Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-09-25 / 39. szám
s SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Kedden. A dohány kiosztás végre megkezdődött. Mint minden fiatal intézménynél, itt is as első nap már mdWi0 a biApypkat. Egy kis jóakarat kell azonban a tőzsdések és a közönség részéről és akkor teljesen rendben fog menni a dolog. A rendszer hiányai ezek: A dohányjegynek valamilyen dohánynemre kellene szólani. Az összeírás adatai erre tájékozást nyújtanak. így azonban az történik, hogy egy egy tőzsdében elfogy » szivar és a szivaros emberre cigarettát kínálnak, vagy a cigarettádra pipadohányt. Módot kell nyújtani arra is, hogy esetleg vegyesen lehessen válogatni. Másodszor: Minthogy a fő- tőzede csak különlegességi árukat ad ki, a dohányjegynek két részből kellene állania. És pedig annál is inkább, mert finomabb gyártmányból sokkal kevesebb juthat egy személyre és a inai állapot mellett például 25 média szivarért ott kell hagynia az egész dohányjegyet a főtőzsdén, ami egyrészt 75 drb szivar veszteség a fogyasztóra, másrészt, akarva, nem akarva 75 drb nyereség a trafikra. Végül legfontosabb intézkedés volna a körzet beosztásMint u hadi boltokban csak az oda szóló könyvvel lehet vásárolni, úgy minden dohányos ember jelölje meg a trafikot, ahol beszerezni akar. így aztán minden trafikosr is megfelelő msny- nyiséggel lehet lesz ellátni és pedig, mivel mindenkiről tudják mér, hogy mit kivén, — megfelelő fajtájú dohánnyal. Mindez igen csekély fáradsággal pótolható a reméljük is, hogy jó akaratú felszólalásunknak meglesz az eredménye. — Ruprecht örökösök Eötvös-utca 6. sz. háza és 25 hl. bor eladó. Értekezhetni ngyauott. színház. Szerencse fia, Drégely Gábor 4 felvonásos komédiája, előadták a Jótékony Nőegyesület műkedvelői 1917. szeptember 22.-én. A »Szatmár és Vidéke« eredeti tudósítása. Szatmár, 1917. szept. 23. Sohasem sajnáljuk a fáradtságot, az áldozatokat, ha arról van szó, hogy olvasóközönségünk elé megbízható, pontos tudósítással jöjjünk. íme, most is, hogy a Jótékony Nőegylet műkedvelőinek nagyszabású vállalkozásáról objektiv és pontos tudósítást Írhassunk, — kiküidtük szerkesztőnket, férkőzzék a rendezőséghez minél közs- lébb és, ha másként nem juthat a kulissza titkokhoz vállaljon szerepet az előadásban. Szerkesztőnk erre szolgálat- tételre jelentkezett Sziávy De- zsőné elnöknőnél, aki a szervezés egész munkáját magára vállalta és jníézte. „Épen kapóra jött, — mondja n nagyságos asszony — egy újságíróra van szükségünk a darabban, ezt magára osztjuk.“ Apróságok. Oda jutottam, hogy n napokban már esak kurta szivarhoz juthatván, erre kellett rágyújtani. Természetesen elveim feutartásával történt ez a cselekedet. Jól szeleit, pompásan égett, s mig a füstje szállt a levegőben, képzeletben ón is vissza9zálTtam a diákkorba, mikor a dohányzás titkaiba a kurta szivar segítségéve! igyekeztem behatolni, a mi bár nagy áldozatok árán, kellőleg sikerült is. Talán a visszaemlékezés csinálta, de igazán mondhatom, szivar ilyen jól még sohasem ízlett. * Vége a régi jó időknek, minden megváltozott, olyan a világ ábrázatja, hogy nem lehet ráismerni. Itt a szüret a kapu előtt, annak dacára a szőlősgazdák mélységesen hallgatnak, s ha beszélnek is, az csak akörül forog, mennyiért lesznek