Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-02-20 / 8. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 Fehér bunda. Valahányszor a régi jó icfő- ket, emlegettük, megemlékeztünk, hogy valamikor a telünk is becsü­letesebb, kiadósabb volt; mintha azóta azt is meghamisították vaina. A múlt század kilencvenes évei­ben egyik kemény tél a másikat követte és mi a szénnel gazdagon tömött kályhák mellett riadt szív­vel oivustunk nagy havazásról, elakadt vonatokról és szegény tó tokról, kiket a farkasok felfaltak az ut mentén. Azután sáros po- csolyás telek jöttek ismét, most azonban az idén megint visszajött a régi tél, de valljuk meg, nincs sok örömünk benne. Bármi szép is a föld fehér bundája, hangula­tosak a vidéki esték, mikor be­láthatatlan fehér síkságon szikrá­zik a hold fénye, szivünkben vissz­hangzik a szánkó caengője és fiatal lányok kacagását hozza a jégről a szél: ezt a telet még sem kivontuk és ha híjával vagyunk is sok minden ruhának, jiem ez a fehér bunda az, amit most óhaj­tottunk. Mert mostan háború van, rettentő, gyilkos háború mely vért csorgat a szűzi hóra is és hallat­lanul drága a ruha, a cipő, sza­lonna, zsir, ami belülről fűt, alig akad és szobáinknak az ad egyen­letes hőmérsékletet, hogy nincs mivel befííteniink. A kőszén gar­madában tornyosul a bányákban, de valami rossz tündér rátette a kezét és az nem juthat el hoz­zánk. Ez a nehéz vastag terítő csak a harctéren jó, mert pihenőt hoz, nincs roham, nincsen akció és hideg sincsen éppen. Ezért de csak ezért van, hogy minden nél­külözésünk mellett is van egv szerető mosolyunk a szünetlenül szálló hó számára, van, bár alig mehetünk el a szomszéd utcáig, a villamos lépésenkint megakad velünk é« a vasútállomáson gyil­kolják egymást az emberek szé­nért. Régi, szép telek, de meg­változtatok ! Akkor valamikor ré­gen, »téli este üde hangok, kaca­gások, hegediiszó és mesék száll­tak a levegőben. Most fekete vo­nalakban állnak az emberek a szenes pince előtt és miközben belepi őket a hó, olyan az egész, mint a tűrés és szenvedés vigasz­talan szobor-csoportja. — Korlátolt személy­forgalom. Értesítem a t. utazó közönséget, hogy a szatmár-nagy- cányai vonalon minden szerdán és szombaton az 5860. sz. vonat indul Szatmárról reggel 5 óra 39 pkor és az 5871. ez. vonat, érkezik Szatmárra d. u 5 óra 16 pkor, a szatmár-mátészalkai vo­nalon minden hétfőn és csütöriö kön az 516104. sz. vonat indul Szutmáih-ól reggel 4 óra 48 pkor és az 5162. sz. vonat érkezik Szatmárra d. u. 5 óra 01 pkor, továbbá a szatmár-bikszádi vona­lon naponta a 662. sz. vonat in­dul Szatmár-Kossuthkertről d. u. 3 óra 05 pkor és a 6111. ez. vo- ; nat érkezik Sz.-Kossuthkertre d. e. 8 óra 08 pkor fog további ér­tesítésig korlátolt személyszállí­tással közlekedni. Nem hivatalos értesités. Szatmúr-Németi, 1917. febr. 20. Állomásfőnökség. — Főorvosi helyettesí­tés, Nagybánya város tanácsa az elhalt Herczinger főorvos helyet­tesítésére az éppen otthon időző s muszkafogságból hazatért Szent- m i k 1 ó s y Ödön jjdrt kérte fel, aki a kórház és járványkórház kezelésót. még e hó 15.-én átvette. Egy időben a városi tanács lépé­seket tett az iránt, hogy Laka­tos Mihály dr. városi tisztiorvost mentsék föl a katonai szolgálat alól s ugyancsak lépéseket tett az iránt is, hogy a fölmeutés hivatalos elintézéséig táviraton bizonytalan időre szabadságolják. — Uj igazgatósági ta­gok. A Szatmárvármegyei Taka­rékpénztár részvénytársaság f. hó 18-án tartott közgyűlésén dr. Ujfalu8sy Dezsőt, Szabolcs vármegye főispánját és Fekete Józsefet, a Szatmári Kereskedelmi r.