Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-04-24 / 17. szám
/T ■ \, Harmincnégy edik évfolyam. — 17. szám. Szatmár-Németi, 1917. április 21. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg jelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: JDr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. Tisztviselők fizetése. A fizetéseket részben készpénzben, részben természetben adták a régi jó időkben. Uradalmak, gazdálkodással foglalkozó intézmények, nagy üzemek manapság is adnak fizetést természetben, vagy legalább a fizetés bizonyos hányadát adják ki ily módon. Ezek a tisztviselők most legkönnyebben viselik sorsukat. Ha visszaemlékezünk a régi magyar nótára, akkor megtudjuk, hogy tiz forint 20 krajcárból megélt, egy bojtár. A tiz forint 20 krajcár egy évi fizetés volt, a többit természetben kapta. Még nem is oly régen a kis- birö évi 20 forint fizetés mellett egy pár csizma fejelést is kapott a fizetésébe. Általában a csizma kedvenc fizetési eszköz volt a megszolgált munkáért. Ezt a régi jó időt hozza vissza most a háború. Tisztviselőinknek a helyett, hogy megfelelő percentes fizetés emelést adna az állam, egy ötlet alapján cipőket utalna ki kedvezményes áron. Még megérjük, hogy például a táblabiró fizetésemelésképen két pár cipőt fog kapni, könnyűt, vagy nehezet, vagy fatalp t. Joga lesz válogatni a pénzéért. Nem illik, nem szabad az államnak ezt az atyai jóindulatú gondoskodását kigunyolni. Bírák, pénzügyi tisztviselők, postások és talán a tanárok is kapnak majd cipőt, még pedig valószínűleg könnyűt, hogy nehéz helyzetükön ezzel is könrtyi’tve legyen. Teljes egészében méltányoljuk az államnak, az egyes minisztériumoknak ezt a messzemenő áldozatkészségét, amellyel a drágaságtól rne • kiűzött tisztviselőknek segítségére siet, a hónuk alá i nyúl, helyesebben a lábukhoz, | hogy felemelje őket a megélhetés nehéz gondjaiból, ahova besüppedtek. Mert ezek a tisztviselők nem lesznek kinn a bajból azzal, hogy az állam esetleg egyes ügyes és élelmes gseftelők segítségével o O ö cipőt juttat a számukra — pénzért. Igaz, hogy manap a cipőnek nagy értéke van, de a cipőn kiviil is nagyobb szükségleti cikk a ruha, a kenyér, a bus, a zöldség és minden élelmiszer, amelyre a tisztviselőnek és családjának szüksége van, hogy megélhessen. V;rt ma egy hatodik fizetési osztályban levő tisztviselő jövedelme annyi, mint békében volt egy dijnoké. Még annyi sem. Ehhez viszonyítva mennyi* fizetés jut tehát annak a szegény Írnoknak, vagy dijnoknak, akit a sors szeszélye erre a sanyarú pályára vetett!? Ez nem fizetés sem egyiknek, sem másiknak. A cipővel való próbálgatás ötletnek nem rossz, de az ilyen és hasonló apróság segítségnek semmi. Ezzel a tisztviselők helyzetén sem segítve, sem könnyítve nem lesz. A husvétvasárnapi impozáns tisztviselői gyűlésnek mély hatást kellett gyakorolni az illetékes tényezők lelkére. A tisztviselők fizetésrendezését nem szabad halogatni. Ha az állam tűrte 4$ hadi magánvagyonok szaporodását, amelyeket a háborús konjuktura halmozott a szerencsések javára, akkor tűrje el az államkasszája a 3f£irefi országból. — Saját külön tudósitónktól. — II. A mint már múltkori tudósításomban jeleztem, a következő látogatásom Kerenszfeynek és Ceeizdének szólott. Mindketten nagyon szívesen fogadtak. „Tudom, mit óhajt első sorban megtudni, — kezdte a beszédet Kerenszky, a kihez először mentem — hogy meglesz-é hamarosan a béke? Ha rajtam állana, mór holnap aláírhatnék, de ez a felfújt Miijukov az ő angol barátsága folytán, mely köztünk legyen mondva nagyon sok pénzt hoz neki a konyhára, még egy darabig útjában áll és mig őt ki nem rugjuk. addig békéről ezó sem lehet. Hanem én remelem, hogy ez nagyon rövidesen megtörténik, bár az is könnyen megeshatik, hogy egy olyan felfordulás következik be, ami aztán mindent a feje tetejére fog áiiitani. Nem akarok jövendőt mondani, de nagyon féiek tőle, hogy a milyen szépen kezdődött, nein fog úgy is folytatódni és hogy mikor lesz vége, azt igazán elképzelni sem tudom. Én nagyon félek, hogy a választás mindent felborit, mert ha egyszer a korteskedós megkezdődik és abban részt vesz a hadsereg is, a mint hogy ez már ilyen irányban meg is indult, akkor egy verekedés lesz az ország és egymást fogják gyilkolni az oroszok. Azért akarom én, hogy előbb rend legyen és csak azután fogjunk a választáshoz, de nem akarnak rám hallgatni. Különben Cseizde barátom, a kivel sok tekintetben egy nézeten vagyunk, még bővebb felvilá gositással fog szolgálni. Igen ! majd el is felejtettem, —■ szólt, mikor buesuzáskor kezet fogtunk — legyen olyan jó és mutassa meg referádéját, mielőtt elküldené, mert azt akarom, hogy a „Szatmár és Vidéke“ teljes hűséggel adja vissza, amiket mondottam.“ Mig autóm a Cseizde lakásához ért, úgy látszik, Kerenszky már telefonon elmondta neki, a miket velem beszélt, mert mindjárt igy fogadott: „Nekem sincs egyéb mondani valóm, mint a mit Kerenszkytől hallott, az ő felfogása mindenben egyezik az enyémmel, külombség csak ott van köztünk, hogy ő kizárólag köztársaságot akar, mig én a vegyes kormány formát óhajtom. Az én elvem, hogy minden polgár megtalálja 1 azt, a mit az ő meggyőződése sze- I rint helyesnek és kívánatosnak ' tart, ámde mivel az egyik rész I köztársaságot, a másik pedig rao- | narchiát akar, leghelya-ebb, ha j mindkét felet kielégítjük, vagyis választuuk köztársasági elnököt és választunk uralkodót is. Ha lehet, hogy két önálló államnak közös uralkodója legyen, miért ne volna lehetséges, hogy egy nagy birodalom felett két államfő uralkodjék, egv köztársasági elnök és egy cár. Hogy ez aztán a ki vitelben hogyun fog alakulni, az már későbbi kérdés, én a magam részéről a mellett volnék, hogy az uralkodás felváltva menne, egy évig pl. a köztársasági elnök, egy évig pedig a cár uralkodna és a ki épen szabadságon van. az ellenőrizné a másikat. Feltétlen hive vagyok a békénsk, azért akarom, hogy a választáson hamarosan túl legyünk és a két államfőt megválasszuk, hogy legyen a ki a békekötési okmányt aláírja. Ez a pont az, ahol nem vagyunk egy nézeten Kerenszky vei, de...“ — itt az ajtó hirtelen feltárult és berohant Rodziankó a duma elnöke és felemelt ököllel ordította: „Árulók! gazemberek! Te is! Kerenszky is]“ Én ámulva néztem a jelenetet, s még jobban ámultam, mikor Cseizde mosolyogva benyúl a szekrénybe, kivesz onnan egy tele fiaskót és kezébe nyomja a dühös férfiúnak, a kinek vonásai
