Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1918-07-01 / 26. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Az olasz vezérkar jelentése. Az olasz vezérkar jelenti junius hó 29-iki kelettel: Az egész vonalon mérsékeltek voltak a tüzérségi harcok. Az usiagói fensikon idönkint megujjuló támadásokat visszavertük. Járőreink több ponton megrongálták az ellenség drót akadályait. Repülőink mozgásban levő nagy ellenséges csapatokat figyel­tek meg. Három ellenséges repülőgépet lelőttünk. Csatavesztés után. Irta: Jászi Oszkár. Tisza gróf és tábora, mely tudva­levőleg nemcsak a munkapártot, de a képviselöház túlnyomó többségét is magában foglalja, tökéletesen megha­misította azt a kompromisszumot, me­lyet a józan és tisztességes konzerva- tizmus kötött az ország demokratikus közvéleményével. Az ünnepélyes királyi ígérettel szemben egyelőre a bihari oligarcha akarata diadalmaskodott; a jövőben sem lesz meg a lehetősége annak, hogy a polgárság, a munkásság és a parasztság öntudatos tömegei meg­mozdulhassanak s komoly, alapvető reformokkal újraépítsék ezt a háború által feldúlt országot. Egyelőre tehát minden a régiben marad, azzal a különbséggel, hogy a helyzet még sokkal kiélezettebb, sok­kal labilisabb, mint atninö a háború előtt volt. A vagyoni ellentétek örvény- szerüen kimélyültek s a frontokról és az orosz fogságból olyan tömegek jön­nek vissza, melyeknek mentalitása többé nem az a régi tunya, alázatos, gondolat­rest behódolás a hatalomnak, hanem világos, bátor felismerése a helyzetnek és a jövő lehetőségeinek. Ez az oka annak, hogy maguk az okos és müveit konzervatívok, egy Andrássy, egy Apponyi, egy Hadik szí­vósan kitartanak a demokratikus vá­lasztójog mellett. Nyilván ezek az euró­pai gondolkodású emberek tisztán lát­ják, hogy a háború által létrehozott óriási ellentéteket, az elkeseredett tö­megeket, a frontról hazatérők követel­ményeit csak úgy lehet békésen, na­gyobb rázkódtatás és felfordulás nélkül áthidalni, illetőleg kiengesztelni és ki­elégíteni, ha megnyitjuk a zsilipeket a nép szunnyadó energiái előtt s azo­kat hasznosítani törekszünk egy nagy, átfogó, népies kultúrpolitikában és szo­ciálpolitikában, mely egyedül gyógyít­hatja be az ország sebeit, egyedül tör- lesztheti a háború terheit s egyedül pó­tolhatja ki a nép megritkult sorait. Egy ilyen politika nélkül csak anarchiszti­kus konvulziók következhetnek. Azonban mindezt nem látja a bihari és az erdélyi kiskirályok által vezetett reakció. Ök csak azt tudják, hogy a latifundisták és a bankárok sorsa még sosem volt oly rózsás, mint ma. Ök csak azt érzik, hogy gazda­sági erejük, politikai hatalmuk még sosem volt oly korlátlan, mint ezek­ben a katasztrofális években. Fogal­muk sincs róla, hogy voltakép egy nép-vulkán kráterén mulatoznak és kötnek üzleteket. Nekik egyéb gond­juk sincs, mint a mai állapotnak vál­tozatlan fentartása. Ezért buktatták meg a királyi ígéret mindkét alapvető intézményét: az általános választójogot és a népjóléti minisztériumot Ök azt „hiszik, hogy az etetés itatás, vesztege­tés, terror, panama, hivatali erőnek az a rendszere, melyet ők a nemzeti intelli­gencia uralmának neveznek, a háború után is akadálytalanul fentartható. Úgy a demokrácia, mint az okos konzervativizmus erőtlennek bizonyult ezzel a mohó, zsákmányra éhes feuda­lizmussal és bankokráciával szemben. Miért? Mert a magyar polgárság és parasztság legszélesebb körei még mindig szervezetlenek és