Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-03-13 / 11. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Jóst, Litteczky Endrét, Jankovics Jánosit ás Ekker Jánost, jegyzőül dr. Gönczy Miklóst választották be. A jövedelmi adó felszólamlási bizottságba 1917—1919. évekre rendes tagokul dr. Farkas Antal, Pathő György, Róth Lajos, póttagul Reiter Jakab, dr. Nagy Barna és Wssllon Lajos lettek megválasztva. A közgyűlés Tereh Bálint rendőrfogalmazót önálló kihágási rendőri büntető birói jogkörrel hatalmazta fel. Az Izraelita Népkonyhának 300 K segélyt szavazott m8g. Apróságok. Nagy szenzáció volt a 249 ezer korona elvesztése. Nem is lehet rajta csodálkozni, mert ilyen eset még nem történt Szatmáron. A károsult úrnő 2000 koronát mondott a rendőrségen, hogy szívesen ud a becsületes megtalálónak, ha a pénz megkerül, s mikor aztán a szerencsés fordulat bekövetkezett, 100 K-val honorálta az érdemet. Más szóval, ismétlődött a vi/.befuló cigány esete, aki olyan vastag gyertyát ígért, mint a dereka, ha megszabadul, • mikor aztán partot ért, az első szava az volt : — Elég lesz neked Jézusként akkora is, minta kis ujjam! Az emberek különfélekápen gondolkoznak az esetről, de az az általános nézet, már úgy mindenkinek a maga szempontjából, hogy a legtöbben szerették volna, ha a becsületes megtaláló szerepe nekik jut. Pumpfí urat valósággal felizgatta az esemény és egy társaságban ahol ezt tárgyalták, ilyen formán adott kifejezést érzelmeinek : — Hogjf én velem nem tud ilyesmi megtörténni!! A tegnapi városi közgyűlésen egy sereg fiatal leány foglalta el a karzatot. A zárdái kérunkra a Haggenbach-sör elkésett magasztalójaként. Padlózat, kera- mitozás itt nincs, hihetőleg ama kegyeletes szempontból, hogy a bennlakók, ba kedvük tartja, hosz- szubb utánjárás nélkül is megcsókolhassák új Anteiiszként az anyaföldet. Magát a lakást képzelt válaszfalak osztják: fogadó-, háló- dolgozó helyiségekre. Bútorzatuk azonos lévén, külön leírásra nem szorul, de leírni különben se me rem, mert félek, hogy hitelezőim rajtaütnek és megfosztanak termeim növekvő értékű ingóságaitól. A két ablak, melynek kétes tisztasága a világosságot csak mérsékelt adagokban eregeti be, egyúttal önműködő szellőztetőül is szolgál azáltal, hogy tágas nyílásain télen-nyáron szabad bejáratuk van a Szellő kisasszonyoknak és SzéP urfiaknak, amint az egy szabad szellemű poéta lakásához illik is. Ez a szabad szellemem eleinte sehogy sem akarta megtűrni az ablakfába makacsul belekapaszkodó vasrácsot, inig fel nem világosítottak, hogy az a rács igen eredményesen őrzi a vigaszt kereső menyecskék inváziója ellen a vas szigorú kápláni erkölcsöket, így hát békével megtűröm. Rolópezde negyedéves hallgatói, a kik inár Alkotmánytant, is tanulnak, jelentek meg, hogy némi gyakorlati ismeretre is szert tegyenek. Hogy aztán szereztek-é helyes fogalmat az alkotmányos életről, az nem épen bizonyos, de azt igenis konstatálták, hogy ráfogás az, mintha csak az asszonyok szeretnének nagyon sokat beszélni. * A mozi sorsa is eldőlt: a város nem adja bérbe, hanem házilag fogja kezelni. Pedig jó volna ezt a kérdést kétszer is meggondolni, mert 25 ezer korona nagyon" szép jövedelem, s aztán nincs arra mit