Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-02-13 / 7. szám

2 dr. Haras« thy Bélát, a köz­ponti választmányba dr. B a r a- bá-s Ferencet, a biráló választ­mányba dr. Tanódy Mártont és dr. Harcsár Gézát választotta uaeg, Dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester részére évi 2000 K, dr. Antal Sándor t. főügyész részére évi 400 K szolgálati pót­lékot szavazott meg. Balta Ele­mér szilágysomlyói lakos kérelmét a tizedik gyógyszertár fölállítása iránt elutasította. Tudomásul vette a közgyűlés, hogy a város az április 1-én házi kezelésbe veendő j mozi azonnali üzembe helyezte- I tése céljából megteszi az intézke- jj déseket és 20 ezer koronán belüli § költségvetés keretében berendez,ka- j dik az üzembehelyezésre. Ugyan- jj csak tudomásul vette a közgyűlés, j hogy Kótav Pál, Unger István és Kulcsár Lajos lemondottuk a villamviiiísritási bizottsági tagsá­gaikról. Helyeik betöltésével a jövő havi közgyűlés fog foglal- j kozni. A felsőkereskedelmi leány- jj iskola fentartáeáboz hozzájárulás- j ként évi 3000 K segélyt szava­zott meg. Bartha Kálmán volt gazdasági tanácsos nyugdíjazási kérelme folytán részére évi 281(5 K nyugdijat és 640 K lakbért álla- | pitott meg a közgyűlés. Végiül a 1 közgyűlés elfogadta azokat az jj indítványokat, melyek arra vonat- j koznak, hogy a, villamvilágitási | bizottság tagjai a jövőben ne jj kapják szabályrendeletben meg- j állapított díjazásukat. Színház. Leközöltük a múlt számunk- í ban az igazgatónak a társulat ne- < vében is hozzánk intézett levelét. | Nem térnénk vissza reá, mert a j mi olvasóközönségünk objektivi­tásunkat nagyon jól ismeri és tudja, hogy, ha attól eltértünk, azt csakis a szinhaz és a színészek javára tettük. De sokan félreértették, sőt úgy állították be a dolgot, mintha lányok, mint a svábbogarak... — Hát még ha azt látták volna a kecskeméti atyafiak, mikor a szerb lányok nekem lopták a • szőlőt!... — Miféle szőlőt etettek meg veled azok a pokolra valók ? — kér­dezték egyszerre az asszonyok. — Ejnye, — szólt közbe Miska — talán már le is kellene ; szállni ! — hogy elterelje a két nő kíváncsiságát. De a villamos még csak a Ferenc Jówsaf hídon haladt, onnan még nagy távolság van a kelenföldi kaszárnyáig, u kíváncsiság pedig már világterem­tése óta női gyengeség, tehát Miskának folytatni kellett a lo- \ pott szőlő elbeszélését. — Valami Juaztrovics nevű tekintetes ur — igy kezdett hozzá Miska az elbeszéléshez — kiadta j szőlős kertjét egy ügyes ezerb f gazdának felibe. Gyönyörűséges kert volt ez, pompás, sok gyü­mölccsel és szép kerti lakással. Mikor már a csemege szőlő érni kezdett, a tekintetes ur kiküldötte | leányát a 20 óvas Irén kisasszonyt I hogy vigyázzon a szőlőre, illetve a szőlős gazdára. A feles gazdá­nak szintén volt egy szép lánya: Mari, kit az Irén kisasszony szoba- j lánynak használt föl és egégz nap j csupán időtöltésből, hol engem, I SZATMÁR ÉS VIDÉKE. azzal a levéllel most megtanítottak volna bennünket. Hát ez részben igaz ie. Meg­tanítottak bennünket és a közön­ségünket arra, hogy egészen ön­kényesen milyen suggestiv erőt tulajdonit magának a direktor és a színtársulat. Azt hiszik, hogy, mert ők rosszul olvasnak el és nem jól értenek meg egy irás- munkát. más is úgy lesz vele. A nem állitóiugos, hanem valóságos műkritikábó! vett idézés nem érinti sem sí színészek egyé­niségét. sem a színházat.. Az ,ilyen kerethez“ való leereszkedés ma­gyarul olvasva az az esti játékot, a — hiányzó művészi — környe­zetet, keretet jelenti. Nem kell érzékenykedni és nem engedjük meg a kritika szabad gyakorlási