Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-03-27 / 13. szám

2 SZATBSÁR ÉS VIDÉKE. amelyet azért kapott, mert cse­lédjét nem jelentette be. Helyte­leníti a jelenlegi bejelentési rend­szert és azt indítványozza, hogy más nagyvárosok mintájára Szat- máron is a tőzsdékben árusítandó válaszos levelezőlapokkal lehessen lebonyolitani. Polgármester az indítványt tudomásul veszi. Ez­után áttért a közgyűlés Szathmárv Józsefnek a mozi bérletére vonat­kozólag tett ajánlatára. A köz­gyűlés Szatkmári József ajánlatát egyhangúlag elfogadta s vele a mozi bérletére vonatkozó szerző­dést 1917. év december 31-ig meghosszabitotta évi 30 ezer ko­rona bérösszeg ellenében, egyben utasította a városi tanácsot, hogy 1918. január 1-re a házi kezslés terveit, költségvetését készítse elő s azokat már ez év szeptember vagy október havában terjessze a közgyűlés elé. — E'Után Székely Endre I. aljegyző ösmerteti a Neuschloss-fóle fürészgyár aján­latát, amalyben kéri, hogy jelen­leg érvényben levő és 1923. dec. 31-én lejáró bérleti szerződését, amelynek alapján a váiostól a gyártelep területét bérli, hosszab­bítsák meg 1930-ig és ha eset­leg, a gyár által épitendő tiszt­viselői és munkáslakások céljaira még további 2—5 kát. boldnyi területre lenné szüksége, az a mostani feltételek mellett, 30 IC évi bérösszeg ellenében adja bérbe a város, továbbá hogy az ezután épitendő tisztviselői és munkásla- kásokat, istállókat és kocsiszíne­ket a szerződés lejártakor a város vegye át tőlük. A közgyűlés ki­mondotta, hogy a szerződést meg­hosszabbítja, a további területe­ket — az ott elterülő többi vá­rosi ingatlan hasznosításának meg­akadályozása nélkül — holdan­ként 30 K évi bárért átengedi. A most meglevő épületeket a vál­lalat a szerződés lejárta után 6 hónappal elszállítani köteles, az Olyan furcsán mondta ezt, még mosolygott is hozzá. A fé­lelem nehéz porcai megzavarták eszét. Dalinké folytatta a beszédet: — Bocsáss m»g! Tudom, hogy végünk van. Mi is megha­lunk. Ne váljunk el az élettől egymásra haragudva, eddig sem haragudtunk. A tiszt lelkében egymásután cikkáztak át a gondolatok és ér­zések ezrei, a szép Delinkére né­zett, majd balkan mondta: — Csalódik. Én meghalok, de maguk nem. Megmentettem magukat. Visszatértek a kozákok egy orosszal. A haldokló kérte és megparancsolta dühöngő emberei­nek, hogy azonnal hagyják el a kastélyt és haladjanak tovább, hiszen ő maga lőtte főbe magát. Elfáradt a beszédben, lehanyatlott. — „Adieu, Isten önnel!“ Meghalt. Az orvostól meg­tudták, hogy Dammarof herceg­nek a legkisebb fia. A kozákok lóra ültek és tovább pusztítottak. A herceget ott hagyták a kas­télyban, nem törődtek többet vele. * Elmúlt az orosz veszedelem, honvédőink megtisztították a ko­zákok hordáitól az egész felvidé­ket. Tavasz lett, mosolygó tavasz. A hegyek újra felvették zöld kön­tösüket, ünnepeltek, kacagtak: ezután emelendő épületek tekin­tetében pedig csuk akkor fog a város nyilatkozni, ha a vállalat előbb bemutatja azok terveit és költségvetéseit. Színház. Néhány meleg, őszinte mű­vészi nívójú estének hatása alatt írjuk ezt a referádát. Gomba­szögi Frida bizonyosan érezte azt a rendkívüli elismerést, azt a kiáradó megbecsülést, amit játé­kának tökéletessége a város kö­zönségében kiváltott, két estével meghosszabbította vendégszereplé­sét. Tudatosan, spontán, csak azért is megmaradunk a vidéki ily nemű tudósítások hangjánál és szokvány szólamainál: a naiv lelkesedés oly jól esik