Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-27 / 13. szám
2 SZATBSÁR ÉS VIDÉKE. amelyet azért kapott, mert cselédjét nem jelentette be. Helyteleníti a jelenlegi bejelentési rendszert és azt indítványozza, hogy más nagyvárosok mintájára Szat- máron is a tőzsdékben árusítandó válaszos levelezőlapokkal lehessen lebonyolitani. Polgármester az indítványt tudomásul veszi. Ezután áttért a közgyűlés Szathmárv Józsefnek a mozi bérletére vonatkozólag tett ajánlatára. A közgyűlés Szatkmári József ajánlatát egyhangúlag elfogadta s vele a mozi bérletére vonatkozó szerződést 1917. év december 31-ig meghosszabitotta évi 30 ezer korona bérösszeg ellenében, egyben utasította a városi tanácsot, hogy 1918. január 1-re a házi kezslés terveit, költségvetését készítse elő s azokat már ez év szeptember vagy október havában terjessze a közgyűlés elé. — E'Után Székely Endre I. aljegyző ösmerteti a Neuschloss-fóle fürészgyár ajánlatát, amalyben kéri, hogy jelenleg érvényben levő és 1923. dec. 31-én lejáró bérleti szerződését, amelynek alapján a váiostól a gyártelep területét bérli, hosszabbítsák meg 1930-ig és ha esetleg, a gyár által épitendő tisztviselői és munkáslakások céljaira még további 2—5 kát. boldnyi területre lenné szüksége, az a mostani feltételek mellett, 30 IC évi bérösszeg ellenében adja bérbe a város, továbbá hogy az ezután épitendő tisztviselői és munkásla- kásokat, istállókat és kocsiszíneket a szerződés lejártakor a város vegye át tőlük. A közgyűlés kimondotta, hogy a szerződést meghosszabbítja, a további területeket — az ott elterülő többi városi ingatlan hasznosításának megakadályozása nélkül — holdanként 30 K évi bárért átengedi. A most meglevő épületeket a vállalat a szerződés lejárta után 6 hónappal elszállítani köteles, az Olyan furcsán mondta ezt, még mosolygott is hozzá. A félelem nehéz porcai megzavarták eszét. Dalinké folytatta a beszédet: — Bocsáss m»g! Tudom, hogy végünk van. Mi is meghalunk. Ne váljunk el az élettől egymásra haragudva, eddig sem haragudtunk. A tiszt lelkében egymásután cikkáztak át a gondolatok és érzések ezrei, a szép Delinkére nézett, majd balkan mondta: — Csalódik. Én meghalok, de maguk nem. Megmentettem magukat. Visszatértek a kozákok egy orosszal. A haldokló kérte és megparancsolta dühöngő embereinek, hogy azonnal hagyják el a kastélyt és haladjanak tovább, hiszen ő maga lőtte főbe magát. Elfáradt a beszédben, lehanyatlott. — „Adieu, Isten önnel!“ Meghalt. Az orvostól megtudták, hogy Dammarof hercegnek a legkisebb fia. A kozákok lóra ültek és tovább pusztítottak. A herceget ott hagyták a kastélyban, nem törődtek többet vele. * Elmúlt az orosz veszedelem, honvédőink megtisztították a kozákok hordáitól az egész felvidéket. Tavasz lett, mosolygó tavasz. A hegyek újra felvették zöld köntösüket, ünnepeltek, kacagtak: ezután emelendő épületek tekintetében pedig csuk akkor fog a város nyilatkozni, ha a vállalat előbb bemutatja azok terveit és költségvetéseit. Színház. Néhány meleg, őszinte művészi nívójú estének hatása alatt írjuk ezt a referádát. Gombaszögi Frida bizonyosan érezte azt a rendkívüli elismerést, azt a kiáradó megbecsülést, amit játékának tökéletessége a város közönségében kiváltott, két estével meghosszabbította vendégszereplését. Tudatosan, spontán, csak azért is megmaradunk a vidéki ily nemű tudósítások hangjánál és szokvány szólamainál: a naiv lelkesedés oly jól esik most