Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-08-05 / 31. szám
Harmincötödik évfolyam. — 31. szám. Szatmár-Németi, 1918. augusztus 1. > \ . v' \\ t<v* xi Y\ v .A ^ V'-c: 9 Előfizetési ára: egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 16 fillér. — Főszerkesztő lakása: Eötvös-u. 24. Felelős szerkesztő lakása: Petőfi-u. 1, Szerkesztőségi kérdésekben ide kell fordulni. — fflétfői 2ljság ... Politikai lay. .......... Hi rdelések garmond sora 40 fillér. A legkisebb hirdetés ára 2 korona. — Hirdetési dijak előre fizetendők. Megbízásokat pénz nélkül nem fogadunk el. — Kiadóhivatal: Eötvös-utca 8 Könyvnyomda. — Előfizetési dij, hirdetés, pénz ide küldendő. — Főszerkesztő: Dr. Fejes István, — Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Markoviig Aladár. HIVATALOS JELENTÉSEK. Kisebb csatározások a harctereken. Budapest, 1918. augusztus 4. OLASZ HARCTÉR: Hét község fensikján az angol-francia felderítő előretöréseket ismételten visszavertük. A Desse Alton sikerült az ellenségnek erős tüzérségi tűz után állásaink egyes részeibe behatolni. Albániában a Siere-Baratoi vonalon az ellenség uj állásokba vonult. A Felső Devoli völg\ ben az ellenséget harcolva tovább szorítottuk vissza. , Vezérkar főnöke. NYUGATI HARCTÉR: A nagy főhadiszállás jelenti: Ruprecht trónörökös hadcsoportján az éj folyamán feléledt, a tüzérségi tevékenység, amely Yperntől délnyugatra és a Somme mindkét oldalán időnként mindinkább fokozódott. Az Ancretől nyugatra álló tüzérségünket Albert mindkét oldalán minden ellenséges hatás nélkül a folyó keleti partjára vontuk vissza. Ruce pataktól délre és a Montdídiertöi délnyugatra eredményes elötörési harcokban foglyokat ejtettünk. A német trónörökös hadcsoportjánál nincsen harci cselekmény. Aisuenél Soissontól északra és tőle keletre és a Vesselt mentén az ellenséggel harci érintkezésben állunk. Rillik hadnagy 28-ik légi győzelmét aratta. Ludendorff. ü magyar káosz. Irta: Belőni György. Három véres fej gurult le a minap a bécsi vonatról, olvasták, három türelmetlen utast fejezett le a táviró huzal, mert a waggonokba nem fértek s a kocsik tetején akartak Bécsbe érni A sietésnek, a rend ellen való lázadásnak megdöbbentő katasztrófája ez is, mint naponta annyi sok, úgy hogy napjaink története már nem is más, mint ellenszegülés a zűrzavarnak, amit a háború kényszere zúdít ránk, — és egyéni lázongás. Budapesten szuronyos csendőr vigyáz, hogy túl ne tömjék a villamost, de tud-e az a szurony vigyázni minden idegünkre, hogy pontosan és békeidők megbízhatósága és fegyelme szerint működjék ? Tud-e belőlünk az ország minden feltüzött szuronya egészséges idegü, türelmes, belátó embert teremteni? Az emberi önfegyelemnek engedelmesség megtagadása, a lázongó idegeknek ez a forradalma egyforma, jelenség az egész országban. S vájjon mindez egyedül a te biinöd-e polgártársam ? Országunk békében sem volt túl ildomos, a rendet és tekintélyt itt nem tisztelték, hetykék voltak az emberek és parancsolgatók, de mindezt a káoszt társadalmi, gazdasági és politikai ellentétek teremtették, vagy legalább is el nem simították. Az apró protekció, az előbb célhozérésért való sietés, a kényelem megteremtésének ázsiai vágya, az egész magyar életbe gyökerezett, ahol épp úgy védelmezték jogaikat a kiváltságosak, mint a fentartott. asztalt a kávéházi vendég. A másét nem volt nálunk divat tisztelni, csak irigyelni és túllicitálni. Társadalmi illem, történelmi fejlődés, erkölcs és országos törvény, mind nem arra való volt, hogy egységgé olvassza ezt a magyar konglomerátumot. A törvényeket itt nem azért hozták, hogy ebbe a társadalmi habarcsba egységes szellemet neveljenek, nem azért, hogy az embereket demokrata tisztességre szorítsák, a polgári egyenlőség értékét erősítsék, hanem, hogy a polgári kiváltságokat kiemeljék. A törvények nem azt keresték, ami a polgárokat egyesíti, ami a tömegeknek és a millióknak kedves, nem olyan politikai eszméket igyekeztek megvalósítani, melyek összekötik, hanem amelyek elválasztják őket. A törvények szelleme sohasem akart egyenlővé tenni, összeforrasztani, hanem erősítette a külön állások érzetét aszerint, hogy magyarok voltunk-e vagy nem magyarok, s a társadalmi osztályok melyik rétegéhez tartoztunk. A törvények szuggerálták bizonyos polgárokba, hogy különbnek higyjék magukat a többieknél és a törvények segítettek, hogy magasakra épüljenek a társadalmi válaszfalak. A háború még ennek a káotikus rendnek is felforgatta alapjait. Nincs szabály, mely alól kivétel ne lenne, nincs törvény, rendelet, hatósági intéz- j kedés, melyet ki ne lehetne játszani, j és igy nincs társadalmi rend, melyet í érdemes lenne tisztelni és betartani. | Hiába állítják elénk elrettentő például S nyugati ellenségeinket, hogy oly ki- ) tartóan és fennakadás nélkül működik | háborús szervezetük, azt társadalmi I rendjüknek, erős polgárságuknak és a | minden polgárt eggyé forrasztó demok- I ratikus szellemnek köszönhetik. Mert I az uzsorások üzleti gazdagodásának j csörtetése, a kiuzsorázottak tiirelmet- i lenségével sehol sem ütközik össze oly | kegyetlenül, mint nálunk. Az emberek egyik rétege fut a mindennapi golgotákon a kiszabott kenyér után, a másik osztály legitim termelő, kereskedő, szállító, közvetítő és illegitim üzér hajszolja az uj vagyonát. A háború a régi ellentéteket felfokozta és óriásukká tette. Ma nincs nálunk rend, csak izgalmas és rettentő káosz. És még mindig vannak, akik úgy akarják továbbépíteni ezt az országot, hogy az ellentéteket szítsák. Lám a választójogi törvényt úgy hozzák, hogy kizárnak vele a jogból egyes nemzetiségeket., osztályokat és ki az egész női nemet. A földéhséget úgy gondolják megszüntetni, hogy a nagybirtokok állami parcellázása helyett megnehezítik a birtokszerzést és birtokeladást. A drágaságot azzal akarják mérsékelni, hogy feletne: lik a liszt és a kenyér árát. A háborús idegességet azzal akarja levezetni ez a rendszer, hogy szuronyokat állít az utasok mellé. Még most sem érzik, Lapunk egyes száma 16 fillér.
