Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-04-03 / 14. szám

Harmincnegyedik évfolyam. — lé. szám. Szatmár-Németi, 1917. április 3. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 O fillér. Sötétben tapogatózunk még Magyarország jövendő fejlődési irányának kérdésé- ; ben. Maradunk e kizárólago­san mezőgazdasági állam s csak e kereten bejül feszít­sünk e meg minden erőt a nemzet tehetségeinek, mun- kaképességének teljes kifej­tésére, vagy bele kell e kap­csolni a tevékenység körébe az ipart, kereskedelmet is, hogy többféle forrása nyíljék az állam vagyonosodásának. Nem lehet tudni, a há­ború eredménye micsoda ha­tárokat fog vonni az egyes népek érvényesülési törekvé­seinek. Ki tudja: határaink tágulnak-e és ellenségeink és jóbarátaink csoportosulása mi­3fCireü országból. — Saját külön tudósitónktól. — A haparandai gyorsvonaton érkeztem meg Pétervárrn. Amint leszálltam a vonatról, három felől is közrefogtak és vittek be az állomási őrszobába, a hol alapo­san megvizsgáltak. Arcképes iga­zolványom nálam lévén, mikor meglátták rajta a szatmári főka­pitányság pecsétjét, a hangulat egyszerre megváltozott és a ren­dőrparancsnok a legbarátságosabb hangon intézte hozzám a kérdé­seket. Mikor pedig az is nyilván­valóvá lett, hogy mint a „Szatmár és Vidéke-4 külön tudósítója aka­rom lapom olvasóit alaposan tájé­koztatni az oroszországi események­ről, a parancsnok haptákba vágta magát, szalutált és bocsánatot kért az eddigiekért és sajnálkozva je­csoda uj helyzeteket fognak teremteni. A fantázia e téren szabadon dolgozhat, mert egyelőre minden föltevés jo­gosult. Középeurópai gazdasági egyesülésre való törekvés újabb háborúsjövőnek képezné csiráját, a nemzetek vagyo- uosodási céljainak két ellen­tétes törekvésű karteiljét szer­vezné, ami állandó súrlódásra, féltékenységre, végén fegyve­res összeütközésre vezetne. Egyfelől középeurópa, más­felől a rajta kívül állók szö­vetsége előbb gazdasági, majd politikai érdekeikkel kerül­nének szembe egymással, — nem volna más a helyzet, mint, a mostani háború előtti állapotnak fotográfiája, amely­nek feszültségéből szükség­szerűen fakadt fel a háború. lentette ki, hogy mindjárt ezen kellett volna kezdenem Tegnap két látogatást intéz­tem ül. Voltam Curezkoje-Zelóban a' cárnál és délután Miljukov külügyminiszternél. Úgy gondol­tam. hogyha alapos tájékozást akarok szerezni, a leghelyesebb eljárás lesz a két szélsőségnél kopogtatni. A cár, a ki értesítve volt érkezésemről, rendkívül szí­vesen fogadott. Elébem jött, ba­rátságosan kezett fogott velem és leültetett egy karos székbe, inig ő állva maradt és úgy felelt a kérdésemre. — „Azt kérdezi, hogyan tör­tént ez az egész dolog ? Hát biz ez a legkc.miszabb árulás volt, a mit velem cselekedtek ! Angol pénz, uram, angol pénz, a mi a forradalmat csinálta és uztán aljas becsapás, a tűivel a lemondási okmányt velem aláiratták. De nem hagyom annyiban, mert ez a lemondás nem lehet rám köte­lező, miután olyan körülmények között Íratták velem alá, a mikor szabad cselekvési képességgel nem is bírhattam. Meg voltam téveszt­ve, meg voltam ijesztve és aztán uz okmány fel sem lett. előttem Mi eddig is csak más, nagyobb, erősebb szervezetű hatalmakkal együttesen tud­tunk olyan-amilyen gazdasági, ipari tényezőként kijutni egy igen kis terjedelmű részére a világpiacnak s ennek a nagyszabásn atyáskodásnak rengeteg gazdasági ellenér- tékkel