Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-16 / 3. szám

SZATMÁB ÉS VIDÉKE.

helyen már jó előre jelentkeztek, egyik sem tett olyan kijelentést, hogy megválasztása esetén ö a dijjazásra nem reflektál. Egyedül dr. Nagy Vince jelentette ki a közgyűlésen, öt tehát e tekintetben szemrehányás nem érheti

Hol a pénz! — ez volt csak a kérdés és ennek hatása alatt figyelmen kivíil maradt sok minden, a minek megtartása eddig szabály volt. A háborús erkölcsök, úgy látszik, az egész front mögötti világot hatalmukba kerítették, s a mi a közgyűlésen történt, mintha a nagy átalakulásnak volna egyik hullámcsapása.

Kicsiny dolgok ezek, de nagyon is jellemzők, amiknek nem volna szabad megtörténni, s hogy mégis megtörténhetnek, annak az okairól egy más alkalommal fogjuk elmondani nézeteinket.

I>.

— Vármegyei ügyek. A

vármegye közólelmezéso a műit hóban a rendelkezésre bocsátott 35 vaggon liszttel zavartalanul bonyolittatott le. A közélelmezési hivatal által elrendelt újabb termény rekvirálás eredményeként a vármegye 48000 métermázsa termény beszolgáltatására kötelezte- r.ett. A rekviráfás kedvezően folyik. a így remélhető, hogy a fejkvóta leszállítása, és a gazdasági szükségleteknek a lehetőségig történt megszorítása biztosítani fogja a kivetett kontingens előteremtését. Az a nyugalom és türelem, mellyel a vármegye közönsége ezen súlyos terhet elvállalta, fényes példája annak a hazafias, minden áldozatra kész felfogásnak amely a haza minden polgárát

később maga is elmondotta, de ez nem tartott sokáig, azóta feltétlenül odaadó hivem, s ha néha megtörténik is, mint pl. most az oldalozó előremenéssel történt, ez mindig csak olyan epizódszerü valami, rendesen nagyon hamar elmúlik.

Nekem is, Mackensennek is, F^lkenheynnak is kedveuc eszménk a háború szinterét tovább vinni Beszarábiába és ily módon hátába kerülni az orosznuk. De hát erről nem akarok többet mondani. Végtére is a „Szatmár és Vidéke“ sok kézen megfordul, nem szeretném, ha ellenségeink idő előtt megtudnák. Maradjon ez csak meglepetésnek a számukra.

Tek. Szerkesztő Ur! Még Focsani bevételét szerettem volna elmondani, de már arra nincs időm, mert 5 órakor roham van jelezve és már mindjárt 5 óra lesz és a mi fő, az első rohamot épen én vezetem. Pedig sok szép dolog történt ott, a mit elmondani érdemes volna, de hát hagyjunk máskorra is.

Ég vele és gyöngyharmat!!

hive: Ripp.

kel!, hogy áthassa. A közélelmezési hivatal elnöke a rekvirálás ellenőrzésére báró Majthényi József főszolgubirót és Kostyál Miklós őrs*. gyűl. képviselőket küldte ki vármegyénkbe. A vár- megyo petróleum szükségletének biztosítására kereskedelemügyi miniszter január hóra 960 mázsát utalt ki. Miután ezen mennyiségből december hóban csak 350 mázsa érkezett meg, intézkedés történt az esedékes mennyiségnek leszállítása iránt.

Apróságok.

Az egész villám viiágitási háborúban a képviselőnk eljárása volt csak kifogástalan. Ő kijelentette előre, hogy — ha megválasztják, dijjazás nélkül fog szolgálni és igy nem érheti » gyanúnak még csak az árnyéka sem, hogy a tantiemre pályázott. Látszik, hogy vérbeli politikus. És most nagy gyönyörűséggel moso- íyog a többieken, a kikkel azt az arélyeg nyilatkozatot kiadta és joggal mondhatja magában:

— Ezek ugyan becsapódtak !

