Szatmár És Vidéke, 1918 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1918-01-07 / 1. szám
t SZATMÁR ÉS VIDÉKE. veszélye* tűscsóva lesz, — meg kell rend- azabályozni, meg kell büntetői. De amikor a •ajtó a jogtalanul ás méltatlanul sártegetők- nek önérzeteién visszafelel s kitárja a világ alá hálátlanságukat; ha a régi magyar vágy és Óhaj zsoltárom »zavait: El Ausztriától ! — kiáltja föl, hogy utána mondja telje* szivéből egy egész megbántott ország: akkor nem •zabad üldözni, hanem dicsérni és támogatni kell. Ha a magyar önérzetet nem élesztjük, hanem megtörni igyekszünk, politikai hibát követünk el. Utóvégre is mik hát a mi politikai céljaink? Akármilyen párton legyünk is, nem e sokat szenvedett ország jogaiért küzdünk ? A kiöntött tengernyi magyar vér nem a Magyarország jövő nagyságáért, jólétéért és függetlenségéért folyt-o el? Ha nem, mik hát Magyarország hadi céljai ? Lehet, hogy Wekerle pártalakitáei terveit zavarták az Ausztria-ellenss cikkek. De vájjon könnyebb lett-e Wekerle helyzete a cenzúra használata mellett? Nem a legnagyobb nehézségekkel találko2Ík-e programmja Bácsben ? Miért megy Bécsbe, ba pártot akar alakítani? Mi köze hozzá az osztrák-németnek, hogy mi milyen pártokba akarunk tartozni ? Hogyan meri megszabni a hűségesen és vég nélkül harcoló magyarnak a hűtlen és konapiráló cseh, mit tartson jónak országa kárpótlása, helyreállítása, boldogitása érdekében? Nem szereztünk-e magunknak a király iránti törhatlen ragaszkodásunkkal, páratlan áldozatkészségünkkel és vitézségünkkel jogcímet ahhoz, hogy saját sorsunkat megjavítani törekedhessünk, hogy régi jogainkat érvényesíthessük ? Ilyen népnek, mint a magyar, amely a legnagyobb próbáját állotta ki a hűségnek, minden jólétre irányuló igyekezete tiszteletre méltó kell, hogy legyen. Ne kapdossanak tehát ide-oda politikusaink. A politikai hatalomért, ne vívjanak személyi harcokat, amelyek során az igazi nagy cél, a* ország erőssé és függetlenné tétele vészit. Ott van a kivételes felhatalmazás a kormány kezében, ennek erejével a lehetőségig gondoskodjék a jó közellátásról, a közerkölcsök védelméről, a* ügyek becsületes viteléről — és ha politikai okok egyelőre útjában állanak a nagy nemzeti céloknak, belső politikai intézkedésekkel tegye egységessé és erőteljessé a nemzetet, hogy a háború után egy szervezett, öntudatos nép lépjen föl a politikai küzdőterén. Szatmár-Németi, 1918. január 4. Caomay Győző. — Dr. Gutman Lajos Ügyvéd irodáját Szatmáron a Deák-tér 18. ■z. alatt, a Frieder-fóle ház emeletén megnyitotta. Telefon 411. Színházi hírek. A színház sorsa fölött tehát pályázat fog dönteni. Nyilván erre való tekintettel Kiss Árpád igazgató számos uj tagot szerződtetett. Ezeknek hasznavehatőségét a jövő megmutatja. A szinügyi bizottság bizonyára mérlegelni fogja, hogy ezeket a szerződtetéseket már a szezon megkezdésekor kellett volna megcsinálni. Nem Kiss Árpád ellen hozzuk fel ezt a körülményt, jól tette, ha megtakarította a többlet kiadást, ha a szinügyi bizottság nem állott eddig is a sarkára. Hanem felhívjuk a srínügyí bizottság figyelmét arra, bogy bárkinek adja is ki a szinhásat, a szerződést ez eddigi tapasztalásokon okulva.