épiteni, hogy Szegeden, Temesváron stb. kitünően bevált, mert ott sok minden másként megyen, mint Szatmáron, de úgy látszik, a tanulmányútra kiküldött urak a dolognak ezt a részét elfelejtették tanulmányozni. * Ha azonban igaz, bogy a városi kezelés főleg azért van tervbe véve, hogy a háborúban rokkanté vált helybeli harcosok ottan foglalkozást és ily módon megélhetést nyerhessenek, akkor nem lehet szólani ellene. De sokan attól félnek, hogy lesz ugyan mellékkereset, de ez mind olyanoknak fog jutni, a kik közelről látták a háborút, de csak a — moziban. Demeter. / Értelmes nyomdász tanulónak felveszek. Morvái János. függönyt szándékosan nem szereltem fel. Nem akarom megfosztani a falu-város közönségét attól az önérzetes kiváltságától, hogy ifjú papja lakásába bármikor is joga van belátni; se vlzavimat, aki bájos és kiváncsi barna lány, attól ’! u gyönyörűségtől, hogy buzgón :t találgassa, vájjon mit művelek, \ midőn untauglich vállamra barna | árnyalatokban gazdag fehér törül- i közőt borítva, talmudistaszerü | mozdulatokkal hajlok egy tenyérnyi tükör fölé és aszketikus gyötrelmek közt igyekszem megszabadítani arcomat azoktól a szemérmetlen tüskéktől, melyek sértő durvasággal igyekszenek világgá kiáltani, hogy a szakállas nemhez tartozom, és boszantó kontárság- gal törekszenek utánozni a veres- hagyma ízléstelen színárnyalatait. Szólanom kell még az ajtómról, melynek fortélyos závárja nehezen akarja beereszteni a belépőt. Pedig szivesen látom a vendéget, a mit külsőleg is igyekszem kifejezni azáltal, hogy nem Írtam ki a bejarat föle: Idegeneknek tilos a bemenet. Az ajtóm is ugyancsak segítségemre szolgál a vendéglátásban, mert aki egyszer bejön, az nehezen tud innen kiszabadulni a maga emberségéből. A A bretagnei várban . . . — Melodráma. — Irta Keresztfalvy Antal. A bretagnei várban, Francia fogságban, Jó magyarok raboskodnak, Remélnek — hiába. Fáradt szempillámra Enyhe állom szállott; Nem álmodom, ébren vagyok : Egy látomást látok. Kócsagtollas ifjak, Gyöngyös pártás lányok — A templomban imát zengnek Ez a zsolozsmájuk : # (»Boldogasszony anyánk; Régi nagy patronánk . . . Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk; Magyarországról, édes hazánkról Ne feledkezzél meg szegény magyarokról.«) Szűz anyánk hallotta, Trónjából leszálla, Védve tette fehér kezét A szent koronára. Magyarok romlását Sas-szemével látván, Megszólalt a turulmadár A budai bástyán. Ércbe öntött teste elevenre vállott, Tátott csőrrel, nyújtott nyakkal Hadúrhoz kiáltott. Fent a tejut helyén Sűrű felleg támad, Csaba vezér halott hada Csontváz-lován vágtat. László a nagy ércló Kengyelébe hágott, Megforgatta érckezében Az érc-csatabárdot, Fekete daliák Sírjukból kibújnak, Mátyás vitéz seregének — Gyülekezőt fújnak. Sisakján halálfej Mindnek, mint akkor volt, zárnyilás úgy leszorítja a závár nyelvét, mint a fösvény ember a markát a gyűjtőivesek előtt. Hadd mutassam be most már a személyzetet is. Inast nem tartok, már csak azért se, mert itt inasnak neveznek minden fiu- gyéreket, akik bőségesen állanak rendelkezésemre elemi iskolánk népességéből. Hanem házvezetőnőm az van. Kissé már túl van ugyan a házvezetőnők törvényes életkorán, de azért vadaira ruháztam háztartásom