Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-08-28 / 35. szám
I SZATMÁr és vidéke. A király levelében benne foglaltatik a nők választó joga, — mi sem lehetünk kisebb demokraták a koronás magyar királynál. Ne mondjuk, hogy mindenki, aki szoknyában jár, választó legyen, de a diplomás nők, a hazáért verejtékükkel dolgozó minden rendű nők részesüljenek a jogokban. Ha rájuk bizzuk az állam jövőjét: a jövő nemzedékek erkölcsi és testi nevelését, ha a magyar anya jó arra, hogy katonákat, leányokat adjon uz országnak, akkor megérett arra is, hogy az őt érintő életkérdésekbe beleszólást engedjünk nekik. Dr. Szirmay Oszkárné a női választójog legszélesebb körű megvalósítását követeli, a nők együtt akarnak dolgozni a férfiakkal, az ő munkájukat kiegészítve. Rosenberg Auguszta felvilágosításai zárták be a vitát. Különösen azt fejtette ki rendkívül érdekesen, hogy a női mozgalmak nem akarják elvonni a nőt a családtól, sőt. Családi életek között eddig is voltak differen- tiák és, ha oda került a tor, hogy u nő a családi tűzhelyet elhagyta, ennek legtöbbször gazdasági és egyéb oka volt, sohasem az, hogy az asszony politizált. A munkás asszonyt a munka vonja el családjától, a polgári közép- osztály asszonyai dilettánskodnak, festenek, rajzolnak, olvasnak összevissza s ezzel fecsérelik el az időt, — a nő mozgalom azokra az asszonyokra és leányokra számit, akik megfelelő idővel rendelkeznek és igy az eddigi üres életüknek nemes tartalmat kíván adni. Azt reméli, hogy a nő a politikába és ennek alkotásaiba beleviszi a maga szeretetteljes, nemesebb gondolkodását, gyöngédségét. Ma is gyakorol' ugyan befolyást, de ez színfalak mögötti, ez nem jellemes, nem jellemképző, ez az önérzetre megalázó befolyás. Egy leány se törje magát a feltétlen férjhez menés után. Menjen, ha szive szerint teheti, de ne menjen, ne adja el magát, ha úgy nem mehet. Ez immorális, amely osztályokban ez gyökeret vert, ott a legnagyobb erkölcsi dekadencia áll be. A háború elsodorta a legjobb, legderekabb férfiakat és igy minden leány igyekezzék életcélt találni magának. * A gyűlésnek megható jelenete volt az, amikor e beszéd után a leányok lelkes megértéssel tüntettek. Itt emlitjíik meg, hogy a kormány választójogi szervezete szerint körülbelül kétszázezer magyar nő kap választói jogot. És pedig a diplomás pök, a hadi özvegyek és akik a háború alatt kiváló szolgálatokat teljesítettek. Dr. Marleovits Aladár. Kedden, A háborúnak egy olyan hatásáról akarunk itt megemlékezni, mely speciáliüsan mireánk magyarokra vonatkozván, érdemes talán arra, hogy mellette pár percet időzünk. Arra a hatásra gondolunk, mely a 67-es kiegyezéssel két nagy politikai pártra oszlott magyarságot egy nagy célért való vállvetett törekvésben összehozta, hogy aztán újból ugyancsak két; pártra szakítsa, de egy a maga valójában teljesen más, uj poli- litikai kérdésben. A Deák Ferenc alkotmánya ugyanis, melynek megalkotásában a nagy bölccsel együtt a nemzet zöme vett részt, a kétségtelenül tekintélyes számú és bizonyára igen értékes kisebbséget a maga real unionalis politikájával aggodalomra késztette a nemzet jövőjét, különös független nemzeti és állami létét illetően, míg ezzel szemben a többség épen a meg- alkatott törvényektől várta a nemzet anyagi megizmosodását és fizikai, valamint szellemi erőkben való megnövekedését. Nos ebben n vitában, ennek a kérdésnek variálásában telt el a legújabb Magyarország öt évtizede. Önálló bánkot, külön vám területet, külön hadsereget, majd legalább is magyar vezényleti nyelvet követelt a közjogi ellenzék és élénken emlékezhetünk arra, hogy e követelések teljesedésének a többségi pártok kifogásain kivül a felségjogoknak gyakori emlegetése, sőt olykor concert megnyilvánulása is ellenszegült. A harc heves volt, de áldatlan. Gyönyörű szócsaták folytak le a parlamentben, heves, sőt szomorú jelenetek is játszódtak le, de nemcsak a kérdést nem vittek tovább, hanem el is posványosi- tották a parlamenti életet. Megállapítható, hogy a közjogi ellenzék akcióját az a téves felfogás fütötte, mikép a nemzet nem érezhoti magát biztonságban az uralkodóbáznak teljesen kiszolgáltatva s azért a közös ügyek bizonytalan vidékéről minden erővel a personalis unió külön útjára akart rálépni. S mi történt a háború alatt ? ! Már Istenben boldogult agg királyunk is többször adta tanu- jelét annak, hogy a felségjogokra való rideg utalás ép oly indokolatlan volt, mint ei 48-as pártok vészlátásai, ifjú fejedelmünk pedig tetteiben és szavaiban egyaránt több alkalmat talált annak kifejezésére, bogy a nemzet és királya