Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-07-03 / 27. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 lelte, hogy onnan kénytelen venni az anyagot, a hol még rendelke­zésére áll. — Tyhű! ez Árgyélusát! — szólal meg az olvasó — úgy lát­szik, az angol nem hisz még a halottaknak sem, hátha szimulál­nak ?! * Egy uj lap készülődik váro­sunkban, s ha a hiteles forrás iga­zat. mond, rövidesen meg is jele­nik. örvendeni lehet rajta, a sajtó­életet minden esetre élénkebbó teszi. Hasonlít az eset ahoz. mint mikor egy városban csak egy fis­kális van, s akkor azaz egy maga elkövet mindent, hogy még egy másik is legyen, mert akkor ő is jobban fog boldogulni. Biztosra veszem, hogy a „Szamos“ azonnal lemond a szubvencióról, tisztán csak azért, hogy ezzel is támo­gassa, sőt még mi .is, ha erre is szükség lesz. Demeter. HÍREK A hátra járó idő. Ez is szatmári különle­gesség. Csak itt látható. In­gyen lehet időt spórolni. Sem­mibe sem kerül, csak abba a kis fáradságba, ami élvezet­számba is mehet, hogy az ember körül sétálja a piacot. Tessék csak megpróbálni. Elindulunk a Fógel sarokról rült is nekik betörniük a rommá lőtt faluba. A veszprémi 31. hon­védezred, melyre Kosztanyevica védelme volt bízva, az esti órák­ban ellentámadással visszafoglalta a régi állásokat. Közben sietve jelentette Cadorna, hogy elfog­lalta a Castagnavizza körüli ma­gaslatokat. Ebből csak annyi volt igaz, hogy estig ott állottak az olaszok Kosztanyevica dombon épült hajdani, most romokban he­verő templománál. S a másnapi olasz jelentés már beismerte, hogy Castaguavizzát fel kellett adni. A falutól északra a kanizsai 20. honvédezred verte vissza az ola­szokat, délre, tehát a hadosztály balszárnyán, a szatmári honvéd­ezred s tevékenyen segített a harcban a dó»i harminckettes honvédek egy tartalék zászlóalja. Másnap, 24 én reggel vala­mivel később, háromnegyed hatkor kezdődött a pergőtűz s a támadá­sok egymást érték délután öt óráig. Ez a két nap leírhatatlan és fe­lejthetetlen. Maga a hivatalos jelentés állapítja meg, hogy e két nap alatt tizenhét támadást vertek vissza a honvédhadosztály csapa­tai. A tüzérség kitünően segítette a védőket, nők tárnádét hulláma el sem árt az akadályokig, tönkre­ment a zárótűíben, de sokat gép­fegyverrel, kézigránáttal vertek vissza a honvédsk. Májút 25 én egynapos harci szünet; a következő napon ismét ágyúzás és több gyalogtági táma­dás, de már nem a régi élannal. Azóta relativ szünet, melyet ap­róbb vállalkozások töltenek ki. A honvédhadosztály állásaira tizen­egy olasz ezred támadt, tehát csak­nem négyszeres túlerő. Cadorna egyik jelentésében külön dicséret­tel emelte ki a Barletta-dandárt; ezt a dandárt a honvédek telje­sen tönkretették. A védelem rendszere a Karsz- ton teljesen hozzásimult a különös, nehéz viszonyokhoz. A pergőtűz órait a föld színén ki nem bírják a csapatok. Mindenki a sziklába vájt nagy üregbe, kavernékba bú­jik, csak figyelők murádnak az árkok védettebb helyein. A ka- verna védelme biztos. Da szűk, sötét, a levegő forróvá és nehézzé válik benne s a védők boldogan, megkönnyebbülten jönnek ki be­lőle abban a pillanatban, midőn szűnik a gránátzápor és az olasz igazodni. Könnyen lejárják magukat. És bizonyos rezignáció- val kell tépelödnünk azon, hogy hát mi már sohase tud­juk meg igazán, hogy hányat is ütött az Óra.,.? — Kitüntetések. A ki­rály a háború alatt teljesített buzgó szolgálataik elismeréséül: Banner Antal Máv. felügyelő­nek a II. osztályú polgári hadi érdemkeresztet, Vajda Nándor főmérnöknek és Steiger Bála ellenőrnek pedig a III. osztályú polgári hadi érdemkeresztet ado­mányozta. — Kitüntetések az ötö­söknél. A cs. és kir. 5. gy.-ez­redben junius hónapban a követ­kezők kaptak kitüntetést. Lipót bajor király a német császár meg­bízásából: Cloaje János kapi­tánynak a II. oszt. vnskereezteí, Szabó László szakaszvezetőnek (Szamosdaráról ás F é h n Mihály közlegénynek (Várpalankáról) a hadi szolgálati érmet adomá­nyozta. ő felsége az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért: Z s e b ó József kapitánynak, Hausotter Gyula és Szer in ka Antal főhadnagyoknak (utóbbi el­esett) a hadi érdemkereszt III. osztályét, Hell Károly főhad­nagynak a katonai érdemkeretzt III. osztályát a hadiékitménnyel adományozta. Elrendelte továbbá, hogy Sándor Ernő tart. had­nagynak az ellenség előtt tanúsí­tott sikeres magatartásáért a leg­magasabb dicsérő elismerése tud- tul adassék. — Kirendelés. Az igaz­ságügyminiszter dr. Ilykovics Endre szatmárnémeti törvényszék­gyalogság előre jön. Most aztán minden a védők nyugalmán, bátor­ságán, lélekjelenlétén múlik. El vannak vágva, magukra hagyatva, a telefonösszeköttetések az első órákban tönkremennek s u