nekünk és azt akarjuk, hogy ez a pár sorunk a keresetlen őszinteség meggyőző erejével hasson. A vendég nagyszabású művészete, mint egy exotikus virág, teljes pompájában fejlett ki szemünk előtt. A Lyon Lea buta és buja kis zsidólányát, madonna arcú, szeretőnek elmenő Sárga liliomját, a Mandarinban Gr<‘- gorinó minden izgalmat átélő asszonyát ép oly tökéletes őszinteséggel játssza, minta Kisasszony férje cimtt vígjáték Nellyjét. Micsoda meleg, mélyen zengő tónusu skáláját járta meg pár nap alatt, a Démonokban pedig egyetlen estén a női lélekórzés és gondolat világának. És maradt mindig a nő, a tipus. mindig épen az, és sem nem több, sem nem kevesebb, mint akinek lennie épen kellett. Ha lehet különbséget tenni: temperamentuma, egyénisége ott ragyogott hatásában leginkább meggyőzően, ahol a férfival játszó, a férfi, az ideál lekötésére minden női fegyvert felmert a természet nem vesz részt az emberek ádáz, esztelen küzdelmeiben. A báróné eltemettette a herceget a park közepén lévő nagy tölgyfa alá, sírkövet emeltetett: A hősnek. A virágok szépen fejlődtek sírján, beborították az egész hantot. Időközben meghalt a tébolyodon anya. Bekerült « kápolnába a többi családtagok közé. Délinké sokszor ült a szép nyári alkonyaikor a sir fölött és u nap haldokló sugarai gyakran törtek meg konnybelábadó szempilláin. Kit siratott? ... Az anyát, a hőst, a háború áldozatait, vagy csak azért sirt, hogy sírjon ? . . . Ö tudja. Incze Gábor. Dr. PALOCZ k. egészségtani tanár v. kórházi specialista orvos BUDAPEST IV., Károly-kömt 2. sz. Sok évi óriási speciális praxisa folytán teljes biztonsággal felismeri és ki- gyógyitja úgy férfiaknál, mint nőknél a titkos és nemibetegségeket, valamint az azokból származó összes bajokat. Rendel hétköznapokon d. e. 10—12, d. u. 3—5 óráig. Ha személyesen lehetetlen volna megjelenni, válaszbélyeges levélre szivesen ad díjtalan felvilágosítást afelöl, hogy otthoni kúrával hogyan szabadulhat meg gyökeresen a bajától. 13—20 használó alakot kellett személyesítenie. Igaz, spontán, öntudatos minden szava, Ízléses, bámulatosan plasztikus minden mozdulata és arckifejezése. Némajátéka ép olyan beszédes, mint amilyen ideálisan hat beszédje erejének minden fokozata. A vidék ritka öröme ily határtalan művészetü vendég föllépése, — fáj azonban, hogy oly ritkán juthatunk az effajta nemes művészet élvezéséhez. Partnereit is megbabonázta a vele játszás érzése. Dózsa Jenő minden este s különösen a Sárga liliomban brilliána tudással, odaügyeléssel játszott, gondosan, a részletekre kiterjedő elgondolással és tökéletes felfogással. Jakabffy Dezső sok szerencsével kacérkodik a komoly múzsával, felfogásában tiszta, jó játékot produkál, — kissé még túl pate- tikus, — de rokonszenves. Sárga liliomnál Kiss Árpád talált egyéniségének megfelelő szerepet a főhadnagy alakításában, — őszintén bevalljuk, kitűnő, gondos játéka komoly elismerésre méltó. A kisebb szerepeket kitünően megjátszották Bányai Irén, Szántó Jenő. Dr. Markovits Aladár. Apróságok. A cár tehát megszökött, kérdés már most, hogy szeretett vendége és reménybeli násza, Ferdinand román király, hogy érzi magát ez idő szerint Oroszországban. Mert borzasztó lehetett annyi vesztett csata után ott hagyni a saját országát és a hatalmas cár köpenyege alá menekülni, de mi az ahozképest, mikor azt kell lát- ■ nia, hogy a köpenyeg megvan | ugyan, de u ki a lelket tartotta l benne, az már