Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)

1917-10-30 / 44. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. 3 Apróságok. Tegnap valóságos tavaszi idő volt; melegen sütött a nap ás enyhe a levegő, az emberek vi­dám arccal élvezték és szinte ol­vasni lehetett rajtuk, hogy milyen szívesen vennék, ha még sokáig igy tartana. — Csak legalább márciusig ilyen volna, — mondja egy bo­hém — akkor a tűzifámmal ta­lán én is kijönnék! * Olvasom a milliomosok név­sorát és nagy megelégedssel kons­tatálom, hogy nem érzek semmi irigységet, sőt bizonyos részvét­tel gondolok reájuk és nagy saj­nálkozással vagyok irántuk, előre látva azt a kemény offenzivát, ami ellenük irányul. — Barátom! — mondja Bögre ur — mindennek megvan a maga jó oldala. Ha öreg az ember, nem kell a felmentésért szaladgálnia, « ha nincs milliója, nem kell reszketnie a vagyonadó miatt. * Megalakult a „városi párt“ és kibocsátotta a programmját. Egy csomó frázis van benne, ami rendszerint minden programmban benne szokott lenni és azon kívül semmi egyéb. Az az, nem jól mondom, mert van benne mégis egy pont, ami egészen az újdon­ság ingerével hat, az t. i. hogy értekezletein az egyes közgyűlési tárgyakat az illető közgyűlési előadókkal fogja referáltatni ma­gának, más szóval rendelkezik a tisztviselőkkel, a mi nagyon ha­sonlít a mulató magyarhoz, mikor oda szól a prímásnak: — Karcsi te! ide gyertek és húzzátok a fülembe! * „Nem az a rendőrség telje­siti hivatását jól, amely rendőrség eltudja fogni a betörőt, kézre ke­ríti a gyilkost, kinyomozza az élelmiszer hamisítót és megbünteti az árdrágítót, hanem amely meg­oszlatták s egész megkönnyeb­bülve értesültem, hogy végre as „ötös“ szám varázsa megszűnt, mert a hetedik századba lettem beosztva. Egyszer osak az annyiszor kiéért#« „ötös“ szám megint elő­térbe került, mert tiszt hiány miatt át lettem helyezve az ötödik századhoz egy más ezredhez. Azt hiszem azonban most már az ötös számmal ki fogok békülni, mert itt olyan jó dolgom van, hogy az ötös számnak régi bűneit kezdem elfelejteni. Mivel pedig polgári foglal­kozásomban elkerülhetetlen, hogy számokkal pe foglalkozzam, már előre nevetek, hogy az ötös szá­mot mindig milyen respektussal fogom leirni. Mert, hogy haza na kerüljünk, arról szó sem lehet! S talán ha megnősültem, az ötödik kis „cimbóriá“ nál nevetve fogok visszaemlékezni az ötös szám iránt érsett ellenszenvemre i pem lehetetlen, hogy még az V-ös pavillont is úgy fogom emlegetni: „Gyerekek! De szép idők voltak azok, a mikor édesapátok az „ötös“ paviUonban majdnem hősi halált halt!“ előző szolgálat teljesítésében ke­resi kötelességének teljesítését.“ — igy szól a főkapitány tervezete a rendőrség újjá szervezéséről. Van benne valami, de az is bi­zonyos, hogy a közönséget ez aligha fogja megnyugtatni, mert a közönség mégis csak azt sze­retné, ha pld. az Ingük és Mertz betörőit sikerülne Dyakon csípni, ha már megelőzni nem lehetett. •» Verik a taliánt, mint a két- fenekü dobot, s Cadorna a főve­zér bizonyára bosszúsan nézi a szép időt és elkeseredve mormog­ja, a bajusza alatt: — És épen most nem tud esni, mikor a legnagyobb szük­ség volna egy jó esőre, hogy a jelentésemben volna mire hivat­kozni ! Demeter. EIBEI. SBH A hetedik hadikölcsön. Soha jobbkor nem került még aláírásra hadikölcsön, mint a mostani. Bár látszólag a békére most van a legkevesebb kilá­tás, mégis az olasz front ese­ményei a csüggedő hangula­tot egyszerre fölvillanyozták, az összes értékeket hirtelen felszökkentették. Minden töke elhelyezést, a pénzbőség le­vezető csatornákat keres. Hogy a hadikölcsön a papírpénznél aránytalanul értékesebb, e lapban is több­ször kifejtettük. A 6°/0 ka­matozás ma a legnagyobb, amit töke befektetés után egyáltalán várni lehet. Ezen kivül a hadiköl­csön fix értékben kerülvén forgalomra, az árfolyam emel­kedésből elő álló nyereség is az aláirók javára esik. Ae olasz offenzivával frappáns bizonyítékot kaptunk seregeink és szövetségeseink nem lankadó harci készségé­ről, úgy, hogy most már a legerősebb reményünk meg­lehet arra, hogy végre ellen­ségeink is letesznek együgyii ábrándjaikról, amelyeket a központi hatalmak letörése tekintetében tápláltak és két kézzel ragadják meg a meg­egyezésen alapuló békeköté­sére állandóan fenntartott ajánlatunkat. — Előlépések. A keres­kedelemügyi miniszter a magyar államvasutak szatmári tisztviselői karában Pártos Ármin főmérnö­köt, jRévése Gésa mérnököt és Crouy Cftamel István fogalmazót magasabb fizetési osztályba, Török Gábor ellenőrt főellenőrré, Zemp- lényi Nándor mérnököt főmér­nökké előléptette. Halottak napja a hősök temetőjében. Nov. 1-ón a barakk teme­tőben d. u. 3 órakor ünnepség lesz a hősök sírjánál. A programra a következő: 1. Gyászdal: éneklik a szatmári dalárdák. 