közti teljes harmóniát biztosítva látja, sőt fejleszteni akarja. Es igy elesvén az ok, megszűnik önmagától az okozat abban d pillanatban, mely nyilt tanúságot fog tenni arról, hogy Magyar- országon uralkodó és nemzet teljes egyetértésben élnek, meg fognak szűnni a közjogi harcok, el- távolódnak a mai pártkeretek, hogy helyet adjanak olyan csoportosulásoknak, a melyek tisztán gazdasági kérdésekkel vannak összefüggésben. Szűk e hely e kérdés jelentőségének méltatására s igy pusztán annak a kijelentésére szorítkozunk, hogy valójában az említett pillanattal lépünk be a kul- tur államok sorába. Lux. Válasz. Minthogy Szuhányi Ferenc képviselő ur bejelenti, hogy a polémiát nem állja tovább, lovagiatlan dolog volna részemről érdemben foglalkozni cikke részleteivel. Csak készséggel megállapítom helyreigazítását, hogy ö nem „szemtelen“, hanem „a rágalom, ferdítés, befeke- tités nemtelen fegyvereivel“, továbbá „ráfogások, hazugságok, rágalmazások “-kai vádolta a Tiszát buktató ellenzéket. Helyes, De ilyen hangú toborzó beszéd után ne a más beszédjében keresse, hogy mi a „minősíthetetlenül durva, bántóan provokáló és nyegle“ modor. Udvariasabb hangon azokkal tárgy álunk, akik finomabb hangnemben kezdik a diskurzust. Ö kezdte igy. Bonbonokkal nem hajigáljuk vissza a ködobálót. Hogy megbántottságá- ban érvek helyett személyemnek támad, cseppet se bánt: úgy pártom programmját, mint a béke szent ügyét szívesen védem a testemmel is. A lövészárokról azonban hogyan mer beszélni, aki azt csak hírből ismeri és különösen olyannal szemben hogyan meri gúnyosan emlegetni a lövészárkot, aki sohase kerültem volna gyógyulást keresni a tátrai frontra, ha Yolhynia és lövészárok nem lett volna a világon, a hol a többi földtelennel együtt a Szuhányi képviselő ur és barátai földbirtokait is véd- tük az oroszok ellen. Ez a Tisza-recipe: a Hinterland hamar hálátlan lesz védőivel szemben. Különben a múlt heti vármegyei közgyűlés munkapárti sikeréhez szívből gratulálok. Dr. Nagy Vince orszgy. képviselő. -------------------........................... RU PRECHT örökösök Eötvös-utca 6. számú Int iá és 25 hl. bor WBT eladó. Értekezhetni ugyanott. Apróságok. Morath őrnagy az ismert katonai szakértő már jó ideje, hogy elhallgatott. A milyen gyakran irt a háború első évében, any- nyira hallgat most, mintha a háború egyáltalán nem érdekelné. Levelezésben állván veit*, megkérdeztem tőle, mi ennek a magyarázata. — Barátom ! — szólt a válasz — annyit koplalunk itt Berlinben, hogy az ördögnek vau kedve a háborúhoz. » „Somba rt Szociálizmusát olvastam délelőtt és BÖlsche, természettudományi csevegésével üdítettem magamat délután.“ — Ezzel kezdte képviselőnk múltkori cikkét, amelyért aztán a munkapárti Szuhányi ugyancsak neki rontott. Engem a vita nem érdekel, ellenben örömmel tölt el az a tudat, hogy képviselőnk az egész napon át hasznos olvasmányokkal foglalkozik, mert ebből nz látszik, hogy komolyan veszi a mandátumot. Csak haladjon is a megkezdett utón, legfeljebb any» nyit változtatva, hogy nem épen szükséges az olvasott Írókat és műveiket is megnevezni, rájön arra a közönség másképen is. * A mint a „Szamos“ Írja, egy németi hentesnő egy negyed kiló zűrt 7 K 20 fillérért adott egy szegény asszonynak. Ez azonban nem meglepő dolog és napirendre is térhetünk felette, inkább az érdekes, a mit a szegény asz- sssonynak mondott, mikor ez a magas ár miatt felszólalt: „A hatóságnak semmi köze hozzá, hogy ő milyen áron adja i* portékáját.“ — Hát ez igaz, mert ha a hatóságnak köze volna hozzá, olyan nyíltan még sem lehetne rabolni, mint a hogy nálunk rabolnak. « No csakhogy ezt is megértük, hogy a dohányjegyeket életbe léptetik. Hogy és miként fog alakulni a dolog, az egyelőre még tisztán nem látható, de majd csak ki fog igazodni valahogy és csukugyan megeehetik, hogyha nem is mindenki, de akadnak mégis olyanok, akik füstölni valóhoz jutnak. A menuyi huncutságot ezen a téren már tapasztaltunk, alig tudjuk elhinni, hogy a trafikosok csalafintaságát megszüntetni sikerüljön. « Elindultam én is a legsötétebb Németibe, hogy találjak egy olyan termelőt, a kitől maximális áron a búzaszükségletemet beszerezhessem és a kinek a nevét a vásárlási igazolvány kiállításánál bediktálhassam. Ilyen termelőre azonban nem akadtam, mert a kivel csak beszéltem, az mind égre földre esküdözött, hogy any- nyija sem termett, a mennyi a saját szükségletét fedezné. Igazán megesett a szivem rajtuk, s ha nekem magamnak termett volna, rögtön odaadtam volna nekik az egész termésemet, természetesen a maximális áron felül — valamivel. Demeter,