#

Erélyes volt az a nyilatkozat, de a következő passzusát: „a hol nem virilis jogon vindikálunk közszereplésünknek tiszteletet“ — nem értem, mert az adott esetben tiszteletet semmiféle jogon sem vindikálhatnak, arról pedig, hogy a választott és virilis képviselő jogai között külömbség volna, mit sem tud a corpus juris. Egyébiránt a közszereplésnek tiszteletet vindikálni egyáltalán képtelenség, mert az a tisztelet magától képződik, s a hol úgy áll a dolog, hogy vindikálni kell, ott már hiba vau a kréta körül.

st

— Samukéra, gratulálok ! Igazán boldog lehetsz, hogy egy nagyon régi vágyad teljesült. A vöd . ..

— Mit a vöm?! Ssmmi része nem volt benne! Egyedül az én érdemem.

*

Pénzügyi körökben régen ismert az a meleg barátság, tn«ly az osztrák-magyar bank főnökét és a Leszámítoló bank vezérigaz gatóját egybeköti. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy most a villamvilágiíási bizottságba is együtt kerültek be.

— Csak az nem megy a fejembe. — mondja valaki — hogy két ilyen ember, a helyi piac két vezetője, hogyan mehetett bele ebbs a választásba, mely végezetül se dicsőséget, se tantiemet nem hozott.

*

Nyilatkozat, A „Szamos“ szemrehányást tesz nekünk munkapártiaknak, hogy a választás alkalmából az ellenzékkel szövetkeztünk és annyira megfeledkeztünk magunkról, hogy még az elnökünket is kibuktattuk. Ezt az insinuációt határozottan visszauta- sitjuk. Hogy az elnökünk kibukott, az csak egy véletlen, a melyért minket felelőssé tenni nem lehet. A véletlen pedig az volt, hogy a hivatalos szavazó cédulákat, a

! melyeken az ő neva is szerepelt, valaki véletlenül eltüntette és igy nőm voltak kéznél, mikor szavaztunk.

Egy munkapárti.

■»

A polgármesternek minden irányban megvan az öröme. Mind bejutott, u kinek csak megígérte. Mind kimaradt, a kiket nincs oka sajnálni, talán az egy Kereszt- szeghyt kivéve, de a mi szintén nem egé»zen bizonyos. Végre ben- maradtPethő Györgyig. A választás után találkozik Pethővel a kaszinóban, örömmel siet eléje és megölelve mondja neki:

— No csakhogy te bent- inaradiál, igazán örvendek rajta; nagyon ros/ul esett volna, ha te kibukol.

Demeter.

. HIEBE.

Este van, este van...

Arany János mondja a Családi kör cimü kedves költeményében :

Este van, este van: kiki nyugalomba! Feketén bólingat az eperfa lombja, Zúg az éji bogár, neki megy a falnak, Nagyotkoppan akkor, azután elhallgat.

Hát bizony elhallgat és szomorúan ballag a javithatlau ká- véházozó is tizenegy után az utcán és feketén bólingat a szembe jövő ismerőének, hogy minden kávéház zárva, minden korcsma csukva, nem lehat sehova pár szóra bemenni . . .

Mintha lába kelne valamennyi rögnek, Lomha földi békák szanaszét görögnek, Csapong a denevér, az ereszt sodorván, Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Hát bizony megélénkül az utca tizenegy óra tájban. Mint a méhrajok a kaptárból, úgy jönnek ki az emberek a kávéházakból, honnét ki kiséri őket a füst, a melegség, no meg a cigány, sovány zsebbel és néma hegedűvel. Hangos lesz az utca, kopognak a járdák; csoportokba verődnek az emberek, furcsálják, hogy korán haza kell mér menni. Pedig este van ... a tűz sem világit. De nincs úgy, mint jó Arany János idejében :

Nyitva áll az ajtó ; a tüzelő fénye Oly bivogatólag süt ki a sövényre, Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a házi asszony elszüri a tejet, Kérő kis fiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa.