leg­fontosabb jelentéseket és paran­csokat tudják c«ak, staféta-futók­kal továbbítani, ötven-száz lépésre lépésre húzódnak meg egymástól egy-egy üregben a staféták s egyik a másikig szalad az írással: akár­csak kétezer évvel ezelőtt. Meleg étel nincs napközben. Éjjel jelen­nek meg a málhásállutok a főző­ládákkal. Éjféltájban van az ebéd és a vacsora, napközben csak ke­nyér, sajt, valami hideg étel. A hely, amelyet a honvédek védtek, a legexponáltabbak közé tartozik az egész Karszton. Kiet­len, forró sivatag, fái elpusztul­tak, vize nincs, talaja kemény, éles kő, minden zuga srapnell-hüvelyek- kel, gránáttöredékekkel teli. Meg­sokszorozódnak itt a harc nehéz­sége s ez a csatatér, kövei miatt, talán a nyugati harctérnél is vé­resebb. Kozztanyevica védőit meg­hatott csodálat és elismerés illeti m8®‘ ____ Lengyel Géza. né l alkalmazott birót a pancsovai törvényszékhez hivatalból kiren­delte. — Lelkész változások. A megyés püspök P a t a y István munkácsi segódlelkészt Mezőpet- ribe, Nemes Istvánt Mezőpetri- ből Felsőbányára, Faulvetter Jánost Felsőbányáról Szinérváral- jára, Fechtal Mihályt Felső- domonyáról Tibára, M e r 1 á k Ferenczet Tibáról Munkácsra, Rá ez Miklóst Nagybocskórol Nagybányára helyezte át segód- lelkészi minőségben. Horny Osz­kár ujmisést Pólósra, Láng Jó­zsef ujmisést Erdődre, P e 1 t- sárezky Pál ujmisést Felsődo- monyéra, R e s z 1 e r István ujmi­sést Szercdnyére helyezte segád- lelkészebnsk. — Varjú Benő szinérváraljai segédlelkészt a nagy- bocskói plébános mellé rendelte leikeikben kisegitő gyanánt. — P a k o c s Károly püspöki szer­tartót és iktatót szeutszéki al­jegyzővé és levéltárossá, Lőr incz Lajos erdődi segédlelkészt pedig püspöki szertáriévá nevezte ki. — Házasság. Daróczy István gazdatiszt házasságot kö­tött a budapesti I. kér. állami anyakönyvi hivatalban Gecsey Irmával, a szatmári kerületi ba- tegsególyző pénztár könyvelőnő­jével. — Halálozás. Hiripi és ivácskói Böszörményi Nagy Zsigmond földbirtokos, szatmár- vármegye törvényhatósági bizott­ságának tagja, szatmárvármegye közigazgatási bizottságának volt tagja és a nagybányai ref. egy­házmegye tanácsbirája, munkáé életének 75-ik évében, Aranyos- megyeseu 1917. év junius 29-ik napján délelőtt hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése vasárnap délután volt a vármegye közön­ségének nagy részvéte mellett. Az elhunytat nagy kiterjedésű és igen előkelő család gyászolja. — Hősi halál. Súlyos csa­pás érte Masoranna Emil ezre­dest, Szatmár város katonai álló- másparancmokát. Legfiatalabb fia, Masoranna Alfréd, a cs. és kir. 7. gyalogezred hadnagya, aki csak nemrégiben végezte a bécs­újhelyi katonai akadémiát, az olasz fronton egy repülőgépről dobott bomba által találva, 21 éves korában hősi halált halt. A fiatal hős holttestét Gráczba szál­lították és ott temették el. — Hivatalos órák a városházán. A városi tanács a hivatalos órákat július és augusz­tus hónapokra egyhuzamban ren­delte el megtartani úgy a városi, mint a közigazgatási és rendőrségi hivatalokban. Ebez képest a vá­rosházán és a közigazgatási hiva­talokban julius 1-től szeptember 1 ig délelőtt 8 órától délután 2 óráig, a rendőrkapítányi hivatal­nál, a fogalmazói és segédhiva­talnál pedig reggel 7 órától dél­után 1 óráig tartják meg a hi­vatalos órákat. A rendőrség köz- igazgatási, bűnügyi, bejelentési és kihágási osztályánál az állandó A „M0DIA1T0-CLUBSPECIALITÉ“ SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA ma 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. im »© fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy 1—4 és a gyáros aláírása. S* D. MOHli a Pannónia felé. Pont ötöt mutat a toronyóra a város- | házának. A Kereskedelmi banknál elfordulva a bérpa­lota felé rápillantunk a má­sodik órára, még mindig öt az óra. A bérpalotánál a har­madik mutatja az ötöt, a Koro­nánál pedig a negyedik óra adja le pontosan az ötös szám­nak megfelelő óraütéseket. Elindultunk ötkor és pont ötre körül is jártuk a piacot. És ez nem boszorkány­ság. Az órák járnak, csak az időt állítják meg. De csak ebben az irány­ban. Visszafelé haladva az eddig 15 percnyi utat már 30 percnyinek mutatják. Te­hát az időveszteségünket be- hozni igyekeznek. Nem próbáltam még, hogy mennyit takarithat meg az ember, ha egészen körül­járja a székesegyházat. Ahány órája van a város­nak, annyiféleképen jár. Min­den torony minden órája más­képen hozza zavarba az óra szerint dolgozó embereket. A vasúti időt pedig egyik sem mutatja. Méltányolni kellene az órák buzgóságát, hogy mind­egyik jobban (hamarább) akar járni, mint a másik, de mégis csak kellemetlen, hogy igy az órák is és azok is rosszul jár­nak, akik utánuk akarnak

Next

/
Thumbnails
Contents