Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-20 / 12. szám
2 SZATKÁÉ ÉS VIDÉKE. Ugye képtelenség. Az orosz nép szilárd akaratelhatározásának, lehet, hogy rajta kivül fekvő okok behatása mellett, oly fényes tanujelét adta, amely méltán megérdemli, hogy az emberi jogok teljességével jutalmaztassák. Bárhogy is magyarázzák ántánték az orosz eseményeket, mi, higgadtan és nem túl optimizmussal is megállapíthatjuk, hogy a kijózanodott orosz tömegek feltámadása többet fog használni a békének, mint akárhány ütközet és azok a szegény, barikádokon elhullott muzsikok, munkások az egész emberiség igazi vértanúi, akik — talán öntudatlanul — a világbéke ügyéért haltak hősi halált. (Ma.) Szmház. A hétfő esti előadás után bizonyos fájdalmas rezignációval gondolunk arra, hogy az előkelő, gondosan megrajzolt művészet milyen meleg otthonra találhatna a mi szinpadunkou és a közönségünk körében. Majdnem egy egész színházi szezon telt el, — sajnos, igen kevéssé az igazi nemes, magasabb célok szolgálatában. De hagyjuk egyelőre ezt a kérdést. Ne legyünk ünneprontók. Gomb amég ugyanazon az éjszakán kiürítették a Krechovce mellett lévő állásaikat, ami a másnap elkövetkezett előnyomulás szempontjából nagyon jelentős volt. Drohomir- cani átkutatása aztán még 4 kézigránátot eredményezett. A szükséges elővigyázattal mentem most a krechovcei fedezékig, ahol tapasztaltam, hogy az Oroszok visszavonultak, mihelyt hallották a távoli lövöldözést. Most hát csak előre, a cél Sztaniszlau volt! Egyetlen irammal odáig lovagoltunk. Elővédem Szebenyei Miklós zászlóssal, rövid utcai harc után, amelyben én őt leszállított lovasaim áítal támogattam, 18 foglyot ejtett, sok fegyvert é« lövőszert zsákmányolt. Örömmel jelentettem Sztaniszlau bevételét s az első zsákmányolt fegyvert a jelentéssel együtt Darázsi szakaszvezető által küldöttem meg Herberstein gróf őexellenciájának. Sztaniszlau lakossága ujjongott, a huszárokat gazdagon ellátta ennivalóval, virágokat adott át nekünk s elhalmozott szeretetének és örömének minden jelével. Most aztán átnyargaltunk a városon Yolcinec felé a az ott és Podluzón elhúzódó orosz állásokról jelentést küldtem hátra. Mader szakaszvezető most egy járőrrel megszállotta a Pa- siecna felé vivő ut hidját s azt később a 13-as huszárok egyik járőrének adta át, mikor a hadosztály már bevonult. Midőn aztán a gyalogságunk is megérkezett, az ezredemhez vonultam be, mivel feladatomat hevégeztem. /• Őrszem. szögi Frida vendégszereplése ne juttassa eszünkbe azt a »ok sok kontrasztot, ami az ő kiforrott, mindent átfogó nagy művészete és a mi eddigi állapotaink között mutatkozik. Lyon Lob mint irásmű is zuv«rje hangulatunkat. Az a Bródy darab lehet csemegéje az életet nem méltásiyoló, erős árnyék hatások élvezésében bujál- kodó egyeseknek, de tudatosan gondolkodó, józanul Ítélő, olcsó hatás kereséseket, nem honoráló közönségnek semmiesetre sem. Lyon Lea a maga személyében nagyon rokonszenves leány, j akiben a beléfojtott tudattalan ! szemérem érzés viaskodik a fel- j támadó asszonyi érzésekkel. Végtelen hálás szerep. Gomb a- szögi Frida ennek nemcsak az előadásában, hanem mimikái meg- játszásában is plasztikus, mindent kifejező volt. A művészet ilyen magasságához nem közelitünk kritikai célokkal, csak megállapítjuk a művésznő tehetségének ragyogó műbecsét. Mellette Dózsa Jenő volt ! nagy a rabbi nehéz, sokszor bi- I zony groteszk, szokatlan izü sze- i repében. Ismét azt a Dózsát láttuk ezen az estén, akiben a jövő egyik nagyra hivatott, színészét tudjuk, aki akaratának, tudásának, tehetségének keres és talál utat. Ezen az utón szívesen látjuk és bátoritjuk őt, mindig csak előre. A harmadik nagy szerepet i Kiss Árpád játszotta. Nagy ön- j fegyelmezéssel, sok ambícióval ter- j helten indult el a herceg könnyű és gáláns szerepében. A szöveget igen jól megtanulta és az est eb kerét ezzel tőle telhetőleg biztosította, ami kitűnő összjátékra vezetett. Azonban a részletek kidolgozásban hiányzott a fellépés nagyszerűsége, szerelmes megalázkodás fölényessége, az egész alakítás művészi melegsége, őszintesége és igy a nagyhercegben személyesített mélységes emberi megnyilvánulások a nézőteret hidegen hagyták. Ezért a valószínűtlen beállítású, groteszk darabért Bródyt sok támadás érte és most nem is célunk ellene ujubb érveket felhozni és elég, ha megnyugtatjuk a közönséget, hogy a költői szabadság sok mindent megenged, de ez már olyan szabadság, amit csak olyan ember engedhet