-t. vezérigazgatóját az igazga­tóság tagjai közzé uj tagokul be­választotta. — Áthelyezés. Dr. B e r­cellér Miksát, a szatmári hon­véd-ál! unásparancsnokság orvo­sát a kassai katonai parancsnok­ság az ungvári barakk-kórház­hoz helyezte át. — Kinevezés. Várme­gyénk főispánja B á t h y Lajos szinérváraljai főszolgabírót Felső­bánya város rendőrkapitányává kinevezte. — Gyászhir. A Szatmár- Németi Kerületi Munkásbiztneitó Pénztár mély megilletődéssel je­lenti, hogy 23 éven keresztül ügy­buzgó szolgálatot teljesítő orvosa Dr. Herczinger Ferenc Nagy­bánya városának főorvosa, vár­megyei tb főorvos folyó évi feb­ruár hó 14-éti elhunyt. A meg­boldogult élete elválaszthatatlanul összeforrott az intézmény nemes ügyével, amelynek évtizedeken át kiváló, fáradtságot nem ismerő, ügybuzgó orvosa volt. A meg­boldogult tetemei f. évi február hó 16-án délután 4 órakor fog- nak Nagybányán örök nyuga­lomra helyeztetni. Szatmár-Né- meíi, 1917, február hó 15-én. Emlékét kegyelettel őrizzük! — A tüzelőanyagok kí­mélése érdekében a főkapitány a következő hirdetményt tette közhírre: További rendelkezésig zárva kei! tartani az összes szóra­kozó helyeket (színházakat, kaba­rékat, mozgó fény képszinházakat atb) valamint az összes nyilvános múzeumokat, képtárakat, gyűjte­ményeket, felolvasó vagy más eféle nyilvános termeket és helyi­ségeket. Olyan községben, amely tüzelőanyag készletekkel bőven el van látva, a törvényhatqság első tisztviselője o rendelkezések alól egyes esetekben fontos okból ki­vételt engedhet. E tekintetben Polgármester ur a mai, 1917. feb­ruár 19 iki és február 20-iki na­pokról, illetve estékről a kivételt megadta. Az egyesületeknek (egy­letek, társaskörök, kaszinók, klub- bok stb.) mindazon helyiségeit, umelvek a tagok vagy vendégek összejövetelére vagy befogadására szolgálnak, éjjeli 11 órakor be kell zárni. Éjjeli 11 óra után ma­gánlakásokban sem szabad a zár­órára vonatkozó rendelkezések ki játszásával vendégekül látni olyan egyéneket, akiknek ott tartózko­dása a szokásos rendes vendéglá­tás körén kívül esnék. Ezen ren­delet ellen vétők kihágást követ­nek el és a 4470—1917. M. E. rendelet szerint bűntetteinek. — A nagykárolyi ren­dőrkapitány fegyelmi ügye. Vármegyénk közigazgatási bizott­ságának fegyelmi választmánya a legutóbbi közigazgatási bizottsági ülés alkalmából foglalkozott De- midor Ignác uagykárolyi ren­dőrkapitány fegyelmi ügyével és azért, mert az ott időző lengyele­ket kellő időben el nem toloncol- tatta, 500 K pénzbüntetésre kö­telezte, egyúttal azonban elren­delte a rendőrkapitánynak állá­sába való visszahelyezését. A ren­dőrkapitány nem érzi magát hi­básnak és a fegyelmi választmány határozatát meg fogja felebbezni. — A tej maximális ára. Az Országos Közélelmezési Hiva­tal elnöke értesítette a törvény­hatóságokat,, hogy országosan maximálta a tej árát a következő- képen : községekben a tej ára literenként kicsinyben 54 fillér, nagyban .... 50 r,> rendezett tanács váró­sokban kicsinyben 58 n nagyban .... 52 r> törvényhatósági váró­sokban kicsinyben 62 55 nagyban , 56 99 * literenként. — F,ácson kapu.. . rá­í CflOS ablak . .. (Kesergő szere- | lem.) Nem oly szelíd, nem oly T ábrándo*, mint Himffy kesergője, I de mégis szerelem. Szomorúságba, keserűségbe hajló, kiesé Móricz 5 Zsigmondos megnyilatkozásit . . . Pántlika«, betyáros, kurjantásba vágó, süvegemet a szememre rántó... Nem alföldi tanyák kö­zött történt, itt. történt a vasút tájékán, a „Szentvéren“. Az egész eset egyszerű, apró és érdektelen. Érdektelen, mert az ublak, amely alatt történt már nem is virágos. S ami történt, fiatal és lobbanó indulat megnyilatkozása. Csak azért tragikus, csak azért gondol­kodásra méltó, mert a hőse egé­szen