Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-05-29 / 22. szám
í f SZATMÁB és vidéke. ben! Az isteni, erkölcsi, sőt még a világi törvények is csak humbug volnának, a raffinált gaz okoskodás irgalmatlanul gázol rajtok keresztül, mert az önző érdekeknek mindezek útjában állanak. Az igazságot elmagyarázzák úgy, a hogy nekik kedvez; kitekerik a nyakát, hogy halotti torát megülhessék. A szentlelket megtagadják, kifitymálják, mert önző érdekeik nekik ezt igy diktálják. Nem riadnak vissza a legocsmányabb cselszövésektől, gyalázatos erőszakoskodástól; a becsületes meggyőződés elfojtásától; a lelkeknek pénzzel, anyagi jutalmakkal való megvásárlásától, csakhogy táborukat szaporíthassák — az igazság elnyomására, hogy igy Gó- liáthonként kéjeleghessenek. Ezek gyalázatosabb kufárok még azoknál is, kiket a Megváltó a jeruzsálemi nagy templomból kisepert. Olyan veszedelmes egy tábor ez, mellyel szemben annak a másik tábornak, a mely az igénytelen Dávidok szerénységével védi az igazságot — valóban kétségbe kellene esnie, ha egy magasabb erőbe, a szentlélek megsegítő kegyelmébe vetett rendíthetetlen hittel nem állhatna meg a porondon; és azon szent meggyőződéssel, hogy csak az győzhet és annak kell győznie, a ki Isten nevével, az isteni erkölcsi törvények tiszteletben tartásával védi az éltető igazságot. Megnyugtatásul szolgálhat nekünk az a tudat, hogy mi ez utóbbi táborhoz tartoisrneri a régi és az uj szereplőket, a kinek tehát én nagy hasznát vehetném. Épen egy palota elé értünk, a mikor hölgyem hirtelen megállóit és búcsút vett tőlem ezen szavakkal: „Én itthon vagyok, Isten önnel, a viszontlátásig!“ Oly hirtelen történt az egész, hogy mire meglepetésemből magamhoz tértem, már a szép nő sehol sem volt. Este későn haza érkezve szállodámba, illatos levélke feküdt asztalomon, amelyben csak ennyi állott: Holnap okvetlen találkozni fogunk! ß Képzelhetni, mennyire felizgatott ez a pár szó. Az a holnap tegnap a ma volt, de ^ még eddig semmi sem történt. Érzem azonban, hogy történni fog, azért sietek befejezni tudósításomat. Megvallom, nagyon aggaszt, hogy nő kavarodik a játékba, mert régi igazság, hogy ez sohasem szokott baj nélkül járni, de ha ez utón lapom részére fontos hírekhez juthatok, vállalom a veszélyt, mert az igazi riporter, ha a nyájas olvasó érdeke úgy kívánja, szembeszáll még az ördöggel is. R. zunk, mely az igaz ügy védelmében a Szentlélek megsegítő kegyelmébe vetett hittel, és lelkesítő erejével küzd. És ha valaha ez a lelkesedés tudott csodás eredményeket 'felmutatni, mi ezzel a csodálatos eredménnyel dicsekedhetünk, s merjük hinni, hogy az igaz ügy fényes gyözedelernmel koronázandja küzdelmünket. Csak igy folytassuk tovább is. Isten, Király, Haza lelkesítő jelszavai alatt tör- hetlenül haladjunk előre mindaddig, mig kaján ellenfeleink be nem látják tévedéseiket, és azt, hogy a Szentlélek segítő kegyelme minket támogat és lelkesít, mert ré- szünkön van az igazság s igy minket le nem verhetnek. Ez a hit, ez a szent meggyőződés lelkesítsen bennünket továbbra is — mint lelkesített eddig is. Győzni kell — és győzni is fogunk a pokol minden szörnyetegeivel szemben is. S hogy ezt elérhessük, e szent pünköst ünnepének alkalmával kérjük továbbra is a Szentlélek segitö kegyelmét — imádván eképen: Jövel Óh Szentlélek, — töltsd be szivünket és lelkünket a megváltó hit