úgy kösse msg, hogy, ha az igazgató bármely szerződési kikötésnek, vagy művészi kötelességének eleget nem tenne, a szerződést uzonnal felbonthassa. Különösen ügyelni kell arra, hogy ez a pályázati feltételekben is benne legyen és megfelelő kötbérrel biztosítsák. A feltételek között szerepelni kell annak, hogy a szinügyi bizottság a tagok megfelelő fizetését is ellenőrizhesse és minden szinéstnek megadják a létminimumát. A művészet nem lehet a prostitúció takarója. Megjegyzések. „A pap oira ftlatt °*ykis " r r vita támadt a helyi sincsen fából“ sajtóban. Az ügy érzelmi részét elintézték egymás között az illetékesek. Ahhoz nincs szavunk. Objektiv okokból szólunk osak a dologhoz. A pap sincsen fából, — ha jóakaratu, minden ellenszenven ás rokonérzé- esn felülemelkedő ember szájából halljuk, — mélységes megilletődéssel és megértéssel veszünk tudomást újra róla. Régen tudjuk már azt, ami ez alatt a nehány, nem egészen tapintatosan és stílusosan megválogatott szó alatt értetődik. Az emberi természet konokul következetes. Fájdalma és öröme szent és egységes a földön mindenütt. A törvények erejével visszaszorított természetes ösztönök átszakgatják a gátakat. Egy hatalom van csak a föld felett: a le nem igázható természet, amely örök és változatlan az alapelvekben. Hivatás, öntudatos célkitűzés és célra törekvés, hiú emberi akarat, győzhet egy időre az ember emberi mivoitán, gyávaság ás álszemérem küzdhet, ideig óráig a rendeltetés ellen, —• a vége mégis a megalázkodás, a térdhajtás a nagy Erő, a Hatalom, a Rendeltetés kényszerítő hatalma előtt. Ember marad az ember, amig koporsójába nem teszik, amig foszlottén, szerte hullottau nem vegyül az «nyaföldbe. Ezért nem kiáltunk átkot a megtéva- dőre, ezért az emberi mivoltáért zárjuk megértő szivünkre a netán „vétkező* papot, aki megtévedésében a legnagyobb, legigazibb, legtermészetesebb, amit elismarőbb, gyönyörűbben kifejező szóval nem tudunk illetni, mint azzal: ember. % Tisztességes kereskedelemről vitáznak sokat most, a Kereskedelmi r. t. esete alkalmából. — Egy árdrágítóval több, vagy kevasebb, ebben a nngy tolongásban, tulajdonképen mindegy is nekünk, szegény fogyasztóknak. Nincs másról szó, mint, hogy megint rajta kaptak egyet a sok közül, és mák az a sajnos, hogy mindenütt oly megértő részvét uyilvánu! az árdrágítóval szemben. Nem óhajtjuk előre tudni a hivatalos véleményt. Meghozza az Ítélet. De az ítélkező hatóságnak látnia kell, hogy a fogyasztó közönség lázas érdeklődéssel kiséri, hogy a hatóság a nagy tőke hatalmából, a szereplő személyek köz tevékenységéből eredő minden befolyástól mentesíteni tudja e magát az Ítélet hozásánál. A fogyasztók elkeseredését nem lehet jogi formulákkal beflastromozni. A nagy közönség tudni akarja : tényleg egyetlen árdrágitási esete ez a részvénytársaságnak, vagy pedig a nagy vagyon szerzésének őrülete mér azokat is elragadta, akik műveltségük, társadalmi és gazdasági helyzetüknél fogva a* árak fékezésére lettek volna hivatottak. A Kereskedelmi r. t. olyan anyagi és erkölcsi erővel rendelkezett, amellyel az egész piacon dirigálhatta — és köteles is lett volna dirigálni — az árakat. A kereskedőket lett volna hatalma erre rászorítani. Nem tette, ebben föltátlen bűnös és a közönség követeli, tegye a rendőrség nyilvánvalóvá, hogy a részvénytársaságnak ezt a nagy etikai bűnét más bűn nem sulyositja-e ? A Kereskedelmi r. t. árdrágítása annál súlyosabb beszámítás alá esik, mert ott a kereskedők elitje van tömörülve, akik