az oligarchia O O pórázán vezettetnek. A magyar kis­gazda, tanár, tanító, orvos, mérnök, tisztviselő és hivatalnok még mindig nem látja be, hogy az ő érdeke elvá­laszthatatlanul egybe van forrva a munka és a demokrácia érdekeivel. A magyar intelligencia még mindig nem a saját fejével gondolkodik, hanem a grófok és a kartellbárók utasitása sze­rint. Felül minden hazafiaskodó és nemzetiségi becslésnek s nem veszi észre, hogy sorsa javulása egyesegyedül a többtermeléstől és a népies kultú­rától függ. Ezen a tarthatatlan helyzeten vál­toztatni kell. A magyar értelmiségi kö­zéposztályt fel kell rázni tespedéséből. Fel kell őt világositani igazi érdekeiről. Meg kell vele értetni múltja tanulságait s jö­vője lehetőségeit. Meg kell őt tanítani kri­tikusan gondolkodni s bátran cselekedni. Mert mig mindezt meg nem tanulja, nem lehet a kultúra és a többtermelés függet­len irányitója, hanem csak az oligarchia lenézett és rosszul fizetett szolgaszemélyzete! Apróságfok. A lapok erős kritika alá vették, hogy a lovakat a két hid közötti részen fürösz- tik a Szamosban, mire a főkapitány a sajtó egyhangú elismerése mellett szigorúan intéz­kedett, hogy ez többé meg ne történjék, lo­vat füröszteni ezután esek a vágóhídon túl van megengedve. Általános megnyugvás az egész vonalon, s halad minden a megszokott mederben. Hogy a vágóhidnál fürösztenek-e lovat, nem tudom, de hogy a két hid között semmi változás nincsen, azt hidontuli sétáim alkalmával minden nap tapasztalom. A sztrájk miatt majdnem egy hétig nem láttunk fővárosi lapokat. Jó dolguk volt az ujságiró uraknak, ők is munkaszüne- tet tartottak. Nem is hiszem, hogy ne buz­dították volna a sztrájkolókat kitartásra, mi­után az nekik is jól fogott. Az ujságolvazó közönség azonban nyugodtan viselkedett, az első két napon még izgatta, hogy a la­pok kimaradtak, de később már beletörődött s ha még két hétig tart a sztrájk, terjesen hozzá szokott volna. Isteni élvezet az, nem hallani semmit, se a háborúról, se a poli- tikáról. * A napokban lenéztem a pincémbe, va­lami ócska dolgot akartam megkeresni. Más keresni valóm már régen nem volt ott, a bor drágasága miatt a pincejárás egészen szünetelt. Széttekintve a föld alatt, kellemes meglepetéssel láttam, hogy egy néhány üres hordó gunnyaszt a fal mellett. Mondtam is mikor felmentem : — Halljátok gyerekek, kincset talál­tam a pincében. Most már kezdeni hinni, hogy még belőlem is lehet hadimilliomos. « Bizony, bizony szomorú valóság az, hogy az olasz oöonzivában 112 ezer ember a vesztesség, s azzal szemben nagyon gyenge vigasztalás, hogy hasonló volt az eset annak idején Szerbiában is. De ha mér példára tör­ténik hivatkozás, no feledjük el, hogy a mit Potyorek elrontott, azt. Mackensen hozta helyre, ha tehát itt is arra kerül a sor, t. j. egy újabb offenzivára, hogy valami ehez ha­sonlót cselekedjünk. * Az elmúlt három napon megáradtak az ég csatornái, az eső ugyancsak nekibuz­dult, s bár állandó a kívánság egy kis eső után, meg lehet érteni azt a gazdaembert, aki így sóhajtott fel: — Adj uram esőt, de csak annyit, amennyi a mostani és az ezufáni időre szük­séges, ellenben vedd tekintetbe, hogy az el­múlt hónapokban elmaradt mennyiségnek az utánpótlását nem kívánjuk. Demeter. AZ URÁNIA = MOZI SZÍNHÁZBAN = kedd, szerda, csütörtökön kerül színre az idény legnagyobb társadalmi drámája Henny Porten briliáns alakításával Dráma 8 felvonásban. Rendes helyárak.

Next

/
Thumbnails
Contents