kámforrá vált. A j lapok ugyan megcáfolják a cár í szökésének hírét, de ez a Ferdinánd helyzetén semmit sem változtat. * A tegnapi közgyűlés elfogadta a mozi bérletére nézve a Szatmári ajánlatát és igy a tervezett mozihivatal elmarad, a mi nagy szerencse a városra nézve, Í mert egész biztosra vehető, hogy házi kezelésben az a jövedelem soha j sem lett volna elérhető. Sajnálni | való csak annyi, hogy az előta- j uulmányok, a melyek bizonyára | költségbe kerültek, most felesle- | gessé váltak, de miután soha nem | lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, j nem fog ártani, ba azokat egy I memorandumba foglalva levél- i tárba deponálják. Még elvétve sem lehet mos- I tanában részeg embert találni. | Máskor alig lehetett tőlük az ut- | cán járni, és az a sok csúnya j beszéd, amit folytattak, sokszor 1 felháborította a sétálókat. Elcsendesedett Topán is, a ki pedig köz- ; ismert alakja volt a városnak, f Állandóan hangzott rikácsoló szónoklata az utcákon és ilyenkor nem ismert nagyobb urat magánál. Nemrégen egy úri ember megszólítja: — Mi az Topán, hogy magának a szavát sem lehet hallani? — Vége a világnak, kezét csókolom, — felelte szomorúan — ba már a szegény ember be sem rúghat. * Két favágó veszekszik az utcán, valami közös vállalaton különböztek meg. Szó szót ér, mig végro az egyik mérgesen vágja oda a másiknak: — Kár olyan nagyon hencegni, mert fogsz te még bagóért, is táncolni 1 — Táncolnék biz én, akár most is, csak adna valaki. st Nem tudom, kik azok, akik az Iparos Otthon adósságáért kezességet vállaltak, de azt látom, hogy befolyásos emberek, mert makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy a város segítségével a bajból szabaduljanak. Ezért választották meg elnöknek a polgármestert is, mert az ő jó szivétől és nem alap nélkül, nagyon sokat reméltek. Most újabb segitséget kaptak a főszámvevő személyében, aki egy 20 évre szóló 100 ezer koronás kamat nélküli városi kölcsön eszméjét vetette fel és ez irányban egy msmoranduraot adott be a polgármesternek. Hogy mit fog a polgármester csinálni, arról én nem beszélek, de hogy nehéz helyzetben lesz, az már bizonyos, mert ezt a kérdést úgy megoldani, hogy a kecske is jólakjon és a káposzta is megmaradjon, teljes lehetetlenség. A kecske az jólaknék, a kezesség megszűnne, de a a káposztát, a 100 ezer koronát a városi pénztár soha sem látná. Demeter. Dal a trafikus kisasszonyhoz. Kiasszony édes, kiasszony drága I Miért nem lép Ön most házasságra ? Hogy ennél nincs szebb alkalom : Arról szól most a dalom. Mert nem elég, ha a lányka szép, A haja ében, szeme kék, Az orra rendes, a foga ép ... Óh, ez nem elég semmikép ! Nem elég, ha járása kényes, A csókja, mint a méz, oly édes, Ha termete sugárfenyő, Ha telistele báj a nő ... Nem elég a mosolya, bája, Szép fejének dús hajkoronája. Nem elég. ha a legény bolondját járja, Amikor Ön csak lekacsint rája. Nem elég, ha külseje tetszés És cipője harminckettós. A legény azt kérdi mindahány : Hogy ezenfelül van-e „dohány“ ... ? Kisasszony édes, kisasszony drága, Miért nem lép Ön most házasságra ? Ön a trafik királyleánya, Hisz egyedül Önnek van most dohánya ! A cselédbörzén. Milyenek a mostani viszonyok ? Azt mondják, nagy a drágaság és a cselédek örvendenek, ha valamire való helyet kapnak, ahol biztosítva van a teljes ellátásuk és a havi bérük. Hát ez nem éppen igy van. A cseléd és nagysága helyet cséréltek. A