fizettünk meg. Ennek reakciójaként sokszor támadt nálunk a hazai termékek pár­tolásának divatja, de a spó­roló és tisztán hazafiassági okokból áldozatokra nem kap­ható magyar közöny, a kül­föld csábításával nem tudott megbirkózni. Hiányzott a tár­sadalom politikai, a nemzet jövendő boldogulására te­kintő öntudata, szervezett­sége, — nein láttuk még a gazdasági függőség veszedel­mét közvetlen közelről. olvasva, sőt két. tanúval sincsen megelőttemezve, világos, hogy a bíróság érvénytelennek fogja ki­mondani. És ekkor majd vissza­fizetek mindenkinek, a kik velem ezt a komédiát csinálták. Beszél­het aztán a nemzetgyűlés, a mit akar; választhat másik cárt, vagy ha jobban tetszik neki, köz- társasági elnököt, csak egyszer a jogerős bírói Ítélet legyen a ke­zembe.“ Még folytatni akarta a be szédet, de a cáruó hivatta és be kellett mennie. Bucsu/.áskor még megigértette velem, hogy újra meg fogom látogatni, « legköze­lebb ott maradok ebédre is. Meg­ígértem és azzal vissza mentem Pétervárra Miljukovhoz. Ép«n nagy munkában volt, mikor be­jelentettek nála, egy körlevelet | fogalmazott az antant hatalmak- j nál lévő nagykövetekhez és az j amerikai elnökhöz, de azért mégis | elfogadott. Jelentéktelen kinézésű ember, olyan bözépterraete van é« feltűnő nagy szakáia, a m-lyet beszélgetés közben folyton mutató ujja körül tekerget. — „Tudom, bogy a cárnál volt, — kezdte a szót — s azt is Ez a világháború, amely emberi, erkölcsi javakban és a nemzeti vagyonban oly örületes pusztítást tett, — föl kellett, hogy a szemünket nyissa, hogy e kérdésben is tisztán lássunk. A nemzet élete nem le­het másféle nagyban, mint az egyéné, aki mindenkitől való függetlenné válásra, ere­jének, tudásának minden irányban szabad és teljes ér­vényesítésére törekszik, tar­talékjait gyarapitja. Arra kell készülnünk, hogy, ha valaha akaratunk ellenére bár, bezárulna körü­löttünk a világpiac, ha csak magunk erejének produktivi­tására volnánk utalva, — akkor is mindent magunk állítsunk elő s hiányt ne érezzünk semmiben. tudom, hogy mit beszéltek. Kép­zőiéin, hogy jót mulathatott, mi­kor a lemondási okmány érvény­telenítését előadta. No csak hadd pereljen, Iih van pénze és ideje rá, mert a perlés mindenütt sok pénzbe és sok időbe kerül, de se­hol sem annyiba, mint mi nálunk» Az előbb volt itt Buchannan az angol nagykövet, ezzel is ezen mulattunk. Különben, köztünk maradjon a szó, annyit mondh»r tok, hogy ezeknél az angoloknál nincs gyalázatosabb náció a vilá­gon, s ha olyan sok pénzzel nem forognának az ember körül, már ezt a Buchannsnt is régen kirúg­tam volna. Reggel óta mindig »•zen a körlevélen kinlódom, s a hányszor bejön, folyton korrigál rajta és nem tudom kedvére meg­csinálni. Da hát fizet, mint katona­tiszt, az ilyen embernek tehát érdemes dolgozni. Édes barátom, nagy súlyt fektetek arra, hogy a lapjában rólam kedvezően nyi­latkozzék, a valahogy olyat ne írjon, mintha én a háborúnak hive volnék, mert, én is a békét óhaj­tom, de azt egyelőre nem tanácsos hangoztatni. Megjön az magától is, s ha a katonaságnak nem less nagyválasztóku cipőraktárát ajánljuk a t mi) klziosépek, mist a lepleik tíerarisi forrást. Szálú is ?ib legEagji optaMára. Jf Közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. A fali amerikai Kii Quality cipők kizárólaps raktára. Megérkeztek a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők.

Next

/
Thumbnails
Contents