gyerekember. A tizennyolc évesek sorozáson voltak a napok­ban. Kissé nekibusultdk magukat j és duhajon énekeltek. Az egyik ;j szép legény, akinek nevét a tör- jí vény parancsolja elhallgatni, mert ! még fiatalkorú, elválott, a társai- ! tói. A szive, ez az ifjú szív a “ szerelem keserűségével N. N. ; gazda ablaka elé vitte. Ott foly- ; tattá a szerenádot, amelynek üzen­gető szavait, a gazda kis leányának szánta. A kis leány azonban nem I nagyon hederitett rá. Hasztalan 1 csengett-bongott, az ifjú legény j sóvérgó szava, a rácsos ablak csak í nem akart megnyílni szerelmes ] találkozásra. Ifjú hősünk fujta- j fújta a nótákat. A szive azonban j végre is elunta. A szerelmes el- lágyulásból hirtelen fordulatot csinált. Leg^nyeset, nekikeseredet­tet. Mikor belátta, hogy haszta­lan itt az ének, nem érti meg hivó i szavát az, akinek szánta, ökölbe j szorította a kezét s a kegyetlen j ablakot, amely csendes tudatlan­sággal és megértés nélkül bámulta ifjú legényünk szerelmi vallomá­sát, legenyes elszántsággal be­verte: Ezzel aztán el is csende­sedett szivében a láz... és nugy szomorúan hazaballagott. — A hadifoglyok liszt­adagjai. A szatmári főkapitány igen érdekes hirdetményt tett közzé. A hadifoglyokkal rendel­kező gazdák körében lábrakapott ugyanis az a szokás, hogy hadi­foglyaik munkakedvének fokozá­sára a rend'letekben előirt liszt­mennyiségnél jóval nagyobb ada­gokat adtak. Ezáltal a vidék közélelmczésében zavarok merül­tek fel. A- főkapitány most fel­hívta a gazdákat, hogy minden­ben ragaszkodjanak a Közélelme­zési Hivatal intézkedéseihez, mint­hogy a nemzetközi megállapodás szerint a hadifoglyoknak ugyan­annyi kenyér jár, mint a velük ugyanazon munkát teljesítő bel­földi polgári munkásnak. Akik a rendelkezéseket túllépik, kihágást követnek el. — A Nap betiltásának feloldása. A kormány tudvale­vőleg öt, napra eltiltotta A Nap megjelenését. A magyar sajtó és közvélemény egyöntetűen meg­nyilatkozott állásfoglalására szűnt meg ez a tilalom és kedd óta is­mét a közönség kezében van ked­velt. fővárosi lapja. Rákényszeri- tett ötnapos szünetét A Nap arra használta föl, hogy gyors, kime- fitő hírszolgáltatását az eddiginél még teljesebbé szervezze. Minden ázáma, anudy azóta megjelent, valósággal újjáéledéséről tanúsko­dik: friss, eleven, érdekes, bátor. Városunkban továbbra i* a meg­szokott elárusítónál kapható. — Elitéit árdrágítók, A szatmári rendőri büntetőbíró­ság az elmúlt héten a következő árdrágítókat i tel le el: Farkas Im­rén ét, a babnak maximális áron felüli árusításért 30 korona bír­ságra, GrÓSZ Tóbiá8iiét, azért mert egy liter petróleumot négy koro­náért adott el, 5 napi elzárás és 100 köröné pénzbírságra, PleskÓ Juliánná, Papp Mária, losibart Juliánná, Takács Ágnes, Anderkó Györgyné és Papp Jánosné gör­béd! lakosokat, mivel a tengerit titokbau egyes házaknál és a megszabott áron fölül árusították, egyenként 10 —10 korona birságra. — Egy tanuló felvétetik Morvái János könyvnyomdájában. — Ellenőrzik az alkal­matlanokat. Értesülésünk sze­rint a közeljövőben már megkez­dik a civilek fokozottabb ellenőr­zését. A katonaság parancsot kap, hogy mindenkit, aki polgári ru­hában jár igazoltasson s aki al­kalmatlan voltát, vagy azt hogy felmentett, igazolni nem tudja, a legközelebbi hadkiegészítő pa­rancsnokságnak adja át, ahol rög­tön sorozóbizottság elé állítják, vagy ha katona az illető s mégis polgári ruhában van eljárnak el­lene. Minthogy az igazoláshoz eredeti okiratok kellenek, tanácsos ha minden civil magával hordja a legutóbbi pótszemlén kapott népföikelési igazolványi lapját. Szerkesztő: Dr. Markovits Aladár.

Next

/
Thumbnails
Contents