hajlandók a mustot eladni. Máskor ilyen tájban egymást érte a meghívás, b legalább egy hétre kellett a programmot megállapítani, hogy az ember snindenkinek eleget tehessen, ma pedig még magam is úgy vagyok, hogy András szomszédon kivül senki sem szólott. ■a Egy falusi kliensem állitott be hozzám a napokban, a ki mint öreg népfelkelő az olasz frontról jött haza néhány heti szabadságra. Természetesen sok sió esett a háborúról és a békéről, a melyet odakint is nagyon óhajtanak. — Tessék elhinni, — mondja az emberem — hogy a Rjvész- árokban is csak erről beszélgetünk. Mindenki a pápában bízik, még magam is, pedig én református ember vagyok. * Csúnya fajzat ez az újságírói népség, mindent kikurkász, nincs előtte titok, de nem is csinál titkot semmiből, amivel uztán így kerültem abba a szerencsés helyzetbe, hogy szinéaz- kedtem is és mégis csak riporter maradhattam és főként igy juthattam abba a kiváltságos helyzetbe, hogy a* előadásról és előzményeiről leginkább kompetens referádát adhassak. Ahogy a zugó tapsokból, az előadáson a hosszú szünetek dacára is emelkedő hangulatból, no meg Stern kollegám ,Szamosi- beli referádájából látom, kifelé is pompásan sikerült képet mutatott az előadás. Róttam én ezt már akkor, amikor az utolsó előtti próbán Runyay Sanyi az ő „negyvenhat lóerejével“ odáig merészkedett, hogy a próbákon fáradhatatlanul buzgólkodó, lelkesítő elnöklőt kedveskedve utánozni kezdte, hogy: „Ugyan kérem, kedves uraim, kedves leányaim, szégyent ne vall- junk, nagyon kérem, ügyeljenek stb.“ No, ha már Sanyi nem magol, hanem viccel, akkor hol tarthatnak a többi műkedvelők? Nagy baj volt, hogy vagy tizennégy férfi ember kellett a darabhoz. Szegény elnöknél Nos és paégi* összehozta. Csodák csodája, za öt nőszereplő körül 12 férfi tolongott (amit a lányokat látva nem is csodálok) és még 2 mái is szolgálta ki őket. sok embernek megkeseríti az életét. Itt van mindjárt a belügyminiszter esete. Hát mi szükség volt arra, tele kürtölni a világot vele, bogy a miniszter egy jót mulatott. Én bizony sujuálnám, ha e miatt a bársonyszéktől válnia kellene, bár megvagyok győződve, hogyha ujfkpr valaki azt mondta volna neki: „Gyere haza Gábor, mert baj talál lenni belőle!“ akkor is reggelig maradt volna, mert ilyenkor az ember nem enged a 48-ból. * Szegény földmivelósi miniszter, bárha ő nem mulatott, mégis menőiéiben van. Én ugyan még nem voltam ooő'szter és egész biztosra veszem, hogy már nem is leszek, de azért meg tudom értzni, minő fájdalom Iahet az, mikor valaki elhelyezkedik a bársonyszékben azzal a gondolattal, hogy onnan ugyan egyhamar nem fog kimozdulni, « egyszerre csak a vállára ütnek és udvarias hangon azt súgják a fülébe: „Béla fiam, neked innen távozni kejl !“ Hogy jót ő sem fog kívánni az újságíróknak, arra is fogadni lehet. Demeter. HÍREK. A reformáció négyszáz éves jubileuma. A szatmári ref. egyházmegye a reformáció négyszázéves jubileumát, október hó 4-ikén, diszközgyülés tartásával fogja városunkban megünnepelni. Délelőtt 9 órakpr ünnepélyes istentisztelet lesz a szatmári templomban, melyen Kovács Lajoä esperes imádkozik s alkalmi karének A betanítás körül Haller Ferenc szorgoskodott. Szegény ember, ugyan csak talpára kellett, hogy álljon. Ha Borsy Pistának adott valami utasítást, azt a feleletet kapta : Nek^m mondja: a tanárnak? Deák Kálmán liszt- elvonással fenyegette, Runyay Sanyi azt mondta, hogy ő az iskolában is csak súgó után falelt és «ttől a szokásától most sem akar ejtérni, — csak a lányok: Tímár Bertuska, Szabó Mária, Runyai Mariska, Oláh Amálka hallgattak hűségesen a rendezőre. Bár a Szabó Mariska helyzete nem volt könnyű, mert először szerepelt és igy a részére előirt csókokat bizony alaposan bp kellett, hogy gyakorolja, No, no, kérem, csak a színpadi csókokat, ami ellen viszont a partnerének, Borsy Pistának voltak aggályai. Ez ugyanis a reális előadási roódr szernek a hive ás azt magyarázta Máriának igen meggyőző okfejtéssel, hogy a színpadi csók sem a szereplőben, sem a közönségben nem keit illúziót. Mária azonban a formaságok emberé és igy csak meg kellett maradgi a kedvéért az imitált csókqál, Tiiuir Barim iqá*' pen helyezkedhetett el a szerepében. ő neki a miniszter kezet csókol, amire ő azt kell, hogy után Szabó János kocsordi lelkész, egyházmegyei tanács- bíró mond ünnepi beszédet és ufóimát. Uránná ott a templomban kezdődik az egyházmegyei közgyűlés, melyet Madarassy Dezső egyházmegyei gondnok megnyitván, Szarka Károly vetési lelkész, egyházmegyei főjegyző felolvassa azon az egyházmegye emlékiratát. Dr. Harcsár Géza világi főjegyző bemutatja a szatmári leányiskolák javára az egyházak és lelkészek által tett alapítványok alapító- leveleit s Lénárd Ede sza- mosdobi lelkész egyházmegyei tanácsbiró előadja ünnepi ódáját. Végül záróimát mond Siposs József milotai lelkész, egyházmegyei tanácsbiró. Az ünnepségek után a "közgyűlés folytatása a leányiskolák tornacsarnokában lesz. Délután fél 3 órakor, a szatmári templomban művészi színvonalú orgonahangverseny lesz, melynek fele jövedelme a leányiskolák javára fog jutni. — Uj kir. tanácsos. Őfelsége a király Papp Kálmán pépzügyigazgató helyettest kir. tanácsossá nevezte ki. — Az uj főkapitány. Már múlt számunkban megírtuk, hogy az uj főkapitány dr. Ozory István debreceni másodkapitány lesz. Kinevezése a múlt hét végén jött le a városhoz s tegnpp délelőtt már hivatali esküjét is letette a városi tanács előtt. Hivatalát október elsején fogja elfoglalni. Meg vagyunk mondja: „És megcsókolta.“ Hát, hogy a darabban emlitett Kuki Gutmannék és Weinwurm bankárék az előadás után ne mondhassák, hogy az csak olyan levegőben elcsattant csók volt, qmi nem gilt, — bizony kikövetelte magának a valóságos kézcsókot. Azt kell mondunom, hogy a szereplők mindannyian a Szerencse fiai voltak. Szerencsés kézzel szedegették őket Szlávypé és Schönpflug Jenőné elnöknők. Első helyen emíitem Tímár Bertuskát. Reinerné alakítása a legnagyobb igényeket támasztja. Á fölgazdagodott, félrpűvelt zsidó mágnás asszony, aki azonban lehetőségig palástolja a zsidófágát és raű- veltségbsli hiányait, de ez csak részben sikerűit neki: sok öntnór- sáklést, sok jellembeli megfigyelő és kifejező képességet követel. Tímár Barim kipróbált műkedvelő, a legnemesebb tartalmú színész tehetség és ezsel e darab egyik főszerepének tökéletes felfogású megjátszásával alapot adott a darab teljes sikerére. Ebben bő rész illeti meg Deák Kálmánt, aki nappali katonai szolgálatú mellett esténként készült el fáradságos és nehéz szerepére, amelyet minden részében ízléssel ée diszkréten játszott meg.