És az utcák népe bámulja a holdat, a csillagokat és hazafelé ballag. Nem, mintha bizony neki este volna, hanem, mert záróra van.

. . . S átveszi egy tücsök csendes

[birodalmát.

Meos.

— Kitüntetés. Főispánunk fiái, Csaba Istvánt, a ca. és kir. 14-ik huszárezred hndnagvát az ellenség előtt tannsitott. vitéz magatartásáért Őfelsége Signum Laudisazal tüntette ki.

— Kende Zsigmond báró.

Egyik fővárosi lap híradása szerint Őfelsége a koronázás alkalmából szokásos rangemelések sorában Kende Zsigmondot is bárói rangra fogja emelni.

— Nagylelkű adomány.

Kovács Sándor főszolgabíró a hadiárvák javára 10.000 koronát adományozott, mely összeg hozzá- csatoltatik egy hasonló adományhoz, hogy azzal együtt egy nagyobb alapítványt képezzen.

— Uj székesegyházi hitszónokok. Főpásztorunk a két szatmári segédlelkészt tekintettel másirányu nagy elfoglaltságukra, a székesegyházi hitszór.oki tisztségtől saját kérelmükre felmentette és helyükre dr. Uhl Károly és dr. Soheffler János theologiui tanárokut. nevezte ki.

— Egyházi adományok.

A megyéspüspök a pupuovende- kek Szent Alajos Társulata számára fennállása 60 éves évfordulója alkalmából 500 koronát, a szatmári kath. Lagányegyeeület- nek karácsonyra 50 koronát adományozott. — H e h e I e i n Károly prelátuskanonok az ungvári rk. fiuioternátus javára régebben tett 12000 koronás alapítványát most újabb 8000 K-val gyarapította. — Szentgyörgyi Jordán Károly dr. apátkunonok a nagykárolyi kath. Legényegyesü- letnek ez évben is 500 koronát adományozott.

— Felfüggesztés. Az

avasuj városi járás főszolga bírája Moskovits Samu kányaházai •körjegyzőt a rekvirálás körül tanúsított mulasztása és hanyagsága miatt állásától felfüggesztette és ellene a fegyelmi vizsgálatot elrendelte.

— Halálozás. Részvéttel

és szinte kételkedve értesültünk róla, hogy ifj. Feiszthuber János polgártársunk, jóhirnevü helybeli órás iparos meghalt. Lehetetlennek tartottuk, hogy az a szép, erőteljes ember ilyen hamar elpusztuljon. Szivtáguiás. vesebaj és cukorbetegség egymásután támadták ' meg, össze roncsolták erőteljes alakját s rövid idő alatt a sírba vitték. 53 évet élt, 4 éve, hogy nő«. Felesége szül. Rényi Klára, kis leánya, szülei, nevelt fia s a rokonok gyászolják. Temetése szerdán délután 3 órakor lesz a Teleky-u. 5. sz. házból.

— Feltámadt a zóna!

A „Nagykároly és Vidéke“ legutóbbi számában olvassuk ezt az érdekes, bennünket, is közelről érdeklő híradást: Városunk, de a vidék és az utazó közönséget is bizonyára kellemesen fogja érinteni az a hir, hogy a vasúti étterem uj bérlője D e m k ő Mihály, állandóan friss csapolásu sör mellett visszaállította a közönség előtt annyira kedves délelőtti és délutáni zóna reggelit és uzsonnát, amely éppen a mostani időben, mikor az élelmiszerek beszerzése rendkívül meg van nehezítve, örvendetes újítás és hírünk olvasásakor kaján irigység fogja elfogni a vidéki nagyobb városokat. akiknek aligha akad egy Demkőjük. Sőt ellenkezőleg, sok irigységet és gáncsot fog szülni Deinkő ezen eljárása, mert egy zóna reggeli ára 7 0 fillérben, kis adagét pedig 1 korona 40