Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-05-01 / 18. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. türelmes megadással mindennap, egész délelőttökön. S/.ótlanok, csendesek a várakozók közül azok, akiken jói szabott, de régi ruhák, •zéjjelmáló prámgalléro* bársony- kabátok vannak. Látni közöttük sokat abból a társadalomból, mely régen középosztály néven gerince volt a nemzeti testnek és belőle sugárzott ki az energia, melyből a jövő nagy reményeire következtetni lehetett. Az úgynevezett középosztály asszonyai — legalább túlnyomó részben — akkor sem féltek a munkától, amikor ekzisz- tenciájuk virulóban volt. amikor kenyérkerssőjük munkájának legalább annyi kamatja volt, hogy élni, gyermekeket nevelni és jövőjükről gondoskodni lehetett belőle. A középosztály asszonyai az intelligencia iránt is fogékonyak voltak. Dolgoztak otthon a tűzhely körül, szeretettel és lelkiismerettel nevelték a gyerekeket, amellett olvastak, tanultak, hogy testében és lelkében egészséges társadalmi osztályt legszebb reményeket keltőén reprezentálják. A háborús nyomorúság a fixjövedelemre utalt, osztályt legnehezebben sújtja. Azok a kis tűzhelyek, amelyek az átok ideje előtt csinos kis kertes udvurházak lakásaiban vidám lánggal égtek, lassan kialszanak. Az asszonyok, akik hivatásukat ideálisan értelmezték és gyakorolták, régi finom ruhák rongyaiban állnak az utcákon és várnak hidegben, esőben, csatákban egy kis élelmiszer után, amiből azelőtt bőviben volt munkájuk szorgalma után. Otthon meg gyermekek várják a falatöt felügyelet és gondozás nélkül, apjuk dolgozik, robotol, mögötte örökösen a sötét gonddal. Cselédre nem telik ilyen nehéz időkben. Amikor a háború kérlelhetetlenül végzi rettentő pusztítását a frontokon, idehaza is folyik a rombolás, melynek sajnos helyrehozhatatlan. következménye marad a legegészségesebb és legértékesebb osztály pusztulása. A drágaságon, mely hihetetlen méreteket öltött, úgy látszik nem ha még oly őrült összegeket kellett is érte fizetned. Most aztán rád zudult a baj egészen, maximálták a cipő árát! Búcsúzz el a lábbelitől hosszú időre, mert hogy színét sem fogod látni, az holt biztos, valamint, hogy nem kapsz sem szappant, se keményítőt, se semmit, ami már maximálva van. Van már borközpont, lesz cipőközpont is, lesz még egy pár mil- jomos, de a lábad pucér lesz. De te azért ne essél kétségbe, a bőr- központ, mely lefoglalta a hárofii- napos bárány bőrét is, nem fog engedni büntetlenül téged sem megnyuzni, csak tűrj és bégess birkatürelemmel. Már most ugye azt várod, mikor maximálják a ruha árát is, hogy eltűnjön ez a cikk is. Akkor majd paradicsomi állapotok lesznek, de erről ne beszólj, mert rád szól az asszony: „Nem restelli öreg ember létére...“ —a —e. lehet segíteni. De az anyagi eszközök megjavításával talán meg lehetne valamit menteni a romokból, amik alatt vógvonaglását éli egy könnyelműen elpazarolt nemzeti kincs. — Ki törődik a szegénnyel? A háború a legszegényebb néposztályt sújtja legjobban, mely a béke boldog idejében is csak nagy nehezen tudta magát fauntartani kevés keresményéből. A háború folytán előállott súlyos közgazdasági helyzet szinte elviselhetetlenné tette a szegény néposztály sorsát, mely iránt nemcsak sok jóakarattal, de határozott és eredményes intézkedésekkel is segítségére kell sietnünk. Sokszor halljuk, hogy ma nincs szegény néposztály. Mi, kik a legnagyobb figyelemmel kisérjük a napi eseményeket, az egyes néposztályok életét, különös nyomatékkai kell kiemelnünk, hogy nincs igazuk, kik ma megtagadják a szegény néposztályt, mely szinte néma türelemmel viseli « háború kereztjét és csöndes megadással tűri sorsát, azon reményben, hogy a háború — remélhetőleg közeli elmúltával — az ő számára is derengeni fog. E helyről újra és újra felhívjuk a figyelmet a szegény néposztályra és sürgősen kérjük az illetékes tényezőket, hogy annak érdekében minden lehetőt kövessenek el. űP SZÍNHÁZ Két kedve», ünnepi estéje volt a hátnak, a Bányai Irén és Kern«r Jenő jutalomjátéka. Mindkettőjüknek szorgalma, tudása megérdemelte a zsúfolt házakat, a temérdek tapsot. Ezeken az előadásokon a többi színészeit is odaadó gondossággal játszottak úgy, hogy a régen látott Nagymama és az örökifjú Bőregér észrevehető hatással voltak a közönségre. Különösen meg kell emlékezni a Bőregér előadásából a Kernemé és Dezső pompás táncketteséről. A hétnek eseménye lesz a Dózsa Jsnő szerdai jutaiomjá téka. Ezen az estén egy nagy kontúrokban kibontakozó tehetség ünneplésére nyilik alkalma a közönség ama részének, amelyik drámai költészet é» művészet élvezésében találja szórakozását. 