi főkapitányság is legyen Szt»t- már-Németiben, mert ehhez is joga van. Pontról pontra kellene ezekért erélyes' akcióba lépnünk. A legelső volna a legfontosabb. Szatmár-Németi, 1918. aug. 23. Cső may Győző. TÁRCA. /3 <£/ a francia eUCIsGl harctérről. — Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól. — XI. Tek. Szerkesztő ur! Szerencsésen megérkeztem a főhadiszállásra. Nincs arról az örömről fogalom, amivel engem viszontláttak. A trónörökös magánkívül volt a boldogságtól, keblére ölelt és alig tudott a meghatottságtól szóhoz jutni, míg a császár némán megszorította u kezemet, s a háttérből Hin- denburg és Ludendorf mosolygó arccal és könyes szemekkel néztek rám. — Csakhogy végre itt vagy ! — szólalt meg nagy felindulását leküzdve a trónörökös — b épen a legjobb időben érkeztél! Most is arról folyik a tanácskozás, mit kellene csinálni, hogy ezeket az őrült franciákat és angolokat föltartóztassuk [ ? Nem bírunk a tankokkal, ezek az ördögi masinák tönkre teszik a legjobb haditerveinket. — Sokat gondolkoztam útközben — kezdtem a beszédet szerényen — épen ezekről a tankokról, s végezetül is abban állapodtam meg, hogy itten csak egy módon lehet segíteni. Kisebb akadályokat a tank semmibe sem vesz, de ha megfelelő mély és j széles árkot ásunk elébe, egyszerre tehetetlenné válik, Ha abba belemegy, az onnan | többé ki nem mászik, már pedig ilyen árkokat. ásni nem emberfeletti feladat. — BrávóI brávó! — kiáltott fel Hin- denburg és Ludendorf egyszerre — Valóságos Kolumbus tojása, erre bizony mi is rájöhettünk volna! • S nyomban elrohant mindakettő és egy fél óra múlva, mikor visszatértek, jelentették a császárnak, hogy 20 ezer ember azonnal munkába állott és azon a vonalon, a honnan a támadás várható, még az éjjel készen lesz a szükséges árok. A császár arca, aki eddig szótlanul állott és nézett ki az ablakon, a jelentéire egyszerre felderült és vidáman fordult Hindenburghoz. — Bizony öregem, ez a Ripp épen a legjobb időben érkezett. Itt törjük a fejünket már napok óta és nem tudtunk egy jó gondolatra akadni. Most már én is bízom a sikerben, amely az utóbbi időben kezdett el- hagyogatni bennünket. Még sokáig csak ő vitte a szót, s végül azzál fejezte be, hogy ma pedig az ő vendégei leszünk és együtt fogunk vacsorázni. Egészen fel volt villanyozva és vacsora alatt is a legélénkebb társalgást folytatta és nem egyszer fordult hozzám azzal a kérdéssel: „Nincs' igazam, Ripp?“ — mire ón természetesen mindig igazat is adtam neki. Vacsora után kimentünk a mun- j kát megnézni, amely ugyancsak erősen folyt, majd aztán elbúcsúztunk a császártól és | aludni mentünk. Korra reggel irtozatos pergőtűzre ébredtem fel, az ellenség megkezdte a támadást. Iszonyú erővel rohant meg bennünket és valamennyi tankját tűzbe vitte. Soha ilyen tömeggel és ilyen erővel Foch még nem támadott és szentül meg volt győződve, hogy az áttörés most biztosan sikerülni fog. És sikerült volna is, ha nincs előtte az éjszaka készült széles árok, mely a rohanó tankokat ártalmatlanná tette és temetője lett rengeteg sok franciának és angolnak. Mikor én félig felöltözve kirohantam, már ott találtam a császárt ée a trónörököst, épen Hindenburg tette meg jelentését az óriási győzelemről, s meglátva engemet, felém fordult és erős, de kissé remegő hangon ezeket mondotta: — Engedje meg felség, hogy első sorban köszönetét mondjak Rippnek, akinek ezt a mai győzelmet köszönhetjük. Ha ő nincsen, az ellenség rohama keresztül törte volna sorainkat. Tovább nem folytathatta, mert a császár és trónörökös kapott ölre és az örömtől boldogan hizelgő szavakkal magasztalták a szerintük zseniális ötletemet. Mert hát ilyen ez a katonai tudomány, vele születik némely emberrel, s a kivel vele születik, az sokszor a legkétségbeejtőbb helyzetben is feltalálja magát. Ég vele és gyöngyharmat!! Hive: 1tipp.
