Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-07-01 / 26. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Az olasz vezérkar jelentése. Az olasz vezérkar jelenti junius hó 29-iki kelettel: Az egész vonalon mérsékeltek voltak a tüzérségi harcok. Az usiagói fensikon idönkint megujjuló támadásokat visszavertük. Járőreink több ponton megrongálták az ellenség drót akadályait. Repülőink mozgásban levő nagy ellenséges csapatokat figyeltek meg. Három ellenséges repülőgépet lelőttünk. Csatavesztés után. Irta: Jászi Oszkár. Tisza gróf és tábora, mely tudvalevőleg nemcsak a munkapártot, de a képviselöház túlnyomó többségét is magában foglalja, tökéletesen meghamisította azt a kompromisszumot, melyet a józan és tisztességes konzerva- tizmus kötött az ország demokratikus közvéleményével. Az ünnepélyes királyi ígérettel szemben egyelőre a bihari oligarcha akarata diadalmaskodott; a jövőben sem lesz meg a lehetősége annak, hogy a polgárság, a munkásság és a parasztság öntudatos tömegei megmozdulhassanak s komoly, alapvető reformokkal újraépítsék ezt a háború által feldúlt országot. Egyelőre tehát minden a régiben marad, azzal a különbséggel, hogy a helyzet még sokkal kiélezettebb, sokkal labilisabb, mint atninö a háború előtt volt. A vagyoni ellentétek örvény- szerüen kimélyültek s a frontokról és az orosz fogságból olyan tömegek jönnek vissza, melyeknek mentalitása többé nem az a régi tunya, alázatos, gondolatrest behódolás a hatalomnak, hanem világos, bátor felismerése a helyzetnek és a jövő lehetőségeinek. Ez az oka annak, hogy maguk az okos és müveit konzervatívok, egy Andrássy, egy Apponyi, egy Hadik szívósan kitartanak a demokratikus választójog mellett. Nyilván ezek az európai gondolkodású emberek tisztán látják, hogy a háború által létrehozott óriási ellentéteket, az elkeseredett tömegeket, a frontról hazatérők követelményeit csak úgy lehet békésen, nagyobb rázkódtatás és felfordulás nélkül áthidalni, illetőleg kiengesztelni és kielégíteni, ha megnyitjuk a zsilipeket a nép szunnyadó energiái előtt s azokat hasznosítani törekszünk egy nagy, átfogó, népies kultúrpolitikában és szociálpolitikában, mely egyedül gyógyíthatja be az ország sebeit, egyedül tör- lesztheti a háború terheit s egyedül pótolhatja ki a nép megritkult sorait. Egy ilyen politika nélkül csak anarchisztikus konvulziók következhetnek. Azonban mindezt nem látja a bihari és az erdélyi kiskirályok által vezetett reakció. Ök csak azt tudják, hogy a latifundisták és a bankárok sorsa még sosem volt oly rózsás, mint ma. Ök csak azt érzik, hogy gazdasági erejük, politikai hatalmuk még sosem volt oly korlátlan, mint ezekben a katasztrofális években. Fogalmuk sincs róla, hogy voltakép egy nép-vulkán kráterén mulatoznak és kötnek üzleteket. Nekik egyéb gondjuk sincs, mint a mai állapotnak változatlan fentartása. Ezért buktatták meg a királyi ígéret mindkét alapvető intézményét: az általános választójogot és a népjóléti minisztériumot Ök azt „hiszik, hogy az etetés itatás, vesztegetés, terror, panama, hivatali erőnek az a rendszere, melyet ők a nemzeti intelligencia uralmának neveznek, a háború után is akadálytalanul fentartható. Úgy a demokrácia, mint az okos konzervativizmus erőtlennek bizonyult ezzel a mohó, zsákmányra éhes feudalizmussal és bankokráciával szemben. Miért? Mert a magyar polgárság és parasztság legszélesebb körei még mindig szervezetlenek