és szent lelkesedés erejével, hogy mig magunknak egy boldogabb jövő kiküzdésére törekszünk, Istennek is tetsző munkát végezhessünk !... Egercsehi-kószénbánya központ, 1917. május 23 Fodor György ny. levéltáros. — Hadikölcsön iroda Szatmáron. A hatodik hadikölcsön sikerének előmozdítása céljából dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnöklete alatt népes értekezlet tartatott csütörtökön d. u. 3 órakor a városháza kis tanácstermében, amelyen elhatározták, hogy a hatodik hadikölcsön széleskörű propagálása érdekében indítandó mozgalom állandózitása céljából a városházán „Hadikölcsön irodát“ létesítenek. Ezen iroda szervezete dr. Vajay Károly kir. tan. polgár- mester kezében összpontosul, — előadója dr. Pirkler Ernő tanácsnok. A propaganda feladatának i részleges keresztülvitelére bízott- j eág alakíttatott, melynek tagjaiul megválasztattak: Unger István O. M. B. főnök, cs. Mayer Sándor, Wailon Lajos, Róth Lajos, Kovács Ábrahám, Asztalos Sándor. dr. Weisz Sándor, Losonczy József, dr. Lehóczky János, Thurner Albert, dr. Harcsár Géza, Bánó Gábor. Noéh Zoltán, Koródy Mihály, dr. Havas Miklós, Ratkovszky Pál, Horváth Bertalan, Mertz József, Bálteky Lajos. Benkő József, dr. Jordán j Sándor, Kovács Lajos és Gönczy | Pál. Ezen bizottság állandó nyil- 1 vántartást vezet arról, hogy kik j jegyeztek badikölcsönt, mennyit j jegyeztek s akik hazafias kötele- ’ zetteégfiknek eddig eleget nem tettek, vagy nem azon mértékben tettek, amint azt anyagi 8rejük megengedte volna, azokat személyesen fogják felkeresni, hogy Szatmáron senki ne maradjon, aki tőle telhetőleg részt nem vett a végső pénzügyi diadal kivívásában. „Oh, mért oly késön...“ Nini, — a „tisztességes“ kereskedők is megmozdultak. Nem tetszik nekik a helyzet. .Lelkiismeretűket mardossa annak a lehetőségnek elgondolása, hogy valami rosszat fog róluk gondolni a közönség. A fogyasztók' tábora tudniillik, amelyikkel szemben ők eddig is annyira igyekeztek előzékenyek lenni. Ezután sem akarják elhagyni ezt a derék, fizető — jól fizető — népséget. Inkább tömörülnek, hogy az ország egész kereskedői tisztessége egy rakáson legyen látható, minden belépési dij fizetése nélkül. Készül már a „tisztességes kereskedők egyesülete“. Nos, magunk is kiváncsiak vagyunk, hányán lesznek és hogy fognak kinézni. Hogy fogják majd megállapítani a tisztességnek azt a mértékét, amelyik az egyesülésbe belépésre jogosít. Eszünkbe jut az a főkapitányi rendelet, amelyik a Pannónia kávéház falain volt olvasható. Hogy a kávéhézat csak a társadalmi illemszabályokat ismerő vendégek látogathatják. Még ma js számon kellene kérnünk, miért nem áll az ajtóban egy illem-pincér, aki a belépőket vizsgáztassa. A mai demokratikus világban csak tán nem a külsője után ítélik meg — vagy el — az embereket! Ennek az egyesülésnek a bejárásánál is bizonyára egy tisztesség mérleg lesz. Rá fogják állítani minden belépőnek a Isikét és a múltját. A mérlegen lesz egy másik serpenyő, benne a tisztesség minimumának súlyával. A mérleg nyelve mutatja majd az eredményt. Oh, ha ez a nyelv beszélni fog tudni! Jó lesz a tagfelvételt titkos ülésben „eszközölni*. Aztán majd lesznek kérdőpontok. Kinek, mennyi raktára volt normális beszerzési árak mellett. Meddig volt szive az árut visszatartani és milyen árat tudott elérni? Mennyi leirt „bóvli* állt nála kidobásra szánva, amit