meg magának, aki biztos benne, hogy darabját értékére tekintet nélkül, tisztán az Írója személyéért, annak dicső múltjáért is felkarolják és kellő tétértékben reklámozzák. Dr. Markovits Aladár. r Értelmes nyomdász tanulónak felveszek. Morvái János. Apróságok. A német repülők és a német hajók egy kis látogatást tettek Londonban és nz angol partokon, mintegy figyelmeztetni akarván az angolokat, hogy még élnek és hál’ Istennek ! jó egészségben vannak. Mint londoni tudósítónk értesít bennünket, az angolok egyáltalán nem örvendtek ennek a látogatásnak és nem akadt <D egyetlen angol sem, a ki mondta volna : — Legyen szerencsénk máskor is ! * Mióta az orosz forradalom kitört, egyre másra kapjuk a sürgönyöket Pétervárról, Moszkvából, Kievből stb., de ezek a sürgönyök annyira ellentmondók, hogy nem lehet belőlük kiigazodni, miért is a kiadóval abban állapod' unk meg, hogy egy külön tudósítót fogunk küldeni, a ki az illető városokban személyesen fog meggyőződést szerezni a történtekről. Lapunk közönsége ugyanis hozzá van szokva, hogy a k ül világi eseményekről mindig a leghitelesebb értesüléseket kapja. ■» Lemondani, lemondani, Könnyű aztat kimondani... ezt mondogathatta a cár is, mikor ilyen irányban kezdtek nála érdeklődni. S ha igaz a bir,. bár nehezen mehetett a dolog, hogy csakugyan lemondott, bizonyosan kifejezést adott abbeli bánatának, hogy épen akkor kell távoznia, mikor a végső győzelem már majdnem kezében volt. Épen mint az egyszeri katona, a ki 3 évig volt kvártélyban egy háznál, a hol szerette a háziasszonyt, de nem volt bátorsága uz udvarlást megkezdeni, mikor tovább mentek, nagy keserűséggel mondogatta: — Csak még egy napig maradhattam volna! * Bonar Law örömmel dörzsölve kezeit jelentette az alsóházban a legelső hireket, a melyek nagyon kedvezőknek mutatkoztak az angol gyujtogatókra nézve, de lassan lassan változott a helyzet és újra meg újra más jelentések következtek. Jó lesz egy kicsit várakozni azzal a nagy örömmel, mert könnyen megesketik, hogy a dolog úgy fordul, hogy nem fog benne örömük telni. — Pompás 1 pompás!! — ujjong örömében lapunk külügyi rovatának vezetője — megindult az ellenforradalom ! — Hát mi van ezen örvendeni való? — kérdi tőle a vezér- cikkíró. — Mi van ? Minden van! vége lesz a háborúnak, mert ha odahaza egymás közt fognak verekedni, akkor egész biztos, hogy még egy harmadik helyen is-nem verekedhetnek! Szeretném látni az angolokat, hogy milyen pofát vágnak ehhez a fordulathoz ? ! Demeter. f Semlegesek nótája. Kút ágasra szállott a sas... Wilson minket ne csalogass! Kibújt már a szög a zsákból; Szög a zsákból Fogy a muszka a kozákból... Felmászott a nyúl fára... Fütyülünk Amerikára! Wilson bácsi mérget okád, Mérget okád Fenyeget a német blokád... Kukorékol már a kakas ... Wilson tanár finom pasas, Ma még békéről prédikál S hogy prédikál, Holnap bősz háborút diktál! Ne nézz a napba, mert vakít... Jaj Istenem Wilson szakit Diplomáciai viszonyt, Német viszonyt, Soha még ily tépett iszonyt...! Gyite lovam, gyite Bárói Jön a tengeralattjáró... Kittchener még egyre hörög, Egyre hörög ... Monroét vall minden görög! Szerelmes a nap a hóidba... Minket nem viszel a boltba! Angliáért halál-lózung, Halál-lózung ... Mi sohase csatlakozunk ! ' Öt világrész van a mappán ... Markába nevet a Jappán. Misster Wilson is kardot ránt, Buzogányt ránt: Amerikázik az ántánt...! Csendesek a korcsmák. Kevesebb a részeg ember. Drága a — szesz. A háború kitörését közvetlenül követő időkben nagyon hangos volt minden csárda, vendég- fogadó és kávéház. Azután mind csendesebbé váltak a vigság tanyái, sőt ma már annyira csendesek, hogy sokszor az ember azt sem tudja, hol jár: élők csarnokában-e, avagy holtak között. S ha néhanapján valahol meg is szólal a zene, nincs pohárcsengés, nincs kurjantgatás. Részeg ember ma fehér hollószámba megy. Miért? Mert nincs mitől becsipui. Azaz: ha van is, nincs pénz. amellyel az megfizethető volna. Fölment az ára mindennek, de rohamosan szökött uz — alkoholé. Hogy ma valaki jól becsiphessen, ahhoz 10 — 20 korona kell. Máskor, a régi jó időkben az ember 2 koronáért u sárga földig leszophatta magát. Két évvel ezelőtt drágának tartották a nyolc hatoso* asztali bort. Ma azt a minőséget 5—6 koronájával kell fizetnünk. A szőlőtermelők ugyanis egy év alatt 500—600 percenttel emelték az árakat. Közönsége» hegyi, vagy homoki borokat szüretkor 30—40 fillérjével lehetett venni, ezeknek az ára tavaly őszzel 1.50—2,