2. Megnyitó gyászbeszéd, tartja: Mazoranna Emil cs. és kir. ezredes, állomáspa­rancsnok. 3. Ünnepi beszéd: Vajay Károly kir. tan., polgármester. 4. Himnusz, énekli a dalárdák és a közönség. Kéri a rendezőség a közön­ség«*, hogy minél több virágot küldjön a sírok feldíszítésére. A virágokat Egry Dániel tábori lel­kész, a katonai temetők gondozója veszi át. — A társadalom tudo­mányi társaság szatmári cso­portja holnap, szerdán 6 órakor a városháza tanácstermében ren­des közgyűlést tart, amelynek keretében a tisztujitást is megejti. Minthogy az egyesületi ügye­ken kivül is értékes megbeszélé­sek, előadások, különösen elnöki programra előterjesztés is lesz, a társaság vendégeket is szívesen lát. Örömmel üdvözöljük a kul­turális élet megindulását váro­sunkban. — kitartás és szorgalom még pótolhatja a rengeteg mu­lasztást. A nőkre is vár a munka egy része, azért helyesen teszik, ha, akiknek ideje engedi, tagul csatlakozik a társasághoz. — Tanulmányi kirán­dulás. A kir. kát. főgimnázium három tanára: dr. Schőber Emil, Bagossy Bertalan és Pfister Jó­zsef a VI. osztály diákjait a nagy­bányai bányákhoz és fernezelyi kohókhoz vitték ki. Megnézték Nagybányát, a fernezelyi kohó műveket, a Herzsa bányát, a fel­sőbányái fővölgyi zuzót. A tanul­ságos kirándulás két napot vett igénybe. A színtársulat névsora: Borbély Lili, operett primadonna, László Tessza, énekes subrett, Ballay Manci, táncos subrett, Bródy Irén, coloratur énekesnő, Belle Margit, drámai hősnő, Lázár Hilda, drámai szende, Lányi Juliska, naiva, Torday Etel, anyaszinésznő, É. Lányi Szidi, komika, Kovács Mimi, táncosnő, Deák Gyula, operett rendező, buffo, Kiss Miklós, drámai rendező, hős, Sáfár Sándor, tenorista, Szalma Sándor, baritonista, Kormos Ferenc, táncos komikus, Perényi Kálmán, táncos, énekes bonvivant, Horváth József, jellem, apsszinész, Török Sándor, jellem komikus, Szatmáry Endre, I. karmester, Losonczy Dezső, II. karmester. A zenét a nagyszebeni katonai parancsnokság zenekara szol­gáltatja. — Szatmár megszű­nik mint hadtápterület s természetesen megszűnik en­nek katonai parancsnoksága is. A kommandans, Wagen­bauer ezredes itt marad. Ezen­túl mint a hadsereg egyedül álló törzstiszti képviselője fog itt működni (Detaéhierte Staabsoffizier). — Eljegyzés. A Szamos szerkesztője, dr. Stern Mór ügy­véd vőlegény. Eljegyezte Szilágy- somlyóról Brüll Bellát. — Ezüst lakodalom. Thurner Albert és neje folyó hó 23-án érte meg házasságuk­nak huszonöt éves forduló­ját. Thurner Albert egyike azon kevés számú férfiaknak, akik életük tevékenységével lelkesen szállottak síkra min­den közérdekért. Sohasem lankadó erővel mindenütt ott volt, ahol nemes társadalmi és politikai akcióban megbíz­ható, tehetséges munkatársra, vezérre volt szükség. Kíván­juk, hogy az osztatlan meg­becsülés, amely munkásságát kisérte, csak növekedjék ere­jében és ne hagyja el öt és hiven támogató élete párját a legfőbb földi kincs: a jó egészség, a családi élet benső harmóniája. — Buosub&nkett. Sándor Vince kir. kath. főgimn. tanár va­sárnap este búcsúzott el szatmári kartársaitól ós barátaiiól a Pan­nónia kis termében tartott búcsú összejövetelen. Mint u kassai ál­lami főreáliskola uj igazgatója állását még e héten elfoglalja. — A radautzi tábori gyengélkedő kórház vég­leg elköltözött városunkból. — Dr. Shik Elemér, szatmári tb. r.-fők»pitányt gróf Hadik János, a* Országos Köz­élelmezési Hivatalt vezető minisz­ter, megbízottként a miniszté­riumba rendelte ba szolgálattételre. — Okulás céljából minden megjegyzés nélkül közöljük a „Városok Lapja“ egy legfrissebb hírét : „ Veszprémvármegye olcsó hússal való ellátására egy millió korona alaptőkével részvénytár­saság alakul altruista alapon olykép, hogy a részvényesek a háború tartamára lemondanak a konjunktúrák kihasználásáról, nem számítanak befektetett tőké­jük után 6 százaléknál nagyobb osztalékot, hanem azonfelül min­den nyereségüket az árak leszo­rítására használják fel s ha a há­ború évét követő év végéig va­lami tartalék a nyereséghői mé­gis képződnék, azt is a vármegye hősi halált halt özvegyei és árvái javára fordítják. A vármegye sok kiváló férfiát, városát, községét és nagy pénzintézetét látjuk a moz­galom élén. A vállalkozás felöleli az egész élelmezés körét, kivéve a közhatóság) kézben levő közel­látást. Az alapítóknak az a terve, hogy nagyarányú hentesüzletet ál­lítanak fel. Ez már magában va­lóságos konzerv-gyár, mely amel-

Next

/
Thumbnails
Contents