most nekünk és azt akarjuk, hogy ez a pár sorunk a keresetlen őszinteség meggyőző erejével hasson. A vendég nagyszabású mű­vészete, mint egy exotikus virág, teljes pompájában fejlett ki sze­münk előtt. A Lyon Lea buta és buja kis zsidólányát, madonna arcú, szeretőnek elmenő Sárga liliomját, a Mandarinban Gr<‘- gorinó minden izgalmat átélő asszonyát ép oly tökéletes őszin­teséggel játssza, minta Kisasszony férje cimtt vígjáték Nellyjét. Micsoda meleg, mélyen zengő tónusu skáláját járta meg pár nap alatt, a Démonokban pedig egyet­len estén a női lélekórzés és gon­dolat világának. És maradt min­dig a nő, a tipus. mindig épen az, és sem nem több, sem nem kevesebb, mint akinek lennie épen kellett. Ha lehet különbséget tenni: temperamentuma, egyéni­sége ott ragyogott hatásában leg­inkább meggyőzően, ahol a férfi­val játszó, a férfi, az ideál lekö­tésére minden női fegyvert fel­mert a természet nem vesz részt az emberek ádáz, esztelen küz­delmeiben. A báróné eltemettette a herceget a park közepén lévő nagy tölgyfa alá, sírkövet emeltetett: A hősnek. A virágok szépen fej­lődtek sírján, beborították az egész hantot. Időközben meghalt a té­bolyodon anya. Bekerült « ká­polnába a többi családtagok közé. Délinké sokszor ült a szép nyári alkonyaikor a sir fölött és u nap haldokló sugarai gyakran törtek meg konnybelábadó szem­pilláin. Kit siratott? ... Az anyát, a hőst, a háború áldoza­tait, vagy csak azért sirt, hogy sírjon ? . . . Ö tudja. Incze Gábor. Dr. PALOCZ k. egészségtani tanár v. kórházi specialista orvos BUDAPEST IV., Károly-kömt 2. sz. Sok évi óriási speciális praxisa foly­tán teljes biztonsággal felismeri és ki- gyógyitja úgy férfiaknál, mint nőknél a titkos és nemibetegségeket, valamint az azokból származó összes bajokat. Rendel hétköznapokon d. e. 10—12, d. u. 3—5 óráig. Ha személyesen lehe­tetlen volna megjelenni, válaszbélyeges levélre szivesen ad díjtalan felvilá­gosítást afelöl, hogy otthoni kúrával hogyan szabadulhat meg gyökeresen a bajától. 13—20 használó alakot kellett személye­sítenie. Igaz, spontán, öntudatos minden szava, Ízléses, bámulato­san plasztikus minden mozdulata és arckifejezése. Némajátéka ép olyan beszédes, mint amilyen ide­álisan hat beszédje erejének min­den fokozata. A vidék ritka öröme ily határtalan művészetü vendég föl­lépése, — fáj azonban, hogy oly ritkán juthatunk az effajta nemes művészet élvezéséhez. Partnereit is megbabonázta a vele játszás érzése. Dózsa Jenő minden este s különösen a Sárga liliomban brilliána tudással, odaügyeléssel játszott, gondosan, a részletekre kiterjedő elgondo­lással és tökéletes felfogással. Jakabffy Dezső sok szerencsé­vel kacérkodik a komoly múzsá­val, felfogásában tiszta, jó játékot produkál, — kissé még túl pate- tikus, — de rokonszenves. Sárga liliomnál Kiss Árpád talált egyéniségének megfelelő szerepet a főhadnagy alakításában, — őszintén bevalljuk, kitűnő, gondos játéka komoly elismerésre méltó. A kisebb szerepeket kitünően megjátszották Bányai Irén, Szántó Jenő. Dr. Markovits Aladár. Apróságok. A cár tehát megszökött, kér­dés már most, hogy szeretett ven­dége és reménybeli násza, Ferdi­nand román király, hogy érzi magát ez idő szerint Oroszország­ban. Mert borzasztó lehetett annyi vesztett csata után ott hagyni a saját országát és a hatalmas cár köpenyege alá menekülni, de mi az ahozképest, mikor azt kell lát- ■ nia, hogy a köpenyeg megvan | ugyan, de u ki a lelket tartotta l benne, az már