jogát magunktól el levelezni. Na­gyon gyakran korlátozzuk mi úgyis magunkat. Igazán helyesebb lesz, ha a direktor is, a színészek is e helyett a színházzal és a eze­repekkel foglalkoznak. Igazán bámulatos, hogy egyszerre milyen összhang támadt közöttük! És még egyet. Mi nem voltunk kötelesek kö­zölni azt a levelet, A sajtótörvény 20. § a csak a „ténybeli kijelen­téseket, vagy tényállításokra vo­natkozó egyszerű cáfolatot“ tartal­mazó helyreigazítás közlését teszi kötelezővé. Ha tehát mi ezen tul- menve, spontán kiadtuk a szerte­szét vagdalkozó iratot, amelyik azonban csak levegőt hasíthatott, mert senki sem vehette magára a neki tulajdonított, de valóság­ban mindenkitől távoleső lekicsiny- lési szándékot, és az ügyet min­den hozzáadás nélkül olvasóközön­ségünk kipróbált Ítéletére bocsá­tottuk, akkor ott a színház körül is el kellett volna csendesülni az alap'nélküli fellobbanásnak. Mag kellett ezeket monda­nunk, és ismételjük, hogy önként szabott irányunktól nem hagyjuk magunkat eltérittetni. A játék bírá­lását lehet kritizálni, de megtiltani hol a Marit hozta zavarba szőlő lopás címén. Én ebben a szép kert­ben mint magyar fogoly munkás dolgoztam, reggeltől késő estig Szorgalmasan munkálkodtam. Sen­kinek sem volt rám panasza, sen­kinek sem voltam ellenszenves s igy mindenki azt hitte felőlem, hogy én boldog vagyok, köztük és már nem is vágyom vissza az én imádott magyar hazámba. Még az őrszem sem ügyelt reám. Egy­szer aztán egy szép csendes, hold­világos éjszakán két kisértet járt a szőlős kertben. Mindegyiknek kosár volt a karján és bicska a kezében, mindketten oda igyekez­tek, hol a csemege szőlő érésben volt, de mire a kosaruk megtel­tek az illatos gyümölccsel, a két tolvaj — akarom mondani a két kisértet — észre vette egymást és megszólaltak. — Jó estét Irén kisasszony! — Jaj! Te vagy az Mari?! Úgy megijedtem, azt hittem, hogy a vörös ördög ... — Hej!... Pedig egyik sem félt tőlem 1... — Másnap mindkét kosár szőlő az én karomon lógott és a Mari ruhájában addig árulgat- tam, mig a szerb határon túl nem voltam. Hópehely. még a sajtótörvénnyel való fenye­getés eszközével sem engedjük. A múlt heteken a Csárdás királynő vonzott telt házakat. A darabban minden szerep elsőrangú alakításra ad alkalmat. A szerep­lők elismerésre méltó ambitióval játszottak. Vezetett Halmos Mici caudaszép énekével, nagyon ízlé­ses ruháival és Juhász Margit, akit ennyire elemében, ilyen pompás frissességben még soha sem lát­tunk. Éneke, tánca egyaránt*ki­váló volt. Bene Emma állandó derűt fakasztott. A férfiak közül is mindenki jó volt. Jakahffy na­gyon kellemes mozgású, ügyes énekii színész, de játéka kissé hi­deg. Dezső Vilmos igyekezett hálás szerepét kihasználni. Szántó Jenő­nek volt még néhány kedves jele­nése. A darab bájos, hangulatos muzsikáját, a zenekar színesen, tökéletesen interpretálta. ________________________(Ma.) Apróságfok. Újságolja valaki a vasúton egv debreceni cívisnek, hogy na­gyon roszra fog haza érkezni, mert közben beszüntetik a vi 1 - lamvilágitdst és ennekfo'ytán az ivóvíz is hiányzik. — Hát az még nem olyan nagy veszedelem, — mondja rá komolyan — mert egy kis zsí­rozó mindig van a ház körül és arra eddig sem vizet ittunk ; bort inni pedig sötétben is lehet. * * Nagy az ijedelem az antant körében, a buVárhajóharc még setn úgy néz ki, mint a hogy ők gondolták. Mint a kutya a karó közt dühösen csikorgatják a fo­gukat, de tehetetlenül kénytele­nek nézni, hogyan sülyed egyik hajójuk a másik után a tenger fenekére. Természetes, hogy a tengerek ura a legdühösebb, utána pedig az örök