Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-09 / 2. szám

VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Harmincnégyedik évfolyam. — 2. szám. Szatmár-Németi, 1917. január 9. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: ügyes szám ára 12 fillér. JDr. FEJES ISTVÁN. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre "3 kor., negyedévre J kor. 50 fillér. 1917. A végtelenség egyik kép­zelt határmesgyéjén állunk. Tekintetünket komor elszánt­sággal szegezzük Szinkszre, amelyet ama rejtélyes szám képvisel. Mintha az a mythologiai rém, velőiden mosolyával, meg akarná dermeszteni ere­inkben a vért, mintha rette­netes hallgatásával az enyé­szet örök némaságát hirdetné. Az időoceán vadul hábo- rog alattunk, s mi tépett vi­torlákkal, irányt veszitve, roncsolt hajóban hánykódunk a tarajos hullámokon. „Minden tagunkból vérzünk, Hogyisne, villog ellenünk A félvilágnak kardja.“ Rettenetes évforduló !!! Milliók nemes vére ömlött a szörnyű barázdába, amelyet a világtörténelem ekéje szán­TAEGA. Hogyan szökött meg az oláh király és királyné? Ferdinand és Mária menekülése Bukarestből. Olomszürke, súlyos fellegek nehezedtek december 2-án reggel Bukarest egére. Az oláh főváros­ban gyászos volt a hangulat, csak olyan, mint köröskörül husz-har- minc kilométernyire a harctere­ken, ahonnan egy egy ágyudör- gós már megrezzentette Bukarest ablakait. Ezen a tragikus téli regge­len menekült el Bukarestből Fer­dinand oláh király a feleségével, Máriával. Heggel nyolc órakor hat nagy utazó-automobil állott a bukaresti királyi palota egyik mellékkijá­tott, minden eddigieknél mélyebbre. Népek, akik a haladás nemes versenyében büszkékké lettek ember voltukra, kicsu- folva Istent, meggyalázva az eszményt, kitépve szivükből az irgalmat, vad gyűlölettel törnek ártatlanokra a képzelt erő jogán, szövetkezve orgyil­kosokkal, esküszegőkkel, biz- va a baromi túlerőben és a ringyó szerencsében, számítva milliók éh-halálra s a legel­képzelhetetlenebb nyomorra, amelyben az elvadulás pokollá tenné a civilizációt és Európa virányaira vissza varázsolná a barbárságot. És még sem szabad csüggedni! Mert jaj a csüg- gedőnek ! A világtörténelem látott már nagyobb erő aránytalan­ságot két küzdő fél között, mint az, amelynek most va­gyunk tanúi, s győztesként mégis az emelkedett ki a rat» előtt. A sofforök nagy, pré­mes bundákban és csizmákban topogattak u gépkocsik mellett. Nem beszélgettek egymással, bár sejtelmük sem lehetett, hogy kit és hova visznek. A kevés járókelő megbámulta a hatalmas automo­bilokat és voltak néhányan, akik beszélgetésbe elegyedve, azt han­goztatták, hogy valószínűleg a királyra várnak az automobilok: a király kísérete a frontra utazik. Fél órával később egy fél század gárdakatonaság vonult ki a királyi palota épületéből. Bovid vezényszavak hallatszottak és a gárdakatonák láncszerűen oszolva, kivont karddal elkergették a bámészkodókat. Pont kilenc órakor megnyílt a mellékajtó és vastag szőrme­bundákba öltözött alakok léptek ki az utcára. Húszán voltak : Ferdinand király, Mária királyné és a kíséretük, tizenkét férfi és hat nő. Az első automobilban a kiséret négy férfitagja (valószinü­küzdelemböl, akinek ereje ki­sebb, de ’ lelke nagyobb volt. I-sö Frigyes poroszor- szága a XVIII. század első felében alig volt akkora, a minő Belgiumé. Lakossága kevesebb volt annál, amennyi ellenfelei legkisebbikének egy egy ország részét lakta. Fran­ciaország, az akkori Ausztria, Oroszország egyszerre támad­ták meg. De sőt a német államok közül is sorakoztak egyesek ellene, melyik nyíl­tan. melyik áruló semleges­séggel. Kegyetlen csapásokat mért a szörnyű túlerő az aránylag parányi porosz se­regre, de legyőzni nem volt képes azt a nagy Hohenzol- lernit, akinek láng esze, ős- germán erélye feltámadt nagy Vilmos császárban, a közép­európai népek hatalmas vezé­rében, reménységünk horgo­nyában. De nincs is okunk csüg- gedésre ! leg a király hadsegédei), a máso­dikban a király és a királyné, a többiekben pedig a kiséret többi tagjai helyezkedtek el. A gárdaőrség ekkor már diszőrség gyanánt fel volt sora­koztatva. Szabályos tisztelgés az uralkodó előtt: az automobilok meglódultak. Néhány órával ké­sőbb egy egész sereg taher-auto- mobil hagyta el a királyi palotát. Az oláh uralkodópár legszüksége­sebb holmijait vitték. Ferdinánd király és Mária l^rálynó tehát valósággal meg­szöktek fenyegetett fővárosukból. Hogy merre vették uz Útjukat, hol volt az első stációjuk, hol fognak megállapodni addig, amig a maguk által előidézett veszede­lem elmúlik Oláhország egéről : I nem lehet tudni. Az a francia újságíró, aki valami uton-módon a menekülésről hirt kapott, azt hiszi, hogy egyenesen Odesszába indultak az oláh királyi automo­bilok. Lehet azonban, hogy az Ellenségeink egytől- egyig vagy lerongyolódtak, vagy közel vannak a leron- gyolódáshoz. Közülök a leg- pihentebb, akinek az entente az espáda szerepét szánta, le­döfni az arénában agyonhaj­szolt bikát, — most vérében és ganajában fuldokol. Az a rikoltozás, amely- lyel a béke emberies szavát fogadják, nem erejük fölényes tudatának férfias megnyilat­kozása, hanem a részeg barom artikulátlan üvöltése egymás zsiványbecsületének a terror által való biztosítására. Mi is szenvedünk. Ámde sikereink csak nekünk vannak, a legbecsesebb zálogokat vas marokkal szorítjuk s az ellen­ség példátlan vérpazarlással se képes kicsikarni belőle. Minden emberi valószí­nűség mellette szól, hogy a pokoli terv megbukott, amit az ellenséges államok népei is beláttak már, ámde a szé­orosz határ átlépése előtt Ferdi- náud király még megállapodik valamelyik oláh községben, ame­lyet aztán, u kormány odamene- külése után, ideiglenesen Oláh- ország fővárosának neveznek ki. Úgy lesz ez esetben, mint amikor a szerbek menekültek. Egyik fő­város a másik után következik, amig végre teljesen kiszorulnak az oláh felelősök gyászos műkö­désük színteréről. Ferdinánd királyt a legutolsó jelentések szerint megviselték a csapások, amelyek hadseregét és országát érték. Már akkor, ami­dőn a dobrudzsai harcok kedve­zőtlen fordulatot vettek a olá­hokra, Ferdinánd király alig evett. Az erdélyi vereségek után pedig valósággal buskomorrá változott Oláhország uralkodója. Most or­szágának elhagyása, a siralmas menekülés annyival jobban fájhat neki, mert ő igazán nem igy kép­zelte el ezt a háborút. Az Er­délybe való diadalmas bevonulás A vali aneiitai fiai Quality cipót teólaps rafiára. Megérkeztek a téli idényre megrendeli valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők.

Next

/
Thumbnails
Contents