gondját kegyeletből. mert több, mint harminc esztendeje ő látta el minden káplán elődömet a szükséges szolgálattételekkel. A végén már csak nagyanyónak titulálta minden tisztelete* * és ma már csak a parókia bibliai időket ért öreg szolgája, az „agyuä“ szólítja „Zsuzskó hugom“-nak, de ő is csak sátoros ünnepkor, amikor a félliteres italporció enyelgő hangulatra deríti. Külön érdekessége a gondjaimat viselő Nanónak, hogy ő takarít a tanítónőre is, és mint ilyen, ingyen és bérmentve teljesiti egy megbízható dróttalan táviró szolgálatait is. Ő az első, aki a rózsaujjú hajnul beköszöntővel felkeresi lakásomat, melybe külön kulcsa szabad bemenetet biztosit részére. Roham lépést csatlakoznak. Hallom az indulót: (»Nagy s újra fényes lesz a haza. Ezt hirdeti a honflsziv szava Megdőlt a cselszövő, a rut pogány [viszály Éljen soká a hon, éljen a nagy [király!«) Elóre honvédek ! Mennydörgi László, Orosz sáncon büszkén lobog Nemzeti-szin zászló. Ismét zene hangok, Győzedelmi ének, Világverő nagy csatákból Jönnek a honvédek. Kócsagtollas ifjak, Gyöngyös pártás lányok, Hálaimát zengnek mostan, Ez a zsolozsmájuk: Isten áldd meg a Magyart... Lecsukott szemembe Lámpavilág vágott, Börtönöröm irigyelte A gyönyörű álmot... Brestben, Cheautao d’Arma várában, 1914. dec. 22. — Katonai kitüntetések. A király D i u g h a Sándor alezredesnek. a jelenleg Egerben állomásozó, szatmári 12. gyalogezred parancsnokának a ‘ mögöttes országrészben az utánpótlások körül szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Ferencz József-rend tiszti keresztjét adomamyozta. — Kalós Sándor honvédhadnagyot, a városi adóiiivatal hős tisztviselőjét, a katonai érdemkereszttel és a Károly-kereszttel ékesítette fel. Ezen utóbbi kitüntetés immár a nyolcadik, mert eddig a bronz, a 2. oszt. ezüst, két elsőosztályu ezüst vitézeégi érem és kér, sig- num luudis disziti a mellét. — Dr. Gönczy István a brassói m. kir. 24. honvéd gyalogezred tartalékos hadnagya az ellenség előtt tanúsított hősies és önfeláldozó magatartásáért az 1. osztályú ezüst vitézség! éremmel lett kitüntetve. A kitüntetett hadnagy, Gönczy Antal szatmárnémeti gör. kath. espereslelkész fia, az 1914. évi kárpáti harcokban három suNálam ugyanis csak nappal időzik, éjjeleit a tanítónőnél tölti (de nagyon kérem a szedő urat, hogy valahogy fel ne cserélje ebben a mondatban a sorrendet!). Amikor ő reggelankint nagyóva- tosan megjelenik, én még alszom és hivatalosan csak akkor ébredek fel, mikor a harangozó kívánja egészségemre az éjjeli nyugodalmat, tekintet nélkül arra, hogy tényleg nyugodtam-e, vagy akaratom ellenére is résztvettem azon a kártékony célú táncmulatságon, melyet görényezubásu emlősök szoktak rendezni hálószobám emeletén t . . Ilyen nyugtalan éjjeleken kénytelen vagyok ébren álmodozni (reggel pedig, a kiskésit: álmodozva ébredni!) és ilyenkor ijedten kapom magam rajta, hogy a Sóhajok tanyájához fűződő varázs engem is igézetbe ejtett és viharosan mély sóhajok közt tűnődöm: ugyan van-e olyan kislány, aki most rólam álmodik?... így bát mégis csak igazuk van Önöknek, ha úgy vélik, hogy a Sóhajok tanyája valami elvarázsolt kastély, ahol az álmok királyfija sóhajtozik — róla álmodó Hófehérkék után. (Megyaszó.) r