béke apos­tola, Vilson ur. a ki elképedve a dolgok ilyen fordulatán,> szidja a németet és mondogatja magában : — Ha annak az átkozott németnek caak egy nyaka volna és azt a kezembe foghatnám, meg­mutatnám én, hogy mit tudok!! * Pasics és társai nézik a há­ború utáni térképet, a melyen Nagy Szerbia is szépen ki van kere­kítve, szinte gyönyörűség rátekin­teni. Bratianu és társai hasonló­képen ei vannak merülve Nagy Oláhország szemléletébe, a mely­hez Erdély és Magyarország a Tiszáig hozzá vannak csatolva. De az öreg Petár és Ferdinand királynak aggodalmai vannak 6s busán mondják egymásnak: • — Mind szép ez kedves kol­legám, de ha valamivel kevesebb és biztos volna, talán még is jobb volna! * A becsületes megtaláló meg­tartotta a pénztárcát és a benne volt koronákat, de visszaküldte a két postai feladó vevényt és a lejárt kimaradási engedélyt Hall­gató Sándornak, a ki elvesztette. Én azt hiszem, hogy itt egy zseb­tolvajnál is alábbvaló fráterrel van dolgunk, még pedig a leg- komiszabb fajtából, mert egy tisz­tességre valamit adó zsebtolvaj még az üres pénztárcát is vissza­küldte volna. # A múlt hót az árdrágítók hete volt. A kik összegyűjtötték a sok mézet, bíróság elé kerültek és ugyancsak megkapták bünteté­süket. — Tessék elhinni, nem ér­tem az egészet. — mondja az egyik érdekelt fél — Hiszen a a méh is gyűjti a mézet -és nem jut eszébe senkinek árdrágítással vádolni, sőt a legnagyobb dicsé­ret a jutalma, holott mi nem tet­tünk mást, mint követtük u gyö­nyörű példát és ime, hova jutot­tunk ! Demeter. HIKES. — Elismerő oklevél. A magyar hadikölcsön sikerének előmozdítása körül kifejtett buzgó és eredményes működésükért az alábbi egyének elismerő oklevél­lel tüntettettek ki: Vallon Lajos, Losonczy József, Horváth Berta­lan, B’űm László, Stoll Béla, Gábor Armánd, Kardos Aurél, Róth Károly banki igazgatók, Ünger István. Lőrinc József fő­könyvelők, Kovács Lajos ref. lel- ' kész, Zahoránszky István rk. lel­kész, Illés Károly szövetkezeti kezelő, Vajay Károly, Debreceni István, Makray István, Farkas Jenő polgármesterek, Bay Lajos országgyűlési képviselő, Mada- rassy István, Péchy László, Do- mabidy Pál. Jeszenszky Béla, Komoróczy Iván, Jékey Sándor főszolgabírók, Rácz Dezső, Ungur Jakab, Barna Benő, Rédei István, Hadady József, Sulyok Ede, Glücksmann Péter, Epsrjesy Mi­hály, Soltéez József, Szenes Jenő, Görömbey Zoltán, Billa Zsig- moud, Pap József, Becsky Sán­dor, Gruber Márton. Radeczky Dezső, Bállá Béla, Bodoky Gyula, Vágó Elek, Szentiványi Sándor körjegyzők. — Uj pénzügyigasgató. A király Nagy Tamás királyi tanácsosi címmel fel ruházott pénz­ügyi tanácsost, sátoraljaújhelyi pénzügy-igazgató helyettest — ki egy időben a nagykárolyi pénzűgyigazgatóságnál működött — pénzügyigazgatóvá nevezte ki.. — Közjegyzői kineve­zés. Az igazságügyminiszter dr. Szilágyi Elek karcagi ügyvé­det Szinérváraljára kir. körjegy­zővé nevezte ki. — Áthelyezés. Kovács József igazgató-tanítót a vallás­éi közoktatásügyi miniszter a Szatmárhegyről Szatmárra he­lyezte át. — Kitüntetések. Dr. Kölcsey Sándor debreceni ügy­véd, dr. Kölcsey Ferenc főorvos veje, a 2. honvéd huszár ezred zászlósa, aki az ellenség előtt ta­núsított vitéz magatartásával ed­dig már megszerezte a nagy és kis ezüst vitézség! érmeket, leg­utóbb ismét a nagy ezüst vitéz- ségi éremmel lett kitüntetve. — Reiter Sándor tüzérzászlós, aki 21 hónapja állandóan a fronton tel jesit szolgálatot, a Rovereto körüli harcokban tanúsított hősies magatartásának elismeréséül a 2. osztályú' ezüst vitézsógi éremmöl lett kitüntetve.

Next

/
Thumbnails
Contents