csak azért tartott egy zughelyiségben, mert nem érte meg a szemétre hordás költségeit. Vájjon milyen áron sikerült mégis megszabadulni ettől a végén nélkülözhetetlenné vált portékától? Mennyi a minimális haszon, amit a maximális árak mellett eltudott érni ? stb. stb. Jöhetne a kérdések légiója, amit csak a kis és közép emberek asz- szonyai tudnak a zokogás minden erősségű skáláján végigsorolni. Áh, de most, végre felszólal a belátás, a kereskedői elkeseredés. Mért oly későn? Nem lehetett azt eddig is felismerni, hogy lelkiismeretlen, zug-kereskedők halmozzák az árukat? Nem volt e a kereskedők legjava részéről is megbélyegzendő, hogy össze nem állottak a közönség és a saját becsületük védelmére már akkor, felkutatván és a nyilvánosság pellengére alá állitván az árfelhajtókat? Hanem szó nélkül, hallgatólagosan tettestársaivá szegődtek ezeknek azzal, hogy a mesterségesen fölhajtott árakat nemcsak tűrték, de magukévá tették és saját portékáikat is igy adták el? A nagy nyereségek jól jöttek, addig, amíg volt áru; nem hallottuk a kereskedők lelkiismeretének a szavát egyszer sem. Hanem most, amikor a tűrhetetlen viszonyok miatt kormány intézkedésekkel jóformán minden élelmicikk központosítva van, úgy, hogy a kereskedő urak már már coriandert, szegfűszeget és medvecukrot árulhatnak szabadon megállapított árakon, amikor a bólt- becsukás veszélye fenyegeti őket, — most megmozdulnak. Most szervezkednek, most már elő a frázissal, — kereskedői tisztesség cége alatt akarnak áruhoz jutni. Oh, — kérjük, — kilátszik a szent takaró alól a lóláb! A fogyasztók országos egyesülete majd résen lesz. Elég volt a háborús nyereséghői. Most, amikor már minden élelmiszert emberszáj szerint kell kimérni, az ehhez váló mérleget csak mi — a fogyasztó közönség akarjuk szolgáltatni. Nyugodtak akarunk maradni, hogy ne kelljen protekció tiz szem rizskásáért, 3 gramm kávéért-, vagy kát kocka cukorért. A kereskedő urak dolgoztak eleget, nyugodjanak immár meg a jól kiérdemelt babérleveleken, amiket majd érdemeikhez képest kiszolgáltat részükre a „fogyasztók országos egyesülete“. (Ma.) Apróságok. Megalakult a „Hadikölcsön iroda“ városunkban, a melynek feladata, hogy nyilvántartsa, kik és mennyit jegyeztek a VI. hadi- köicaönre, s ha valaki nem elég buzgó volna e tekintetben, hogy azt szóval is kapacitálják. — Istenem! — sóhajt egy tisztviselő — miért nincs nekem ssázezer koronám ?! Komolyan mondom, ha volna, az utolsó fillérig hadikölcsönt jegyeznék rajta. Nem kellene engem kapacitálni. * A vége tehát mégis az lett, hogy Tisza István megbukott és megvan a nagy kavarodás, hogy ki legyen az utóda. Az a kombináció, hogy József főherceg következnék utána, a legfényesebb elismeiése az ő egyéni kiválóságának és mutatja ellenfeleinek kicsiségét, a kik a főhercegi palástba kapaszkodtak, mikor annak idején a nádorhelyettesi jelölést épen az ő megbuktatása céljából olyan ügyesen kieszelték, s abba kapaszkodnak most is, hogy valamiképen az annyira óhajtott miniszteri székben kényelmesen elhelyezkedhessenek. •a — Olvasom a különböző neveket, — mondja valaki — a kik a válság megoldásánál szerepelnek és bámulattal látom, hogy a Lo- vászy Márton neve sehol sem fordul elő, holott „Magyarország“ legfőbb szóvivője, a ki Tisza Istvánról már nagyon elismerőleg nyilatkozott, mikor csak „ez a törpe ember“ volt a titulussá.