kötelesek a jó példával előljárni, akiknek érintetlensége, magasabb erkölcsi felfogása hivatva volna a kisebb kereskedők túlkapásait zabolázni. Ennek megtévedése semmivel sem menthető. Ez az egy árdrágitási eset sokkal mesz- szebb menő rontó hatású lehet, mint ezer más és épen ezért a rendőrségre hárul az a súlyos kötelesség, hogy az objektivitás egy különös magaslatára emelkedve messze világitó elrettentő példát statuáljon a véd bebizonyítása esetén mindazok számára, akik még a fölfedesetlen ismeretlenségben űzik gonosz játékaikat. TÁRCA. Sffireü országból. — Saját külön tudósítónknak szikratáviró utján érkezett értesítése. — A helyzet hirtelen roszra fordult, de azért ne aggódjanak odahaza, mert dacára minden angol és francia áskálódásnak, a külön béke mégis -meglesz. Troczkij csinálta a felfordulást. Előre kell bocsátani, hogy a mig osak az volt a jelszava: „No már erre csakugyan lehet egyet koccintani, sőt már erre ihatunk is 1“ — addig minden rendben volt, de amióta szerelmes lett, egészen megváltozott. Bele bolondult egy színésznőbe, már pedig régi igazság, hogy az ilyen ismeretség pénzbe kerül, s amint tudomásra jutott, azonnal megköroyókezte az angol pénz és arra rögtön, bekövetkezett az irányváltozás. Kerenszkivel is ilyenformán történt. O is az azonnali békekötés hive volt, s mihelyest szerelmes lett, rögtön más húrokat kezdett pengetni. De mi Leninnel résen voltunk, s a mint észrevettük a változást és kipuhatoltuk annak az okait, nyomban összshivtuk a nagytanácsot és Troezkijnak minden kertelés nélkül szemébe mondtuk a vádat, hogy 6 Buchanannal tart fent összeköttetést, sőt attól a napokban nagy pénzösszeget is fogadott el, amire Troczkij hebegve kezdte magát menteni, de mind inkább belezavarodott, mig végre sírva ismerte be gyengeségét és ünnepélyesen megesküdött, hogy jóvá teszi a hibáját, csak legyünk kegyelmesek irányában. Nagy volt a felháborodás ellene, de szavaimra lecsillapodtak a kedélyek és a nagytanács kimondta, hogy most az egyszer elnéző lesz, azonban elvárja tőle, hogy fokozott buzgéeággal igyekszik jóvá tenni, amit hibázott és különösen gyorsan intézkedik, hogy az angol és francia követség emberei, akik itt állandóan a béke ellen dolgoznak, kitakarodnak az országból. Ma már Buchanan el is utazót) s nemsokára a francia is követni fogja. Á nagytanács egyhangú határozattal kimondta, hogy a béketárgyalások vezetését orosz részről az én kezembe teszi le és egészen az én belátásomra bizza, hogy mit látok jónak elfogadni és mit nem. — Barátom! —• mondta Lenin, mikor az ülésből kijöttünk — boldog ember vagyok, hogy köztünk vagy, mert nélküled most vége volna a békének. Bzt a Trocz- kijt, mint az Istent imádtam és ime benne is csalódtam, most már kezdek magamban is kételkedni. Csak te légy erős, akkor minden rendbe jön! Troczkij lakásomon keresett fel és sírva köszönte meg, hogy megmentettem. — Hálás leszek érte! — mondta nagy megindulással bucsuzáskor — Soha sem fogom elfelejteni, hogy más embert csináltál belőlem ! Még ma este indulok Brest-Litowszkba, hogy a béketárgyalásokat a rendes mederbe tereljem. A mint oda megérkezem, azonnal értesítést küldök, mert Leninnek határozott kivánságe, hogy a „Szatmár és Vidéke* olvasói kapják a leggyorsabb és a leghitelesebb tudósítást. A mi ellen természetesen nekem sincs semmi kifogásom. H.