1—3 Pezsgödugót használtat, de nem töröttet, 40 fillérért veszünk darabonként. Küldhető előzetes tudakozódás nélkül utánvéttel. Uj palack-dugókat minták előzetes beküldése mellett a legmagasabb árban veszünk. Frommer Testvérek Budapest, Teréz-körut 23. \ Apróságfok. Üzenik a nyomdából, hogy az apróságokat egy nappal hamarább küldjnm be, mert május 1-én nem dolgoznak, hogy tehát még idejében kiszedhessék. — Jó. jó, — üzenem visz- SZH — megpróbálom, de miután én az apróságokat mindig csak hétfőn este szoktam megcsinálni, attól félek, hogy ez a sietség meg fog látszani rajtok. * Légy üdvözölve május elseje! Téli rokkban vettünk búcsút kedves testvéredtől, áprilistól, reméljük azonban, hogy te megembereled magadat és feledtetni fogod velünk azt a sok kellemetlenséget, a mit a másiknak sohasem fogunk megbocsátani. Pedig igazán szóra se méltó az a kevés, a mit kivánunk, egy kis meleg az egész, hogy ne kellessen még mindig azzal a drága fával fűteni. * Most már aztán csakugyan vége a virzsiniának. Félhivatalos hir jelent meg arról, hogy ezután nem fogják gyártani. Eddig csak az öreg király és én voltunk a rendes fogyasztói, s miután most már csak magam vagyok, egy emberért csakugyan nem érdemes gyártani. Tegnap vittem tűzbe az utolsó tartalékot, 25 darabot, ha ez is hamuvá lesz, virzsinia szipkáimat beküldőm a Nemzeti múzeumnak. * Hogy mostanában olyan antiszemitaizü szelek kezdenek fujdogálni, valaki aggódva jegyezte meg, hogy ebből nagy felfordulás fog keletkezni. , — Attól ugyan nincs mit félni, —jegyezte meg rá egy másik — mert a mig azt látjuk, hogy a katholikus papok az egyes pénzintézetek igazgatóságában olyan szépen megférnek a zsidókkal, addig nyugodtan lehetünk, nincs semmi veszedelem. * Nem kutatom, hogy a háborúban melyik felekezet milyen mértékben vette ki a részét, csak á 7 konstatálom, hogy a törekvés szabadulni a háborús * veszedelemtől nemcsak a zsidóságnál volt tapasztalható, de a keresztényeknél is ; 8 hogy a háborús konjunktúrák kihasználásában egyforma buzgó- ságot fejtett ki a keresztény a zsidóval. E tekintetben egyik sem vethet semmit a másik szemére, s a jövő kor alig idézhet majd példákat ebből az időből, a melyek az utódok bámulatát felkelthessék. Demeter. Rekvirálnak ...! Minden héten keddi napon — Versemben most ezt kongatom — Bajonettes bakak járnak: S mindent, mindent rekvirálnak 1 Búzát, árpát, rozsot, zabot, Lisztet, zsírt és csapot-papot S nem hagynak békét a zárnak : Mindent, mindent rekvirálnak! Levesedből a paprikát, A fából a vaskarikát S ha eltitkolsz, úgy lezárnak : Mindent, mindent rekvirálnak 1 Levegőből az oxigént, Csigabigát is, a szegényt, Nekimennek fúnek-fának: Mindent, mindent rekvirálnak ! Ócskavasat, nikkelt, rezet, Bettikről az ékezetet S mit a fogból kipiszkálnak : Mindent, mindent rekvirálnak 1 Az ajtókról a kilincset, Ortodoxokról a tincset, S madarakat, ha leszállnak: Mindent, mindent rekvirálnak ! Lábast, bögrét, csuprot, üstöt, Sóhajt, óhajt, kormot, füstöt. Hatalmuk van, mint királynak : Mindent, mindent rekvirálnak : Én sem irhatok több verset, Hallom, engem is kerestek, „Add a Múzsád !“ — így kiáltnak : Mindent, mindent rekvirálnak 1 Darázs. Évforduló. A nemzet ünnepe. Két éve ilyenkor gond ült • a sziveken, aggódás az arcokon. Nem volt ily borup, csapadékos időjárás, —napsütés csillogott, de, mint napfogyatkozáskor, bágya- tag, fáradt sugarak estek csak ránk... Vagy inkább: mi voltunk a fáradtak, a mindig bitók, de reményeinkben mégis megtépá- zottak 1 Százszor meggyászoltuk a március 22-ét, Przemysl éhhalállal csúffá tett félisteneit, fogságra hurcolt hőseit. A megtépett lobogóinkat sirattuk... A Kárpátokból, az Uzsoki-8zoros körüli állásokból véres csaták tombolái» hallatszott hozzánk. Przemysl várén orosz színekkel játszott a szél. Lembergben a renegát Bob- rinszki gróf volt a mindenható ur és arról beszélt, hogy ezek a tartományok örökre a cáriáé lesznek. A halavány arcú despots, II. Miklós is ott járt a letiport földön, kozáklóvak patkója dobogott Tarnow piac terén és Zemplénben, Sárosban Rákóczi váraira kényszerültek lőni a tüzéreink ... Lenn, délen, hangosak voltak a szerbek. Az olaszok titokban fegyverbe szólították hadaikat. Fekete felhők gomolyogtak elő, terhes ölükből a végítélet borzalmával lecsapni készülő vészes erők reszkették meg a földet. Az ántáirt lapjai hozsannától voltak hangosak. A kegyelemdöfésre emelték karjukat a Miklósok és Nikiták, Petár és a hitszegők népe gőgösen beszéltek a levert monarchiáról...
