Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-12-04 / 49. szám
Harmincnégyedik évfolyam. — 19. szám. Szatmár-Németi, 1917. december 1. POLITIKAI ÉS TÁHSADALMI HETI ÚJSÁG. Meg jelen minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JA„ Főszerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: Dr. MARKOVITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kör. 60 fillér. A debreceni Mitezat. —. dec. 3. Debrecen városának közgyűlése »jogügyi bizottság javaslata alapján kétségkivül elismerésre méltó bátorsággal tűzte napirendre a magyar politikai, gazdasági és társadalmi problémák egyik legkényesebbjét: az állami eredetű egyházi vagyonok szekularizációjának kérdését. A napilapokból köztudomású, hogy a városi tanács napirendre térő indítványával szemben a közgyűlés 68 szavazattal 7 ellen elfogadta a jogügyi bizottság javaslatát és a szekularizáció követelése mellett foglalt állást. Városunkban fölöttébb keztyüs kézzel kell e témához hozzányúlni, minthogy nagyvennie ebben a nagy célban, amelytől a háború súlyos tanulságul alapján az ország erejének megnövelését és ebben a magyarság szupremá- j ciájának biztosítását kell várnunk. A szekularizáció csak akkor lehet jogos, ha nem irányul egyes felekezetek ellen, hanem általános jogelven és rendszeren épül fel, általában egységes cél felé törekszik. Az állami eredetű egyházi vagyonok azon a gondolaton nyugodtak, hogy az egyházak állami feladatokat végeztek, amely célokra az államtól megfelelő vagyoni alapokat kaptak. A fejlődés tendenciája hogy az állam a maga kötelességeit vegye le az egyházak terhéröl úgy, hogy ezek kizárólag a maguk nagy és nemes hivatásának élhessenek, de, amihez sem külső hatalomra, sem nagy vagyonra nincs szükségük. Ezzel aztán elesnék a donációs vagyonok indoka, amelyek eredetüknek megfelelően az államra szállanának vissza. A földbirtok reformot, a földbirtokot sővárgó nép nagy tömege óhajtja és a háború befejeztének közelsége erős aktualitást ad e problémának. Nem felekezeti kérdés ez, mert hiszen a szekularizációt minden felekezettel szemben végre kell hajtani, továbbá ki kell terjeszteni egyéb kötött birtokokra is, az igy fölszabaduló birtokokat nem az egyházak közt fogják felosztani, hanem az ország népe, a magyar parasztok között. Kétségkivül, legérzékenyebb veszteség a római katolikus egyházat érné, s minthogy ez ma elvitathatlanul TAROA. Ifire fi országból. — Saját külön tudósitónktól. — A helyzet nagyszerűen Kinkül, a Lenin pozíciója napról- impra biztosabb. Keranszky véglegesen el van intézve, berzenkedik még, hol itt, hol ott, da nem hallgat rá senki sem. A hatalom a mi kezünkben vaD, Lenin, Troczkij és ón, mi hármau vezetjük az ügyeket. Buchanan és társai gúnyosan csak a muszka triumvirátusnak neveznek bennünket. Mondanom sem kell, hogy sokáig kapacitáltak, mig harmadiknak megnyertek, mert egyáltalán nem akartam egy idegen ország dolgaiba avatkozni. Végre is Krylenko szava döntött: „Barátom, mikor arról van szó, hogy béke legyen, nincs idegen ország, akkor mindnyájan testvérek vagyunk!“ Most állapítjuk meg a békepontokat, miután a fegyverszünet vége kö'.eledik és azonnal tárgyalni akarunk. Sok baj van a katonákkal, már t. i. a főtisztekkel, azok sehogy sem akarnak beletörődni az uj állapotokba, nem tudják és nem akarják elfelejteni azt a fényes világot, mely a cári hatalom eltűntével szintén oda van és minden áron ők akarják a vezető szerepeket kezükbe keríteni, ami miatt aztán napirenden vannak a különféle összetűzések. Élesztik a tüzet különösen az angolok, akik még mindig reménykednek egy újabb fordulat és pedig rajuk nézve kedvező fordulat bekövetkezésében. Ez uz átkozott Buchmann sok bajnak okozója, de most ráijesztettünk alaposan, egyezerre megszelídült a francia nagykövettel együtt, aki mindenben hűséges társa, ami különben érthető is. Megfenyegettük, hogy kimondjuk az állam-csődöt. Az eszme az enyém volt és Lenin Trockyval együtt nagyszerűnek találta. A legpompásabb megoldás. ami csak képzelhető. A jelszó: „Nem fizetünk !* Angliduak és Franciaországnak sok-«ok milliárd n követelése Oroszország ellen, s milyen pompás alkalom a leszámolásra a mostani háborús idő. Mikor Buchanan az üzenetet megkapta, valósággal nevető görcs fogta el, környezete azt hitte ró- 1k, hogy megbolondult. De akkor bámultuk csuk igazán, mikor megjelent a francia nagykövet és elolvasván üzenetünket, az meg síró görcsöket kapott, s mint két őrült, az egyik sírva, a másik kacagva, futkosott a szobában. Csak nugynebezen sikerült három doktornak végre lecsillapítani ő- ket, de ez is csak úgy, hogy külön választották, mert mig együtt voltak, hu ránéztek egymásra, rögtön rákezdte az egyik a sírást, a másik pedig a kacagást. — Hallod, kérlek, — jegyezte meg Lenin — ez a csődhistória nem is olyan bolondság. Ezt bele vehetjük a programúiba harmadik pontnak: Azonnali béke; földkiosztás a parasztoknak; az angol és francia követelések törlése. És bele is vettük. A hatása óriási! Az egész országban lelkesedéssel fogadták és még eddig nem akadt olyan ember, aki a fizetés mellett lett volna. Abban a tekintetben, hogy azonnal béke legyen-ó, vagy a háború folytatódjék, van némi nézeteltérés, de hogy fizessünk-é az. angoloknak és a franciáknak, egyhangú a vélemény. Ebben még Kaledin, Duchonan, Brussilow stb. valamennyi tábornok is velünk egyetért. Buchanan és a francia nagykövet kíséretükkel rögtön elutaztak, mert azt mondták, hogy most már nem biztos dolog az itt tartózkodás. A hol fizetni nem akarnak, ott a hitelezőnek nincs mit keresnie és jobb ha lőtávo- lon kívül helyezkedik el. A béke-küldöttség, melynek én is tagja vagyok, holnap indul a froutra és találkozik az ellenfél küldöttségével és azonnal megkezdik a tárgyalást. Vonakodtam egy darabig részt venni benne, de Lanin és Troczky addig rimánkodtak, hogy végre is megadtam magamat. Az Írásbeli Szatmár és vidéke Ispánt siplraktára. Közvetlen a „Pannónia* szálloda mellett. A fali amerikai Kill Quality cicái Mrólaps faltára. Talpba vésett szabott ár!!! 8zaö%sSLá»<^Tthetöen érzékeny érdekeket érint, azonban az idők előbb, utóbb az élet égető kérdései között fogja a szekularizációt napirendre tűzni, nem fog tehát ártani, ha egyet s mást beszélgetünk róla. A legközelebbi jövő feladatai között az állami érdek szempontjából a hazatérő katonáknak, a nép nagy tömegének földdel való ellátása fog első vonalban állani. A fenyegető kivándorlásnak megakadályozására, a külföldön tartózkodó magyarok visszatelepítésére elsősorban gazdálkodás kezdéséhez szükséges minimális föld szétosztására lehet csak gondolni. Minden nagybirtoknak, bármi kézen van is, részt kell