kámforrá vált. A j lapok ugyan megcáfolják a cár í szökésének hírét, de ez a Ferdinánd helyzetén semmit sem változtat. * A tegnapi közgyűlés elfo­gadta a mozi bérletére nézve a Szatmári ajánlatát és igy a terve­zett mozihivatal elmarad, a mi nagy szerencse a városra nézve, Í mert egész biztosra vehető, hogy házi kezelésben az a jövedelem soha j sem lett volna elérhető. Sajnálni | való csak annyi, hogy az előta- j uulmányok, a melyek bizonyára | költségbe kerültek, most felesle- | gessé váltak, de miután soha nem | lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, j nem fog ártani, ba azokat egy I memorandumba foglalva levél- i tárba deponálják. Még elvétve sem lehet mos- I tanában részeg embert találni. | Máskor alig lehetett tőlük az ut- | cán járni, és az a sok csúnya j beszéd, amit folytattak, sokszor 1 felháborította a sétálókat. Elcsen­desedett Topán is, a ki pedig köz- ; ismert alakja volt a városnak, f Állandóan hangzott rikácsoló szó­noklata az utcákon és ilyenkor nem ismert nagyobb urat magá­nál. Nemrégen egy úri ember megszólítja: — Mi az Topán, hogy magá­nak a szavát sem lehet hallani? — Vége a világnak, kezét csókolom, — felelte szomorúan — ba már a szegény ember be sem rúghat. * Két favágó veszekszik az utcán, valami közös vállalaton különböztek meg. Szó szót ér, mig végro az egyik mérgesen vágja oda a másiknak: — Kár olyan nagyon hen­cegni, mert fogsz te még bagóért, is táncolni 1 — Táncolnék biz én, akár most is, csak adna valaki. st Nem tudom, kik azok, akik az Iparos Otthon adósságáért ke­zességet vállaltak, de azt látom, hogy befolyásos emberek, mert makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy a város segítségével a baj­ból szabaduljanak. Ezért válasz­tották meg elnöknek a polgármes­tert is, mert az ő jó szivétől és nem alap nélkül, nagyon sokat reméltek. Most újabb segitséget kaptak a főszámvevő személyében, aki egy 20 évre szóló 100 ezer koronás kamat nélküli városi köl­csön eszméjét vetette fel és ez irányban egy msmoranduraot adott be a polgármesternek. Hogy mit fog a polgármester csinálni, arról én nem beszélek, de hogy nehéz helyzetben lesz, az már bizonyos, mert ezt a kérdést úgy megoldani, hogy a kecske is jólakjon és a káposzta is megmaradjon, teljes lehetetlenség. A kecske az jólak­nék, a kezesség megszűnne, de a a káposztát, a 100 ezer koronát a városi pénztár soha sem látná. Demeter. Dal a trafikus kisasszonyhoz. Kiasszony édes, kiasszony drága I Miért nem lép Ön most házasságra ? Hogy ennél nincs szebb alkalom : Arról szól most a dalom. Mert nem elég, ha a lányka szép, A haja ében, szeme kék, Az orra rendes, a foga ép ... Óh, ez nem elég semmikép ! Nem elég, ha járása kényes, A csókja, mint a méz, oly édes, Ha termete sugárfenyő, Ha telistele báj a nő ... Nem elég a mosolya, bája, Szép fejének dús hajkoronája. Nem elég. ha a legény bolondját járja, Amikor Ön csak lekacsint rája. Nem elég, ha külseje tetszés És cipője harminckettós. A legény azt kérdi mindahány : Hogy ezenfelül van-e „dohány“ ... ? Kisasszony édes, kisasszony drága, Miért nem lép Ön most házasságra ? Ön a trafik királyleánya, Hisz egyedül Önnek van most dohánya ! A cselédbörzén. Milyenek a mostani viszonyok ? Azt mondják, nagy a drágaság és a cselédek örven­denek, ha valamire való he­lyet kapnak, ahol biztosítva van a teljes ellátásuk és a havi bérük. Hát ez nem ép­pen igy van. A cseléd és nagysága helyet cséréltek. A

Next

/
Thumbnails
Contents