és az oligarchia O O pórázán vezettetnek. A magyar kisgazda, tanár, tanító, orvos, mérnök, tisztviselő és hivatalnok még mindig nem látja be, hogy az ő érdeke elválaszthatatlanul egybe van forrva a munka és a demokrácia érdekeivel. A magyar intelligencia még mindig nem a saját fejével gondolkodik, hanem a grófok és a kartellbárók utasitása szerint. Felül minden hazafiaskodó és nemzetiségi becslésnek s nem veszi észre, hogy sorsa javulása egyesegyedül a többtermeléstől és a népies kultúrától függ. Ezen a tarthatatlan helyzeten változtatni kell. A magyar értelmiségi középosztályt fel kell rázni tespedéséből. Fel kell őt világositani igazi érdekeiről. Meg kell vele értetni múltja tanulságait s jövője lehetőségeit. Meg kell őt tanítani kritikusan gondolkodni s bátran cselekedni. Mert mig mindezt meg nem tanulja, nem lehet a kultúra és a többtermelés független irányitója, hanem csak az oligarchia lenézett és rosszul fizetett szolgaszemélyzete! Apróságfok. A lapok erős kritika alá vették, hogy a lovakat a két hid közötti részen fürösz- tik a Szamosban, mire a főkapitány a sajtó egyhangú elismerése mellett szigorúan intézkedett, hogy ez többé meg ne történjék, lovat füröszteni ezután esek a vágóhídon túl van megengedve. Általános megnyugvás az egész vonalon, s halad minden a megszokott mederben. Hogy a vágóhidnál fürösztenek-e lovat, nem tudom, de hogy a két hid között semmi változás nincsen, azt hidontuli sétáim alkalmával minden nap tapasztalom. A sztrájk miatt majdnem egy hétig nem láttunk fővárosi lapokat. Jó dolguk volt az ujságiró uraknak, ők is munkaszüne- tet tartottak. Nem is hiszem, hogy ne buzdították volna a sztrájkolókat kitartásra, miután az nekik is jól fogott. Az ujságolvazó közönség azonban nyugodtan viselkedett, az első két napon még izgatta, hogy a lapok kimaradtak, de később már beletörődött s ha még két hétig tart a sztrájk, terjesen hozzá szokott volna. Isteni élvezet az, nem hallani semmit, se a háborúról, se a poli- tikáról. * A napokban lenéztem a pincémbe, valami ócska dolgot akartam megkeresni. Más keresni valóm már régen nem volt ott, a bor drágasága miatt a pincejárás egészen szünetelt. Széttekintve a föld alatt, kellemes meglepetéssel láttam, hogy egy néhány üres hordó gunnyaszt a fal mellett. Mondtam is mikor felmentem : — Halljátok gyerekek, kincset találtam a pincében. Most már kezdeni hinni, hogy még belőlem is lehet hadimilliomos. « Bizony, bizony szomorú valóság az, hogy az olasz oöonzivában 112 ezer ember a vesztesség, s azzal szemben nagyon gyenge vigasztalás, hogy hasonló volt az eset annak idején Szerbiában is. De ha mér példára történik hivatkozás, no feledjük el, hogy a mit Potyorek elrontott, azt. Mackensen hozta helyre, ha tehát itt is arra kerül a sor, t. j. egy újabb offenzivára, hogy valami ehez hasonlót cselekedjünk. * Az elmúlt három napon megáradtak az ég csatornái, az eső ugyancsak nekibuzdult, s bár állandó a kívánság egy kis eső után, meg lehet érteni azt a gazdaembert, aki így sóhajtott fel: — Adj uram esőt, de csak annyit, amennyi a mostani és az ezufáni időre szükséges, ellenben vedd tekintetbe, hogy az elmúlt hónapokban elmaradt mennyiségnek az utánpótlását nem kívánjuk. Demeter. AZ URÁNIA = MOZI SZÍNHÁZBAN = kedd, szerda, csütörtökön kerül színre az idény legnagyobb társadalmi drámája Henny Porten briliáns alakításával Dráma 8 felvonásban. Rendes helyárak.
